Mindenről,amit tudni érdemes,lehet a Magyar őshonos állatokról...és Mindenkinek,aki tapasztalatokat cserélne,vagy akik szeretnének tartani ilyen állatokat.
Valahol a modern fajták is primitív fajtaként kezdték,van amelyek megmaradtak ezen a szinten mások modern fajtaként kariert futottak be. A piac és a politika diktál!
Na akkor tudtam beszélni a gondozójukkal!(A gazdájuk most kapott állami kitüntetést)Hát nincsenek megelégedve!Bizony a két hónapos csirkék nagyon szét vannak nőve!Még a fehér és a fogolyszinü hagyján de a többi bizony egyszerüen szar!Átlagban nem igen nagyobb két hónaposan az öklömnél a zöme!Na ez a tipikus esete annak ,hogy tényleg csak hobbiból (és azért mert Magyarnak mondott fajtáról van szó)tartanak egy állatot vagy épp egy fajtát!Persze kellenek az ilyenek is!Mondjuk ő megteheti!De nálam ,hogy soha,egy irmagja sem lesz az udvarban az biztos!
Ha a régi fajtáinkat csak haszonra szelektálással "nemesítenénk", akkor mondhatnánk, hogy életben tartunk egy "őshonos" gazdasági fajtát. Persze kétséges, hogy ezzel a módszerrel elérhető-e valaha a modern fajták teljesítménye, meg sok egyéb problémát (pl.: beltenyésztés) is felvet ez a módszer, de megszervezhető lenne a dolog.
A teljesítményt javító keresztezéssel viszont már elindulunk egy új fajta felé. Ezzel sincs bajom, hiszen aránylag gyorsan csak így lehet többé-kevésbé versenyképessé tenni egy "parlagit". Csak az ilyen frigyekből származó utódokat ne nevezze már senki mangalicának, vagy magyar szürke szarvasmarhának, stb. És főleg a belőlük készült termékeket ne akarja ilyen néven értékesíteni.
(Bocs a sok idézőjelért, de nehéz ezt a fajtacsoportot olyan gyűjtőnévvel illetni, ami nem vált ki azonnali és jogos vitát itt a fórumon...)
Most láttam az expresszen egy kecskeméti hirdetést. Mangalicaként árul valaki néhány jószágot. Az ár realitása nem állapítható meg, mert sem kort, sem súlyt nem adott meg az illető. A csatolt egyetlen kép alapján csak azt lehet biztosan tudni, hogy valóban voltak az őseik közt mangalicák is...
Ismétlem: semmi bajom a keverékekkel, csak akkor ennek megfelelő névvel kellene őket, és főleg a belőlük készült termékeket árusítani. Mert aki nem így tesz, az vastagon kimeríti "a vevő szándékos megtévesztése" tényállást.
Pár éve közvetítőn keresztül akartam venni malacokat. A tulaj telefonba azt mondta, hogy fajtatiszták, sőt, megadta az anyadisznója származási helyét is, egy ismert mangalicás tenyészetet. A kan meg egy ismerőséjé, és szintén fajtatisza. Megállapodtunk, aztán az uccsó napon felhívott: miután egy ismerőse szerint keverékek a malacok, megkérdezte a kan tulajdonosát is, aki közölte vele, hogy az ő állata csak úgy "ránézésre" mangalica...
Azt mondta, hogy ha így is érdekel, akkor vihetem, de nem akarta, hogy potyára autózzak ötven kilométert.
Segítséget szeretnék kérni. Tegnap magárahagyott újszülött kiscicának keresek dajkamacska mamát. A cicát az elválasztás után felnevelném, csak a szoptatós időszak megoldásához kérek segítséget. Köszönettel Peredi Judit peredijudit@yahoo.com
"Néha azt hiszem, hogy nem jó oldalt nyitottam meg. Áttévedtem a "Szidjuk a régi fajtákat és a tenyésztőiket", vagy a "Kinek kellenek ezek a xarok" című topikba..."
Néha azt hiszem, hogy nem jó oldalt nyitottam meg. Áttévedtem a "Szidjuk a régi fajtákat és a tenyésztőiket", vagy a "Kinek kellenek ezek a xarok" című topikba...
Lehet agyalni génmegőrzésről, fajtakreálásról, névbitorlásról, húsz éves múlttal rendelkező őshonosokról, hozzánemértésről, bármiről, egy a lényeg: egy gazdasági fajta abban a szent szúrásban meghal, amint abbahagyják az ilyen irányú szelekcióját.
Mondhatjuk, hogy csak így őrízhető meg az eredeti génállomány, de az előbb-utóbb jelentkező mutációk miatt ez sem igaz. Egy fajta egy bizonyos állapotának génkészletét csak a fagyasztó tudja stabilan megőrízni. Lehet hogy nem túl tudományos az érvelésem, de úgy vélem, igaz.
Ha valaki parlagi fajtákkal akar üzemi méretekben termeltetni, az - mondjuk így - nem elég körültekintő... Mi a bánatért vállal be valaki vakon egy ilyet? Még ha hoznák a standard adatokat, (amit a fajtát előállító határoz meg, tehát egy icipici józan gyanakvásnak lennie kellene...), akkor sem közelítenék meg a hús és/vagy tojástermelésre kitenyésztett fajtákét. És a kiesést nem kompenzálja semmiféle támogatás. Mert annyit azért nem adnak...
Üzemi méretekre üzemi fajták kellenek, legyen az ketreces tartás, vagy biogazdaság. A parlagi fajták a büdös életben nem voltak és nem lesznek alkalmasak erre. Nem is kell, hogy azok legyenek, nem erre vannak kitalálva, csak sokan ezt nem hajlandók elfogadni.
A parlagi fajták gazdaságos tenyésztéséhez (és szelektálásához) Marinéni értett. Nem a szakmérnökök. De ma már Marinéni is kettőshasznú hibridet vesz, mert nem hülye!
Akkor köpködjük le az okkal/ok nélkül őshonosnak, réginek, parlaginak titulált fajtáinkat?! Lószart. Hagyjuk már a francba, hogy ezeket a fajtákat mindenféle keresztetésekkel, meg intenzív takarmányozással "feljavítva" beleerőltessük a hús/tojás termelésbe!
(Csak mert nem elég mangalicánként a 90000,- Ft húsár, hanem 120-at akarunk egy jobb húskihozatalú, keresztezett állattól, amire ráfogjuk, hogy attól mert félig duroc, ez még mangalica?! Bocs, hogy mindíg ezt a fajtát hozom fel példának, de csak erről van többéves saját tapasztalatom.)
Mégis mire jók ezek a régi fajták? Arra, amire minden józanul gondolkodó tenyésztő tartja őket: csemegének, hobby állatnak, választék bővítőnek. Esetleg luxus igényeket kielégítő, kis-közepes volumenű árutermelésre. (Már ahol van rá fizetőképes kereslet.)
Úgy tűnik, hogy a 10-20 állatot tartók többet tudnak ezeknek a fajtáknak a valódi értékéről, mint azok, akik a támogatástól vérszemet kapva, előzetes tájékozódás nélkül beleugranak az üzemi méretű tenyésztésükbe. Aztán meg hibáztatnak mindenkit, csak magukat nem...
Mennyi baromságot tudtok összehozni, már kezdek hányni tőletek, de tudjátok mit!:)))) Eszembe jutott egy sokkal jobb, megiszok még egy kis pálinkát, néhány sört, és visszahányom a fogolyszínű pörköltet a tyúkjaimnak, lesz fehérjebevitelük, sörrel pácolt kakashús... ú micsoda gurman vagyok, azokból milyen pörkölt lesz....
Átmegyek anyatermészet szemszögébe, amit az állattenyésztés ugye bár lekoppint!
A dodó, egy kipusztult faj, vagy a T-rex, bármilyen lényt is neveznek így jelenleg a világon? Nem, mert kihalt a név viselője! Miért óvják a veszélyeztetett fajokat? Azért, hogy ki ne vesszen a genetikájuk és így maga a faj!
Ha egy fajta kipusztul, akkor eltűnik annak genetikája magyarán az a genotípusú összetétel nincs meg soha többé, így 20-30 év múlva a név nem illetheti meg az adott genotípust, mert korábban egy másik genotípusnak volt ez a neve.
Még egy példa! Őstulok már elég régen kihalt, de a Hortobágyon igyekeztek visszakeresztezésekkel fenotípusban teljesen megegyező állatot létrehozni és ő lett az:
Őstulok lett a neve? Neeeeem! Heck-marha! Miért? Mert fenotípusban nagyon hasonlít, az őstulokra, de genotípusban soha nem fogják tudni visszahozni a fajt!
„Fajtareprodukálásnál használható újból az őshonos név?”
Előbbiekből is adódóan teljesen egyértelmű, hogy neeeeeem!
Igen érdekes ez a külön vérvonal a baromfik esetében, hiszen bizonyos tanyákról szedték össze a kiinduló állományt, de végül is mind rokon valamilyen szinten! Előbb utóbb úgy is feltorlódik a beltenyésztettség ezekben a madarakban is.
Nézd a génmegőrzés lényege egy adott faj, különböző genotípusainak fenntartása, enni, inni adnak nekik szállást nyújtanak kész pont, a kihívás nem nagy.
A pályázatok és támogatások esetére, meg hát csak annyit, hogy közel kell lenni a tűzhöz és mindjárt lehet csodákat csinálni és ezzel együtt állampolgárok adóforintjait lehúzni a wc-n. Én ezt látom, mert egyszerűen abszurd, hogy a magyar állattenyésztés valamikor kiváló helyzete lent van a mélybe és jelenleg a múlt köveit kapargatjuk, de úgy, hogy közben abból, vagy egyéb kövekből utat, azt nem építünk!
Másról sem szól csak őshonos, őshonos, őshonos (ami amúgy a tölgy, meg a gímszarvas)! Deeeee csak az óta ilyen nagy „hungarista” a magyar állattenyésztés amióta az Eu ezt komoly pénzzel támogatja! Ezen felbuzdulva, most olyan állatfajok genotípusai lettek "hirtelen" fajták, melyek 50-100 évre visszamenőleg semmilyen tenyésztési programmal, tenyésztői szervezettel nem rendelkeztek!!!!! Hogy lehet így magyar állat fajtának kikiáltva bármit is génmegőrzésre bevinni????????? Csak, mert olyan tanyáról származik ahol 10 km-es körzetben nincs szomszéd? Akkor szedjük már össze a cirmos macskákat, és Magyar Parlagi Cirmos néven őshonos fajtának kvalifikáltassuk a feketéket, meg Magyar Parlagi Kormos néven! Miért csak a Magyar őshonos genotípusok kapnak ilyen nagy figyelmet? A többi Magyar fajta miért nem? Jaaa, mert, hogy azok értékmérőikben is érnek valamit, nem csak génmegőrzésre jók? Nehogy termeljünk is már valamit ebben az országban ugye? Szinte, mint ha már direkt el akarnák hitetni a néppel: „itt van fiam kicsit kicsi, kicsit rágós, kicsit költséges, nem igen tud a jelenlegi kor igényeinek megfelelni, de háááááááááát tenyésszed, mert MAGYAR!”
Amúgy az is röhej, amit írsz! Mármint, hogy a KÁTKI szakgárdája készítette el a standardokat és pont az övék marad el a leírtaktól? Ééééééérdekes! Bár magánkézben messze menőkig jobb minőségű madarak vannak, mint Gödöllőn. Mert ott a tenyésztő figyel a madárra, nem támogatásért csinálja, szereti, kedveli elhivatott. Az anyagiasságnak ott helye nincs.
Minden, amit leírtál egyértelműen visszavezethető a beltenyésztésre és mondom nem kell meglepődni némi hiányosságon, mert lehet vérfrissítésnek jó a Plymouth rock, de pl. az nem szereti a kemény mínuszokat.
A méret elmaradásról annyit, hogy én jóval nagyobb súlyú madarakról mertem itt szót ejteni, melynek eredménye képen a”nagy kopé” titulust meg is kaptam. :)
Később egész az 1839-es évekbe visszanyúló forrásokkal igyekeztem kijelentett információm alátámasztani, melyek 3 kg feletti illetve 4 kg-os tyúkokat említenek. Pár nap csend aztán újabb kifogás jött, hogy ezek nem szakirodalmak nem képezhetik tárgyilagosság alapját. Könyörgöm a baromfitenyésztés szakirodalom írása 1900-es években kezdődött, előtte nem volt semmi? Ja, de volt penna, papirusz, ecset, festék meg vászon. Ha ezeket nem lehet figyelembe venni, akkor a többi állatfajta is igen csak nagy bajba kerül kiváltképpen a Magyar Szürke marha melynek szakirodalmai nem nyúlnak vissza 1000 évre, de még 500 évre sem! ;)
Valamilyen minimális szelekcióra szükség lenne legalább is nem úgy kéne törzsállományt meghagyni, hogy lekeltetem a kívánt mennyiséget mondjuk 2000 jérce + 10% ráhagyás az elhullás miatt és ezt beteszem mind tenyésztésre. Szelekcióval is a Magyar röghöz alakítanánk ki az állományt, csak éppen eredményt is lehetne vele elérni! Miért nem érdeke ez az államnak és a tenyésztői szervezeteknek? Kérdés költői!
Természetesen tegeződhetünk!Én is letegeztelek benneteket.
A génmegőrzés és a pályázatok, valamint támogatások terén nyújtott teljesítményt találom kiválónak. Tenyésztői szemmel viszont siralmas. A kendermagos, sárga Őshonosak, a fekete, fehér és kendermagos Erdélyi kopasznyakúak, a Bronzpulykák mérete és súja mind elmarad a kiállításokon látható felhozataltól. Színhibákat már én is láttam náluk és a tőlük vásárolt madarak utódaiban is gyakori.
Tojást nem, de napos és előnevelt baromfikat vásároltam évekkel ez előtt 50 és 100 között fajtánként.
Ugyan keltetési és takarmányozási hiba is lehet a sok görbe láb és ujj, de ezt nem feltételezem róluk.Inkább a beltenyészetre gyanakodnék, vagy a rossz genetikai állományra.
Az élettartamuk és a szívósságuk sem egyezik a gyerekkoromban kialakult képpel. A tél különösen sokat elvitt az erdélyiek közül.
Szerintem a méret és a tömeg elmaradása a várttól, az elhullások gyakorisága ( nem betegség miatt) mind a szelekció hiányára utal. Minden rosszindulat nélkül mondom, hisz ez nem a dolguk, de szerintem a szaporításra mennek és nem válogatnak egyáltalán.
