A mítoszok eleve nem a történeti idők elbeszélései. Nem történeti eseményeket beszélnek el, amelyek értelemszerűen csak a történetben vannak (...)
A történet előtt nincsenek történetek.
Tehát azt mondani, hogy a mítoszok "nem igaz történetek" inadekvát, hiszen ami nem történeti esemény, az persze, hogy nem lehet igaz történet.
Mi akkor a mítosz? Mit mondanak a mítoszok?
Ezek azok az alapvető kérdések, amelyeket fel kell tenni s amelyek mentén újra lehet gondolni a velük kapcsolatos - s eladdig tévesnek bizonyuló és számos félreértésre okot adó - értelmezéseket, elképzeléseket.
"És miután ezt kifejtettem, azt is elmagyaráztam, hogy ez hogyan kapcsolódik ahhoz, amit mondtál. Hogy a mítoszoknak szerintem nem az a funkciójuk, hogy a valóság pontos leírásai legyenek. Vagyis nem lehet ugyanazzal a mércével mérni a mítoszokat, mint azokat az elképzeléseket, amiknek az a funkciójuk, hogy a valóság pontos leírásai legyenek."
Nem én állítom, hogy a mítoszok igaz történetek. Azt sem állítom, hogy a mítosznak ki kell állnia az igazolás próbáját. Ez az eljárás csak akkor jön a képbe, ha valaki azt állítja, hogy a mítosz igaz. Szóval nyitott kapukat döngetsz, ha azt várod tőlem, hogy egy mítoszt ne a valóság leírásaként tárgyaljak, hanem valamilyen kulturális termékként. De ki lesz ebben a partnerem az ateistákon kívül?
"De mondjuk ezt inkább egy olyan vallásossal kéne megbeszélni, aki úgy gondolja, hogy a vallásosságának az a funkciója, hogy "a valóság pontos leírása" legyen, ahogy a verkli fogalmazott."
Most már értem. Az "ahogy verkli fogalmazott" fordulat vonatkozhat a teljes megelőző részre is (így értelmeztem), és vonatkozhat csak az utolsó formulára is. Ok, bocs. Visszavonom a mérgelődést, mert mást értettem a mondatod alatt, mint amit megfogalmazni szándékoztál.
"Egyáltalán, miért közlöd velem az idézetről szóló tudnivalókat, mi ennek a kapcsolata azzal a kommentemmel, amire válaszolsz?"
Az hozzá a köze, hogy én azt a kifejezést idéztem tőled, hogy "a valóság pontos leírása" Azért tettem idézőjelek közé a tőled idézett kifejezést, hogy egyértelmű legyen, hogy mire vonatkozik az, hogy "ahogy a verkli fogalmazott". És hogy mi a problémád, arra az a legjobb tippem, hogy talán azt értetted félre, hogy mire vonatkozik az, hogy ahogy te fogalmaztál. Azért magyarázom, hogy mit jelent az idézőjel.
És miután ezt kifejtettem, azt is elmagyaráztam, hogy ez hogyan kapcsolódik ahhoz, amit mondtál. Hogy a mítoszoknak szerintem nem az a funkciójuk, hogy a valóság pontos leírásai legyenek. Vagyis nem lehet ugyanazzal a mércével mérni a mítoszokat, mint azokat az elképzeléseket, amiknek az a funkciójuk, hogy a valóság pontos leírásai legyenek. Szóval nem értem, hol látsz te itt belemagyarázást.
"Az idézetet onnan lehet felismerni, hogy idézőjelek között van. Az az idézet."
A szalmabábot meg onnan, hogy az nem az opponens oldal álláspontja; hanem olyan könnyen támadható álláspont, amit te a nevében hangoztatsz. Egyáltalán, miért közlöd velem az idézetről szóló tudnivalókat, mi ennek a kapcsolata azzal a kommentemmel, amire válaszolsz?
"Arra utalok, amikor azt mondtad, hogy "a kritériumrendszer alapja az az igény, hogy a valóság leírása pontos legyen; és tényleg a valóság leírása legyen"."
Ja... Amit a következő kérdésedre adott válaszból ollóztál ki:
"Hanem azt mondom, hogy értelme arról lenne beszélni, hogy konkrétan mi a haszna annak, miért jó az, vagy neaggyisten miért elvárható az, hogy valaki az elképzeléseit konkrétan bizonyos kritériumok szerinti igazoltságnak vesse alá."
Vagyis a fenti (rész)mondatom az állítások igazoltságára vonatkozik, és nem a vallásra. Szóval ebből olyat kihozni, mintha a vallásra vonatkozna, minimum inkorrekt hozzáállás a részedről. Amit az is mutat, hogy ügyesen elhagytad a mondat elejét, amiből kiderülhetne, hogy miről jártattam a számat a tárgyi mondatban. A vallás funkciójával (bármi is legyen az) ráadásul még úgy sem lehet összehozni a részmondatomat, ha úgy teszel, mintha a vallásra vonatkozna.
Épp elég támadható dolgot írok, nincs szükségem arra, hogy kitalálj a nevemben valamit. Asszem ez a vitaszál szétesett. És nem miattam.
Még "no name" nick létedre sem állsz ki nyílt sisakkal.
Sok mindent elárul az ilyesmi.
Bááár, lehet nem vagy tisztában a saját a hitrendszereddel, hiedelmeiddel....
Én rád bíztam, csak nem vállaltad fel!
És persze nálam a zavar, "nyakatekert zöldség" amikor egyenes kérdés elől még inkognitóban is kitérsz?
Jó, értem én, mert ez alatt a nick alatt, valahol máshol a fórumok berkeiben, meg értelemben nyilatkozol más témában, és rossz fényt vethetne rád a hiedelem rendszered.
Tartasz tőle, hogy elhiteleteleníted magad. Talán.
Mert tisztában vagyok vele, hogy ahogy a JÓ ÉS A ROSSZ, nézőpont és szituáció, etika és erkölcs, tudás és hülyeség, akár vallási hit és sima hit, kultúra és szociális helyzet mentén változhat, az érzelmeink dettó.
Ezt felismerni, elfogadni, megérteni, meg sok elvarázsolt elmének, egy élet is kevés.
És bizony, hülyén hagyják el a világot, bízva újabb ziccerben, vagy "örök életben", noha tán akkor sem értenék amit írtam.
Valahogy nem megfelelően hat rájuk a "magasabb intelligencia".
De hogyan is hathatna, hisz' látszik mire jutnak a képzelgéseikkel.
A "nem gondolkozással" elérni, amire gondolni sem érdemes.
Még olyan nagy koponyától sem, akinek legfőbb örömforrása a gondolkodás, várható el, hogy 15 perc alatt magáévá tegyen egy számára ismeretlen eszközrendszert. De azért az nem fordult meg egy pillanatra a gondolkodásra termett diódban, hogy az érzelmi skála az érzelemről szól és nem etikai vagy morális kérdésekről?
A kukkolónak valószínűleg örömet szerez a kíváncsiság, ezért számára pozitív érzést jelent. Úgy általában a kíváncsiság pozitív érzéssel tölti el az embert, de mindenképpen jobb (pozitívabb) érzés, mint a depresszió, ami a skála legalján van.
A másik félresiklott gondolatmenet, hogy minden pozitív érzés által vezérelt cselekedettnek csak pozitív eredménye lehet a cselekvő vagy a cselekvést elszenvedő fél számára.
Szánj rá még 15 percet vagy 15 napot, hogy jobban megértsd mire jó ez a skála és hogyan lehet használni!
Jöhet zsigerből a válasz, hogy szánjon rá több időt az, akinek két anyja van, de akkor ne csodálkozz, ha hülyén fogsz meghalni :) (legalábbis ami ezt az eszközt illeti)
Vagy a bibliai Jehova Jenő bácsi, aki egy a Fiával, noha azt teremtette, de a kereszténységben Ő lett e teremtő, akinek emberkednie kellett az Atyája hibáit kiköszörülendő, és noha egyidősek, állítólag egy szellemük/lelkük van, a Fiú nem tudja mikor küldi az Atya, akit Immánuelként jósoltak, Jozsua lett, de lehet a mennyei seregek hadvezére Mihályként, Krisztusnak kenték fel egy lábolajozással, meztelenül elhagyta a sírját, és két narrátor közvetítette a "tanítványainak" mit is látnak, amikor katyusaként eltűnt a Földről....
Állítólag a bűnöket is vitte, de nem hülyeséget...
Hiszed-e, fundi-e?
Te, MI nélkül, mit is hiszel ebből?
Fogadjunk inkább eltűnsz, és nem mersz őszinte lenni!
"Egy ekkora gondolkozó nem fogja a kíváncsiságra hozott példáimat???"
Még mindig nem tiszta, hogy mire gondolsz, ezért megpróbálom kideríteni. Mivel úgy látszik a szavak nem segítenek (vagy körülményes a használatuk), pislogj hármat, ha arra gondoltál, hogy a kíváncsiság rossz, negatív dolog, alkalmanként negatív hatása is lehet!
