Elképzelhető, hogy nincs semmiféle kozmológiai állandó, és az univerzum látszólagos tágulása csak valamiféle centrifugális erő következménye. De mivel a világnak nincs közepe (nem Gyevi az), ezért kissé furcsa ez a centrifugálódás.
Nem akarom cizellálni a viccet. Az egyközpontú centrifugális erő a soviniszta, a mindenközpontú centrifuga pedig a kozmopiolita.
Egyszerűen csak nem kellene olyan dolgokról írogatnod, amelyekhez elemi szinten se értesz.
Az idézett szöveg egyáltalán nem azt jelenti, amit te írtál, hogy "körvonallá hajolhat a téridő".
Ugyanis a te szöveged azt mondja, hogy a téridő egydimenzióssá válna, hisz a körvonal egydimenziós geometriai objektum, azaz egyetlen (önmagába visszatérő kompakt) kiterjedés szerint mérhető.
„Gödel matematikai extrapolációjában az idő a térrel együtt képes körvonallá hajolni. Gödel e felfedezésével megtalálta az einsteini mezőegyenletekben az első „zárt időszerű görbét", a CTC-t (Closed Timelike Curve).”
Első kés.
"Mi az, hogy "társítható"?
Mi az, hogy "vele együtt hajlítható"?"
Második kés.
Az a kifejezés, hogy téridő, egy társításból eredő fogalom.
A görbült téridő, vagyis a nem Eukleidészi, együtt van görbítve, nem külön a tér és külön az idő.
Lehetséges, hogy túlredukálom a szöveget, ami a defíniáláshoz tartozik? :-(
Én főleg a nyomtatott jegyzeteiből ismertem a bevezető szintű kvantummechanikai előadásait, s ezek szerintem nagyon lelkiismeretesen kidolgozottak, és jól használhatók. Az előadás-videóit nézegetve, néha zavarónak és időpocsékolásnak éreztem, ahogy cikizi a hallgatókat. De a fiam szerint (akit tanított) érthető, ha néha ennyire belelovalta magát, mert a hallgatóság sokszor elég fegyelmezetlenül viselkedett. És néhány a "HÖKös spicli" alighanem vissza is élt azzal, hogy könnyen fel lehetett bosszantani.
Ha csak a tér három dimenzióját nézzük, azok felcserélhetők, mert csak nézőpont kérdése a szélesség, hosszúság, magasság. Az idődimenzió bármelyik térdimenzióhoz társítható, vagyis vele együtt „hajlítható”. Ha hajlítható az idő és hajlítható a tér, a téridő bizonyára hajlítható, még önmagába is fordulhat, amikor is szingularitást hoz létre. Ha van szingularitás, akkor van abból ”kifordulás”, vagyis téridő „buborék” képződés. (vagy nem ér a nevem);-)
"Amennyiben a matek szerint körvonallá hajolhat a téridő, vagyis azok a dimenziók, amiket egymással felcserélhetünk"
Nem, ez teljes félreértés, az egész téridő sohasem lesz körvonal, legfeljebb egy időszerű trajektóriája. És a dimenziók se cserélhetők fel egymással. Úgyhogy innentől kezdve semmi se igaz.
„Gödel matematikai extrapolációjában az idő a térrel együtt képes körvonallá hajolni. Gödel e felfedezésével megtalálta az einsteini mezőegyenletekben az első „zárt időszerű görbét", a CTC-t (Closed Timelike Curve).”
Amennyiben a matek szerint körvonallá hajolhat a téridő, vagyis azok a dimenziók, amiket egymással felcserélhetünk, akkor az időhurok mellett zárt „térhurok” is létezhet. Ez pedig végessé, diszkréten darabolttá teszi a téridőt. Az a kérdés, hogy mekkora méretű adag keletkezhet? Makro méretben univerzum léptékű, mikro méretben a Planck távolság határig, vagy annál is kisebb mértékben. Ha univerzum méretű egy téridő adag, akkor azon belül folytonos. Ha mikro méretű, akkor nyilván végtelen sok létezik belőle, hogy egy univerzum nagyságú méretet kiadjon.
„A kvantum-összefonódás lényege, hogy ha két elemi részecskét ugyanaz az esemény hozza létre, azok akkor is kapcsolatban maradnak, még ha igen jelentős távolságra is kerülnek egymástól. Ha az egyikkel történik valami, bármilyen nagy távolságra kerültek egymástól, a párja reagál rá. Az elméleti fizika nyelvén megfogalmazva: a két részecske nem lokális vagy nem helyhez kötött kapcsolatban áll egymással, mivel ugyanannak a kvantumállapotnak a részét alkotják, ezért a tulajdonságaik is összefonódnak.”
Amennyiben ez nem csak feltevés, hanem valós kísérletekkel igazolva van, akkor az ősrobbanás folyamatából keletkező anyag és antianyag úgy eltávolodott egymástól, hogy az egy „tüköruniverzumot” eredményezett. Ha az antianyagból álló univerzum is összefonódott állapotban van az anyagival, akkor mindennek van egy (Anti) tükörpárja, még nekem is. Azonban ebben az univerzumban is van némi antianyag, aminek megfelelő mennyiségű anyag létezik a párhuzamos, vagy „tükörkép” univerzumban is. Ha az anyagi elemi részecskék között van kvantum összefonódás, valamint az antianyag esetében lévő kvantum összefonódás sem lokális, vagyis univerzumok között is érvényesül, akkor „egypetéjű ikeruniverzumokról” beszélhetünk. (együtt sírunk, együtt nevetünk);-)
Miért kellett a Bell-egyenlőtlenség kitenyésztéséhez egy év? Bizonyára be kellett ülni a könyvtárba, megkeresni és elolvasni a témával kapcsolatban megjelent releváns publikációkat? A kutatói státusz pedig ahhoz kellett, hogy az említett cikkekhez hozzá is férjen.
Sikerült megragadnod a hozzászólás modellértékű lényegét. ;)
Sci-fi rajongóknak egy kvantum novella:
Tábornok: Mi ez a túró?
Professzor: Nem túró, hanem kvark. Kvark bomba.
T: És ez mire lesz jó?
P: Rengeteg katonát vesztünk, amikor hagyományos fegyverekkel megtámadunk egy másik országot. Ezért kitaláltuk az atombombát. Amikor azt ledobjuk, sajnos nem csak az ellenség pusztul el, de az épületek is összedőlnek. Az újjáépítés rengeteg pénzbe kerül a megszállt területeken. Ezért kitaláltuk a neutronbombát. Amikor ledobjuk, csak az emberek halnak meg, de az épületek megmaradnak. Legújabb találmányunk pedig a kvark bomba. Amikor majd ezt ledobjuk, nem csak az épületek maradnak épségben, de a civil lakosság is túléli.
Egyébként azt a jelenetet kerestem (Több tonna kámfor), ahol Csöpi hajóján Doktor Kardos Doktor énekel. Mert az a bizonyos pattanás nem szükségszerű az említett helyen. ;)
Érdekes dolog ez, mert az evolúció kapcsán is emlegetett antropikus történelmi szükségszerűség egy Arisztotelész-i ok.
sine qua non
Halandzsa dumával sokszor találkoztam, még szakemberek részéről is, amikor letévednek a számukra motorikusan betanított műveletek porondjáról. Egy ilyen duma volt a sódermérleg. Pongyola fogalmazásban f=∫f'. Kicsit precízebben az integrálandó tartomány egyik határát rögzítjük és a másik mozog: f(x)=a∫x f'(x) dx. Még precízebben pedig f(x)=a∫x f'(ξ) dξ lenne. De a sódermérleggel az a probléma, hogy az egyik oldalán lapátolnak rá, a másik végén lepotyog. Ez valami x∫x+L f'(ξ) dξ akarna lenni. Szerencsére a megbízó nem vette be a süket dumát.
Nincs neki. Igaz, van olyan szó, hogy ones, de a magyarban is van olyan, hogy egyek. (És a magyar még inkább az 'egy' többesszáma, míg az angol csak a vele azonos alakú, de egészen más jelentésű szóé.)
Azért a lokális realizmumusról még érdemes lenne annyit megemlíteni, hogy az összefonódott állapot létrejöttéhez - jelenlegi ismereteink szerint - lokális folyamat szükséges. Tudomásom szerint ezek a furcsa kvantumállapotok nem jöhetnek létre az egymástól távoli objektumok között. Továbbá az előadó azt is felveti, hogy az események nem léteznek, hanem történnek. Nézőpont kérdése?
Einstein szerint az idő csak makacs illúzió, Takács Gábor szerint pedig perspektíva. De ez a két dolog nem zárja ki egymást. Ha mondjuk az állapottérben elképzeljük a mozgásunkat, például az állapotábrának csúfolt fázisdiagrammon. Tegyük fel a víz hármaspontjától indulva. Ezek az állapotok adott esetben lehetőségként léteznek.
Térszerű dimenzióból hármat ismerünk. Időszerűből állítólag csak egyet. Habár az angolban az egy-nek van többes száma. Azt is mondják, hogy több időszerű dimenzió esetén időhurok keletkezhetne. Persze azt is gondolhatjuk, hogy a párhuzamos világok reprezentálják a többi időszerű dimenziót, a körfolyamat kizárásával. És még ezen kívül a rejtett dimenziók lehetnek harmadik káposzta, se nem térszerűek, se nem időszerűek. Nincs rá szavunk, kellene egy új szót találni. Addig is nevezhetjük vajszerűnek, mert most ez jutott eszembe. Csak nehogy rajta ragadjon, mint a túró (Topfen/Qark).
Ezek szerint az életre feltétlenül szüksége van az univerzumnak? Vagy pedig spontán kifejlődhetnek olyan dolgok is, amelyek nem feltétlenül szükségese?
Nagyon is el tudom képzelni, hogy az MI gyorsabban fejlődik, lelép minket, és nemsokára lesajnálóan pont olyasmit mond majd rólunk, mi te most az MI-ről... :-)
Az MI-nek amíg nem kell "megküzdenie" az életteréért, nincs szüksége az éntudatra sem. Momentán nincs számára hasznos, vagy káros tényező, amit ki kellene cseleznie a fennmaradásához, igy nincs is a saját jogán létező evolúciós kényszerhelyzet sem. Amíg ez így marad, csak egy hasznos algoritmus, nem több.
A lényeg a gondolkodásban van. Hogy ÉRTJÜK a szellemi műveletbe belevett elemeket, és így képesek vagyunk nemcsak helyesen kombinálni, de néha-néha összefüggéstelen elemek között is új "összefüggést" találni, amit "ötletnek" vagy "ihletnek" nevezünk. És persze, miután megvan az ötlet, akkor képesek vagyunk azt végigellenőrizni, hogy valóban helyes-e.
Véletlenszerűen a jelenlegi nagy-nyelvi-modul-MI-k is képesek összefüggéstelen elemek között "összefüggést" találni. Ezt nevezik "hallucinációnak", és abból ered, hogy az MI NEM ÉRTI a kezelt elemeket, ezért aztán hibás összefüggéseket "képzel" közéjük, és ezt még észre sem veszi.
Mondom: a jelenlegi MI csak automata, ami max mímeli az emberi gondolkodást.
Hogy valóban gondolkodni tudjon, ahhoz a teljes műveletvégző hardvernek megfelelő rendszerűnek kéne lennie, és ezt nem lehet elérni hatalmas adatbázisokon tanítással. Ez ugyanis zsákutca. Épp a minap járt körbe a neten a cikk, hogy egyes kutatók szerint pár éven belül kifogyunk az MI-k betanítására alkalmas anyagokból. Könyörgöm, ilyesmi soha nem volt akadálya, hogy egy embergyerek intelligens felnőtté váljon! Úgyhogy jelen állás szerint még oltári hatalmas szakadék van a nagy-nyelvi-modul-MI-k meg a valódi emberi intelligencia között. Nem ugyanazon az elven működnek! És szerény véleményem szerint az eltérés ebben az automata működésmódban van. Hogy a nagy-nyelvi-modul-MI-k az első sakkprogramokra hasonlító "brute force" elven működnek: csak azért tűnnek értelmesnek, mert olyan irgalmatlan mennyiségű anyagból dolgoznak, ami az ember memóriája számára lehetetlen. Pont mint az első sakkprogramok, amik olyan mennyiségű lépést számoltak ki előre, amit az emberi sakkozók nem voltak képesek. Viszont az emberi sakkozók - a speciálisan kialakított "hardverük" segítségével - intuitívan láttak sikerre vezető lépés-útvonalakat anélkül is, hogy az összes lehetséges lépés-útvonalat fejben ki kellene számolniuk.
Az én felfogásom szerint az a tudás, ha jól kombináljuk az ismereteket, és ezekből olyan új választ generálunk, amely megoldja a gyakorlati feladatokat, működik.
Pl. a táblás játékok területén szerintem annak mélyebb a tudása, aki nyer. Persze lehet mondani, hogy én tudok pl. GO-t játszani, a gép meg csak mechanikusan darálja az adatbázisát. De ez elég szánalmas kifogás, ha állandóan rommá ver. Különösen, hogy az adatbázisát is ő maga hozta létre úgy, hogy saját magával játszott - és az így létrehozott gyűjteménnyel jobban játszik, mint mikor még emberi mesterjátszmák voltak az adatbázisában.
Nehéz erre valami optimista kifogást keresni. Azt jelenti, hogy az emberiség töb ezer éves tapasztalata, a nagyra becsült mesterek zsenialitása kevesebbet ér, mint amit ez az elektronikus dög összehozott pár óra alatt.
képesek a mintázatokat, a hasonlóságokat és a kapcsolódási pontokat megtalálni
Mi emberek is ilyesmit csinálunk, csak az evolúció régebben kezdte, és volt idő jól összecsiszolni, a feladatokhoz igazítani, tesztelni.
Nagyon is el tudom képzelni, hogy az MI gyorsabban fejlődik, lelép minket, és nemsokára lesajnálóan pont olyasmit mond majd rólunk, mi te most az MI-ről... :-)
„A jelenlegi MI-k csupáncsak "mintázat-felismerő és generáló automaták". Ha elég sok forrásanyaggal feltöltik, akkor képesek a mintázatokat, a hasonlóságokat és a kapcsolódási pontokat megtalálni. Ennyit tudnak.”
Amennyiben az MI-k rengeteg információt „kezelnek” a kérdés megválaszolása előtt, majd új információval szolgálnak a kérdező (szerényebb intellektusok) számára, az csak mímelt tudásnak számít? Az igazi tudás az MI adatfeltöltőinél van?
"Az MI agyában nem négy tudósé, hanem annál négy nagyságrenddel nagyobb tudás összpontosul."
Valójában semmiféle tudás nem összpontosul semelyik MI-ben. Információ, az összpontosulhat, de az információ nem tudás.
A jelenlegi MI-k csupáncsak "mintázat-felismerő és generáló automaták". Ha elég sok forrásanyaggal feltöltik, akkor képesek a mintázatokat, a hasonlóságokat és a kapcsolódási pontokat megtalálni. Ennyit tudnak. Mímelni, hogy emberszerűen gondolkodnak, pedig nem gondolkodnak.
A szerényebb intellektusokat éppen azért képesek elkápráztatni, mert ők is csak mímelik a gondolkodást. Hogy beszélni tudnak, nem azt jelenti hogy intelligensek.