A fotózz-on írtál pár sort "női szemmel" egy képemhez (árnyas, kalapos, stb.) - ezúton is köszi. Megkérhetlek arra, hogy esetleg ehhez is írj pár sort (ha eszedbe jut valami róla)? És persze más véleményének is örülök. :)
Nem valami komoly, átgondolt - beállított portré-féleséget kell keresni benne, inkább az ellesett pillanat határán mozog. Amolyan amatőr-módra. :)
Látod, az acokra én eddig nem is figyeltem. Azt gondoltam, hogy egyszerűen régivágású emberek (mint az elmaradottság jelképei) korszerűtlen technikával igyekeznek valami fontosat szerencsétlenül aktualizálni ma. De ha úgy nézem az arcokat, ahogy te mondod, akkor mondjuk egészen más értelemben szerepelhet itt ez a 12 apostol. Ha így nézem, akkor nem az egyházért aggódó ügyetlen vezetőkre kell gondolnom, hanem valami vallásellenes materialista összeesküvésre. De ez meg nem volna aktuális üzenet, nem? (Bár azért érdekel, hogy kit véltek még felismerni az arcokban, hátha úgy összébb áll a kép)
De az is lehet, hogy csak pukkasztás, azért kérdeztem úgy az elején, hogy mit gondoljunk, mert én sem tudtam eldönteni. De talán pukkasztásként túl erős volna, nem?
bocs, hogy lassan jön össze a mondandóm, de kicsit átnéztem az anyagot és sokkal inkább a polgárpukkasztást látom a divatos emberek portréiban, mint a kereszténység értékeiért való aggódást
lehet, ehhez is utána kellene nézni az alkotó szándékeának, lehet a több réteg -a felszín igen profán- egyre értékesebb véleményeket rejt
mit ahogy Scorsese "Krisztus Utolsó Megkisértésé" -ben szerintem kifejezetten mélyen hívő módon állt a krisztusi áldozat mellé, de volt olyan hitében erős, de szemellenzőjében talán szintén jól fejlett barátom, aki még tüntetni is kiment az "istenkáromlás" ellen
Nekem nagyon tetszik, hihetetlen jó szerintem a implantátumok cím, mint utalás valami hitújító törekvésre, amivel a kép szerint éppen a tanítványok próbálkoznak, mintegy mondjuk III. Vatikáni zsinatként, és az, hogy ez éppen ilyen üres, de aktuális szimbólummal történik, mint a mellplasztika, az szerintem kritikaként, vagy helyzetjelentésként jelenik meg, ami jelentheti azt, hogy kéne valamilyen hitújítás, de nincs, vagy pedig ami van, az éppen olyan üres, és értelmetlen igyekezet, mint az átoperáltatás. Vagyis, szerintem arról szól a kép, hogy az egyháznak nincs aktuálisan hiteles üzenete az emberek felé. Hm?
Boldog lenne az Európa, ha csak mi okoztunk volna számukra traumát - szegény hugenották, szegény baszkok, szegény katalánok, szegény - azóta már eltűnt ki tudja mennyi nép... És bizonyára Európa hálás azért is, mert valahogy fennakadtak rajtunk pld. a törökök. Nem erre gondoltam, de valóban: nem egy nyelvet beszélünk.
Nem vagyok elfogult, és ellenségképem - no, azért az akad: aki hazudik, becsap, gyilkol, és végletekig kihasznál másokat. Ez valóban az "ellenségképem".
Ugye apca, Te engem valóban hülyének nézel? De nem bánt. Én beszéltem a lányokkal, beszéltem a feleséggel. Tudom mi volt. Te nem tudod, mert amit a hírek adnak ki, az csak szépítgetés. De valóban hagyjuk.
Vandor! Rosszul tudod! Simon esete pedig gengszter-akció volt. Teljesen más. De nem kívánom ezt sem apcának, sem Neked, amit a család átélt. És a két kisleány. De- éljen a lib!
nem jol ertelmezed. Nem azert verik agyon, mert nem politizal. Azaltal fogja hagyni, mert (ha) nem politizal.
(mondatilag igy jon ki)
Amugy igazad van. Tudtommal ez volt az elso ismert Cigany(ok altali) lincseles. Volt viszont tobb Magyarok altali. (Pl Simon Tibor, stb, stb) Oszt megse kialtott senki Magyargyuloloset.
Te tudod egyáltalán, hogy én miről írok? Ezt írtad: hagyni fogom, hogy agyonverjenek. Mert nem politizálok. Erre írtam, hogy: Szóval azért vernek agyon, mert nem politizálsz. Szerintem ez elég egyértelmű.
Mert nekik szabad.És ezt támogatja bennük a politika. De ezt te nem érted. vagy nem akarod.
Nekik (sem) szabad. Őket (sem) támogatja ebben a politika. Úgy rémlik, hogy őrizetben vannak az elkövetők.
Azonkívül nem csak romák lincseltek, és nem minden roma lincsel. Viszont általánosítani lehet, (mint ahogy libsizni, zsidózni, hazugozni, komcsimzni, fasisztázni stb., stb.) csak nincs értelme, alapja; viszont minősít.
Ezek a jelzők soha nem megfelelőek általánosságban (konkrét személyek esetén sem igazán szerencsések), viszont elő szoktak jönni, ha elfogytak az érvek, vagy felment az adrenalin.
Te tudod egyáltalán, hogy én miről írok? meg fogok állni autóval, ha véletlenül elsodrok egy cigány gyereket. És agyon fognak verni, mert ők másképp reagálnak ilyenre. Mert nekik szabad. És ezt támogatja bennük a politika. De ezt te nem érted. vagy nem akarod.
Nagy színpad az élet, hol várjuk, mivé lesz a létünk, törpe szereplőké a múlandó világban, örömben, vagy búban, gazdagon, vagy nyomorban - Pereg az életünk
Merülünk a tájban, erdő himnuszában hol százados nagy fák tekintenek most ránk napsugárban, vagy titkos, sötét árnyban - fogjuk egymás kezét.
Erdő-illat jár át. A nap fényruháját vette most elő, arcunk enyhe szellő legyinti, szívünk csendben hevíti a bűv-illatú táj, a méla félhomály - érezlek, kedvesem.
Csendes, puha álom, párnádat most látom kopogtat az alkony, árnyak nyúlnak felénk fényfoltokkal játszik, levéllel évődik földszagot lebbent elénk most a szél - együtt ver a szívünk
Feledjük a múltat, vígat, nyomorultat ne nézzünk most vissza, fenséges a perc mi is lesz majd holnap? Sok év lesz, vagy pár nap?Állunk itt a tájban - Szeretlek, légy velem…
Igen, voltak - és vannak ma is - ilyen álhatatos emebrek közöttük. De ma már a politika teljesen elkábította jó részüket: törvény felettieknek érzik magukat, vérmérsékletük alapján úgy érzik, több joguk van sok dologhoz, és ezt a nézetet tudatosan táplálja bennük az a politikai - jajj, csúnya szó, ki is hagyom - réteg, akiknek érdeke ez a konfliktus. (Addig sem kell másra figyelnie a többségnek). És mindenki láthatta: nem a putriból utaztak ki Svédországba a romák, és nem a legszedett-vedettebb ruhákban, hanem: erősen vörösre festett haj, targoncányi utazótáska, kitűnő (habár lomposnak ható) ruhák, stb. És ők a szegénység elől menekülők, ők az éhezők, ők az üldözöttek. Ilyen meséket csak az hisz el, aki el is akarja másokkal hitetni, hogy így van. Van valóban szegény réteg is közöttük. Mint ahogy van a magyarok között is. De nem ők kerekednek fel, mert ehhez már nincs semmiféle tartalékuk. Akik utaznak, ők a "díszromák". És ha kell, ők fognak agyonverni - mert más a "törvényük, más a vérmérsékletük" - mondja a mindent elkenő hazug libsi politika.
" (...) A szomszéd faluban élt egy szegény cigány, annak sem volt se fiatal korára, se vénségére több gyermeke, csak egy fia; olyan tizennyolc éves formán. Elég az hozzá, hogy az a fiú az istennek se dolgozott semmit. Gyalázatos nagy tekergő, semmirekellő ember volt.
Egy napon aztán apja meg anyja nekitámadt:
- Ó Istenem, fiam, te nem akarsz semmit dolgozni. Nem aprítasz fel egy darab fát, nem hoznál tüzelőt, az égvilágon semmit sem csinálsz. Hogy gondolod, hogy így valamire menjünk, téged felneveljünk; hogy gondolod, hogy így élhetsz a világon?
A fiú megmérgelődött, fogta a fejszéjét, és indult az erdőbe. Azzal a szándékkal indult az erdőbe, hogy ő is hoz egy rész fát az apjának. Egyszer csak abba a nagy erdőbe téved. Ahogy azon töpreng, hol talál magának egy kis száraz fát, megy erre, megy arra, de ne adj Isten hogy találna kedvére való fát. Úgy adta Isten, hogy addig ment, amíg eltévedt az erdőben. Ki akart jutni belőle, de ne adj Isten, hogy ki tudott volna jutni abból az erdőből. Addig ment, bolyongott, hogy ráesteledett az erdőben. Másnap reggel, mikor felébredt, tovább ment az erdőben, és betévedt abba az arany erdőbe, amelyikben a cigánylány volt, ahová az ördög vitte. Az az erdő olyan szép volt, aranyból voltak a levelek, aranyból volt a fű, aranyból voltak az ágak, aranyból voltak a fák, arany volt minden, még a kövek is; olyan szép volt, hogy a szent Isten őrizzen. A legény forgatja a szemét hol erre, hol arra, hogy találjon egy fát, amelyet kivágjon és hazavigye az apjának, hogy megmutassa az apjának, hogy ő addig ment, amíg arany fát tudott hozni neki. Elég az hozzá, hogy egyszer megpillant egy száraz fát egy kősziklán. Amikor odanéz a kősziklára, mit lát, ott látja a cigánylányt tiszta meztelenül, ahogy az anyja a világra hozta. A lány is tiszta arany volt. A haja a sarkáig ért, ki volt bontva. Ott üldögélt. Amikor a legény meglátta, megszólította. Kérdezi cigányul, nem válaszol. Kérdezi magyarul, oláhul, mindenféle nyelven, nem felel. Végül a legény levetkezik és felmászik a fára. Mikor már majdnem megfogja, akkor a lány átugrik a fáról egy másik fára. Annyit ugrált, annyit mászott utána, annyit kergetőztek, hogy ne adj Isten hogy meg tudta volna fogni, egészen délig. Egyszer csak lekerülnek a fákról és futásnak erednek körben a kőszikla körül. Egyszer aztán úgy adta a jó Isten, hogy a lány nem vette észre, hogy a legény elkapta a haját. A kezére tekerte a haját, és akkor már nem tudott kimenekülni a keze közül. Szól hozzá, de a lány sehogyan sem akar megszólalni. Persze, olyan sok hónap elmúltával még beszélni is elfelejtett, akár cigányul, akár bárhogy; némasághoz szokott. Végül aztán fogja a cigánylegény, megcsókolja, játszik vele, mert a lány erősen szép volt. Miközben játszik vele, csókolgatja, jön a fekete világból a huszonnégy fejű sárkány, megragadja a lányt, kirántja a kezéből, magával viszi a fekete világba. A lány haja a legény kezében marad. A legény csak nézett, szinte kővé vált, hogyan tudta a sárkány elragadni a keze közül. Nézett utánuk, és így szólt:
- No, drága kedves feleségem, feleségem kellett volna legyél, de feleségem leszel, mert én addig megyek, amíg rád találok.
(...)
Erdélyi cigány mese részlete. Gyűjtötte Nagy Olga, fordította Vekerdi József
Köszönöm CTDI, hogy visszaraktad hozzászólásod. Most én is bemásolom Murányi beszédjét. Hogy ebből ki mit von le, nem érdekes. Én úgyis "fekete bárány" vagyok a fotózz-os berkekben. Idézet: Tisztelt Megjelentek!
Egy megbékélésre nyitó gyertyás sétára hívtak barátaim, s megkértek, ha akarok, mondjak egy-két szót abban a témában, amely ma uralja a közbeszédet Soprontól Záhonyig, vagy mondjuk Olaszliszkától a budapesti Kossuth térig. Nos igenis akarok mondani egy-két szót. De többszörös személyes érintettség okán. Első és legfontosabb: volt szerencsém személyesen ismerni Szögi Lajos kollégámat és barátunkat. Ez a valóban nagyszerű 3 gyermekes tanárember az életszentség mértékéig szerette, óvta – védte Földünket, azt a földet, amelyen közösen kell élnünk magyaroknak – cigányoknak – szlovákoknak – japánoknak – indiánoknak embereknek – emberekkel, s a teremtett világ más minőségű élőlényeivel. Szögi Lajos fölesküdött környezet- és természetvédő volt. A magyar madártani egyesület aktivistája, a KOKOSZ választott, általam is választott elnöke. Elhivatott ember volt, rajongásig szerette családját, hazáját. Utolsó útja útvonalát is úgy választotta, hogy gyermekeinek megmutathassa az őszi ruhájú Bodrogot. Ő utoljára látta. Lehet, hogy leányai is. Hisz ha a sokkból egyáltalán felépülnek legfeljebb a kegyelet az ami még elviheti őket édesapjuk kivégzésének helyére. Nekik biztos, hogy nem a Bodrog lesz legkedvesebb folyójuk. Ott maradnak viszont azok a gyermekek a Kossuth utcában, akiknek családtagjai részt vettek a lincselésben. Ők vajon milyen Bodrogot fognak látni? Számukra is ez lesz az elátkozott folyó. És egyáltalán lesz-e az életben egyszer lehetőségük, hogy elkerüljenek abból az átkozott emlékű Kossuth utcából. S hozhat-e a történelem, a nagy rendező évtizedek múlva olyan szituációt, amelyben Szögi Lajos gyermekei s valamelyik gyilkosának maradéka leülhetnek egy asztalhoz? Nos ez a nagy kérdés. Nem pedig az, hogy bűnesetnek, cigánybűnözésnek, esetleg rasszista cselekedetnek kell-e Szögi Lajos megölését nevezni. 30 éve nevelek gyermeket, sajátot másét magyart – cigányt. Ezért vettem a bátorságot, hogy tanítványaimmal, akik főleg romák átbeszélgessük ezt a szörnyű esetet. És feltettem nekik azt a kérdést, amit mint jó tanár Önöknek házi feladatul adnék. Ha a sofőr roma lett volna, megölték volna-e. Költőinek tűnik a kérdés, de nem az. Minden roma tanítványom azt válaszolta, hogy hát akkor nem. Nos tessék kérdezni, s utána a válaszon gondolkodni. Mi is vezetett ide? A probléma kezeletlensége, a folyamatos szőnyeg alá söprés, a hazugságerdő. - Balról az azonnali rasszistázás, ha problémaérzékenységgel találkoznak. - Jobbról a meggondolatlanság, mely azonban jobbára csak a mondatfűzésben érhető tetten. - Ott lebunkózni azt is, aki kérdez, vagy kételkedik az agyon szajkózott liberális Pr brossúra szövegben. - Itt általánosítani egy kalap alá venni minden romát. - Ok a médiumok kritikátlan propagandája. - A szellemileg kiskorú államtitkárok pl. Teleki történelem és népismeret hiányából fakadó handabandázása. - A gonosz kis újságírók szabad asszociációja Kossuth tér és Kossuth utcai történések összefüggéseiről. Krausz: Ha lehet számla nélkül árulni Budapesten, akkor lehet lincselni Olaszliszkán. - Sokat ártanak a kisebbségnek az önjelölt jogvédők ismeret nélkül, de jó pénzért. - Nagy akadály a kultúrákra és szokásjogokra alapuló életviteli formák közötti átjárhatatlanság. - Az organikus fejlődés hiánya. - A jó vajdaság intézményének elsorvasztása (irányítás, ellenőrzés, felelősségre vonás, kifelé kapcsolattartás). - A nyomor, a pszichés zavar, a mi az amiben meg tudom mutatni, hogy jobb vagyok mint ők? Az erőszak. - Az istentelenség. - Az etnikai viszonyok eltolódása.
Megoldás: Nem elsősorban a mesterségesen erőltetett anyagi háttér nélkül kudarcra ítélt mindenfajta és azonnali integráció a gyermekkorban, hanem a mérlegelés. Az ingyenes bölcsőde, felzárkóztató kötelező óvoda, igényes és választható iskolázás, kollégiumok. Egymás megismerése. Mértékletesség önmérséklet, azonos jogok és kötelességek, munkahely és életpálya kínálat. A munka azonnali elkezdése és az, hogy Szögi Lajos sírjára a Kossuth utcából is kerüljön virág. Végül mindehhez kell a Jóisten segítsége, s a hit eljuttatása mindenkihez, aki eddig nélkülözte azt. Isten veled Szögi Lajos. Semmi sem véletlen, lehet, hogy a Te mártíromságod indítja el a békéhez vezető folyamatot.
Murányi Sándor (KOKOSZ tag) beszéde a salgótarjáni megemlékezésen (Salgótarján, 2006. október 20.)
Nem tudom, mennyire tartozik a beszélgetés témájához, de:
A ravatolozóra vonatkozó gondolatsor nagyon megfogott... Egy ideje gondolkozom rajta. Nagyapám halála, temetése körül nem tudtam szabadulni az egész kötelező színház feleslegessége, üressége gondolatától. De nem tudtam megfogalmazni úgy, hogy az ne nyers és bántó legyen.
