én mindig azt képzelem, hogy ha már lenne vki aki megértene akkor az egész lehullana rólam mint valami köpönyeg. de nem hullik.
Főleg hogy Ti mondjátok, hogy már sokkal régebben megvan Nektek mint nekem merthogy fiatalabb vagyok, és hiába beszéltek róla nem tünik el.
Akkor sajnálatos módon, de én is csatlakozom a búcsúzók táborához... Bocs, csak du. dolgoznom kellett, azért tűntem el.
Szóval Greenwooddal együtt búcsúzom, mert közben neki is lejárt a munkaideje, hétfőn leszünk legközelebb mindketten.
Üdv: Riv
ui. Szeged az egy jó hely - bár nem oda valósi vagyok, de még ki tudja mit hoz az élet :)
Én maradok, mert itthonról korlátlan internet-elérésünk van. Most mindjárt elmegyek a tesómhoz a város másik végire, elhozom azt a bizonyos könyvet, és begépelem a tesztet.
Én most elbúcsúzom, jövő hétfőn leszek újra.
Jó lenne, ha addig mindenki begyűjtene egy pozitívumot, egy sikerélményt, akármilyen apró is az.
Igyekezzetek, mert ha jövök, be fogom hajtani rajtatok.:)
Sziasztok!
Moorhen! Add nekem azt az 5-10 kg-t. Pont erre van szükségem!
Régebben ebben a témában nem lehetett viccelni velem, de most már csak nevetni tudok, a beszólásomon.
Egyébként valahol lentebb írtam, hogy engem is mennyire aggaszt a súlyom, ugyanis túl vékony vagyok!
Ne izgulj, rajtam 20 kg van, és tele van az arcom pattanással (hormonzavar). De a nagymamám mesélte, hogy náluk az osztályban a legszebb lány volt szoc.fóbiás.
Affene, néha olyan tapintatlan tudok lenni, mint egy egészséges ember... Inkább fogtam volna be a számat, és döngöltem volna magam a föld alá... Plataniaaaaa!!! Hol vagy? Ugye megbocsájtasz?
Lányok :-) (miután fiú is van közöttünk jogos a megszólítás :-) ), nektek külsőtök okoz-e problémát. Ezt csak azért kérdezem, mert nekem igen, és lehet javulna egy icuri-picurit önértékelésem ha sikerülne leadnom azt a fránya 5-10 kg-t.
Hejnye, tényleg... Bocs, Platania, el ne menj! Végre egy fiú a társaságban! Időnként rossz helyen jön rám a humorizálhatnék, de a szociális fóbián néha már csak röhögni tudok kínomban.
:-( ne legyél ilyen kedves Cillit... ha már szükségét érezte, hogy közénk jöjjön tudod, milyen érzékenyen érinti az ilyesmi... vagy csak én vagyok ilyen?
Ne arra gondoljatok, hogy elhagy a párotok. Örüljetek, hogy most ott van, és szeret benneteket. Neki fontosak vagytok.
A gyógyulást pedig ne hirtelen várjátok. Lassú, hosszú folyamat, ami tele van szenvedéssel, csak az akarat hiányzik. Akarjatok meggyógyulni.
Én azon már túlléptem, hogy a szf definícióját tanulmányozzam, meg teszteket töltsek ki, mert tudom, hogy szf-s vagyok.
Szeretnék túllépni, meggyógyulni.
Tudnék egy pár könyből idézni, melyek nekem önbizalmat adtak.
Amúgy nekem az szf nem olyan nagy gond mert nem tudom milyen lenne nélküle, kisgyerek korom óta érzem a bezártságot. Úgy érzem, ha elszakadnék a szüleimtől végre és vki segítene nekem (de hát ki segítene egy fiúnak szf-et legyőzni?) akkor abszolút nem lenne baj kijönni belőle. A baj az hogy elméletileg lehetetlen, hacsak csoda nem történik, hogy vki csak úgy akarna segíteni az embernek.
Igen, ez még hab a tortán, hogy a társunk is megsínyli a betegségünket. Még jó, hogy nem hagy el bennünket. Én ezen már annyit aggodalmaskodtam, hogy egyszer elhagy, hogy bedühödtem: hagyjon el, egye meg a fene! Vagy megszokik, vagy megszökik. Nagyon jól tudta, kit vesz feleségül, nem tehetek róla, hogy parancsszóra nem tudok meggyógyulni.
Tűrünk, mert nem tudunk mást tenni... csak sajnos időközben az élet halad mellettünk... én legalábbis azt érzem, hogy sokmindenről lemondok a bénaságom miatt, és mégha én ebbe bele is nyugszom (mert mindig ilyen voltam) de a párom, aki úgy vett feleségül, hogy majd a pozitív gondolkodással segít rajtam :-) őt is némiképp magammal rántom a magányba :-(
Üdvözlök mindenkit.
Eddig olvastam Titeket, de most hogy arról volt szó, csak lányok vannak a topicban, úgy gondoltam, mondok vmit én is meg hátha érdekes lesz.
Szerintem legalább két fajta szf létezik. Egyik talán öröklött vagy mélyebben gyökerezik, másik talán a gyerekkorban alakul ki.
Kérlek Broe ne menj el mert talán hozzám hasonló vagy. És én is szeretném azt a tesztet, ha Cillit tudnád írni, örülnék.
Baromira félek, hogy vki rámismer (még ennyiből is... képtelenség lenne). Próbálok fura stílusban írni. meg amúgy is fura mert már három "identitásom" van.
folyt. köv.
Én elkönyveltem magam, hogy átok ül rajtam, és, ahogy a Biblia írja, megpróbálom "békességgel hordozni a büntetésemet". Ami azt jelenti, hogy fogcsikorgatva tűrök. Jobbat nem tudok. Akasszam fel magam?
Jó tulajdonság ide vagy oda, de engem az zavar. hogy amióta tudom magam ilyen vagyok... emiatt veszítem el az életkedvemet sokszor, ha belegondolok, hogy még mi a nyavalya tudna megváltoztatni ezután??? Nemsok reményem van :-(
Hát pontosan ez az, az összes ember tele van rossz tulajdonsággal, legalább annyival, mint mi, ők mégis nagy pofával merik vállalni magukat, és van bennük valami életöröm, vagy optimizmus, vagy önbizalom, nem is tudom, minek nevezzem, ami bennünk nincs. Én is csak néha döbbenek rá, hogy, míg állandóan magamat hibáztatom, a másik is legalább olyan hülye, még tán hülyébb, mint én, csak ő nem veszi annyira magát a szívére.
De hát hogy ne vegye az ember a szívére önmagát, ha fáj magának??
