Igen, ebben igazad van, csak a tulajdonjog veszélyes dolog, ha a gyerekek nevére megy, akkor ha véletlenül kissebb-nagyobb máshol... kellene lakás, amig a 18-at be nem töltik nem értékesithető! Igen, nagyon jó lenne ha feleségem ki tudja fizetni a lakást valós megváltással, mert akkor én is egy kis garzon nem bérlésében, hanem vásárlásában gondolkodhatnék, és igy a gyermektartástól elkülönithető lenne, de sajnos nem állunk abban a helyzetben, és mivel a jövővel én is kezdeni akarok valamit, fontos a gyermektartás öszege az esetleges hitelképességnél, hogy bármi hitelt kaphatok-e ha szükségem lenne rá...
viszont természetesen nem akarom őket sem rossz helyzetbe hozni, legalábis rosszabba mint feltételenül szükséges!
Attól hogy emberien válunk sajnos nem jelenti azt hogy meg tudnánk akadályozni! Tiszteljük egymást, de már távol vagyunk érelmileg, ha húzzuk csak elérjük hogy a tisztelet is kopik...
Én is ezt írtam.:) Annyi különbséggel, hogy azért ne szálljon már el az éterbe apu 50%-nyi tulajdonrésze.:))
Tehát fizessen valamennyi gyt-t-valamivel kevesebbet a "szokásosnál"- a különbözetre számítódjon be a tulajdonrésze és ha még mindig marad a tulajdonából, azt anyu fizesse ki. Ez szerintem korrekt.
A könnyebb érthetőség kedvéért megpróbálom levezetni.:)
Megegyeznek mondjuk 50e gyt-ben és abban, hogy az 50% 8 milliót ér. Egyik lehetséges változat, hogy fizet mondjuk 40-et, 15 évvel számolva a havi 10e különbözet-az 50-hez képest- az kb 1,8M és anyu kifizet neki még "X"M Ft-ot a tulajdonrészéért. "X" alku tárgya lehet, apu jófejétől is függően. (elvileg ugye kb. 6M, de a gyerekekere való tekintettel ez nyilván lehet kevesebb, anyu meg hozzájut 1/1-ben a kecóhoz)
Namostan a csúnya verzió meg az, hogy anyu nem akar fizetni egyáltalán és kitúratja aput a kecóból bíróságilag, lakáshasználat útján. Ez szerintem nem szép dolog...:)))
Lehet, hogy Whale letámad, de vállalom a véleményemet.
A gyerekek sem megenni, sem magukra venni nem tudják a hidegben, hogy az anyukájuk tulajdonában maradt a ház. Sztem attól még kell gyt-t fizetni.
Irigylésre (és tiszteletre) méltó, hogy békében tudtok válni, ezt a békét őrizzétek meg mindenképpen!
Én a helyedben megtartanám a tulajdonrészt, legyen a lakáshasználati jog a lányoké. Így nem zársz be minden kaput magad mögött.
Gyt ügyben induljunk ki a jogból: ha pereskedtek, két gyerek után 30-40%-ot ítélnek meg, az 36-48e ft a nettódból. Mivel kultúráltan viselkedtek mindketten és nyílvánvalóan szereted a gyermekeidet, nekem jónak tűnik, hogy legyen egy fix összeg ekörül és segítsd a lányokat, ha lehetőséged adódik rá.
Az alapján amit elmondtál, szerintem havi 50-60 ezer gyt reális. A közös tulajdonból rád eső részt be kell számíttatni a gyt-be. Tehát évi mondjuk 600e-rel számolva, az annyi, mint kb. 13 év. Ezen lehet alkudozni, hogy mondjuk valamennyit fizetsz, a fennmaradó részt a tulajdonrészed fedezi és esetleg anyu kifizet egy kisebb összeggel. Ha nincs rossz viszony köztetek-persz akkor minek váltok el?:)-akkor beszéljétek meg, ki mit tart elképzelhetőnek.
Sajnos ebben a topicban érdeklődök most, mert hiába voltam vagy 200 esküvőn, a sajátom nem jól sikerült! Mindketten elszúrtuk, sok mindenben ellenvéleményen vagyunk, egyben nem, sajnos itt a vége ennek a házasságnak!
Válásban nagyon nem vagyok otthon, és szeretném kérdezni a vagyonmegosztás hogyan működik?
Az alap szituáció, van egy kis házunk(50-50%), kb 16 milliót ér bútorozva, van két lányunk, az egyik 9, a másik 7. A csajok maradnának feleségemnél a lakással együtt, az ingóságok kb fele-fele kettéosztjuk, és ami engem érdekel: -Mekkora gyermektartás ami szerintetek reális?, így hogy a közös lakás marad náluk, én megyek albérletbe... van 120nettó munkabérem, illetve a fotózásból megbizási szerződés alapján havi 20-200e között összeg kiszámithatatlanul, teljesitmény alapon, betegség esetén 0, de átlagban 140 e körül.
Párom fix összeget szeretne, hogy kiszámitható legyen, és közös megegyezéssel szeretnénk válni, nem akarok veszekedni vele, ezért jó lenne tudni hogy számolhatok, mert azért itt szegeden is egy garzon is 40-45e + rezsi, és nem szeretnék olyan összeget vállalni, amit vagy képtelen leszek fizetni, vagy pár hét betegség miatt teljesen ellehetetlenedjek! Meg azért szeretnék továbblépni, ha majd úgy alakul kapcsolatot akár úja házasság...
Páromnak is van jövedelme, havi nettó 100e körül.
Szerintetek mi jogos, mi az az összeg ami 140-330e kiszámithatatlanul változó jövedelem, és kb 8 milliós tulajdonrész feleségem javára lemondásakor jogosnak mondható, úgy hogy táppénz, fizetett szabadság... csak a 120e után jár!
Nagyon elvagyok keseredve soha életembe nem gondoltam volna, hogy ide jutunk válás előtt állunk!
Van a férjemnek egy olyan nagyon rossz tulajdonsága mire még ezelőtt 11 éve azt mondtam majd én megválltoztatom majd miattam képes lesz megváltozni de sajnos a mai napig nem
Szültem neki egy gyönyürű fiú gyermeket is(2éves) és a helyzet továbbra is maradt ugyan úgy:(
Eljutottam arra a szintre, hogy van egy ügyvéd ismerősöm és felkeresem és elválok tőle nem szeretném a gyerekemet így felnevelni semmi képpen!
Nagyon félek, hogy nehogy olyan kiskapu legyen , hogy gyesen vagyok és elvegyék a fiamat mert abba belehalok!
Jah és még majd ami nehezíteni fogja a helyzetet, hogy ő azt mondta ,hogy nem hagyja, hogy elváljunk, ugye ílyen nem létezik?!!
Neeeem.... Irtam egy csomot, es nem ment el!!! :@@@@@ Pedig olyan jol osszegeztem a gondolataimat.... Lenyeg az volt, hogy tanulok a dolgokbol, amiken most keresztulmegyek, rengeteget... Lehet hogy jelen pillanatban szenvedek mint a kutya, allandoan szomoru vagyok es ossze van torve a szivem, gyaszolom az elmult het evet, gyaszolom a ferjemet, akinek gondoltam...
De majd egyszer kesobb, kesobb nagyon nagy hasznomra lesz ez az egesz, mert minden nap valtozok, alakulok, szuletoben van az uj szemelyisegem... Minden nap erosebb vagyok bizonyos tekintetben, es minden nap teszek egy olyan lepest, amire buszke lehetek, ha csak az, hogy nem "hodolok be", akkor az, az is nagy eredmeny a reszemrol.
Erosebb vagyok, minr tegnap, es holnap meg erosebb leszek... Es a vegere egeszen uj ember leszek, teljesen mas, nem felos, onbizalomhianyos es ami a legfontosabb, nem bizonytalan, mert a legartalmasabb tulajdonsagom szerintem ez, es az hogy nem hiszek, nem merek hinni magamban.
Jah, a mibol: felhivtam egy ugyvedet, ha ennyit keresek, amennyit, vannak ugyvedi irodak, akik elvallaljak ingyen az ugyet. Kedden mar idopontom is van egy ugyveddel :) Ennek azert orulok :)
Hat anyukam nem fog valtozni, ez valoban igaz. Ezt amugy mar azota tudom, hogy elso nagy szakitasomkor is az exem partjara allt, mert szerinte o jobban sajnalatra szorult, mert en hagytam ott ot... Csak azt sajnalom, hogy aztan a kislanyom szuletesekor kibekultunk, illetve ugy tettem mintha semmi nem tortent volna. :( Hat ilyen idiota sem leszek tobbet...
O is biztosan fog zsarolni mindenfelevel, engem nem erdekel. Hogy nem maradok a kozelukben, az teljesen biztos...
Jelenleg mar csak a "hogyan", "mikor", es a "mibol" a kerdes. Az hogy mi fog tortenni, az egyaltalan nem.
Hogy a gyerekednek nem hagytad zsarolni magad, nagyon jol tetted! Es tudod, a mondas: ha valaki fenyegetozik valamivel, biztosan nem fogja megtenni. Kulonosen igaz ez "ongyilkosjeloltekre"...
Alig varom a napot, hogy ne legyek itt es ne kelljen a befolyasuk alatt allnom meg ennyire sem, mert nagyon megvisel es nagyon lehuzza az energiaszintemet. Rendesen fizikailag betegnek erzem magam :(
Ma azt mondtam a kislanyomnak, hogy jojjon fel furodni velem. Erre az apja: "Nem akar veled furodni" (vendegek voltak nalunk, gondoskodott rola hogy hallja mindenki). 2 perc mulva a kislanyom, mikor feljott: "En akarok anyaval furodni..."
Csak azt nem tudom, hogy fogunk egymassal ertelmesen kommunikalni a valas utan. Nem hiszem el, hogy 18 evvel fiatalabban nekem van egyedul annyi eszem, hogy tudjam, a gyereket manipulalni probalni nem okos dolog, es csak neki arthat? :(
Koszi a biztatast! Ma is szar napom volt, anyam osztja nekem az eszt, es miota csak itt van egy jo szava nincs hozzam. Nem baj, legalabb megerosit abban amit eddig is tudtam...
Reggel sirtam a baratnomnel, nem az onsajnalat miatt hanem mert annyira ugy ereztem, ha nem tortenik valami, ezt a fajdalmat nem birom tovabb. Delutan viszont telefon, behivtak allasinterjura egy suliba. Azota sokkal jobban erzem magam :)))
Amugy koszi az ajanlatokat, szeretek pszichologiai irasokat olvasni. Es Sziberiat imadom, mindig is valahogy vagyodtam oda fura modon, mintha valami furcsa honvagy lenne, nem tudom miert. De lehet igazabol nem tetszene a hely, nem tudom, nem is azert mert tetszik, csak valami odahuz. Biztos az elozo eletem :)))
Tetkom nincs amugy!!! Nem is kell! Tenyleg tobbre becsulom azokat, akik inkabb lelkiekre "gyurnak", mint kinezetre. :))
Tudom, tudom hogy most magammal kell torodnom. Es ez nagyon nem kellemes dolog, senki nem szereti, tenyleg konnyebb masokkal foglalkozni... Szeretnem megtalalni a regi onmagamat, amilyen ezelott 7 evvel voltam, amikor kileptem az elozo hosszu parkapcsolatombol, es ahelyett hogy magammal foglalkoztam volna (pedig akkor is ereztem, ez lett volna a helyes lepes), bele ebbe. Hat ez volt a hiba. Hogy az igazi enem hol maradt el, megvan-e meg valahol, mar nem tudom. De nem vagyok sem lusta, sem gyava megkeresni :))
Igen, a csaladpszichologiarol lenne meg mit beszelnunk... Apukam fantasztikus ember lehetett. Sajnos csak a beszamolokbol tudom, meg valahogy erzem, hogy az o szeretete helyen egy hatalmas ur maradt es talan azt szeretnem bepotolni azzal hogy valakihez mindig kotodni akarok. Anyukamhoz is betegesen kotodtem kicsi koromban, nem normalis modon, annyira, hogy meg a baratnoimnel aludni sem szerettem kb 12 eves koromig, amikor elkezdtem "leszakadni". Aztan egybol 15 evesen jott az elso baratom... O 6 evig, aztan a ferjem 7. Egyetlen ev sem telt el az eletemben ugy, hogy ne kotodtem volna valakihez nemnormalis modon, ja de, kb 12-13 eves koromtol olyan 16 eves koromig. Es igy visszagondolva, ez volt eletem legboldogabb idoszaka, teljesen gond-es aggodasmentes, szabad, felhotlen... Meg mielott valaki felreertene, nem szabadsagra vagyom, illetve nem arra, hogy oda mehessek ahova akarok, hanem lelki szabadsagra. Es ez nagy kulonbseg.
Amugy nem vagyok egy masokat hibaztato ember, en meg most is magamban keresem a hibat, es nagyon sajnalom hogy ennyire futotta belolem 28 eves koromra :( Tobb szerettem volna lenni, foleg emberileg.
Hogy en esetemben kinek a dontese volt hogy evilagra jojjek? Anyukame biztos nem. O szedte a fogamzasgatlot, harmincon felul mar nem akart gyereket. Apukam aki ekkor 46 eves volt, viszont annyira vagyott egy picire, hogy eldugta anyukam tablettait. Igy lettem en. Ennyit arrol ki akarta hogy megszulessek, tudom nem lenyeges, de anyukammal valo viszonyomat nagyon jol tukrozi. Ennek ellenere hangsulyozom, tisztessegesen gondoskodott rolam, ami a kulsosegeket illeti. Lelkileg viszont soha nem kaptam tole semmit, maximum azt, hogy neki koszonhetem hogy most 28 evesen tele vagyok komplexusokkal es azt hiszem, egy parkapcsolat azt jelenti, hogy az egyik fel uralkodik a masikon, es mindenben dont a feje felett.
Ja es azt hogy felnevelt, eloszeretettel az orrom ala is dorgoli. Jo erzes. Szoktam neki mondani hogy jobb lett volna, ha mashogy dont amikor a gyerek, illetve a terhesseg vallalasara kerult volna a sor. Bar tudom ez a 80-as evek elejen nem volt ilyen egyszeru mint manapsag.
