Csak annyit tudok, hogy ugyan olyan mint addig, csak finomabb kidolgozottsága. Csak már a K70 is folyamatosan növeli a feszültséget az expo szám alapján, gerjeszti ellenkező irányba, nem impulzust ad rá, hanem egy komplexebb jelet. Ha úgy nézzük, a vas fel van készítve rá, hogy szoftverből kompenzálja, s teszi is, míg tudja. Elvileg itt jön ki igazán, hogy ami rendszeresen van használva, annál elő se jön. Ami meg nincs, ott meg “elmúlik” ahogy észreveszi magát és kompenzál.
Persze itt is vannak kivételek.
K70-nél, azért azt vettem észre, hogy gyakran elég az is, ha leveszem az elejét, széthúzom a szolenoidot, vissza az eleje, hagyom pihenni egy estét és megy tovább, hiba nélkül.
Valsz KF-nél is elég ennyi.
Viszont KF-et még nem igazán szedett szét senki se nyilvános csatornán.
Ha valaki a kezembe ad egyet, nagyon szívesen megteszem :D
Biztos örülnének neki a Fotoplus-os srácok, ha ezzel a céllal bemennék az üzletbe.
Sajnos nincs piacon levő pótalkatrész. Ilyen paraméterekkel csak a Pentaxnak gyártottak ilyen egyedi szolenoidokat.
Hasonló van, pl pár Sony discmanbe, meg CD olvasóba, de ott meg a mágnes teljesen más erejű, a tekercsen a menetek száma más, jóval nagyobb feszültség is kell neki. Viszont a mozgórész ugyan az, azt át is lehet rakni, ha meg van reszelve az eredeti. Ha nincs szétkopva a persely, akkor azzal működni tud ugyanúgy.
Kell bele egy kis grafit meg teflon por. Pici tégelybe egy kis reszelt ceruzahely, arra ráfújni egy kevés motip teflonspray, megvárni míg teljesen elpárolog az alkohol és a megmaradt port bele kell kenni a perselybe, majd jól átmozgatni. Ennél olcsóbb, de tartós megoldás nincs. Ezt még lehet fokozni egy plusz palládium, majd ezüst galván réteggel, de előtte jól meg kell pucolni, polírozni, majd kémiai ónozóba tenni. Utána galván.
Ez meg kb a “pepecsel vele a f@szom” kategória, plusz, drága és eleve engedélyek nélkül magánszemély a szükséges anyagokhoz nem is jut hozzá.
Főként két ok miatt. (Bár erről egy cikket lehetne írni, mert amúgy baromi sok változó van benne)
Egyrészt a mozgórészt úgy kell elképzelni, mint egy trafó vasmagját, ami félbe van vágva. Egyik fele ami mozog, másik fele az állórész, amin levő műanyag házon a tekercs van (ez gerjeszti a mozgórészt), valamint egy állandómágnes. Az érintkező felületeken lép ki a elektromágneses és mágneses fluxus is (fizikailag a kettő ugyan az, de képlettel leírva külön kell szedni a számításokhoz). A reszeléstől csökken ez a felület, így amikor gerjesztve van a tekercs, kisebb energia kell ahhoz, hogy egymástól a két részt eltávolítsák.
Ezek gondolom mindenkinek megvannak középiskolai fizika óráról. Gondolom az is, hogy fémeknél vannak olyan anyagok, ötvözetek, amik állandómágnesek, valamint olyanok is, amik ferromágnesek és paramágnesek.
A vasmag egy olyan ferromágneses ötvözet, ami mágneses térbe kerülve felveszi és vezeti a mágneses teret, és emellett, ötvözettől függően egy ideig az is marad. Ellentétes polaritású mágneses térbe kerülve ezt a tulajdonságát teljesen vagy részlegesen elveszíti, vagy polaritást vált. Ezen a vasmagon, hogy szabályozzák a másnesezhetési tulajdonságát, különböző galván bevonatok is vannak.
A rekeszmozgatóban a szolenoid nyitott állapotban van. Ahogy fordul át a zármechanika (egy áttételen keresztül a rekesz mozgató fület tövig húzná a váz. Egy beállított rekesz értéknél, elektromosan gerjeszti a szolenoidot a vezérlés, kinyílik, ami megakaszt egy fűrészfogas reteszt, ott megáll a mozgató a fűrészfogon tovább kattog a kilincsmű, egészen addig míg nem záródik a kör, exponál a kamera. Ekkor kezdi el visszaengedni a tükröt. Kicsit előfeszíti a kalapácsművet, összerántja a szolenoidot, majd a rekesz vezérlés visszamegy alapállapotába.
Az ominozus szolenoid több paramétere is változtatható gyártói igények alapján. Egyrészt az állandó mágnes mérete, így ereje, valamint annak helyzete, másrészt az vasmag ötvözete. A mágnes erejét kompenzálva, hogy mekkora ellenerő hatására nyisson ki és milyen gyorsan, azt a tekercsre engedett feszültséggel, valamint annak felfutási idejével lehet paraméterezni. Itt kvázi egy négyszögjelről beszélünk, aminek van egy rámpája.
A vasmag állórésze mind az állandómágnes, mind az elektromágnes hatására felmágneseződik, és azt a tulajdonságát egy ideig megőrzi. De a rendszerben van még egy energiatárolónk, és az maga a tekercs, ráadásul, abból kettő is van. Ezt megint csak kompenzálni kell mind mágnesesen, mint elektromosan, jelformában.
A mozgórész egy műanyag perselyben csúszik, ki és be, ahol van egy súrlódás.
Nyugi, lassan a végére érünk.
Mi történik reszelés hatására? Egyrészt megváltozik a kontakt felület mérete, ami akkor fontos, amikor el kell tolni elektromágnessel egymástól a két részt. Kisebb beletett energia, ergo feszültség kell. (Ezt kompenzálja, ha nem li-po aksival, hanem ceruzaelemmel, vagy ni-mh aksival van táplálva a váz, mert akkor ez a feszültség magasabb.)
Másrészt, reszelés hatására a bevonatot is lereszelik, így megváltozik a rendszer permeabilitása, máshogy is tartja meg a mágnesességét. Ugyanakkor, nem vákuumban élünk, nem védi semmi sem a vasmagot. Az szépen elkezd oxidálódni, idővel pedig változik ugyancsak a permeabilitása.
Gondolom mindenki simogatott már reszelt valamint rozsdás felületet, nos, egyik sem a tükörsimaságáról híres.
A mozgórész a perselyben sem úgy mozog, hogy minden része, mindenhol végig azonos távolságra van, hanem lötyög, billeg, csúszkál, pattog. Attól, hogy lereszelték a mozgórész ”éleit” csináltak neki egy szép sorjás felületet, ami ahogy mozog, szépen karistolja tovább a perselyt. Ahogy telik az idő, és dolgozik az oxidáció, egyre inkább súrolja a műanyagot, míg teljesen más energia kell ahhoz, hogy eltolja egymástól, vagy épp összehúzza. Ugyanakkor, attól, hogy meg lett reszelve amikor húzza össze, még van benne annyi energia, hogy a mágnes nem vonzza eléggé, hogy a helyére is tudja húzni.
Ezt valamennyire kompenzálja az, hogy elsüttetünk vele egy sorozatot. Ilyenkor a fel-lemágnesezés miatt ideiglenesen beáll egy ideális közeli állapotra és megint normálisan funkcionál, amíg ez az egyensúly megvan.
Szóval egy ideig működik, aztán megint nem lesz jó, sőt még rosszabb lesz mint volt.
Miben más a zöld, mind a fehér? A fehér teflon, a zöld PET, mint az üdítős flakon. Előbbi kopásállóságáról, valamint öngyógyuló képességeiről gondolom nem kell írnom. Másrészt más az ötvözet, valamint vastagabb a galván réteg, simább a felület, kisebb feszültség elég a nyitáshoz, záráshoz. Ha kopott is, akkor is teljesít minden kritériumot.
Az meg, hogy mit okoz a rekeszmozgatóban, majd egy külön poszt.
Utóbbi. Én is úgy voltam vele, hogy jár az ártatlanság védelme, átvágták anno, de egyrészt rettenetes a német helyesírása, törökös neve van, másrészt az archív hirdetései közt hibás K30 és K50-eseket keres. Puszta véletlen. :D
Mindegy, erre az esette van a 4%-os vevő biztosítás.
Az A73 hiába van kussban, ha beltéri világításnál csíkoz olyankor. Azt csak a stacked szenzor oldja meg, ami A9 -től felfelé van. Kezdetben én is néztem azokat, aztán rájöttem, hogy ahol én fotózom (ilyen-olyan sportrendezvények) ott nem kell kussban lenni így nem fizettem a felárát. Inkább objektívre költöttem és maradt az A7III.
Egyszer próbálj ki egy 200-600 -at is vele és onnantól nem lesz kérdés.
Ez meg ugye nem mindig szokott szórakozni vele, vagy nem akarja érteni, nem gazdaságos, satöbbi. Bár ha azt nézzük, hogy ott voltak a Canon/Pana okosítások és nem sokan tették tönkre a gépeket, akkor az is egy fajta statisztika. Sonynál sem sokan tudják, hogy ha be sem kapcsol, akkor rádugod a vázat, frissítés és kész, kicsit lassabb, de rendbe tudja tenni így is ha nem indul el.
Jó, aki úgy áll neki ilyennel szórakozni, hogy nem ériti mit csinál, az őszintén szólva, ne is tegye.
Brickelni nehezebb, attól, hogy az OS nem bootol be, még USB-n elérhető terminálban a linux, szóval meghalni nem fog a váz, de tény, hogy kisebb pánikot tud majd okozni.
A korábbi OS is olyan, ha ”véletlenül” rossz FW került a gépre, a bootloader nem engedte tovább és megállt a debug menüben, vagy kérte hogy másold fel újra a FW-t. Valamint minden vázhoz megvan a master package, ami mindent kinulláz, és felrakja az 1.0-s FW verziót. Igaz, ezt csak a szervizek kapják meg.
A google drive-omon ezek kint vannak, igaz, nem publicba.
Általában ha egy beállt váz kerül hozzám, az az első, hogy azzal indítok, hogy az felkerül, és végig tolom rajta az összes inbuilt tesztet, hogy jók-e a motorok, nincs durva fesz esés, áramfelvétel, mindent a megfelelő időzítéssel hajt végre. Meglepően jól tudja azért magának detektálni a saját nyűgjeit. Sokszor tényleg elég “csak” szétszedni, elpucolni, megkenni, összerakni a mechanikus részeket.
Nincs feltörhetetlen rendszer, de eléggé kötve hiszem, hogy pont egy fényképezőgépet akarnának rosszindulatú támadásra használni, vagy esetleg bányászni rajta.
Amúgy, az oldal alján van elérhetőség. Oda írva elég készségesek a srácok. :)
Az meg, hogy ezt nem verik nagy dobra, hogy ilyen az új architektura, nem értem. Elég sok új vevőt lehetne vele bevonzani.
Igen, Nikon Zfc is volt, ket het utan eladtam ;-) , valoban lehet kevergetni de nagyon jatek szinten, az olympus kis ep7 sokkal jobb, ott tudod szinenkent valtoztatni.
Ezt a nyílt forráskód dolgot még nem hallottam, pedig próbálok tájékozott lenni Pentax ügyekben. A legnagyobb ilyen közösséget is figyelem, de nem tűnt még fel. Ez tényleg rendkívüli lehetőségeket, de veszélyeket is rejt.
"Arrol nem is beszelve, hogy a Lightroom nagyon rosszul kezeli a"
Én ezeket meg sosem értettem, mert sokan mondják a Nikonra, van aki a Canonra, aztán Fujisok meg végképp magyarázzák. JPGbe recept tekergetők meg a Fujisok, de pld. Nikonnál akadnak olyan gépek ahol ki tudod magadnak keverni a JPG formáját és tán 5nél több verzió saját presetként feltönthető a vázra. Mindenkinek akad valami mániája, engem ezek a receptek nem hatnak meg és sokkal jobba örülnék ha több expót lehetne egy kockára csinálni a digitálissal. Más meg a dupla expót nem érti, hogy minek. Van ez így.
Igen nekem is volt, tobb Sony ff is, nem birtam elviselni, hogy a jpg hasznalhatatlan, a szinek borzalmasak ( mondjuk nekem analog maniam van ), es a rawot is agyon kellett szerkeszteni, hogy kinezzen valahogy. Arrol nem is beszelve, hogy a Lightroom nagyon rosszul kezeli a Sony rawokat, annyira felbosszantottak, hogy eladtam mindegyiket.
Termeszetesen nagyon jo gepek, megfelelo progival csodas kepek szulettek de ennel a markanal is vannak gondok, az A7sii kiesett a kezembol, nem tul nagyot, zarcsere, a vicc az, hogy elektronikus zarral hasznaltam es volt benne 3500 expo, nem volt tul sok, 70000. Sony vazon csak a minimumot tudod allitani a jpg kepeknel, szin, kontraszt , egy-ket teljesen hasznalhatatlan kep stilus.
En szeretek babralni a gepen, de raw+jpg ben lovok mindig, mert van hogy eleg a jpg ipadon kicsit szerkesztve, ha tobb kell, akkor szamitogepen mehet a raw.
Nalam mar csak a Fuji es/vagy a Pentax jatszik, analog nekem mar nyugos, pedig az a kepi vilag nagyon hianyzik.
Ami nekem kellene, az az elektromos zar hasznalata de nem ugy mint a K1 nel.
Egyszer felcsapodik a tukor es kesz, onnantol tudnal csendesen fotozni, mert a k1 nel ugyan elektromosan exponal de elotte is csapkod meg utana is egyet, nem az igazi.
Persze mondhatjak ilyenkor, hogy erre van a milc, en meg erre azt mondom ha lenne Pentax milc, annak orulnek, semmi bajom a tukorrel de a lehetoseget megadhatnak.
Fotós szemmel nincs a K1-II ellen érvem, mert igazából az lenne nekem való. Főleg táj, épület fotó, műszaki dokumentációhoz képek, nagyon-nagyon ritkán fotózok embereket; madarakat, állatokat, sportot mégritkábban, szinte soha. Nem elhanyagolható, hogy csak vázat szeretnék cserélni, új obiparkot nem. A D-FA, és D-FA* maradjon csak távol tőlem. Ha egy FF vázam lenne, azon kattognék, hogy milyen FF lencse kellene még mellé.
Ugyanakkor a K3 III firmware open source, Linux alapú, a forrást bárki megnézheti, írhat hozzá újabb komponenseket. Van pár elborult ötletem, szeretném azokat kipróbálni.
Olyan plusz dolgokat lehet majd megvalósítani vele, amit egyelőre elképzelni nem tudunk. Ami nem ütközik szabadalmi védettség alá, azt lehet implementálni. Ha van valami kívánt feature-re igény, és megírják a népek, azt tovább lehet nekik dobni, tesztelik és beleteszik a következő firmware-be, vagy a felhasználók előzik meg őket, és maguk raknak össze egy új szoftvert. Ennek köszönhetően, ha tényleg elég nagy közösség alakul ki a k3III mögött, akkor ennek a váznak lesz a legkomolyabb támogatottsága, még akkor is, ha már a gyártó levette róla a kezét. Ez utóbbi esetben pedig olyat implementál magának a közösség, amit nem szégyell, mert akkor már a töbi gyártó nem tud védett dolgokba belekötni.
