Évek óta van egy ( Hála Spacc mesternek !! ) a bajai főiskoláról leselejtíTEtt Unitra Daniel-1100 lemezjátszóm az Ortofon Concorde pick uppel . Csodás tizenháromkilós bébi .
Most , hogy még öregebb lettem , elhatároztam ( csak úgy unatkozásból), megnézem , jól van-e a lengyel beállítva . Ki van helyesen libellálva, ez kiderült, a tűerő 2,00-re szépen be van állítva , s vettem egy anti-skating TEsztlemezt ( nem is tudtam --mint nyelvtanár --hogy antiszkájting a helyes kiejtés...). FöltétTElezve , hogy a tű 49 és 52 mm között van a pick uptartó fejben , elhatároztaja kis szapirikóeszemadta , hogy beállítja, kicsi szívem az antiskatinget . Emiképp vetTEm is egy cseh gyártmányú , ezen érték helyes beállítására való lemezt (de most láttam , erre elegendó lett volna egy műanyag , és öntapadó tapéta is ,
amit egy akaiáltal szétcseszett lemezre rá is ragaszthatam volna , s megspórolhattam vón 10 rongyot -- mindegy . Most azt láttam a lengyelemen , hogy kacifánt egy dolog a Danielnél az antiskatinget beállítani. Kérésemhez folyt. köv. a
A probléma lényege, hogy az ilyenekbe való, egykor filléres piezo- avagy "kristály"hangszedő felháborítóan drága lett, aggasztóan rövid az élettartama, cserébe viszont gyorsan tönkreteszi a lemezeket.
Nem vagyok jártas ebben a témában tehát lehet hülye kérdés lesz. Az lenne a problémám, hogy nagymamámnál található egy régi Tesla gz-041 típusú lemeljátszó. Viszon egy baj van vele, hogy nincs hozzá tű, így nem tudom használni. Az lenne a kérdésem, hogy mindegy milyen fajta tűt vegyek bele, kompatibilis mindegyik? Esetleg tudnátok nekem tűt ajánlani? Köszönöm a válaszokat. :)
szalagos tvíter van a ládában? szembe középre igazán illene valami keretes vászon kép, a hátoldalán üveggyapottal... jót tenne a közérzetnek meg az akusztikának
Ezt kb. másfél évtizede talán le is írtam itt valakinek, hogy egy plusz polccal és alul-felül 3-3 darab tüskével szinte bármilyen kütyü hangolható, különösen a futóművek. Nyilván a drágább polcokkal hatványozódik a legombolható ár is.
Nemtom hol lehet ilyen panzerholz laphoz hozzájutni, de nekem a textilbakelit is kurvadrágának tűnik, pénteken kézbe vettem egy kb. 20 centis leszabott darabot egy boltban, és azt mondták, 43 ezer Ft... Mondom az kurva drága - pedig először azt hittem egy tábla ára annyi, de nem, az az a darab xar került ennyibe. Hát ennyiért már lemezjáccót árulnak, és fűrészelni sem kell ;ĐĐĐ
Kösz! A textilbakelit valamiért izgat (már az illata is végigkísérte a gyerekkoromat, a faterom minden szart textilbakelitből csinált, még a csavarhúzóinak a nyele is abból volt, a kardból gyártott disznóölőkés nyeléig;)) Már a fakarusznál is eszembe jutott a textilbakelit, de akkor annyira bejött az mdf - főleg, miután perforációval kikönnyítettem -, hogy akkor nem csináltam meg. Sőt, a Townshend pörgettyűm abszolút süket tányérjáról is valamiért a textilbakelit jutott eszembe anno, pedig nem az...
Így néz ki most a tényleges, 6 x 32 centis szubsasszi + körülötte huszonvalahány kilónyi kiszolgáló kacattal (állvány-lábazattal + 3 szeparált pótsasszival, rajtuk 3 motorral és a gipsszel kiöntött tányérral):
Amúgy pontosan idézed Antiskating I. tételének szellemét;)):: "Az audiótechnika egyáltalán nem misztikus, csak egy olyan elképesztően sokváltozós rendszer, ahol bármelyik komponens megváltoztatásával a rendszeren belül addig létező összes 'igazság' érvényét veszti." Ennek értelmében, ha kicserélem most a Grado fakart egy fémkarra, máris borult az összehangolt rendszer, újra lehet nulláról építkezni. Egyébként a fakar és az mdf sasszi harmóniája akkor állt be a rezonáns körben, amikor az eredetileg fémből készült hengeres karbakot kicseréltem a képen is látható, keményfából esztergált hengerre, ami csak felülről érintkezett fixen a szubsasszival, alul egy vastag kemény filcalátét szeparálta el tőle.
Biztosan találkoztál már azzal az érzéssel, hogy leengeded a tűt, és eláll a lélegzeted... Na ez velem (a karbak csere után) ennél a 10"-os, Ida Haendel Supraphon lemeznél is bekövetkezett, pedig egyáltalán nem egy audiofil préselés...
Na az ilyen pillanatok után hallgatja végig az ember a gyűjteményének legkritikusabb darabjait, amikről általában sokminden kiderül ilyenkor, amit eddig nem gondoltunk róluk.;)
Az enyémnél egy bizonyos fajta rétegelt lemez jött be a legjobban, annak idején nagyon sok anyagot kipróbáltam, közöttük volt a textilbakelit is, nem volt jó... Viszont a Tied egészen más gép, meg kell próbálni, szerintem nincs előre kitalálható recept... (pontosan van aki kiméri, és annak alapján megmondja a tutit...:) )
Pedig nagyon topon volt a csávó, te is sokat beszélgettél vele, most végigolvastam, egy csomó dolgot... Amit végigteszteltem a Townshend Avalon futón akkoriban, ő is megcsinált párat a saját cuccán, és általában pozitívan igazolt vissza. TAC ráadásul már akkor Helius kart használt, ugyanolyan békebeli Goldring mc-vel, ami nekem is volt.
Valahol a szubsassziról is beszélgettek, hogy milyen anyag hogyan rezonál, de azt az istennek nem találom, lehet, nem is ebben a topikban volt. Sajnos ki kell cserélnem 7 mm-rel hosszabbra a saját 6 x 32 centis elég kemény mdf-ből készült szubsasszimat, mert a scorpió hosszához ennyi hiányzik, és most azon gondolkodom, ha már, akkor már most miből csináljam? Mit tudsz pl a textilbakelitről, vagy milyen anyagot érdemes itt bevetni még kísérletképpen, acrilt? esetleg valamilyen fémet?
A német Tamás bátya igencsak jó lemezjátszókat készít;) Van annyi közös vonás, hogy akár Micro Seiki embléma is lehetne rajta... persze az egykori japán cég valamelyik szíjas - légcsapágyas csúcsmodelljére is kíváncsi lennék.
