Erre akartam én is utalni korábban, hogy talán nem szükséges az okokat keresni, hanem csak egy jól felépített terápia keretében győzni le a félelmeket. Egészen apró lépésektől, és nem azzal kezdeni, hogy tömegek elé kiállni és szónokolni..
Nem ismételni akarlak Bridget, csak jelzem, ugyanazon a véleményen vagyok.
Attól valóban senki. De azt is gondolom, hogy ahogy a telefonszámod nem írod le egy nyilvános fórumban, nyilván az életed egyéb részleteit sem kell megosztanod... különösen ha egy nicket használsz, mert esetleg a legközelebbi politikai fórumos vitában valaki visszaolvas és bár a kérdéshez éppen semmi köze annak, amit írsz, de a fejedre olvassa...
Silvana is új nicket kreált erre a célra ha jól látom. :) Én minimalista vagyok, úgy értem, szeretem, ha a saját érdekemben a lehető legkevesebb információt adom ki magamról egy olyan fórumon, amit nem is tudom hányan olvasnak. Az interneten nyilvánosan végzett "terápiákról" meg egész sommás véleményem van ... :)
BJ! Először is az lenne a legjobb, ha mindenki a nick-jén csak ide írna. Én direkt ehhez a témához csináltam nick-et.
Másrészt nem olyan dolgokra gondoltam, amiről rátok ismernek, hanem pl olyasmit, hogy a testsúlyoddal van gondod, túl kövér vagy, esetleg túl vékony, vagy mint ahogy broe írta: fehérbőrű, szóval hogy mik azok a külsőségek, ami miatt azt gondoljátok, hogy hátrányban vagytok a többiekkel szemben.
Szeretnélek meggyőzni benneteket az ellenkezőjéről. :)
Isten ments, hogy vitázzunk! Ha nem nem tetszik az ötlet, nem kell erőltetni.
Nyilván egy pár (mármint valaki párjában) van elfogultság, amikor dícséri a párját. Viszont, ha igazából nem tetszene neki, akkor nyilván nem lenne a párja, tehát természetesen igaz az, amit mond. És nem kötelező, hogy ti minden ember képzeletét felülmúljátok a szépségetekkel és csinosságotokkal. Éppen elég, ha egyvalakinek tökéletesek vagytok, és a többieknek meg átlagos.
Tehát, nagyon is jó dolog az, ha a párotok dícsér titeket, mert az nem hazugság. Részemről, én azt is megmondom, ha valami gondom van... mert az őszinteség legalább olyan fontos.
Van olyan lehetőség, hogy az okokkal szinte nem is foglalkoznak, illetve nem arra koncentrálnak. Kaphat a kezelt különböző nehézségű feladatokat, persze kicsiben kezdve, hogy hozzászokjon a "streszzhez" amit a helyzet kivált és ne legyen akkora stressz. Utána pedig szépen leülnek és megbeszélik, hogy miket érzett azokban a percekben a helyzetben... van ilyen és sokan csinálják is jó eredményekkel. Persze hogy ki alkalmas az ebben való részvételre azt nem én fogom megítélni :)
Szerintem semmi rossz nincs abban, ha leírod, hogy milyen színű a hajad és hány kg. vagy. Ettől a kutya sem fog rádismerni... viszont a nyílt őszinteség sosem hátrány. Ki fog azért szidni valamelyikőtöket, hogy nagy a feneketek, vagy éppen nem szőkék vagytok?
Silvana, biztos hogy ezt egy ilyen nyitott fórumon szeretnéd a többiekkel megcsináltatni, amit mindenki olvashat, visszakereshet és "beszólhat" nekik?
Szívesen vitázom veled ennek hasznosságáról...
(Ja, és tudod hogyan kell az ilyeneket csinálni?)
Egyetértek, szerintem is szakember kéne... És ha van bátorságod, akkor jó elmenni egy csoportba is, hogy egyáltalán megnézd azt hogy milyenek mások. Ha jól értem, nem nagyon találkozik egy szoc. fóbos emberke a "normálisokkal :)" merthogy fél, esetleg biztonságban el meri vállalni, úgy értem, hogy önismereti csoport biztonságában vagy egy terápiás csoport biztonságában. Persze nehéz az elhatározás...
Amit javasoltatok, hogy a párod helyeslőeg bólogasson az esetleg ott nem stimmelhet, hogy a párodtól elvárod, hogy ő mindig fogadjon el, és nem mindig lehet majd megkülönböztetni, hogy mi az amit azért mond, mert tetszik neki és mi az amit azért, mert tudja, hogy az neked segít. Arról nem is beszélve, hogy mi történik akkor ha neki valami tényleg nem tetszik... Szerintem jobb erre egy semleges közeg.
Ha nem vagyok indiszkrét, légyszi irjátok le magatokat, hogy néztek ki, milyen az alakotok, mi az, ami tetszik magatokon, és mi nem. És írjátok le a jó és rossz tulajdonságaitokat is. Greenwood, Cillit, River, ...
Vegyétek ezt egy terápia első foglalkozásának. :)
Ha túl személyes dolgot kérek, persze nem kötelező válaszolni.
Na, ez jó... :) Végülis mindig mondták, hogy zárkózott, meg őzike, meg hasonló aranyos dolgok. Beteg is voltam, amiért volt cikizni (szimpla orrsövényferdülés, de rohadtul szégyelltem, mert csak a számon kaptam levegőt, és nem tudtam rendesen beszélni, meg olyan rosszul is hangzik... és nekem is volt olyan tanárom, aki szemétkedett), egyébként is fehérbőrű vagyok, amiért egy másik tanárom meg folyton azzal jött, hogy sápadt vagyok, meg beteg, és mindenki kollektíve felszólított, hogy menjek napozni. Egyszerűen nem bírták felfogni, hogy HIÁBA. Na, mindegy. Ezek szerint az egyik betegség nem zárja ki a másikat. Mert azt még nem is mondtam, hogy mennyi problémám van az evéssel. Persze nem tartok ott, hogy 20 kiló lennék, és őszintén szólva épp az a bajom, hogy néha túl sokat eszem, és túl sokat vágyódom a finomságokra. Az édességekre vagyok specializálódva, néha elképzelem, hogy egyszer majd veszek egy egész doboz elit bonbont magamnak. De azt hiszem, rosszabb, ha azt gondolom beteg vagyok, nem? úgy értem ez negatív megerősítés. Inkább azt kéne hangsúlyozni, hogy semmi gáz, egészséges vagyok, és egyre egészségesebb leszek. Különben is lehet, hogy csak beképzelem az egészet. Ez elég gyakran megfordul a fejemben. És bocs, hogy ilyen sokat írok...
ciao:
bro
Az, hogy működik-e, nem tudom biztosan, mert eléggé hangulatfüggő vagyok. Ha el vagyok keseredve, akkor semmi sem segít, de ha jó napom van, szépen felöltözöm, kisminkelem magam, úgy megyek az utcán, hogy kihúzom magam, próbálok belenézni az emberek szemébe (nem mindig sikerül), és rájuk is kellene mosolyogni, de azt még nem merek.
Pl. nyáron, ha szoknyában vagyok, és én is úgy érzem, hogy csinos vagyok, látom, hogy néznek a fiúk, de mégsem merek a szemükbe nézni, inkább elfordulok, vagy lefelé nézek, és örömmel konstatálom, ha sikerült nem elpirulnom, de ez még ritka eset.
Ne azt mondd, hogy szerinted ez neked nem sikerülne, hanem próbáld meg. Aztán majd hetek, hónapok múlva meglátod.
Broe, szerintem ez egyértelműen szf., és eléggé ledöbbentett a pengével való vagdosás. Én odáig sosem fajulok (bocs a kifejezésért), hogy fizikailag kárt tegyek magamban. Szf + még valami, amiről nem tudom, hogy mi, de az a véleményem, hogy ez már komoly baj, és fel kellene keresned egy pszichiátert.
A metróban engem is rohadtul zavar, mikor belépek a kocsiba, és mindenki engem néz.
Bevásárlásnál meg ha valamit elfelejtek, és nem fontos, én sem megyek vissza, de ha nagyon fontos, bizony sűrű elnézést kérve az utánam jövőtől és pironkodva,de visszamegyek érte.
Broe:
nem tudom, van-e köze, de ehhez szakember kéne... Én főleg azon a mondatodon gondolkoztam el, hogy "Megszoktam, hogy ilyen vagyok, néha szenvedek, az igaz."
Néha én is megszokom, aztán rájövök, hogy lehetne másmilyen is, és akkor szenvedek igazán:)
(de a kérdésedre nem tudok válaszolni. A vagdosás pengével meg a hajtépkedés (?) semmiképpen sem szf....)
Az első lépés az tuti ez lenne Silvana. Csakhogy, talán az egészben ez a legnehezebb. És sokszor nem is ezzel kezditek a "terápiát", hanem azzal, hogy egy sokkal komolyabb, bonyolultabb dolgot akartok véghez vinni, aminek sok esetben kudarc a vége. Amíg önmagatokkal nem vagytok tisztában, nem fogadjátok el magatokat olyannak, amilyenek vagytok, addig fölösleges is továbblépni.
De vajon használ-e ez, amit te leírtál? Így tényleg el lehet fogadnotok magatokat?
Hát pl. ismerős a liftes dolog, meg, hogy a közértben pl., ha elfelejtek valamit, nem megyek vissza érte. Vagy elhatározom, hogy bemegyek egy boltba, és mire odaérek inkább mégse megyek be. Van, hogy kajáért sem megyek le. Van, hogy édességet szeretnék enni, de nem merek lemenni, mert félek, hogy hülyének néznek, ha csak édességeket veszek. Néha az utcán is rámtör valami, nem bírom, ha rámnéznek, legszívesebben átlátszóvá válnék, vagy összemennék kicsire. Ismerős az is, hogy nem merek telefonálni, nehéz volt állást találnom, mivel ha meg is beszéltem egy találkát, mikor eljött az idő, nem mentem el. Gyűlölöm, ha hozzámérnek (még ha anyám is az). Néha annyire feszélyezett vagyok, hogy már agresszivitásba csap át a dolog... Egyszer megláttam egy csajt, ugyanolyan ruhában jött szembe velem, mint én, akkor teljesen kikészültem, bőgtem, szörnyűnek és nevetségesnek éreztem magam. Ha le kell ülnöm valahol várni, nem tudom, mit csináljak közben, hogyan üljek, hova nézzek. A metrón is zavarban vagyok. Mások előtt sosem merek tükörbenézni (ruhapróba...) Néha pedig annyira utálom magam, hogy előveszem a pengét, és összevagdosom magam, hogy levezessem a feszültséget, kitépkedem a hajamat (én sem járok fodrászhoz). A legrosszabb viszont az, hogy nekem olykor muszáj nyilvánosság elé állnom, és olyankor iszonyú fejfájást és hányingert okoz a feszültség.
Zavarnak ezek a dolgok, de nem biztos, hogy összetartoznak. Megszoktam, hogy ilyen vagyok, néha szenvedek, az igaz. Köze lehet ennek a szoc. fóbiához?
üdv:
Broe
Na igen, valami ilyesmire gondoltam én is. Mert, ha egy vagy két okot akarunk keresni, és találunk, akkor minden 5. ember lehetne szocfóbiás vagy anorexiás, meg bánom tudja, hogy mi. És hát azért ennyien mégsincsenek.
Ezért érdemes rajta elgondolkodni, hogy kell-e megtalálni az okot, okokat, ahhoz, a problémák megoldódjanak. A szocfóbia esetében szerintem nem szükséges megtalálni az okokat. Itt inkább a... fogalmam sincs, hogy mit kéne tenni :)
Az az első lépés, hogy megtanuld elfogadni önmagadat, hogy legyen önbizalmad. Mert ugye ez nekünk nincs. Azt gondoljuk, ránk nem érdemes figyelni, velünk nem érdemes foglalkozni, a véleményünk úgysem számít, akkor minek megszólalni, stb.
De nem ezt kell csinálni.
Fontos a helyes önismeret. Minden ember értékes.
Nézz önmagadba. Írd össze, milyen jó tulajdonságaid vannak. Ezt a listát minden nap olvasd át. A párod helyeslőeg erősítse meg ezeket.
Gondolom a külsőtökkel is bajotok van, mert nekem így van (vagy volt? :) ) Minden reggel és este szánj rá 5 percet, hogy nézz a tükörbe, nézz végig magadon, és hangosan mondd ki, mi az ami tetszik magadon. Szép a szemem, a szempillám, a szemöldököm, értelmes a tekintetem, stb.
Tudom, ezt nehéz olyan lelkiállapotban, mikor azt gondolod, te vagy a legcsúnyább, és a legkevesebb, de akkor is csinálni kell.
Beszélj a tükör előtt hangosan, szokd a hangodat! Olvass fel szöveget magnóra, hallgasd vissza. Olvass úgy egy szöveget, hogy minden szó első szótagját megnyomod.
Nézz körül az utcán. A szembejövő 10 emberből 6-nál biztosan jobban nézel ki.
Ne feledd, te is értékes ember vagy!
Persze. Meg azt gondolom, hogy olyan sokváltozós egyenletet kéne felállítani, hogy sok esetben még ha tudod is hogy kb. mi okoz valamit, azon kívül van még 100 - 1000 "ok" ami lehet, az öröklődött vérmérsékletet is beleszámítva. Olyan, hogy "OK", szerintem nem nagyon van...
Hát nem tudom. Az a probléma okozójától is függ szerintem, hogy mi vagy ki. Márminthogy a megtalálásával jobb lesz vagy rosszabb... Van olyan, hogy valaminek nincs oka, csak egyszerűen van?
Elvileg van egy olyan elképzelés, hogy amikor megtalálod a probléma okozóját, akkor a tünetek súlyosbodnak, hiszen éppen a probléma elfedésére hoztad őket létre. Az ok megtalálása nem jelenti a feldolgozást is, az egy kicsivel hosszabb idő és sajnos sokan ilyenkor hagyják abba a terápiát :(
Itt egyelőre csak olvasgatok, de ha átnézel a szomszédos topicokba, akkor ott néha igencsak aktív tudok lenni :)
Meg szerintem lehet, hogy találtok bennük "hasznos" információkat az éppen feltett kérdésekre, úgyhogy csak bátran menjetek át a szomszédokhoz is néha :)
