Az attoszekundumos fizika viszonylag fiatal tudományág, amely előtt a lézertechnológia rohamos fejlődése nyitott utat. Célja minden eddiginél rövidebb, úgynevezett attoszekundumos fényimpulzusok létrehozása: egy attoszekundum a másodperc milliárdod részének a milliárdod része, 10-18-on. Az atomok, molekulák viselkedését, reakcióit meghatározó elektronok állapotváltozásai hihetetlenül nagy sebességgel, jellemzően néhány tized attoszekundum alatt zajlanak le.
Az attoszekundumos időskálán tehát az elektronok viselkedése figyelhető meg, az impulzusok biztosítják az elektronok mozgásának vizsgálatához, illetve irányításához szükséges eszközt.
A technológia hozzásegíthet a molekulák szerkezetváltozásainak értelmezéséhez, az itt kapott eredmények révén pedig például új orvosi képalkotó eljárások születhetnek, és a molekuláris szerkezetváltozások jobb megértése a gyógyszerfejlesztésben is jelentős előrelépést hozhat.
A lézertechnológia tökéletesítésében úttörő szerepet vállalva a 2000-es évek elején a Krausz professzor által vezetett kutatócsoporta világon elsőként állított elő és mérte meg attoszekundumos fényimpulzusokat.
Magyarán ő végezhetett először valós idejű megfigyeléseket az elektronok mozgásáról atomi léptékben. Azóta az általa kidolgozott technikát felhasználták számos atom- és molekulafizikai folyamat, például a fotoionizáció időfüggésének vizsgálatában.
Megjegyzésem: Azért szinte hihetetlen, hogy néhány évtizede még úgy tudtuk, az anyag legkisebb része az atommag és a körülette keringő elektronok. Aztán kiderült, hogy az atommag még további részekre osztható, és a részecskék között különféle kölcsönhatások lehetnek. Kialakult a kvantumfizika, és ma már ott tartunk, hogy a tér és idő egyre kisebb tartományaiban tudunk vizsgálódni.
"A fejlődés, mit Darwin, Hegel, Marx és Ford ígért, megérkezett. Tökéletesítjük a gépet, nem az embert a gép helyett. A roppant lakomán felesszük a földet lábaink alatt, meg az atmoszférát felettünk. Az eresztékek inganak. Energiát zabál és árut okád a szörnyű szerkezet. Egymást faljuk fel, ha tovább fut, éhenhalunk, ha megreked."
Ma minden két aktív dolgozóra egy nyugdíjas jut, a helyzet pedig csak rosszabb lesz a Ratkó-korszakban születettek gyerekeinek nyugállományba vonulásával. A szakértők szerint tizenöt év múlva beüthet a demográfiai válság Magyarországon.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) előrejelzései szerint 2035 és 2041 között robban az úgynevezett „nyugdíjasbumm”: a jelzett időszakban összesen egymillióan érik majd el a nyugdíjkorhatárt, ami jócskán megdobja a nyugellátásra jogosultak számát.
Az elöregedő társadalom már régóta fennálló demográfiai probléma, az állam pedig már most alig bírja fenntartani az egyensúlyt, és a helyzet tovább romlik, írja a hirado.hu.
Kapcsolódó
A megoldás irányában megosztottak a szakértők, de közös az álláspont, hogy a nyugdíjkatasztrófa elkerülése gyors lépéseket igényel.
„2038-ra 500 ezerrel kevesebb lesz a népesség, mint most. A Ratkó-korszakban születettek nemrég mentek vagy épp most mennek nyugdíjba, és hamarosan követik őket az ő gyermekeik is. Az utánuk jövő generáció pedig szembesül egy igencsak komoly nehézséggel: egyre több a nyugdíjas, és egyre kevesebb, aki képes eltartani őket” – hívta fel a figyelmet Ujszászi Zoltán, a Trimont Biztosítási Alkusz Kft. ügyvezetője.
A szakértő arról is beszélt, hogy a 208 ezer forintos átlagnyugdíj közel sem a többség nyugdíját takarja. A valóságban sokkal több a 120 ezer körüli nyugdíj, sőt nagy számban vannak, akiknek 60 ezer forintból vagy az alatti összegből kell gazdálkodniuk havonta – jegyezte meg.
Megjegyzésem: Mint korábban olvashattátok, a Japánoknál is volt egy Ratkó korszakhoz hasonló korszak, de az akkor születetteket Dankai generációnak nevezték.. A „Dankai-generáció” tehát a magyar Ratkó-generáció japán megfelelője – csak tagjai nem az 1950-es évek elején, hanem 7-10 évvel korábban születtek. De míg a japánoknál az elöregedett társadalom ellenére jól működik a gazdaság, addig nálunk erre nem lehet majd számítani.
Valamit lépni kell, mert az MNB modellszámítása szerint a 2012-es 1,227 milliós pénztári taglétszám mostanra 1,078 millióra csökkent, 2032-re pedig 850 ezer alá eshet. Ez pedig azt jelenti majd, hogy még kevesebben lesznek, akik valamilyen intézményes formában készülnek a nyugdíjas évekre – miközben jól látható, hogy a csökkenő aktív népesség miatt a nyugdíjasok egyre kisebb összegre számíthatnak majd az állami nyugdíjrendszertől.
Szia! Javulófélben lévő gép kíván szép hétvégét, jó időt. Bár Mester szerint az eddigi kellemes napoknak nemsokára vége szakad, de bízzunk benne, hogy ezt is túl fogjuk vészelni:)
Véleményem szerint a japán kultúra nagyon távol áll tőlünk európaiaktól, de azért tanulhatnánk tőlük.
Engem elsősorban a mai modern Japán érdekel. Főleg a modern építészete, a közlekedése, egészségügye, stb.
Bámulom a fegyelmezettségüket. Gondolkodtam rajta, mi alakíthatta őket ilyenné. Japán olyan övezetben fekszik, hogy folyamatosan ki van téve természeti katasztrófáknak. Földrengések, cunami, és ha ez még nem lenne elég, két atombombát is ledobtak a területükre. A katasztrófahelyzetekben és azt követően szükség van a fegyelmezettségre, különben káoszba torkollna az egész társadalom.
Ott van az ország fővárosa. A huszadik század elején a nagy Kantó földrengés és tűztornádó szinte eltörölte a várost, de újjáépítették. Aztán a második világháborúban megint porig rombolták. Ennek ellenére ma egy virágzó, modern város. Ha valaki nem ismerné a történelmét, el sem hinné hogy két óriási katasztrófát is túlélt ez a város.
Valamit nagyon tudnak, amit mi európaiak nem. Sokáig élnek és többnyire egészségesen. Amit az is bizonyít, hogy a nyugdíjasok egyharmada aktívan dolgozik. Olvastam, hogy nem ritka a hetven év feletti pincérnő az éttermekben, amin mi európaiak ugyancsak elcsodálkozunk. Gondolom egészségesen táplálkoznak, és nemegyszer láttam tévé műsorokban, hogy a munkahelyeken is kötelezően be van iktatva a közös torna. Valahogy észszerűen élnek, ami ránk egyáltalán nem jellemző.
A Japán kultúrával már gyerekkoromban kezdtem ismerkedni. Már sokszor elmondtam :imádtam az olvasását, és mindegy volt, hogy milyen nemzetiségű volt a könyv írója, ha hozzáfértem, nem volt megállás. Ezt az olvasási szeretetet talán Apámtól örököltem, ő a nehéz fizikai munka után minden szabadidejét a családjával és olvasással töltötte. Jól éltünk, a kevés pénzt általában Szüleim kajára költötték, de Apámnak mindig volt egy kis dugi pénze, amin általában könyveket vásárolt. Akkor nem kellettek hozzá tízezrek, mert voltak 10, 20, 50 filléres könyvek is, és a Pengőstől felfelé már akkor is elég drágának bizonyultak. Nos, hogy a lényegre térjek, rengeteg remekmű volt szerte a lakásban, olvasásuknak csak az időhiány szabott korlátot, mert azért akkoriban már imádtam a sportot, a horgászatot, a természetet, de olvasásnak minden nap szakítottam időt. A lényeg: volt egy könyv: Nippon ország napos kertje. Szóval valahol 10-12 éves koromban kezdtem ismerkedni a Japán kultúrával. Nagyon olvasmányos történetek szerepeltek a könyvben.és kezdetben nagy-nagy érdeklődés mellett olvastam. Aztán később valahogy fordult a kocka, rájöttem arra, hogy a leírtak nem az én világomat tükrözik. Ezután váltottam át a görög mondavilágra, majd a világ vasutas történeteire és a bűvészetre. Majd 1-2 év múlva már Jókai, Verne, Wells voltak a slágerek... És valahogy a Japán történetekhez azóta sem tértem vissza, pedig egyszer itt is próbálkoztam vele....
Igen, Igazad van, elolvasni is nagyon hosszú, ahhoz, hogy teljes mértékben értsük is- szerintem nehéz vállakozás.. sokszor és sokat foglalkozom vele, de igy is sok a hiányosságom van e téren.
A Japán kultúra sajátos formája immár a világ legnagyobb
kultúráinak egyike, mely főképpen a tömegkulúrája népszerűségének (fegyelem minden téren) köszönhetően tehetett szert globális ismertségre.
Köszönet a váratlan olvasmányért. Aki végig tudja olvasni- csak a hozott anyagot- rengeteg új infóhoz juthat a szigetország lakóinak életéhez. Én most olyan állapotban vagyok, hogy ilyen töménységet egyszerre nem tudok elolvasni, ezért bele-bele olvasgatok, és természetesen van ami megragad. Majd, ha később jobb passzban leszek, újra nekivágok, de addig is nagy köszönet érte! Sokat lehet belőle tanulni, bár véleményem szerint én a japánok lelkivilágát sosem fogom megérteni.
Akár a vers utolsó négy sorához is kapcsolódhat, amit most találtam.
Nagyon érdekes, rövid tanulmányt olvastam az Index Blogon. Elgondolkodtam. milyen társadalmi- gazdasági helyzet várható Magyarországon kb 10-15 év múlva a demográfiai hanyatlás további következményeként.
Az ország, ahol több felnőtt pelenka fogy, mint gyermekpelenka
A megállíthatatlan, és egyre gyorsuló japán demográfiai hanyatlás baljós mérföldkövekhez érkezett idén: a lakosság harmada már 65 évnél idősebb, tizede 80 felett jár – mi több, az időseket ápoló családtagok kétharmada már maga is idős korú. A világ harmadik legnagyobb gazdaságát rendkívüli precizitással irányító japán kormányok hosszú távú és tudatos tervezéssel nagyrészt mérsékelni tudták a negatív következményeket, de mostanra kirajzolódtak a gazdasági alkalmazkodás végső fizikai határai is. Tekintve, hogy Magyarország idősödése – néhány fontos különbséggel – 15 évvel lemaradva a japán pályát követi, az ottani folyamatok megértése kritikus a magyar gazdaság jövője szempontjából is.
Japán előrejelzések szerint 2060-ig a mai 123 millióról 90 millió főre (!) csökken az ország lakossága, az idősek aránya pedig eléri a 40 százalékot.
Az aggódó külső megfigyelők már évtizedek óta gazdasági zavarokat, a kibocsátás csökkenését és az életszínvonal beesését várták. Mindebből azonban szinte semmi sem valósult meg. Összességében azonban a japán gazdaság, – köszönhetően az egyre termelékenyebb high-tech iparnak és a nagyon tudatos, a gazdaság minden részére kiterjedő alkalmazkodásnak – megmaradt a világ harmadik legnagyobbikának a már csökkenő népessége ellenére is.Mindezt úgy, hogy közben egy főre jutó GDP-ben, életminőségben és várható élettartalomban változatlanul a világ vezetői országai közé tartozik.
………..
A japán fogyasztás szerkezete átalakult, de összességében szintén nem csökkent, sőt: mostanra a 60 év felettiek adják a teljes fogyasztás felét, a fogyasztás volumene pedig növekszik, ahogy az átlagosan egyre idősebb fogyasztók egyre inkább felélik megtakarításaikat, és aggregáltan egyre kevésbé van szükségük ezekre a megtakarításokra.
Nem meglepő módon a fogyasztás súlypontjai jelentős átalakuláson mentek át, ahogy Japán „az ezüst gazdaság” („silver economy” – az idősek által dominált kereskedelem) korszakába lépett. A mobilitással (például autózással), ingatlanvásárlással, oktatással kapcsolatos kiadások jelentősen visszaestek. Ezzel szemben a csoportos utazásokra, minőségi étkezésre, ingatlanfelújításokra, kulturális-szociális programokra és az időskori gyógyászati-egészségügyi termékekre, szolgáltatásokra fordított erőforrások drasztikusan emelkedtek. Az utóbbi kategória, tehát a gyógyászati-egészségügyi termékek és szolgáltatások különösen fontosak két szempontból is. Egyrészt, mivel nem igényelnek nehéz fizikai munkát, különösen alkalmasak a 65 év felettiek foglalkoztatására. Másrészt, mivel Japán világszerte vezető a gyógyászati termékek és szolgáltatás területén, saját maga állítja elő ezeket a termékeket és szolgáltatásokat.
…………….
A munkaerőpiac mára a felismerhetetlenségig megváltozott. A lakosság túlnyomó része a szolgáltató szektorban dolgozik, ahol mára az alkalmazottak 36 százaléka (!) már 65 éves vagy idősebb.
Fontos hangsúlyozni, hogy bár a japánok szubjektív megítélése szerint sok esetben alacsony a nyugdíjuk (nemzetközi és főleg magyar mércével mérve persze igen magas, körülbelül 500 ezer forint átlagosan havonta), az idősek többsége a felmérések szerint elsősorban azért dolgozik, mert az egészségi állapota ezt lehetővé teszi. Aktívan fel tudja használni az időskori munkával szerzett többletjövedelmét. (Saját megj.:Magyarországon a nyugdíjas korúak nagy része nem egészséges, hosszú távon nem is tudnak munkát vállalni.)
Itt válik kritikus tényezővé a japán várható élettartam, ami a férfiak esetében jelenleg 81, a nők esetében 87 év. (Magyarországon ez a férfiak esetében 71, a nőknél 78 év, tehát a különbség gyakorlatilag 10 év!)
Saját megj: Kb. 10 év múlva nálunk a népesség további csökkenése és elöregedése komoly negatív változásokat fog okozni a gazdaságunkban, ráadásul még több szegény lesz. Bárhogy haladunk, bármilyen intézkedéseket is teszünk, ezt nem igazán tudjuk elkerülni. Magyarország nem Japán.
Sejtelmes lebegés, fájdalmas mámor, tűnékeny pillanat, tündöklő zápor. Könnyező játék, röpködő fények, kavargó álmok, éhező lélek. A ma is nehéz volt, s hiába a könnyek, hiába törlöm le, holnap sem lesz könnyebb.
Van-e Isten? És ha van, hogy engedhette meg ezt az óriási pusztítást? Netán büntetés volt? Azt hiszem ez a kérdés már milliószor felmerült az emberekben, és válasz sosem érkezett rá.
Pedig ha elfogadjuk azt a tézist, hogy mindenható, az ilyen kérdések megoldása neki egy csepp gondot nem okozhatnal
Ez sajnos nem jött össze neki. Nyomorgó, kilátástalannak tűnő életéből nem látott más kiutat, csak az öngyilkosságot.
Viszont még néhány szót a nagy lisszaboni földrengésről, mely számomra sok érdekes információt tartalmazott. Igen emlékezetes volt, többféle szempontból is.
1755. november 1-én történt, mindenszentek napján az akkori keresztény világban. A kataklizmát kísérő tűzvésszel és szökőárral együtt szinte teljesen elpusztította a portugál fővárost. Ez a virágzó és nyüzsgő metropolisz egyetlen pillanat alatt a természet rettenetes erőinek martalékává vált.
A földrengést követően az uralkodó király egészsége is megroppant, I. József a katasztrófát követően klausztrofóbiás lett, zárt helyeken nem volt nyugodalma. Egy hatalmas sátrakból álló rezidenciát építettek neki Ajuda hegyvidékén. Az ország valódi irányítását külügyminisztere, Marques de Pombal vette át, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a főváros újjáépítésében, de egyben brutális, két évtizeden át tartó kormányzást vezetett be
Az éhínség és a vérbe fojtott lázadások mellett senkinek nem volt energiája a tengerentúli területekre figyelni, és mire Lisszabon újjáépült, a gyarmatbirodalom végzetesen meggyengült, a spanyolok, hollandok, franciák és angolok lettek az új kolonizáló nagyhatalmak. A birodalom ékköve, Brazília hamarosan kikiáltotta a függetlenségét, és a portugálok lassan az összes gyarmatukat elvesztették.
A földrengéssel kapcsolatban felmerült egy nagy kérdés az akkori keresztény világban az emberekben. Van-e Isten? És ha van, hogy engedhette meg ezt az óriási pusztítást? Netán büntetés volt? A nyitott kérdésre sokan keresték a választ, melyet mindenki megpróbált a saját módján értelmezni. A nagy felvilágosult gondolkodókat s foglalkoztatta ez a kérdés, mint ahogy az általad feltett Voltaire versrészlet is igazolja ezt.
Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony, ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már.
Köszönöm a hozzászólásomhoz feltett képeket Bajkálifóka, és a messinai földrengésről az információt. Erről eddig még nem hallottam, de több cikket is találtam róla a neten, el is olvasgattam.
A földrengéseket követő cunami további jelentős károkat okozott, és több halálos áldozatot követelt, akiknek a számáról szóló becslések eltérőek: Messinában és Reggio Calabriában 72-110 ezer lakos vesztette életét.
Ismeretterjesztő videót is láttam erről korábban, melyben a tűztornádót átélt emberek visszaemlékezései is elhangzottak. Megdöbbentő volt, amit akkor és ott átéltek. A nagy Kantó földrengésben összességében többen haltak meg, mint a kínai-japán, az orosz-japán háborúkban és az első világháborúban.
A nagy Kantó földrengés
Hatalmas földrengés rázta meg a Tokiót és környékét 1923. szeptember 1-jén. A világ egyik legnagyobb városát, földrengés és tűzvész pusztította el. Anarchia és káosz uralkodott, a természeti katasztrófa megváltoztatta és átírta a nemzet sorsát. A kilencvenhárom évvel ezelőtti földrengés lerombolta a fővárost és a környező városokat, jelentős számú emberáldozatot követelve.
A földrengés és az utórengések utáni órákban több tízezren menekültek a városból, az utcákon, hidakon, folyókon és csatornákon a katasztrófa miatt tömegek torlódtak fel. Sokan, akik a tűzhalál elől menekültek, belefulladtak a Tokión keresztül folyó Sumida folyóba.
A pokoli tűztornádó – halál és pusztulás
A földrengést pusztító tűzvész követte. Tokió és Yokohama területén szén és faszéntüzelésű tűzhelyek voltak használatban, délidőben a lakosság ebédhez készülődött. A vegyi anyagok és üzemanyagok helytelen tárolása szintén hozzájárulnak a tragédiához. A tűz-okozta szél forgószeleket okozott, ami felgyorsította a lángok továbbterjedését, azonban nagyban akadályozta a tüzek megfékezését
A legnagyobb emberveszteség a Honjo raktárnál történt, ahol jelentős számú túlélő gyűlt össze. A 6,7 hektárnyi nyílt terület a Birodalmi Japán Hadsereg katonai ruházati raktára volt. Az emberek többsége a földrengésben elpusztult otthonaikból kimentett ruhát, ágyneműt és bútorokat vitte magával. A felhalmozott gyúlékony anyagok táplálták azt a területre átterjedő tűzvészt, amelyben a becslések szerint szeptember 1-jéről 2-ra virradó éjszaka mintegy 40.000
ember fulladt és égett meg. A történelem során jó néhány tűztornádót jegyeztek már fel, de olyat, amilyen a Honjo raktárnál történt, még senki nem látott.
Az örvénylő tűz különféle tényezők rémálomszerű kombinációjából állott, a fémet is megolvasztó tűzből, orkán erejű szélből, és forró felszálló levegőből állt. Egy 200 méter magas, 300 méter széles, lángoló forgószél keletkezett, amely óránként 200 kilométeres sebességgel forgott. Alig 15 perc alatt a tűztornádó háromszor söpört végig a területen, embereket szippantva magába, akik az égő fáklyában lelték halálukat.
A földrengés és a tűzvész következtében megsérültek a telefon- és távíróvezeték rendszerek, így az embereket Yokohamában és Tokióban a katasztrófa teljesen elvágta a külvilágtól. Az utazást, a közlekedést lehetetlenné tette a vasúti sínek megrongálódtak, a hidak megsérültek, a villamosvasút használhatatlanná vált az áramforrás hiánya miatt, az utakat mindenütt törmelék borította.
A földrengés megrongálta vízvezeték hálózatot. Az iható víz hiánya a túlélőknek és a mentésben résztvevő erőknek óriási problémát okozott, és akadályozta a tüzek megfékezését/oltását is. A víz-és élelmiszerhiány még súlyosabb és aggasztóbb volt.
Köszönöm, hogy színesíted a naplómat képekkel és tartalommal, kedves Bajkálifóka. Jövő hét elején lesz három szabadnapom, akkor jobban el tudok mélyedni a feltett tartalomban.
