Habár a blog az utóbbi időben egy kicsit ’leült’, egy kérdést azért feltennék, hátha erre jár egy beavatott és válaszol rá:
A páholyban a Biblia mindig nyitva van János könyvénél. Ez a János evangéliumát jelenti, vagy a Jelenések könyvét, amit más néven János jelenései-nek neveznek?
A hazai történeti irodalomban általánosan elfogadott nézet szerint a magyarországi szabadkőművességet az 1900-as években az 1886-ban létrejött Magyarországi Symbolikus Nagypáholy felügyelte páholyok tagsága jelenti. A tanulmány naplója, hazai és külföldi források alapján bemutatja egy másik nagypáholy létezését, működését. 1910 után és legalább 1929-ig dolgozott az eddig nem ismert “Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholya”, összesen hat páhollyal. A német F.Z.A.S. (Freimaurerbundes Zur Aufgehenden Sonne) pátense alapján működött, ennek megreformált rítusait követte. Páholyai a szombathelyi Horváth Boldizsár, a budapesti Renaissance, a szegedi Klauzál Gábor és Amicitia voltak, valamint befogadta a bécsi Gerechtigkeit határpáholyt és a grazi Mozart páholyt. A Reform nagypáholy a magyarországi szabadkőművesség 1920as betiltása ellenére még legalább kilenc évig tovább működött.
Reform Grand Lodge of Hungarian Freemasons
The single existence of the Symbolic Grand Lodge of Hungary in years 1900’s. is generally accepted by Hungarian historians. This study presents evidence and analyses existence and work of an other Grand Lodge, based on János Espersit’s diary and domestic and foreign resources. After 1910 and until at least 1929 operated the previously unknown “Reform Grand Lodge of Hungarian Freemasons" with a total of six lodges. They worked by the edict of the German Grand Lodge F.Z.A.S. (Freimaurerbundes Aufgehenden Zur Sonne) using its reformed rites. Lodges of this Grand Lodge were Balthazar Horváth in Szombathely, Renaissance in Budapest, Gábor Klauzál and Amicitia in Szeged and two accepted lodges, Gerechtigkeit from Vienna and Mozart from Graz. This Reform Grand Lodge worked at least nine years after prohibition of Hungarian freemasonry at 1920.
Sikerült ráakadnom a könyvtárban Alexander Giese: Szabadkőművesek c. könyvére. Egészen új volt, szerintem az első olvasója lehettem. Idén adta ki a Libri Kiadó, a fordítás is idei (Bosnyák Viktória). A fordítást ellenőrizte és egy fejezetet hozzá is tett (a magyarországi szabadkőművességről) Benedek Szabolcs.
A könyv elég tárgyilagos, nem kelt hangulatot és nem miszticizál. Hátránya: csak a János rendi oldallal foglalkozik, a latin ágat csak megemlíti itt-ott. A szerzőnek bizonyára kék szegélyű köténye van. A könyv hiányossága hogy csak a Nyugat-európai részt ismerteti. Angol, francia, német, olasz és osztrák páholyokról ír, minden mást kihagy. Így Magyarországról is csak az osztrák fejezetben tesz pár rövid említést:
-„Magyarországon hét szabadkőművest végeztek ki jakobinusként.” – a Martinovics név nem is szerepel;
-„…egy Lewis nevű nyelvtanár…” – ő Lewis Lajos;
-megemlíti az osztrák-magyar határpáholyokat; valamint:
-„Gróf Draskovich Iván Stephan Nickyvel együtt kifejlesztette a beszédes elnevezésű A Szabadság Szabadkőművessége oktatási módszert.” Na ebben a mondatban több pontatlanság is szerepel, de ha Benedek Szabolcs elfogadta…
Miután lehúztam egy kicsit, ajánlom a könyvet az érdeklődők figyelmébe.
Még ha portás lennék, se változtatna a dolgok lényegén. Ezek szerint Te iskolához kötöd az értelmet? Elég nagy hiba, ugyanis a lexikális tudás nem egyenlő azzal, hogy valaki tud is. Zseniális öndiagnózis? Köszönöm a bókot és további szép napot Amigo.
Zseniális öndiagnózist adsz! Minden szavad igaz! Ahogy tulajdonságaid is hsz-ről hsz-re kiderülnek egy valódi olvasó számára.
Már megint abba a hibába esel, hogy vetíteni próbálod saját pszichédet másra, másokra, miközben őidiótaságod elfelejti, hogy az első szmájli ebben a "párbeszédben" itt esett meg: "Vélemény? :)"
Na de hagyjuk, bizonyára jót beszélgetsz majd portás váltótársaiddal, velem biztos nem fogsz többet!
Visszatérve a hozzászólásodhoz, érződik rajta egy nagy adag frusztráció egy kényszervigyorral a végén megspékelve. Sok más emberrel tudtam beszélgetni a témáról, nem fogom senkinek a szájába rágni, hogy pontosan mire voltam kíváncsi.
Látod ez az. Elég rövid idő alatt kiderült a való: olvasási nehézségek.
Sehol nem írtam, hogy tetszik vagy sem, amit írni méltóztattál. Csupán bizonyos helyeken kiigazítottalak, s bizonyos helyeken arról írtam, hogy mire nem tudok reagálni. Ezt te annak értelmezed aminek akarod, elég egyszerű következtetésre jutottál.
Majd utánanéztél a nickemnek, mintha az egy percig is érdekes volna, hogy egy anonim karaktersor mikor született ebben a digitális való világban. Mellesleg megnyugtatlak nem emiatt a topik miatt született, s nem is miattad (elég nagyképű feltételezés!) csak éppen itt találtam valami olyanra, ami mintha mentes lett volna az általános indexes fórumozás baromságaitól, de már látom, tévedtem.
Egy jó tanács: csak akkor próbálj mások fejével gondolkodni, ha már a sajátodéval sikerült. :o)
Jó, rendben. Akkor nézzük meg mire is kérsz véleményt:
- Olvastál egy könyvet, amelyet nem szeretnél megnevezni nyilvánosan. Ez Adolftól, Attaliig bármi lehet. Erről véleményt alkotni nem lehet.
- Írtál a világképedről, amely még magad szerint sem biztos, hogy az. Ez csak annyit sugall rólad, hogy bizonytalan vagy. Ez nem baj, ezzel sokan így vannak, de erről sem lehet különösképp véleményt alkotni, csupán elfogadni.
- Írsz egy véleményt, amelyben tényleg "röviden" összefoglalod, hogy az idealizmus nem a te szíved csücske. Ezt csak elfogadni lehet, további magyarázat nélkül, minek vele vitába szállni, s főleg róla véleményt alkotni?
- S a végére egy gondolat a könyvből. Erről akár lehetne is véleményt alkotni, de mire idáig ér az ember, lehet, kedvét veszti...
Röviden: erre ne tőlem várj választ, nem az én véleményem volt, csak tiszteletben tartom.
Hoszabban: Ahhoz, hogy valamiről véleményt alkothassak, számomra több input szükséges attól, mint amit adtál. Egy kiragadott idézet, akár szövegkörnyezetéből is, és egy rövid, sarkos vélemény amelyről értekezni kéne. Nekem nem megy. Talán majd másoknak.
Üdvözletem. Minap olvastam egy könyvet, amit nem szeretnék megnevezni nyilvánosan. Voltak benne gondolatok az idealizmusról, világmegváltásról, az emberi lény működéséről, sorsokról. Régóta kezd kialakulni bennem egy világkép, amit még képnek sem neveznék, mert ki milyen nevet ad dolgoknak... Röviden az a véleményem, hogy az embereket nem lehet megmenteni maguktól, irányítani kell őket mindenféle idealista elképzelés nélkül, itt a kommunizmusra, nácizmusra és főképp a most alakulóban lévő zeitgeistizmusra is gondolok. Véleményem szerint minden, ami a hatalom megdöntésére irányul, csak arról szól, hogy elvegyék azt és illetéktelenek kezében veszélyes lehet, főleg a XXI. században. Egy gondolatot azért mégiscsak idéznék a könyvből: "Az idealisták igyekeznek minél jobban romba dönteni a világot, hogy aztán megmentsék azt." ...
