Én ezt kb. úgy értelmeztem szabadfordításban, hogy több értéket látnak benne, mint a fantáziadús ujjgyakorlatok (amikről eddig tanubizonyságot tett)
Egyébként elég bohém, sok szleng van benne, az író kb. Rejtő Jenő amerikai megfelelője, de egy kicsit jobban illeszkedik az általunk ismert konkrét történelmi események és személyek világába, mint Rejtő abszolut kitalált történetei.
Egy darabig én is elég lazán fordítottam, de többször beleszaladtam abba, hogy kieröltetett értelmezéseimről kiderült, hogy teljesen félrevittek, mert nem vettem észre, hogy a szöveg egy anglicizmus volt, aminek egész más volt az átvitt értelme. Azóta gyanakodva figyelem az erre utaló jeleket, és ilyenkor megpróbálom lenyomozni a dolgot. :-)
Hőjj, de bonyolult. Így még annyi értelme sincs, mint a táncolásos témának. Mindegy, nem nagyon lehet máshogy fordítani, legfeljebb kicsit lehetne javítani a fordításom stilisztikáján, de a jelentés ugyanaz marad. Nyelvezete alapján nem tetszik ez a könyv, nagyon nyakatekertnek, körülményesnek, műnek hat a stílusa, szóhasználata. Mondjuk ennek lehet egy olyan előnye, hogy lehet pont ezért fejleszti jól az angoltudást, de én személy szerint nem tudnék élvezni egy ilyen könyvet. Mondjuk ez az én egyéni szocproblémám, ha tetszik, olvassad.
Egyébként ha én ilyen számomra nehezen fordítható mondattal találkozok, akkor csak kb-re fordítom le, nem a legpontosabban. Nekem az a szándékom a nyelvtanulással, hogy tudjak beszélni, és ahhoz nem kell ismerni a legpontosabb fordítást, az csak annak kell, aki fordításból akar megélni.
Ja, és amit az ő sajátos bájának fordítottál, az meg arra utal, hogy feltételezik róla, hogy lévén Hollywood-i kapcsolatokkal rendelkező igazi szőke kékszemű Whity, becsempészheti a filmet fehér nyugati világ jólfizető piacára, mert a hittárs muszlim világ nyomorgó nagyrészétől nem számíthatnának valmi nagy kasszasikerre...
Találtál valami forrást erre az értelmezésre, vagy Te is saját fejed után alkottad?
De biztos, hogy jó, mindenképpen annak tűnik.
A fordítandó szövegben a footwork, csak arra utal, hogy az illető rutinos róka sok referenciával, szóval átvitt értelmű, a szereplő egy amerikai forgatókönyvíró, aki már járatos a vallási témájú filmekben, és az arabok meg akarják szerezni maguknak egy filmhez, ami Mohhamed próféta életéről szólna, és legalább olyan világsiker lenne, mint a J. K. a szupersztár.
Egyébként fergeteges poénos egy könyv, nem lehet letenni, és még magyar vonatkozása is van. A szerződtetett filmrendező egy magyar zsidó származású tag, egy bizonyos Sándor, aki folyton piros-fehér-zöld szalaggal díszített kalapban rohangálja és bölcselkedi végig a történetet.
Ezt a könyvet egy kis balatonparti antikváriumban találtam.
Azért azóta is dolgozom a dolgon, próbálom kihámozni a Neten talált szövegösszefüggésekből.
Mintha valami olyasmi lenne, hogy valakinek, vagy valaminek nagyobb előnyei, képességei, komolyabb erényei is vannak, mint a konkrétan megnevezett tulajdonság, vagy teljesítmény.
De akkor szoktam megnyugodni, ha ezt egy szótárban, vagy thesaurusban megtalálom, vagy szakmabeliek megerősítik. :-)
Akkor előrukkolnék még egy kifejezéssel, aminek nem világos a jelentése.
A részlet a könyvből:
"But I had more going for me than my fancy footwork. I had a mystic fascination for these arabs."
Látom a Neten, hogy egy ismert és használt kifejezés ez a "to have more going for sy/sg, de nem találtam rá egzakt leírást, és nem tudtam kibogozni a jelentését. :-(
OK, ez igaz, akkor nem szóltam. Jó lenne pedig egy nagy angol topik, mert a nyelvtan az angolnak csak egy szűk szelete. Csak a ortodox nyelvoktatás hiszi azt, hogy a nyelv=nyelvtan.
Aminek érintett részét én "szórakozott arckifejezés"-nek fordítottam végül.
Amivel nincs is semmi baj, ettől még az air szó nem jelent arckifejezést. Ugyanis itt nem magát a szót fordítottad le, hanem egy olyan angol kifejezést, amelyet magyarul nem ezekkel a szavakkal írunk le, te magyarítottál, azaz kerestél hozzá egy olyan magyar változatot, ami hasonló gondolatot közvetít. Kicsit látványosabb példával megvilágítva:
attól, hogy a clean as a whistle angol kifejezést úgy fordítod le magyarra, hogy tiszta, mint a patyolat, még a whistle szó nem jelent patyolatot. :)
Nem értem, ez mitől nyelvtan. Ezek inkább szóhasználati kérdések, és még csak nem is segédigék, amik helyett esetleg mást kéne használni.
A movement itt szerintem mozgalom lesz, kizárásos alapon, más nem lehet így, egy mondat alapján. Az air nem jelent arcot, egyik szótár sem hoz ilyen jelentést, az egynyelvűek sem.
Az biztos, hogy az airplay-nek semmi köze az arckifejezéshez.
Viszont az air használata az általad is beírt példához hasonló esetekben nagyon gyakran fordítható arckifejezésnek is.
Az egyik könyvben találtam egy ilyen mondatot is, ami először zavarbahozott:
"Down with iraq - he said with an abstracted air.
Aminek érintett részét én "szórakozott arckifejezés"-nek fordítottam végül.
Persze ezt is lehet úgy értelmezni, hogy a szórakozottság kisugárzásával, légkörével, jeleivel arcán, viszont igaz, nem csak arcra vonatkozhat, hanem a teljes testbeszédre is.
Ahol egy kis rokonságot fel lehet fedezni a magyar kifejezésekkel, az talán az az irodalmias fordulat, ha például egy épületről az írják, hogy a reformkor, vagy éppen a forradalmi múlt levegője lengi körül.
én akkor is elhagynám a to be-t, hacsak nem írtok valami nyelvtani hivatkozást, miszerint egyértelműen elhagyhatatlan.
Nem elhagyhatatlan, csak anyanyelvi beszélők sokszor használják így (talán többször igen, mint nem). Van ilyen, különböző nyelveken különböző megoldások... Nem kötelező használni, ha görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy ami magyarul hülyeség, azt lehúzzuk a listánkról, sose fogunk úgy beszélni, ahogy az angolok/ameriakiak. :)
Az "air" arckifejezést is jelent, tehát az "airplay" fordítható arcjátéknak, vagy akár grimasznak is.
:)))) Ez jó, de azért a viccet jelezzük szmájlival, hátha valaki komolyan veszi.
Az air konkrétan arckifejezést nem jelent, kisugárzást, megjelenést, illúziót, ilyesmit igen, de csakis átvitt értelemben, mondjuk: put on an air of innocence = ártatlan képet vágott, de ebben csak azért szerepel az "arc", mert a mondatot nem lefordítottuk, hanem magyarul ezt így mondjuk - nem pedig úgy, hogy "ártatlan légkört vett magára". :D Ettől még az air nem lesz "arckifejezés". :)
A regényolvasással nálam sincs gond, én is úgy kezdtem, hogy szinte nulla angol nyelvtudással elkezdtem kiszótárazni egy regényt, és megérteni a nyelvtani összefüggéseket egy nyelvkönyv segítségével. De miután néhány regény után felpörgött a szövegértési készségem rájöttem, hogy ettől még nem javul a hallott szövegértésem, a beszédkészségről már nem is szólva.
Az aktív nyelvhasználatról már lemondtam, megelégszem azzal, hogy konyhanyelven elmondom amit akarok szükség esetén, ami igen ritkán adódik. De azt már fontosabbnak tartom, hogy a hallott szöveget megértsem, mert sokszor linkelnek be ilyen anyagokat különböző fórumokon.
Mikor én kezdtem a nyelvtanulást, nagyon nehéz volt angolnyelvű regényekhez jutni, illetve elég húzós áruk is volt. Aztán hamar rájöttem, hogy a legolcsóbbak a Penguin sorozat könyvei, amelyeket igen kedvezményes áron lehet megvenni. Csak egy volt a gond, ezek a könyvek szinte kizárólag régi klasszikus szerzők művei, és ahogy Te is írod, ezek nem éppen modern nyelvet használnak. Olyan, mintha Jókaival akarnék magyarul megtanulni, akinek igaz én élvezem a hömpölygő stílusát, de az biztos, ha valaki ma társaságban így szólalna meg, úgy néznének rá, mint egy csodabogárra. :-)
Úgy hogy áttértem az antikváriumokban vásárlásra, ahol én választottam ki a könyvket ízlésem szerint, és emellett még olcsók is voltak. Ma már nem vagyok hajlandó 20. századinál régebbi könyveket olvasni, de ha lehet akkor kortárs írókat, fontos, hogy mai nyelvet használjon.
Hobbimmá vált, hogy bármerre járok, beugrom az útba eső antikváriumokba, és veszek egy-két idegennyelvű könyvet.
Nyelvtanuláshoz tudom ajánlani a hangoskönyveket, vagy színészinterjúk nézését, hallgatását a YouTube-on.
Biztos van kevenc színészed, zenészed, előadód.
Az a lényeg, hogy valóban érdekeljen az interjúalany, vagy a téma, és többször hallgasd meg. Szerintem az, hogy nincs felirat,
inkább segít abban, hogy jobban odafigyelj, nem tesz kényelmessé, ha nagyon bosszant, hogy nem érted, annál jobb.:-)
Én 10 évig tanultam suliban az angolt, de hobbimmá akkor vált, mikor megjelent a Harry Potter 6. kötete. Ugyanis nem bírtam
kivárni, míg lefordítják, hát elkezdtem angolul. Nem túl nehéz szöveg, eleinte persze sokat szótáraztam, nem siklottam el az ismeretlen szavak felett, akkor se, ha amúgy is érthető volt a sztori.
Azóta már (6-7 éve?) túl vagyok kb. 200 regényen, nem is olvasok már, csak angolul. Szerintem a nyelvtant is így lehet igazán megérteni, hosszasan tanulmányozva Dickens, vagy épp Jane Austen többszörösen összetett, "kissé" cikornyás, ódivatú
körmondatait, a szlenget pedig a modernektől, ennek eklatáns példája Salinger Zabhegyezője, már ha ő modernnek számít egyáltalán.:-))
Igazából azért próbálok az amerikai felé is tendálni, mert netezés közben majd minden belinkelt video vagy egyéb anyagon amerikaiak nyilatkoznak, legyenek azok politikusok, szakemberek vagy éppen művészek. És ott sajnos fújhatom a brit angolt, hiába szimpatikusabb egyébként. :-(
Az előadások vonatkozásában meg természetesen olyan témákat hallgattam, amiket magyarul elég alaposan ismertem, így pontosan tudtam értelmezni, hogy az angol nyelven hogy fejezik ki azt, amit magyarul már tudok, így elég élvezetes az anyag, mert szinte nem igényel szótárazást, mert minden egyértelmű, még akkor is,ha egyes szavakat, kifejezéseket korábban nem is hallottam angolul.
A karrierépítésen egyébként már túl vagyok, nálam ez már csak puszta hobbi és szórakozás.
Sajna a gyerekeimet nem tudom rávenni, hogy intenzívebben foglalkozzanak vele, megelégszenek a legegyszerűbb konyhanyelvvel.
De lehet, hogy praktikusan nekik van igazuk, és mindenbe csak annyi energiát tolnak be, ami a gyakorlatban meg is térül. :-)
Mindennel egyetértek, amit írtál, az utolsó két bekezdést leszámítva, bár az szubjektív. Az amerikai angol most is le van kezelve, nem is kicsit. Ha már régóta a britet részesíted előnyben, azt szoktad meg, az tetszik, maradj annál (következetesen: kiejtés, helyesírás, nyelvtan, szóhasználat terén EGYARÁNT). Talán itthon jobban is jársz vele, mint az amerikaival. Az USÁ-t kivéve világon mindenhol a brit az alap (még Ázsiában és Latin-Amerikában is), ha ESL angol oktatásról van szó. Pedig az amerikaihoz sokkal több anyag van, nem csak a neten, és még könnyebb is, mégis (jól írod) "alantasabb, lebutítottabb tömegangolnak titulálták", és ez már csak így marad. Hiába uralja amerikai a gazdaságot, technikát, sőt a kultúrát is, hiába van kb. 259 millióval több anyanyelvi beszélője.
A helyedben én nem előadássorozatokat néznék. Nyelvet akarsz tanulni vagy tudományos karrierre vágysz? Utóbbihoz jó az előadás (mindenféle elmélettel, szakkifejezésekkel), előbbihez semmit nem ér. Azt tanácsolom, hogy kiejtést ne tanulj olyan embertől, aki nem szüleltetten (esetedben brit) angol anyanyelvű. Még akkor sem, ha holland vagy svéd, és egész tűrhetőnek, esetleg anyanyelvinek tűnik az angolja. Amerikaiakat is csak módjával (filmekből, sorozatokból is tessék inkább britet választani), mert keverni fogod a két féle angolt, amit sokan nem tartanak bajnak, de szerintem akkor is jobb tudatosan különválasztani őket.
Ahogy én emlékszem, valamikor az itteni oktatás nyelve a brit angol volt, akkoriban kicsit le is volt kezelve az amerikai, mint valami alantasabb, lebutítottabb tömegangol, amit a sok bevándorló teljesen szétcincált.
Persze tudom, mára ez már alaposan megváltozott. Sőt lassan az angolok veszik át az amerikában született módosításokat, új nyelvi jelenségeket.
De valamiért a fülemnek a mai napig a brit kiejtés jobban tetszik, egyszerűen kellemesebb hangzásúnak, dallamúnak érzem, mint az amerikait.
De azért vagyok annyira realista, hogy tudjam, az amerikaival ma többre megyek, mint a brittel, mert nagyságrenddel több anyaghoz lehet hozzájutni Amerikából. Ezért természetesen szívesen hallgatok amerikai anyagokat is csiszolni a fülhallásomat. :-)
Próbálkoztam amerikai egyetemi előadássorozatokkal, de az amerikai előadó professzorok sem éppen a korrekt beszédet tekintik a legfontosabbnak, nem sok sikerélményem volt az eredeti amerikai születésűekkel.
Abszurd módon azok voltak a legérthetőbbek, akik vendégprofesszorként adtak elő, egy holland fizikusra emlékszem, aki pedig már a 70-es évektől ott él, és a szókincse már nagyon amerikai, viszont a kiváló érthetőségét nem vesztette el számomra sem, és a diákok is jól értették. Szóval az meg valami híd-angol volt az európai és az amerikai angol között.
@Shalina: Na jól van most már, mindenki leszavaz minket, nem éri. Fene fenét eszik, én akkor is elhagynám a to be-t, hacsak nem írtok valami nyelvtani hivatkozást, miszerint egyértelműen elhagyhatatlan.
Az "Angolok"-ra nem kell hallgatni, csak az elálló kisújjal történő teázgatáshoz és pitezabáláshoz értenek, azon kívül meg nem csinálnak semmit, mert mindig rossz az idő :-) Bezzeg a jenkik...
@lahuba: oké, majd keresek neked videót. Kiejtés miatt rendszeresen átválogatom őket a TeCsőn (az amerikaiakat), de ha már ott vagyok rá szoktam nézni a britekre is, mit fejlődtek e-oktatás terén. Misterduncant is így találtam, ha belefutok valami jobb videóba, linkelem.
Lehet, hogy szakmai szempontból sok hiányossága van Misterduncan-nek, a bohóckodásai, modorosságai elég durvák, viszont nálam egy bizonyos űrt mégis kitölt.
Én merem mondani, hogy az angolt elég autodidakta módon tanultam meg, leszámítva az elején azt a rövid kurzust, aminek a végén központilag elvittek bennünket alapfokú vizsgára. Aztán a középfokút már teljesen egyedül, nyelvkönyvek, regények, cd-k segítségével csináltam meg.
Ráadásul a mai modern tanítási metódusok nekem nem nagyon feküdtek, mert én még a régi, nagyon didaktikus, nyelvtanra épülő oktatás világában nőttem fel. Tudom, hogy ez mai szemmel abszurd, de majdnemhogy addig meg sem voltam hajlandó megszólalni egy új tanult nyelven, míg az egész nyelvtanát végig nem olvastam, és a fejemben össze nem állt egy összkép a nyelv működéséről...
Szóval nekem ez úgy működött, hogy a fejemben egy kis táblázatban minden mondatrész be kellett illeszteni a helyére, és így vált kimondhatóvá vagy leírhatóvá.
Ha az ember csak írásban használja az angolt, akkor ez még el is megy így, hiszen a szöveg akár több lépcsőben is módosítható, csiszolható.
A szóbeliség, a szövegértés már nehezebb ügy volt, hiszen ott ösztönösen rögtönözni kell, illetve a szó elszáll, akár megértettem elsőre, akár nem...
Ennek ellenére megcsináltam a szóbeli középfokút is, de azért őszinte vagyok magamhoz, és pontosan tudom, hogy az akkor annak a nagy energiabefektetésű kondícionálásnak volt köszönhető, amivel a vizsgára formaidőzítettem, ami aztán használat híján hamar szét is esett.
Mivel a környezetemben nincsenek angol anyanyelvűek, ezért próbálok olyan anyagokat hallgatni, amivel a szövegértésemet szinten tarthatom, netalántán fejleszthetem is. De a Neten talált mp3 és egyéb anyagokon lévő előadások, beszélgetések általában erős akcentussal, beszédhibával, hadarással, elharapásokkal terheltek, hogy azt nem túl tapasztalt nyelvhasználó csak igen töredékesen ért meg.
Ezért esik jól meghallgatni Misterduncant, aki visszafogott tempóban, artikuláltan beszél a legkülönbözőbb témákról, és még sok új szót is behoz nekem. És nagyon érhető, követhető. Ha meg mégsem értenék valamit, feliratozva is ott van, bármikor visszaellenőrizhető. Ezért az egyéb hiányosságait elnézem.:-)
Egyébként a nyelvvizsgán a Rigó utcában is az volt a szerencsém a hallott szöveg értésénél, hogy a szöveg fülhallgatón, cd-ről nagyon szép, kristálytisztán érthető volt, nem úgy, mint a tanulás során hallgatott sustorgó, agyonhasznált felvételek.
Egyébként szeretnék további, jól használható oktatóanyagokat találni szövegértéshez, ezért meg is köszönném, ha tudnál ilyeneket ajánlani a Neten.
Lehet, hogy vannak jobbak, mint Misterduncan, csak meg kellene találni őket.
