Igen. Először kijöttem vendégmunkásnak, majd itt maradtam, mert megtetszett végül kerestem a lehetőséget, hogy valami értelmes dolgot csinálhassak, amit meg is fizetnek. Az csak hab a tortán, hogy egy gyerekkori álmom teljesült :-)
Eredetileg én is vendéglátós voltam és gondolkodtam azon, hogy magam csináljak valamit, de én nem szánom rá az életem. Így utólag, nagyon jó döntés volt, hogy semmibe sem vágtam bele, hanem inkább váltottam, tanultam!
Azért nem könnyű! Még az éttermes és a panziós bezárja a boltot két hétre és elmegy nyaralni. De akinek egy kis családi Bauerhoffja van, annak nincs pihenés. Nekem leginkább egy ilyen üdülőhelyi kis étterem lenne szimpatikus. Ott a két szezon között lehet pihenni.
Akiket én ismerek, azok nem égnek ki, mert sokszor csak ott vannak, nekik az étterem az életük. Ott élnek családi életet, ott találkoznak a barátokkal, ott ünnepelnek, tévéznek, újságot olvasnak, stb. Az életük nem csak munka és szenvedés, de mindenképp kötődik az üzlethez.
Panziósok: Aki napi 12-16 órát dolgozik, az már csak meg tudjon venni egy jobb autót! Viszont tényleg az az életük. Egy rokonunk kint dolgozik, és ő is mondta.
Ezzel csak az a baj, hogy félő, hogy túl hamar kiég az ember, a nagy hajtástól, és még rendesen nyugdíjba sem mehet, mert családi vállalkozás, ott lakik, így még nyugdíjasként is sem szakad el a munkától. Ráadásul az őszi és tavaszi szünet sem pihenés, mert karbantartás, festés és marketing és minden egyéb dolguk van ilyenkor is.
Igen, a szállodásoknak nálunk is jól megy. Viszont ők állandóan hatalmas adóságot görgetnek. Muszáj mindig felújítani és az itt nagyon sokba kerül. De ismerek itt olyan szállodatulajdonost, aki vett Thaiföldön is egyet és két szezon közt oda jár kikapcsolódni.
Valóban, az osztrák vendéglősök, nem tűnnek gazdagnak. Akiket én ismerek, azoknak ez az életük. Ott vannak a nap minden szakában , napi 14-16 órát dolgoznak, az egyetlen ami fontos nekik a munkájuk. Az autó és hasonló magamutogatósságok nem nagyon érdeklik őket. Nálunk azért a sírégiókban a hotelek, panziók tulajdonosainak azért vannak már jó autóik és drága hobbiik!
Érdekes dolog ez a vendéglátás. Valahogy odakint igyekeznek mindent családilag csinálni, míg nálunk szürkén* foglalkoztatott alkalmazottak vannak inkább!
Minimálbér + zsebbe kereset vagy be nem jelentett (fekete)munka!
Ha már vendéglátás, akkor eszembe jutnak a panziók. 2-3 ember viszi sokszor az egészet. Tulaj + lánya + 1 alkalmazott és van 20 szoba!
Visszatérve a vendéglőkhöz, talán az a különbség, hogy Ausztriában hagyják élni az embert, így kevesebb tőkéből is tud családi vállalkozást csinálni (nem kell HACCP, meg egyéb marhaságok), míg nálunk csak a pénzesebbek fognak bele ilyen vállalkozásba, mert sok a költség. Na meg az is sokat számít, hogy ott több pénze van az embernek, így többször megy vendéglőbe, így több a vendéglő, azaz már nemcsak a pénzes vállalkozónak, hanem egy átlagpolgárnak is jut egy darab a piacból.
Ezzel kapcsolatban nekem a nagy mínusz Szlovénia volt! A régi jugoszláv időkből emlékszem még sokféle édességre. A szlovákoknál (cseheknél) sokféle (édesség) megmaradt, amit szinte csak ott lehet kapni! (Deli csoki, Orion nápolyi, DISCO keksz - ezek nálunk csak piacokon fordulnak elő helyenként, rendes boltokban nagyon ritkán) Így egy szlovén kirándulás alkalmával nagy reményekkel tértem be az egyik SPAR-ba. De az édességválaszték csak közepes, és semmi olyan, amit Ausztriában ne kaphatnék meg! Globalizáció ide vagy oda, azért hiányoltam az egyedi arculatot! :(((
Lehet, hogy más termékek esetén voltak egyedibbek, de nem bevásárolni mentünk, így egyedül az útravaló üdítő és a helyi édesség beszerzése céljából megyek be a supermarketekbe ilyenkor. Érdekes, hogy az amúgy drágább szlovéneknél a cola olcsóbb volt.
Nem tudom van-e összefüggés a kettő közt, de itt valahogy a vendéglátósoknak nincs akkora presztizse, mint nálunk. Akit itt ismerek, ilyen családi gasthof vállakozót, azoknak valahogy nem megy olyan jól, mint Magyarországon. Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy itt a legszegényebb emberek, akikkel találkoztam a Gasthof tulajdonosok voltak. Egyébként tudod nézni az MDR-t a tv-n? Valami borzalmas Bp-i utufilm megy rajta!
A vendéglátás területén, amiről korábban is beszéltünk, azért be lehet törni a piacra. De hentesnek vagy péknek, iparosoknak meg pláne, fel kellene kötni a gatyát! Egyébként jó dolog ez a generációk óta öröklődő foglalkozás! Jó lehet úgy felnőni, hogy soha nem fenyeget a munkanélküliség réme és a biztos anyagi háttér is adott!
Itt Karintiában a legtöbb kisvállalkozás nemzedékek óta működik. Mindent úgy csinálnak, hogy abból majd az unoka is meg tudjon élni. Ezért is nem csapnak be senkit. Viszont új vállalkozónak nem is nagyon lehet betörni a piacra.
Persze az osztrák emberek nehéz esetek, de általánosan magasabb a minőség amit a pénzükért el is várnak. Ezért aki nem megfelelően üzletel, az hamar kuncsaft nélkül marad, a konkurencia pedig itt sem tétlen. Legyen az vendéglátás, vagy bármi más szolgáltatás, csak úgy lehet megélni, ha a minőség kifogástalan.
A fű pedig nem csak a klíma miatt zöld, rendszeresen trágyázzák mindenütt. Ilyenkor aztán illatozik a környék!
A tiroliak és a bajorok is erősen nacionalisták, nagy az önbecsülésük. Bár nagyon hasonló a divatjuk, szokásaik és ételeik is, azért vannak különbségek. Mások a hentesáruk, zöldségek, pékáruk. De mások az éttermek, cukrászdák kínálatai is. Nem nagyon, de éppen eléggé ahhoz, hogy érdekes legyen.
Gondolom én is, bár hallottam már pár történetet Ausztria árnyékosabb oldaláról is, igaz, azok nem a vendéglátásról szóltak, hanem egyszerű (szó szerinti értelemben) osztrák emberekről. Persze a többség azért biztosan nem olyan, csak jelzi, hogy nem mindig zöldebb a szomszéd fűje.
Bár ha szószerint nézzük, akkor tényleg "másképp zöld a fű", bár ennek az az oka, hogy ott a be nem kerített domboldali házak mellett ültetett pázsit van, míg nálunk sokszor csak nő a fű!
Ausztriában a vendéglátós nem akarja átverni a kuncsaftot, hanem azt akarja hogy elégedett legyen és visszajöjjön. Nem találsz sok koszos helyet, romlott ételeket meg végképp nem...
Igen, nagyjából ennyi a történet, de azért kicsit bonyolultabb. Azért kell céget alapítani, beszállítókkal szerződést kötni, stb. Elvileg egy nap, gyakorlatilag két hét, de nem gáz, ha közben már nyitva van az étterem, elnézőek az ilyen esetkben :-)
Én azért járok csak át, mert más a választék és egyben akkor végigjárjuk az üzleteket és a várost. Néha egész jó dolgokat lehet venni, ami pl Ausztriában nem. De ez árfüggetlen többnyire.
