Hát, én már meg se lepődök itt semmin, bár tény, hogy lány programozóval nem sokkal találkoztam. A fősulin is veszem észre, hogy a programozó szakirány nem kedvelt a lányok körében... Én sem arra mentem, csak sajna így is kell bizonyos szinten tanulni. Számomra túl magas szinten :))
Moorhen, te jó ég, programozó vagy?? Lány létedre? Bár, biztos jobb, mint humán érdeklődésűnek lenni, mert elvagy a munkáddal. A férjem is programozó, és hetekig el tudna lenni a számítógépével (C++) úgy, hogy nem is hiányoznának neki az emberek. Csak elé kell tolni az ételt, és jól érzi magát.
Leírtam már :-) ahhoz, hogy nem magyar állampolgárként munkát vállalj bevándorlási engedély kell, sajna mindez nem egyszerűsödik le akkor sem ha férjhez jössz...
Te, platania, nekem is ma olyan kedvem volt, hogy legszívesebben mindenkit lelőttem volna a villamoson. Aki fiatal, azért, aki öreg, azért. Ha lassan ment, azért, ha gyorsan ment, azért. Ha előttem állt, azért, ha a hátam mögött állt, azért. Ráadásul ilyenkor a fogam közt el szoktam morzsolni egy szitkot, és a férjem szerint előbb-utóbb le fogják verni a fejemet.
Ha gépészmérnökire jársz, akkor végül is körvonalazható, hogy reál érdeklődésű vagy. Szerencséd van!
Platania, szerintem ez a topik arra is jó, hogy kiadja magából az ember, ha rossz napja van. És itt tényleg megértő fülekre (szemekre) talál az ember.
Nade kedves morheen, nem hinném, hogy ez egy olyan kiutálós topik lenne. A szocfóbosok igazán megértőek szerintem minden tekintetben, mert tudják, hogy milyen rossz, amikor valakit olyan dologért bántanak, amiről nem tehet.
Ennyi erővel engem is bőven kiutálhatnának a topikból (ha valaki már vette a fáradságot és utánanézett az előzményeimnek)... Szóval én bátorítalak, hogy írd le, mi miatt nem dolgozgatsz... bár sejtetted az okát asszem.
Jelenleg is dolgozgatok (az előbb leírtam hogyan...) itthon (programozó vagyok). Hogy miért nem dolgozok, hajlamos vagyok ezt titkolni, nehogy kiutáljatok innen :-))), azért mert még nincsen meg a bevándorlási engedélyem, ha az ember lánya egy másik országba kell férjhez jönni ezzel jár :-)
Gépészmérnökire... véletlenül, mert így hozta a sors, hogy erre kaptam ösztöndíjat No.ban és a szüleim ezt akarták, én meg nem tudtam jobbat... halvány fogalmam sincs, mit csin´lnék szívesen, és föleg mostan ellepett ez a szar depi, amitől nem gondolok a jövöre csak arra, mi lesz a következö percben.
Merthogy ma sem volt éppen szép napom. 2 órát aludtam össze-vissza, elmentem a pszchi-ház bejáratához, de nem mertem bemenni, aztán egy vizsgát jól elszúrtam, aztán az ebédlőben belerúgtam a szobatársamba és pokolian fájt, ösztönből megütöttem miatta, annyira fájt, aztán szar volt a kaja, még émelygek tőle, aztán nem mertem bevásárolni, amit akartam, most meg valaki itt leállította az Internetet, mert olyan kedve van és még az index se jött be. Olyan ideges voltam, kedvem lett volna akkora balhét csapni, márminthogy felrúgni mindenkit, aki az utamba állt, és utána kiugrani az üvegablakon a másodikból... Vagy onnan még nem hal meg az ember? :(
Annyira szar az egész. Bocs, ez nem igazán bíztató, de ezt most ki kellett kiabálnom. Most már jobb.
Akkor kedves Morheen légyszíves fejtsd ki te is kicsit bővebben a dolgozás nemdogozás témát. Úgy tűnik, hogy most te is otthon vagy. Dolgoztál régebben valamit, valahol, ha igen, miért hagytad ott, ha nem, miért nem? És szeretnél-e valamit dolgozni most.
És te is platania: azon kívül, hogy mi szeretnél lenni, a fenti kérdések adottak.
De jó Neked, hogy nem ismered az unalmat, nekem az agyamra megy az egész napos semmittevés. Órákig csak ülök a fotelben és bambulok. Néha elmegyek sétálni. De olyan enervált vagyok, hogy semmihez sincs kedvem. Se olvasni, se tévét nézni. Fülelek, hogy mikor csörög a telefon, és akkor lecsapok rá, hogy végre hallhatom egy emberi halandó hangját. Kínomban megtanultam érzéketlenné válni a passzivitás iránt, és, mint a macskáim, csak döglök.
Sok-sok dolgom lehetne, ha rászánnám magam úgy istenigazából, hogy munkát keressek, felhívogassam a hirdetéseket és interjúkra járjak, de csak a gondolat is olyan rettegéssel tölt el, hogy inkább maradok a fenekemen. Roppant egészségtelen az az életmód, amit élek.
Cillit, ne is mondd. Én három évig vacakoltam a pályalkalmassági vizsgálattal de az egészből egy hncut vas hasznot se húztam.
Szinész, az én is akartam lenni egy időben, de még mindenki más is, pszichológus, zenész, programozó, tanár, mérnök, buszvezető és még sorolhatnám.
Tényleg Cillit, mint sorstárs kérdezlek mivel töltöd a napjaidat? Én nem ismerem azt a szót, hogy unatkozás, na nem amiatt, mintha annyira tevékenyen telnének napjaim, hanem úgy elvagyok... eltervezek vmit, és azt egy "normális" ember elvégezné egy nap alatt nekem a depis nyújtózkodásommal 3 nap kell rá.
Hát, River, a megbízási szerződéseknél valami kavarás van a tb-hozzájárulással. Levonják a fizetésből, de nem nyújtanak ellenszolgáltatást. Legalábbis én így tudom. És ha van keresetem, már nem vagyok eltartott, tehát (állítólag) a férjem után sem kaphatok tb.-t. De ennek majd holnap utánajárok.
Egyébként tényleg olyan jól állunk anyagilag, hogy nem kéne dolgoznom, de én nagyon szeretnék.
Képzeld, Moorhen, rám is azt mondta egy pszichológus, hogy kiköpött színésznő vagyok. Széles gesztusok, mimika, szerepjátszás kedvelése... Én meg csak néztem rá, hogy hülye ez? Inkább a föld alá bújnék, mint a színpadra kiállnék. Egy másik pszichiáter meg azt mondta, hogy nagyon is el tudna képzelni tanárnak. CSak, tette hozzá, ahhoz tényleg kell egy minimális önbizalom, hogy az ember kiálljon a gyerekek elé.
Szóval lehet, hogy egész másnak látnak a szakemberek, mint ahogy Te látod magad.
Egyébként szerettem volna elvégezni egy pályaalkalmassági tesztet, de a -lógus azt mondta, hogy sületlenségek jönnének ki az én állapotomban. A szoc. fób. mindenbe belekavar, és rátelepszik az emberre, és eszünkbe se mer jutni az, amit valójában csinálni szeretnénk.
Mi az, hogy a férjed nem engedi, hogy elválld a munkát? Ha otthoni meló, akkor nincs mitől tartani. Vagy olyan jól álltok anyagilag, hogy nincs feltétlen szükség arra, hogy dolgozzál? Valamivel akkor is csak el kell ünti a napokat, a háziasszonyi teendők szerintem egy idő után már elég unalmasak lehetnek.
Miért gondolod, hogy nem voltál dekoratív? Jaj, biztos írtad már, hogy hogy nézel ki (abban a körkérdésben), de nincs kedvem utánakutakodni.
Hehe, szocfóbos színésznő.. talán nem véletlen, hogy nincs ilyen :((
Igen, a legtöbb esetben a szoc.fóbiám miatt ment csődbe a munkahelyem. Belekerültem egy öngerjesztő folyamatba, ahogy szégyelltem magam (elpirulás, remegés stb.), úgy néztek rám egyre furcsábban, és minél furcsábban néztek rám, annál inkább zavarba jöttem, és a végén már úgy utáltam az egészet, hogy inkább kiléptem.
A Kuncze Gáboros eset csak egy ürügy volt, mert nem tudtam beilleszkedni a többi recepciós lány közé, és meglehetős közutálatnak örvendtem a mogorvaságom miatt. Aztán kifúrtak. Meg hát recepciósnak nem is voltam túl dekoratív.
Nem nagyon tartok a holnapi interjútól, mert... Nem is tudom, talán azért, mert a férjem nem biztos, hogy engedni fogja, hogy elvállaljam a munkát. Így aztán nem érdemes hülyére izgulni magam. Egyébként egy másfél órás tesztmunka lesz. Brrr...
Tehát akkor a legtöbb esetben "hibáztatható" a szocfóbiád a munkahely otthagyása miatt? A félretájékoztatás hogy történt? Úgy értem a félelmeidnek volt köze hozzá, vagy csak figyelmetlen voltál, és nem tudtál valamit?
BridgetJ: Jól van, én elhiszem, gyerekkoromban én bohóc, vadász, majd erdész és óvónéni szerettem volna lenni :)
Most viszont fogalmam sincs, hogy igazából mit szeretnék. Talán leginkább valami jó kis fizikai munkát, fahordás, stb. Arra már régen vágyom.:)
Remélem nem a vámpírral :)))
Nade komolyra fordítva, és tartasz most a holnapi interjúvolástól?
Hát ja, mindenféle munkának megvan a szépsége is, meg a hátránya is. Szóval valamit valamiért kell adni, de valamelyik mindig fontosabb és azt kell szem előtt tartani.
Broe: Az a 40 kg nekem is feltűnt. Ne hülyíts már!
Ja igen, River, 4 munkahelyet én hagytam ott, mert általában ellehetetlenültek a körülményeim (2 hónapig nem volt munka, utáltam a főnököt, ilyesmi), egy helyről meg kirúgtak, mert felhívta a céget a Kuncze Gábor titkárnője, és félretájékoztattam.
Igen, most otthon vagyok, de holnap pl. megyek egy interjúra. A munka otthon végezhető korrektúra lenne, megbízási szerződéssel, de elég folyamatosan. Már alig várom, hogy dolgozzak valamit. Az az igazság, jobban szeretnék bejárni egy rendes munkahelyre, mert amíg csendben gépelek vagy adatrögzítek, jól szoktam szórakozni a lökött kollégák pletykálásain, és ebben otthon sajnos nem részesülök...
Aha, na épp valami ilyesmire számítottam Cillit. Ezek szerinte te most otthon vagy? Úgy vettem ki a szavaidból... a munkahelyeidet te hagytad ott mindig?
Én a második munkahelyemet fogyasztom, az előző egy könyvelési osztályon volt, de azt nem szerettem... főleg a főnököt nem :) Most valami titkárnő szerű vagyok, ez csendesebb hely, jobban szeretem, és jobbak a munkatársak is. Greenwood remélem nem haragszik, ha leírom, hogy ugyancsak (majdnem) angoltanári végzettséggel rendelkezik, de tanítani semmiképpen nem szeretne, meg nem is tanít. Egy szakkönyvtárban dolgozik, ahol azért szembesül a mindennapokban a főnök hülyeségeivel, néha telefonos macerával, stb. De majd bővebben ő.
