A sexnek mindíg is kettős célja volt, szerintem. Egy az egymásnak való boldogság szerzés, kettő a gyermeknemzés. A kettő pedig jól megfér egymás mellett.
Szerintem az inkompatibilitás hülye blabla. Egészséges férfi és nő között nincs ilyen. A természet, Isten ( ki hogy nevezi ) nem így rendezte.
A tapasztalatot egymással is megszerezhetik, ami szükséges hozzá az türelem, tapintat, figyelem, megfelelő kommunikáció és nagy-nagy szeretet. Ez pedig szerintem meghozza a jó és élvezetes szerelmi életet és nem lesz frusztráció és válás.
Ha LuciFerit megkövezitek akkor velem mit csináltok?
Szerintem ugyanis a sex rég elvesztette pusztán utódnemző szerepét és a szüzesség sem a vallási szeplőtelenséget jelzi.
A sex átlényegült a gyönyörkeltés eszközévé, hiszen jelenleg legfőbb célja a partnerrrel való közös boldogságélmény megszerzése.
Nem azt mondom hogy mindenki-mindenkivel,
de ha tetszünk egymásnak valakivel és vonz a másik akkor igen be kell töltsük egymás örömét.
Azokat az éretten de szüzen ELVESZTEGETETT éveket egyébként soha senki sem hozhatja vissza.
Szerintem a szüzesség nem érdem, hanem állapot. Persze az elsőt egyáltalán nem kell elsietni, az embernek bőven van rá ideje. De a partneredet úgy is csodálatosan fel tudod fedezni, ha nem ő volt az első. Sőt... :) Minden új kapcsolat bizonyos szempontból az első is, hiszen tiszta lappal kezdünk, miért vezetne a szüzesség nemléte bizalomhiányhoz? Nem ez számít. Mert a hozzászólásokban ezt is ki lehetett olvasni.
Szerintem a házassági fogadalom az komoly kérdés. Amikor az ember fia/lánya megházasodik, egészséges esetben egy életre leköti magát egy MásikNemBéli partnerrel (szintén egészséges esetben). Éppen ezért kár volna tagadni, hogy a tökéletes szimbiózishoz a minőségi sex elengedhetettlen. A minőségi sex-hez elengedettlen nagyon sok feltétel egyidejű teljesülése. Ezen feltételek többsége adotság (fizikai és lelki) és nem csak a megtanulható technika. Ezen adottságok csak is a gyakorlatban térképezhetőek fel. Amennyiben a két fél adotságai inkompatibilisek egymással és ez csak a házasságot követően derül ki, akkor az rengeteg lelki és fizikai fájdalmat (és/vagy kielégületlenséget) von maga után. <- Tutti fusztráció vagy válás! Egyébként én ugyanilyen fontos kérdésnek tartom a házasságot megelőző legalább egy éves eggyüttélést is (1lakás)!
Gimiben az egyik osztálytársnőm nőgyógyász apukája azt mondta "Nem emlék az, hogy tartogassuk".
Aztán pár évvel később egy fiú csoporttársam meg ezt: "Majd bolond lennék szűz lányt feleségül venni, az ember ne vegyen zsákbamacskát"
Szóval mindenki másképp gondolja. Aki szeretné megtartani, az tartsa meg, akit nem érdekel, az tegyen másképp. De a "mai világban" (ahhhh) a szüzesség nászészakáig megőrzése már polgárpukkasztásnak is felér.
Okos ember olyasvalakit vesz el, akivel kölcsönösen megbíznak egymásban. A szüzesség ebből a szempontból inkább pozitív tényező (bár nem alapfeltétel).
Sziasztok.
Szerintem a fene tudja. Úgy gondolom, ez inkább érzelmi kérdés.
Különben is, mi van ha valaki tényleg késôn (vagy sohasem) házasodik meg? Engem sem kértek még meg - SBE: még nagykéssel sem -, azért eléggé türelmetlen lennék már, így huszonhét után :-)
kheiron!
Nagyon jó a kérdés. Engem például az tartott vissza (amíg visszatartott:-))), hogy egyszerűen nem akartam. A hugomat az esze tartotta vissza. Szóval az, hogy kicsinek, éretlennek tartotta magát és persze nem volt "kedve". (Ő mondta):-))) (Kicsit meg is nyugodtam, hogy nem én vagyok a hibás:-)))
Na, jól összejöttünk...
Aki meg megőrizné magát az esküvő utánra, az meg épp nincs itt. Mivelhogy mindhármunknak késő :-)
Egyébként nem akartam fetisizálni a nemi életet. Csak fontosnak tartom, bár erről már volt itt a T.asztalban 1-2-5-25 topic.
Tényleg, az viszont érdekelne, hogy aki "elszánt", az minek tekint engem, akit már elragadott a föld vörös pora*? Direkt csak magamról, a többiek nevében nem kérdezhetek...
Kismókus!
Lehet. De mivel így döntöttem, ezen már nem lehet változtatni. Ha később "visszasírom", akkor azt is vállalni fogom. Tudod, én szerettem volna, ha Ő lesz a férjem, de nem így alakult és ez nem csak az én hibám, főleg pedig nem a szüzességem hiányáé! Akit szeretek, azt elfogadom (el tudom fogadni) a hibáival együtt (már ha a szüzesség léte/nemléte is lehet hiba) Azért és úgy szeretem amilyen. Ahogy Te írtad ("nekem is volt már jobb, mint a férjemmel és biztos neki is, mégis Hozzá mentem,
mert NEM EZ SZÁMITOTT") nem egészen pontos a megfogalmazás. Helyesen - szerintem - így hangzik: "... mert NEM CSAK EZ SZÁMITOTT ...". Mi sem a szex vagy a szüzesség miatt szakítottunk. De most ezekről beszélünk. És ez minden kapcsolatnak igenis nagyon fontos részét képezi.
Hogy "ki mivel elégszik meg"? Valami azt súgja, hogy Te sem vagy teljesen elégedett. Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem mered kimondani?
Kheiron!
Elég az, ha azt mondom én most 26 vagyok, a férjem 25. Mondhatom azt, hogy mostanra alakult igy ez az érzés. Kb. 0,5-1 éve kezdődött és pont valamelyik nap beszéltünk megint róla. De hát már hiába... Nekünk is késő.
Suger!
Ez nagyon szépen hangzik... Mondhatom én is azt, hogy nekem is volt már jobb, mint a férjemmel és biztos neki is, mégis Hozzá mentem, mert NEM EZ SZÁMITOTT! Lehet, hogy Neked most újdonság, hogy mással esetleg jobb, mint az ELSŐVEL volt, de szerintem nagyon valószinű, hogy egyszer vissza fogod még sirni azt az időszakot...
Meg hát ez is olyan kérdés, hogy ki mivel elégszik meg. Nekem nagyon jó a férjemmel. Biztos lehetne jobb is, mégsem kell, mert Vele is NAGYON jó!
Kismókus!
Bár nem vagyok férjnél, de évekig az ELSŐ-vel éltem. Neki is én voltam az Első. Nem volt Rajta kívül senki más. És neki sem rajtam kívül. Együtt tanultunk. Egymástól. Sokat ügyetlenkedtünk, nevettünk és persze szorgalamasan "gyakoroltunk". Mindketten azt hittük (pár év után), hogy ez a csúcs, ennél jobb nem lehet. Aztán vége lett. Nemrég beszéltünk erről egymással és kiderült, hogy mindkettőnknek volt már jobb mással azóta. Nem cserélnénk el azokat az éveket és nem bántam meg, de, ha együtt maradunk (talán) soha nem ismerem meg milyen is az, amikor "sokkal jobb".:-))
Persze, persze. Igazad van. :-)
Mint talán előző hozzászólásomból kiderült, nekem már késő... így hát maradok annál, hogy becsülöm azokat, akik szilárdan kitartanak elveik mellett. Mindenhol. (oké, majdnem mindenhol)
Egyébként - ha nem vagyok túl indiszkrét -, akkor mennyi idő után alakult, illetve változott meg a véleményetek?
Ha két ember szereti egymás, igenis hiszek benne, hogy képesek arra, hogy megtanulják, hogy tegyék tökéletesség egymás számára a szexuális életet. Nem ezen fog múlni a házasság, ha érzelmileg és a fejekben rendben vannak! Hidd el!
Csuda tudja.
Többek szerint a megőrzött szüzesség a bizalom alapja, GabE szerint a jó alap egy jó házassághoz. Lehet benne valami. Nekem viszont már késő :-)
Ugyanakkor olyan veszélyek is fennállhatnak, mely szerint túl későn derülhet ki, hogy a házasságban (szerintem) igenis fontos szexuális élet nem az igazi. Bár, akik először egymásal csinálják, azok nem is tudják, hogy milyen (jó vagy rossz) lehet mással...
Inkább neveltetési dolognak tűnik, mintsem igazán megfontolt érvekkel alátámasztott véleménynek.
Suger!
Persze, igazad van, de mondom, hogy akkor nem zavart bennünket. Azóta sokat változtunk. A felfogásunk is. Igy jutottunk erre a következtetésre...
Pedro!
Én is csak gratulálni tudok. Persze ez az egész akkor az igazi, ha kölcsönös. És akkor az sem számit, ha nem profi az ember. Lesz még elég idő felfedezni egymást és kitapasztalni, kinek hogy jó, stb.
Szóval ne aggódj! Sokkal kevesebben röhögnek ki, mint gondolnád. (Csak sokan nem mernék bevallani nyilvánosan, hogy őket is jó érzéssel töltené el, ha a párjuknak előttük nem lett volna mással szexuális kapcsolatuk...)
Kismókus, stb.
Lehet, hogy érzelmileg jobban esne (söt, biztos), viszont nem árt, ha a pár legalább egyik tagjának van néminemü nemi gyakorlata.
Szóval franc tuggya :)))
Szerintem nem érdemes tartogatni, se fiúnak se lánynak. Mert ugyi amíg nem 'csinálod' lyól addig rosszul. És akkor inkább már másnák kell a bakikat elkövetni, nem az igazinál.
A másik oldalról nézve meg nagyon fontos az összeszokás és az egész folyamatnak a kialakulása. Ebből a szempontból ( ha szerencsések a résztvevők ) az első kapcsolat ban kialakult szex az igazi. Bár kituggya ? ;-)))
