Igen, ez ránézésre kungfu. A mozdulatok lágyak harmonikusak, az egész test együtt hullámzik. Vuduman, köszi a linket. A karate darabos, tak, tak, mint a fa. Nincs benne az a lágyság. Ahhoz, hogy vki így kungfu módra mozogjon, ahhoz kell általában a nei gong és qigong gyakorlás. Ez utóbbiak nem mentek át a karatéval együtt japánba. Ebben a videóban is ez a forma van kielemezve, kungfu és karate oldalról: https://www.youtube.com/watch?v=V2vYhf_G_Ik&t=4s Vuduman linkjén jobban mozog a kungfus.
Számomra a kungfu, nei kong, qigong, egy rendszer. Az egészség és az egészség megvédésének a készsége együtt halad. És ez már egy önfejlesztő módszer is, amiben a gyakorló a testét és az egész lényét jobban megismeri. Japánba ebből csak egy része ment át, mégis milliók azt gyakorolják, a karatét. Kicsit faramuci számomra, hogy millióan vannak, akik egy rész rendszerből csinálnak művészetet. Ezt persze a karatésoknak gondolom nehéz megemészteni.
Találkoztam 60 éves több danos karate mesterrel, rettentő darabos volt a mozgása, és le volt robanva egészség ügyileg. Hallottam más ilyen karate mesterről is, persze ez csak pár eset. A kungfuban, amiben még megvannak a qigong gyakorlatok, ott a qigong biztosítja az egészséget idős korban is. A kungfu szerint, amit én ismerek, egy harcosnak egészségesnek kell lenni. Persze ez egy hosszabb út, és kevesek értik csak, mert sokan türelmetlenek, és azonnali eredményt akarnak. Ezért tudott a karate jobban elterjedni. A karate a tömegekre lett formálva, amikor Japánban 1930 körül népszerűsítve lett.
Itt megjegyzem azt is, hogy a lágy hullámzó mozgást lehet kívülről is utánozni, amit a taichi is csinál. A lassú mozgás viszont nem ugyanaz, mint amikor a qigong által harmóniába hozott test mozog. Amikor csak a külső lassú mozgást próbálja vki utánozni, és gyakorolni, az csak egy imitáció.
Van amikor harcot kérdezel, hogy kinek mit jelent, van amikor harcművészetet. A kettő nem ugyanaz. Megnézheted a művészethez a wikipédiát, de intelligensen megállapíthatjuk, a művészet az, ami kiemelkedő, és látszik, hogy az illető szakértővé vált a területen. Tükröződnie kell a látványban, hogy ehhez sok év speciális gyakorlás kell, amíg ezt vki eléri, ez a művészet.
Úgy gondolom, a harc nem ugyanaz, mint a harcművészet. Lehet harc művészet nélkül, és úgy gondolom, lehet harcművészet harc nélkül is. Nyilván a harművészetet tesztelni kellett vhol, de a teszt nem minden tanítványnak adatik meg. Másrészt ha a tanítvány még nem művész, akkor mit akar tesztelni?
Te melyiket kérdezed?
Azt szeretnéd tudni másoktól, hogy neked mit jelent a te x év gyakorlásod, vagy azt szeretnéd tudni, hogy másoknak mit jelent az ő gyakorlásuk?
Lehet, hogy vki 20 évig gyakorol harcot, de nem biztos, hogy attól harcművész lesz. Festegethet vki otthon hobbiból, de attól még nem biztos, hogy ő valaha is festőművész lesz. Főleg, ha olyantól tanul, aki ő maga sem festőművész.
Ha viszont akitől tanulunk, az úgy gondoljuk, hogy a harcot művészi színvonalra emelte, akkor mondhatjuk, hogy a tanuló harcművészetet tanul. A harcművész úgy gondolom egyetemi szint. Van az általános iskola, középiskola, és a művészet a felső szinten fog megnyilvánulni.
Nem mindenki ugyanazt gyakorolja, és nem mindenki ugyanolyan céllal kezdte. A gyakorlás során az ember belekerül egy közösségbe, aminek szintén megvan a hatása arra, hogy az illető hány évig gyakorol. Ha vki tanít is, akkor ott a gyakorlásnak megint más okai is lesznek.
Amúgy visszanéztem a hsz-aid, azt írtad, a wing chun a tantrával kapcsolódik. Ez elég meredeken hangzik, másrészt ez nekem, aki jógával foglalkoztam, nullát mond, mivel tantra alatt fogalmam sincs, ki mit ért. Hallottam már belső erős wing chunról, de a tantra és a belső erő nem ugyanaz.
Szintén 2009-ben, amikor még nagyon aktív volt Wazull.
"Ez egy New York-i dojo honlapja.
Főnök: Robert Scaglione, Hanshi, 10th Degree Black Belt (wow!), Director, began training 1967
Pár baki a történelmi részben: 1. In 1609 Japan invaded Okinawa with 13 ships bearing 2,500 samurai.
George H. Kerr, The history of an island people A force three-thousand strong set sail from Yamakawa ... a fleet of more than one hundred war-junks... 158. o. Nem 13 hajó, hanem több mint 100. [...]
3. Soldiers of the occupying Japanese army had little respect for the local people, and methods of empty-handed defense became essential for survival
Na ez a klasszikus duma: a megszálló japán hadsereg kevés tiszteletet mutatott a helyi lakossággal szemben és a pusztakezes önvédelem módszerei létfontosságuk voltak a túléléshez. :))
Már említettem a tényleges megszállás viszonylag rövid ideig tartott, a király Japánban, adóellenőrök a helyszínen. A többit mindenki fantáziájára bízom: a tényleges japán jelenlét alatt, ha egy paraszt görbén néz, levágva; aki ellenszegül, levágva. Erre jó példa Teido Oyakata, királyi főtanácsos esete: a királlyal együtt vendégeskedett Japánban, ő volt a Kína-párti frakció vezetője és nem akarta aláírni a szégyenletes vazallusi nyilatkozatot, ezzel kissé megzavarta :)) az aláírási ceremóniát, elvezették és helyben lefejezték. Ha egy japán szamuráj meghal vagy eltűnik, akkor Lidice.
4. Még egy gyöngyszem:
Such training fostered an ingenuity that has become legendary: catacombs turned into training halls, karate techniques concealed in royal folk dances, and farm implements transformed into lethal weapons.
Katakombákban gyakoroltak, meg néptáncnak álcázták! MegaLOL.
Összegezném. Az biztos, hogy a rjukjui királyságban nagyon kevés embernek lehetett fegyvere (kard, lőfegyver). Bizonyára volt pár száz vagy pár ezer királyi fegyveres, aki nem tonfát vagy sai-t dugott az övébe. Az is biztos, hogy a helyi pusztakezes stílusokat nemesek gyakorolták. Számomra nyitott kérdés, hogy fegyveres vagy fegyvertelen nemesek csiszolták, és pontosan ki ellen használták."
"Úgyhogy megkockáztatom, viszonylag kevés fegyvertelen földműves szállhatott szembe kardos szamurájokkal."
Valahol a 0 közelében lehet ez a szám.
Még 2009-ben írtam:
"Ugye a régi történet valahogy úgy szól, hogy a csúnya japán szamurájok (1609, Satsuma-klán) meghódítják a Ryukyu-szigeteket. Érdekes, hogy 2500+ harcos simán elfoglalta a szigeteket - they faced little opposition from the Ryukyuans, who lacked any significant military capabilities, and who were ordered by King Shō Nei to surrender peacefully rather than suffer the loss of precious lives. After that, the kings of the Ryukyus paid tribute to the Japanese shogun as well as the Chinese emperor.
Megtiltják a szegény okinavai népnek a fegyverviselést. Természetesen mérő gonoszságból, hiába tudjuk, hogy magában Japánban már 1588 óta érvényben volt egy ilyen rendelet: parasztnak nem lehetett kardja stb. Közben pedig gonoszkodnak, mint az angolok a Braveheart-ban vagy a Rob Roy-ban :)) Ius primae noctis :-P Persze az élelmes parasztok nem hagyják magukat és a napi 10-12 óra mezőgazdasági ténykedés után - este és titokban - nekiállnak edzeni, gyúrni, katáznak ezzel-azzal (bo, tekko, sai stb.) és a titkos tudomány birtokában legyőzik a gonosz japókat a helyi Zöld Elefántban vagy Koccintóban.
Itt meg kellene állítanunk a mese fonalát ...
Képzeljük el egy pillanatra, hogy a japán megszállók találnak egy-két-x db kissé holt szamurájt az útszélen, tengerben. Vagy egyszerűen eltűnnek az embereik? Vajon mi lenne a válaszuk?? Gondolom némi tizedelés, néhány okinavai Lidice vagy Oradour-sur-Glane. Mennyi orrot vágtak le a japánok Koreában, 1592-1598 között (Mimizuka, nose tomb)? Ilyenről nem nagyon hallottunk Okinaván.
Esetleg másmilyen volt az okinavai kobudo története. Hmm??"
Nem-e? 25 év alatt olyan erős és egészséges lettem, amiről nem is álmodtam, és még mindig csak javul.
25 eltelt év mindenkit átváltoztat? Át bizony, főleg a lányom születése. Fiatalon folyton hezitáltam hogy odab*sszak-e vagy se, mi lesz meg, mi nem. Most meg olyan ívbe kerülik ki a mind a 170 centimet az ukrán c*gók, hogy a lányom alig bírja röhögés nélkül. Te valamit rosszul csináltál...
"jelen életemben pedig egyáltalán nem látom annak a kockázatát, hogy verekednem kellene bárkivel is"
A fentiektől függetlenül, nagyra értékelem a békét és nyugalmat, áruld már el hol van ez a béke szigete, esküszöm odaköltözöm. Ide annyi szemét került már, hogy hányingerem van tőlük.
Van egy kata a karatéban, Okinawán Nepai néven ismert, a Shito ryuban Nipai-po.
Ez azok közé a katák közé tartozik, ami igazából se nem Shuri te, se nem Naha te, nem is Tomari te, de nincs se az Uechi, se a Ryuei karatéban. De Te/Tii.
Állítólag egy Go Kenki néven ismert kínaitól származik, akinek ez a kata, a Papuren meg a Hakkutsuru köszönhető. És Mabuni úgy tanulta, hogy Oogway mester daruháton leszállt az udvarukban...ok, nyilván nem, viszont nem is tudom honnan szerezte.
A Shito ryu gyakorlatilag egy háttértár az okinawán gyakorolt katákból.
Nem tudom hogy ez a Minghe Quan mennyire rokon azzal a kung fuval amire Fujiani Fehér Daruként hivatkozik pár szerző az Okinawai karatéval kapcsolatban, vagy hogy ez milyen rokonságban van a Wuzuquannal. Ez utóbbi se tudja letagadni a karatét :) Lásd Sanchan-Sanchin. De abban biztos vagyok hogy aki ismeri a Nipaipot, az igen ismerősnek fogja látni azt, amit ez a mester bemutat. Főleg mert amennyire tudom (nyilván nem beszélek japánul se kínaiul) a Nipaipo is 28 lépést jelent.
Volt egy edzőtársam, aki elment egy karate iskolába. Megkérdezték tőle, hogy mióta gyakorol bármit is? Azt mondta 2 éve kyo-zok... Azt mondták neki, hogy mindegy mit csinálsz, de az csináld legalább 10 éve, és akkor gyere vissza... Akkor elkezdhetünk tanítani téged...
Hogy mi minek a faragványa, tulajdonképpen teljesen mindegy, hiszen az adott dolog értékét majd az mutatja meg, hogy azt hogyan tudod te alkalmazni éppen abban a pillanatban, amikor szükséged van rá...
Azért vetettem fel a kérdést, hogy kinek mi a harcművészet értéke, ha egyébként soha nem kell utcai harcba keverednie? Én néhányszor keveredtem verekedésbe, még 20-25 évvel ezelőtt, jelen életemben pedig egyáltalán nem látom annak a kockázatát, hogy verekednem kellene bárkivel is... Igaz, hogy a 25 év egy egészen más gondolkodású és világlátású emberré tett... Nyilván nem csak engem, hanem 25 eltelt év mindenkit átváltoztat...
Fiatalon, "tigrisnek" gondolva magam még arra felé húz az affinitásom, hogy képzelegjek, versengjek, magamat jobbá, gyorsabbá stb fejlesszem...
De eltelik az idő és vissza gondolva azért megkérdezed magadtól, hogy tulajdonképpen mi is volt ennek az egésznek az értelme? Miért is csináltam én ezt?
És nem lesz rá válaszod... Valódi, releváns válaszod...
"Az üt először, aki nagyot üt...és először. " Ez Tyson volt, az Argó 2-ben...
Én csak arra reagáltam, hogy valaki kiemelte, hogy az ominózus videón ütő ember mekkora hatalmas ütőerővel rendelkezik, hogy ezt a három vízszintes szálirányú fenyődeszkát eltudta törni...
Nem, ehhez nem kell olyan óriási ütőerő, pont a deszkák állása, és anyaga miatt... Ebből indult ez a kis eszmecsere... De annyira nem lényeges ez, csak egy észrevétel volt a részemről...
Megnézném az úriember ütőerejét olyan akác deszkákkal amin tegnap még fütyült a rigó :)
De hát nem lehet mindenki olyan hülye mint én pl. a 80-as évek közepe/vége táján, hogy megnéztem egy Bruce Lee filmet aztán otthon neki álltam 5 db tetőcserép eltörésének... Bele is tört a kezem :D
Csak pontosítok: az egy urban legend, hogy a karatésok "földművesek" voltak. Ha végigmégy a karate történetén, az összes mester nemesember vagy igen jómódú kereskedő család sarja volt, sokuk Kínában tanult. Ez igaz a shuri, naha(goju), tomari irányvonalra, az Uechi ryu-ra és a Ryuei ryu-ra is. A karate nagyjai mint Sakugawa, Matsumura, Itosu, Azato, Higaonna vagy az újak közül Funakoshi, Kenwa Mabuni, Motobu vagy Kyan Chotoku de még Otsuka Hironori vagy Nagamine Soshin se a rizsföldeken dolgoztak :)
De végig lehet menni a lineage-on.
Talán az Isshin ryu alapitójának a családja (Shimabukuro Tatsuo) földműves család volt.
Amennyire ismerem, ez igaz a ko-budora is.
Amég Itosu meg nem alkotta a Pinan katákat és el nem kezdték tanítani az iskolákban, elég zárt volt a dolog, ismereteim szerint. Úgyhogy megkockáztatom, viszonylag kevés fegyvertelen földműves szállhatott szembe kardos szamurájokkal.
Ez gyakorlás, nem látjuk, hogy a karatés milyen lehet valójában, azonban az ütések jók, nincs harákolás, nincs varázslás, a mozgás teljes pályát ír le, könnyed és erős.
Múltkor egy ismerősöm kérdezte, hogy tulajdonképpen mi a különbség a box, karate, jiu jitsu között, mert ő nem ismeri ezeket, de ezeknek a nevét hallotta.
Számomra, ami nekem tetszik kungfu, azt egy karate mester mozgásában láttam csak, ő Asai sensei, Andre Bertel mestere.
Kungfu után én már nem kezdenék karatét, goju-ryut sem. Már a goju ryu bemelegítése is élettelen a kungfu bemelegítésemhez képest.
A chi kung pedig egy nagyszerű dolog, amit tanultam a kungfu mellett, ez tölti meg élettel a mozgásomat.
Természetesen rostirányra merőlegesen feltamasztva nem lehet. Arra nagyon nagy tartóerővel rendelkezik a fa. Nemhiába építőanyag több ezer éve. Födémek készülnek belőle, stb ..
De az, hogy elforgatod 90 fokkal az 5 deszkát, az még nem infó. Az alátámasztásnak meg maradnia kell az eredeti száliránynak megfelelő oldalakon. Mégpedig végig felfektetve. De leginkább az ütni szánt pont rostjának két végén.
Egyébként elég csak 1 deszkának átfordulni az 5-ből. Nagyjából aztal már lehetetlen a törés kézzel.
Most te csak szívatod :-) vagy tényleg érdekel a miért? Mert amúgy igaza van, és bevallom engem is becsapott a látvány. Anno én cseréppel meg lapokkal próbálkoztam, és eszembe sem jutott hogy a fások így tudnak trükközni. Az idealizmus hátrányai...
Elég sok fát hasogattam fejszével. Ha száliránnyal megegyezően csaptam a fára, könnyen elhasadt. Ha szálirányra merőlegesen, akkor vagy nem, vagy csak nagyon nehezen. Nem hiszem, hogy ez a kézzel törés esetében más lenne. A fizikát azért említettem, mert ha száliránnyal merőlegesen éri erőhatás azt a deszkát, akkor sokkal nagyobb ellenállásba ütközik az erő, hiszen a rost-szálak, sokkal nagyobb ellenállást képesek tanúsítani...
De lényegtelen, engem nem nagyon érint a deszka-törés, csak egy észrevétel volt...
