Én sajnos nem tudom, ki vagy befele forduló vagyok.
Például most is annyit beszélek a fórumra, egy kicsit fáj is hogy másoknak majd ilyen sok felesleget kell olvasniuk...
és a fantáziámban mindig valakiVEL beszélgetek órák hosszat.
De eddig mindenki azt mondta rám, hogy introvertált vagyok. Ez talán éppen az szf miatt nem határozható meg.
Sajnos IRL semmi lehetőségem sincs, hogy kiadjam magamból a dühöt és senkivel se lehetek öszinte. Mindenkinek tettetni kell magam.
Kedves Broe!
Azt hiszem, egy kicsit félemetes volt, amit csináltam hogy ennyire visszaidéztelek és ahogy belegondolok, én ki lennék akadva, ahogy olvasnám saját soraimat...
Kérlek, ne haragudj rám, tényleg nem volt túl rendes. Engem az motivált, hogy lássad, nem vagy egyedül a problémáiddal, másnak is van olyan és szvsz lehetséges segítség.
A korridoros címet Cillitnek írtam (meg mindenkinek), mert Bors12 ajánlotta... de különben nem kéne mentegetőznöm...
platánia
Hááát nem is tudom, magamat inkább kényszeredett befelé fordulónak mondanám. Az szf-m miatt kerülöm az embereket, nem beszélek velük, viszont ha felszabadulok, de leginkább a családban "kiadok" mindent, sokszor rengeteget is csacsogok... ezért szégyellem is magam utólag, de...
Olyan szörnyű, azért amikor megvan egy személyiségtípusod és az korlátozva van valamilyen zavar által, nagy feszültséggel jár.
Igen, lehet hogy igazad van...
ezt is gondoltam és hogy akkor le kellene mondanom a szeretetről meg arról, hogy szeressenek, hiszen "filozófusok nem házasodnak" (azt hiszem, Spinoza).
én már eléggé sok könyvet olvastam a pszichológiáról, és ezáltal nyílt fe la szemem magamra. Az erdeti motivacióm mégis az volt, hogy saját magamat kezeljem.
Szerintem Te is képes lennél együttérezni bárkivel (vagy megérteni), csak most jelenleg nem lenne valamiért jó. Az ember, ha iylen beteg, általában a hozzá hasonlóakat kedveli és a többiek kevésbé érdeklik.
Platania, hát igen, akinek valami lelki nyavalyája van, az általában filozofikus hajlamú lesz. De ha filozófusnak mentél volna, éhenhalnál.
Én is erősen gondolkozok, hogy felveszem a pszichológia szakot, mert annyira érdekel, de ha nem gyógyulok meg a szf-ból, senkit sem tudnék kezelni. Különben is, aki nem szoc.fóbos vagy depressziós, azokat nem tudom megérteni, csak a magamfajtákat. A paranoiásoknak, skizofréneknek stb. legszívesebben behúznék egyet, hogy "térjenek magukhoz", ez lenne az én gyógymódom. Meg különben is csak azért mennék pszichológusnak, hogy hátha magamat tudom kezelni.
Moorhen, félreértettél, én szeretek színészkedni, adomákat mesélni, valamit előadni. Csak megfelelő társaság kell hozzá. Az apám is szoc.fóbos volt, mégis ő volt a társaság lelke, igaz, hogy néhány pohár borral segített magán. Ha -lógushoz vagy -áterhez kerülök, szinte fel vagyok dobva, és nagy átéléssel tudom mesélni a szörnyűségeket, amiken átmegyek. Vannak különböző személyiségtípusok, én eléggé kifelé forduló vagyok, erre telepedett rá a szociális fóbia. Érdekes kettősség.
Te inkább befelé forduló vagy, nem?
Igen az vagyok, de szelídebb fajtából :) viszont én is ismerem a durvább változatát is, nekem is van itthon egy példány :)
Említetted a ~lógus megjegyzéseid a színészkedéssel kapcsolatban, én is sokszor érzem azt, hogy valósággal belefáradok a színészkedésbe az emberkék között... egyszerűen csak palástolni próbálom (kevés sikerrel) a bennem lévő feszültséget, vagy kedvetlenséget, mert én legtöbbször társaságban csak ülnék és bámulnék... na de úgy is ez van legtöbbször.
na én már kikáromkodtam magam, pedig igaziból még sose mondtam rá senkire semmit és em a z a tipus vagyok.
de ez egyszerüen tól sok volt ma.
azért nem tudtam ide feljönni, mert leállt a kapcsolat és iszonyúan rossz volt az egész. na de remélem most már jó lesz és itt maradhatok.
Hát, én már meg se lepődök itt semmin, bár tény, hogy lány programozóval nem sokkal találkoztam. A fősulin is veszem észre, hogy a programozó szakirány nem kedvelt a lányok körében... Én sem arra mentem, csak sajna így is kell bizonyos szinten tanulni. Számomra túl magas szinten :))
Moorhen, te jó ég, programozó vagy?? Lány létedre? Bár, biztos jobb, mint humán érdeklődésűnek lenni, mert elvagy a munkáddal. A férjem is programozó, és hetekig el tudna lenni a számítógépével (C++) úgy, hogy nem is hiányoznának neki az emberek. Csak elé kell tolni az ételt, és jól érzi magát.
Leírtam már :-) ahhoz, hogy nem magyar állampolgárként munkát vállalj bevándorlási engedély kell, sajna mindez nem egyszerűsödik le akkor sem ha férjhez jössz...
Te, platania, nekem is ma olyan kedvem volt, hogy legszívesebben mindenkit lelőttem volna a villamoson. Aki fiatal, azért, aki öreg, azért. Ha lassan ment, azért, ha gyorsan ment, azért. Ha előttem állt, azért, ha a hátam mögött állt, azért. Ráadásul ilyenkor a fogam közt el szoktam morzsolni egy szitkot, és a férjem szerint előbb-utóbb le fogják verni a fejemet.
Ha gépészmérnökire jársz, akkor végül is körvonalazható, hogy reál érdeklődésű vagy. Szerencséd van!
Platania, szerintem ez a topik arra is jó, hogy kiadja magából az ember, ha rossz napja van. És itt tényleg megértő fülekre (szemekre) talál az ember.
Nade kedves morheen, nem hinném, hogy ez egy olyan kiutálós topik lenne. A szocfóbosok igazán megértőek szerintem minden tekintetben, mert tudják, hogy milyen rossz, amikor valakit olyan dologért bántanak, amiről nem tehet.
Ennyi erővel engem is bőven kiutálhatnának a topikból (ha valaki már vette a fáradságot és utánanézett az előzményeimnek)... Szóval én bátorítalak, hogy írd le, mi miatt nem dolgozgatsz... bár sejtetted az okát asszem.
Jelenleg is dolgozgatok (az előbb leírtam hogyan...) itthon (programozó vagyok). Hogy miért nem dolgozok, hajlamos vagyok ezt titkolni, nehogy kiutáljatok innen :-))), azért mert még nincsen meg a bevándorlási engedélyem, ha az ember lánya egy másik országba kell férjhez jönni ezzel jár :-)
Gépészmérnökire... véletlenül, mert így hozta a sors, hogy erre kaptam ösztöndíjat No.ban és a szüleim ezt akarták, én meg nem tudtam jobbat... halvány fogalmam sincs, mit csin´lnék szívesen, és föleg mostan ellepett ez a szar depi, amitől nem gondolok a jövöre csak arra, mi lesz a következö percben.
Merthogy ma sem volt éppen szép napom. 2 órát aludtam össze-vissza, elmentem a pszchi-ház bejáratához, de nem mertem bemenni, aztán egy vizsgát jól elszúrtam, aztán az ebédlőben belerúgtam a szobatársamba és pokolian fájt, ösztönből megütöttem miatta, annyira fájt, aztán szar volt a kaja, még émelygek tőle, aztán nem mertem bevásárolni, amit akartam, most meg valaki itt leállította az Internetet, mert olyan kedve van és még az index se jött be. Olyan ideges voltam, kedvem lett volna akkora balhét csapni, márminthogy felrúgni mindenkit, aki az utamba állt, és utána kiugrani az üvegablakon a másodikból... Vagy onnan még nem hal meg az ember? :(
Annyira szar az egész. Bocs, ez nem igazán bíztató, de ezt most ki kellett kiabálnom. Most már jobb.
Akkor kedves Morheen légyszíves fejtsd ki te is kicsit bővebben a dolgozás nemdogozás témát. Úgy tűnik, hogy most te is otthon vagy. Dolgoztál régebben valamit, valahol, ha igen, miért hagytad ott, ha nem, miért nem? És szeretnél-e valamit dolgozni most.
És te is platania: azon kívül, hogy mi szeretnél lenni, a fenti kérdések adottak.
De jó Neked, hogy nem ismered az unalmat, nekem az agyamra megy az egész napos semmittevés. Órákig csak ülök a fotelben és bambulok. Néha elmegyek sétálni. De olyan enervált vagyok, hogy semmihez sincs kedvem. Se olvasni, se tévét nézni. Fülelek, hogy mikor csörög a telefon, és akkor lecsapok rá, hogy végre hallhatom egy emberi halandó hangját. Kínomban megtanultam érzéketlenné válni a passzivitás iránt, és, mint a macskáim, csak döglök.
Sok-sok dolgom lehetne, ha rászánnám magam úgy istenigazából, hogy munkát keressek, felhívogassam a hirdetéseket és interjúkra járjak, de csak a gondolat is olyan rettegéssel tölt el, hogy inkább maradok a fenekemen. Roppant egészségtelen az az életmód, amit élek.
Cillit, ne is mondd. Én három évig vacakoltam a pályalkalmassági vizsgálattal de az egészből egy hncut vas hasznot se húztam.
Szinész, az én is akartam lenni egy időben, de még mindenki más is, pszichológus, zenész, programozó, tanár, mérnök, buszvezető és még sorolhatnám.
Tényleg Cillit, mint sorstárs kérdezlek mivel töltöd a napjaidat? Én nem ismerem azt a szót, hogy unatkozás, na nem amiatt, mintha annyira tevékenyen telnének napjaim, hanem úgy elvagyok... eltervezek vmit, és azt egy "normális" ember elvégezné egy nap alatt nekem a depis nyújtózkodásommal 3 nap kell rá.
Hát, River, a megbízási szerződéseknél valami kavarás van a tb-hozzájárulással. Levonják a fizetésből, de nem nyújtanak ellenszolgáltatást. Legalábbis én így tudom. És ha van keresetem, már nem vagyok eltartott, tehát (állítólag) a férjem után sem kaphatok tb.-t. De ennek majd holnap utánajárok.
Egyébként tényleg olyan jól állunk anyagilag, hogy nem kéne dolgoznom, de én nagyon szeretnék.
