Talán nem is láttam még nagyon jó Wodehouse borítót. Zsoldos Vera rajzai kedvesek, szerthetőek, még azok a legjobbak, de a legtöbb címlap ott sem áll össze igazán szép egységgé. Ugyanez vonatkozik Hegedűs István címlapokra is.
Némi technikai szünet után végre gőzerővel dolgozom a Blandings Castle and Elswhere-en, ami ismét novelláskötet, és ismét lesz benne Révbíró fordítás is. Én csak örülök neki, megtisztelő az ő neve alatt látni a sajátomat. :)
A cím csak részben az én érdemem, mert végső soron a kiadó választotta ki több javaslatom közül. Az eredeti címben szereplő zsoltárrészlet a Károli fordításban így hangzik: "...és reggelre öröm." Ezt nyilván nem találták a magyar olvasó számára elég érdekesnek.
Nincs igazán időm játszani, de ha a szóban forgó könyvet és bekezdést én fordítom, valószínűleg más megoldást választok. :) A Joy in the morningban két választásom volt: vagy használom a marhafölözőt, ami nem állt szándékomban az ismert okokból, vagy olyan kifejezés kellett, ami pontosan leírja a tárgyat. Így a "törzsolvasók" is tudják, mely tárgyról van szó, és azok se értetlenkednek, akik eddig nem olvasták a vonatkozó történetet. De elismerem, hogy a Molnár kolléga által javasolt bocikancsó (ha jól emlékszem, ezt javasolta), ebben a kontextusban elfogadható megoldás.
Sajnálom, de szerintem ez az idézet megint a marhafölöző ellen szól, mégpedig két okból is. Ugyanis Dhalia néni beszél először a cow-creamerről. Márpedig ő - vadász múltja ellenére - egy nagyvilági, művelt asszony, ráadásul ő küldi Bertie-t a tárgyért, tehát nyilván tudja, mi az. Épp ezért elképzelhetetlen, hogy Dahlia néni marhafölözőnek hívja. Azt elismerem, ebben a szituációba a bocikancsó valóban elfogadható megoldás lenne. Az hihető, hogy Dahlia néni - aki tudja, mi az a cow-creamer -, bocikancsónak "becézi", és ez megfelel annak a kritériumnak, hogy Bertie először nem érti, miről van szó. Miután ott van a szövegben, hogy "sort of cream-jug", ezért végképp érthetetlen számomra, miért nem tudtad, mi a cowcreamer?
Szeretjük a vicces Woodehouse-t, de a vicceskedő Agyeldobást a Madách Színházban nem szerettük.
Fotó: Madách Színház
Kedves kamaszkori olvasmányélményeink közé tartoztak P. G. Woodehouse Jeeves történetei, amelyek Révbíró Tamás szellemes fordításában éppen[...] Bővebben!Tovább »
Akkor igazából csak a "A sort of cream-jug" rész az, ami igazából rosszul jött ki, mert az akkori tudásoddal nem tudtad, hogy egy sima tej vagy tejszíntartóról van szó és nem egy fölözőkészülékről. Ha jól emlékszem, valami olyasmit írtál, hogy valamiféle tejlefölözőről-kancsó. Viszont később ennek már nem lesz jelentősége.
Kedves KMG! Kérlek a mai tudásoddal, és az általad ajánlott "tehén alakú tejszínes kancsó" kifejezéssel fordítsd le az idézett angol bekezdést!
Megint csak azt mondhatom: nagyon okosan és logikusan érvelsz, és a lényegre világítasz rá. Magam is azért gondoltam, hogy valami blikkfangos nevet kéne adnom az inkriminált bigyónak, mert a jelek (és a szöveg tanúsága!) szerint a cow-creamer egyáltalán nem olyan hétköznapi tárgy Angliában, mint ahogy egyesek állítják (valaki még képet is mellékelt itt róla korábban). Bertie-nek először fogalma sincs róla, hogy mi az. Pedig ne higgyük Bertie-ről, hogy egy tök hülye alak, hiszen egyetemet is végzett! Tény, hogy rendkívül balfácán módon tud viselkedni, és az irodalmi műveltsége sem túl magas fokú, hiszen azt hiszi Spinozáról, hogy piff-puff regényeket írt…
Természetesen soha eszembe nem jutna, hogy beleírjak Wodehouse szövegébe, odáig azért nem süllyedek…
Ideírom a kérdéses részt az angol eredetiből, vagyis azt a passzust, amikor először esik szó a cow-creamerről. Dahlia néni megbízza Bertie-t, hogy fitymálja le a cuccot:
‘…No, all I wanted was to tell you to go to an antique shop in the Brompton Road – it’s just past the Oratory – you can’t miss it – and sneer at a cow-creamer.’
I did not get her drift. The impression I received was that of an aunt talking through the back of her neck.
‘Do what to a what?’
‘They’ve got an eighteenth-century cow-creamer there that Tom’s going to buy this afternoon.’
The scales fell from my eyes.
‘Oh, it’s a silver what-not, is it?’
‘Yes. A sort of cream-jug. Go there and ask them to show it to you, and when they do, register scorn.’
Tegnap fellapoztam a Gáz van, Jeeves-t (1. kiadás), és megkerestem az elején, ahol először szerepel a marha-fölöző. Itt arról van szó, hogy Bertinek meg kell tekintenie ezt a tárgyat, és lefitymálnia. Bertie először értetlenkedik, mert nem tudja, hogy miről is van szó, ezért elmagyarázzák neki (itt feltételezem, hogy nem a fordító költötte ezt a részt hozzá! Ha viszont igen, akkor a továbbiak tárgytalanok.). Nos, ha valami nagyon hétköznapi tárgyról lenne szó, például egy teáskannáról, akkor ezt nem tehetné meg. Még Bertie sem kérdezhetné meg, hogy mi a fene az a teáskanna, de azt sem, hogy mi az a tejszínes kancsó? Valami olyan dolog kell, ami már nem fér bele Bertie pár ezres tudástárába. Tehát a cowcreamer, ha nem is világritkaság, de talán nem is hétköznapi tárgy, ezért a magyar fordítás sem lehet hétköznapi. A tejszínes kancsó korrekt, de hétköznapi. A marha-fölöző vagy a tejszínes boci nem hétköznapi, hanem valami fura dolog. Ezekre vissza lehet kérdezni. Csak sejteni lehet, hogy mi az, de rögtön nem tudni miről van szó, illik a szituációba.
Elnézést, ha megbántottalak. Mérhetetlenül felbosszantott, hogy sértetten felemlegetted, amiért kritizáltuk a marhafölözőt. Amit különösen annak fényében nem értek, hogy mint utóbb kiderült, Te se tartod jó megoldásnak. Akkor miért baj, hogy kritizáltuk?
Természetesen nem gondolom, hogy a "tehén alakú tejszínes kancsó" az egyetlen üdvözítő megoldás, de fenntartom, hogy a tiédénél jobba. Minden esetre, a Hajó mágnás a pácban-t gondolom olvasták páran a fórumból, és senki se akadt fent rajta.
Én se ma kezdtem a szakmát. Vannak nálam idősebb szakik, biztos jobbak is, de azért tettem már le annyit az asztalra, hogy lehessen szakmai véleményem. Igaz, nekem - mint azt már sokszor kifejtettem itt a fórumon is - az a stílus, ahogy fordítod Wodehouse-t, egyáltalán nem szimpatikus. Hangsúlyozom, ez az én egyéni véleményem. Tisztában vagyok vele, hogy sokaknak tetszik. Épp ezért, féltékenységről végképp nincs szó, a munkásságodat - legalábbis azt a részét, amit megismertem - nem irigylem, Wodehouse pedig írt annyit, hogy jusson mindenkinek. Ha soha többé nem fordíthatnék Wodehouse-t, mert az összeset Rád bíznák, akkor se lenne okom panaszra, hisz így is már hét vagy nyolc Wodehouse kötet fordításában lehettem közreműködő kisebb vagy nagyobb mértékben, és sorra kapom a jobbnál jobb feladatokat. Szóval ahogy Eötvös bácsi mondta, "van mááásik". Azt pedig ne felejtsd el, hogy én is olvasó vagyok. :)
Nos, a vélemény szabad. Én nem éreztem, hogy különösebben bántó stílusban fogalmaztam volna. Felbosszantott, hogy sértetten felemlegeti, amiért kritizáltuk egy rossz fordítói megoldását. Amiről mint utóbb kiderült, ő is azt gondolja, hogy rossz megoldás, ezért pedig végképp nem értem, mi a baj vele.
Tiszteletben tartom a véleményed. Nekem továbbra is azt gondolom, hogy a marha fölöző szakmailag rossz megoldás. Viccesnek végképp nem mondanám. Én azt vallom, hogy ahol csak lehet, törekedni kell rá, hogy az eredeti írói szándék érvényesüljön. Persze ha eszébe jut a fordítónak egy-egy plusz jó poén, az teljesen jó. Minden esetre, a marha fölöző nem felel meg az írói szándéknak, a kommunikációs célnak sem, és viccesnek végképp nem vicces. Szvsz. A cowcreamer épp olyan unalmas, mint a tehén alakú tejszínes kancsó. Az a vicces, ami történik vele, nem a tárgy. Lehet, hogy magyar füllel viccesnek tűnik, de legfeljebb annyira vicces, mint mondjuk egy angolnak vicces lehet a medvesajt.
Köszönöm a bölcs hozzászólásodat! Igen, én is bántónak találtam a „kolléga” stílusát, amellett fölényesnek és kioktatónak is. Egy efféle polémia során az ember talán joggal várhat el több szerénységet és kevesebb nagyképűséget. Minden fordító tévedhet. Pláne egy ilyen problematikus fogalom magyarításánál, mint a cow-creamer. Az viszont nagyon visszatetsző, ha javasolok helyette valami mást, és azt a „kolléga” kapásból lehurrogja, mondván, hogy az ő változata az igazi és az egyedül üdvözítő. Így lehetetlen érdemi, konstruktív vitát folytatni.
Ami pedig a hozzászólásodban szerintem különösen becses, az az olvasó véleménye. Ami nyilván jóval többet nyom a latban, mint egy szakmai féltékenység motiválta kolléga kötekedése.
Szerintem nem kellene ilyen stílusban nekiesni a kollégának. Ha szemtől szemben beszélgetnétek, akkor is így beszélnél vele?
Ha akkor te fordítottad volna le az említett könyvet, talán te egy még nagyobb "baromságot" írtál volna, az akkor feltételek mellett. Főleg, hogy a kolléga már többször elismerte "vétkét". És az mindegy, hogy amiket leírtál, abban valószínűleg igazad van, hiszen már alaposan utánajárhattál a dolgoknak.
Persze ez egy fórum, a vélemény szabad, de próbáljunk figyelni egymásra is! Főleg, hogy éppen fordításról és stílusról beszélgettek...
Amúgy a véleményem:
A marhának a lényege a tej, ha a tejet lefölözik, akkor tejszín lesz belőle. Egy Wodehouse könyvbe igenis viccesen beleillik, hogy lefölöztük a marhát és beleraktuk egy kancsóba. A kancsót pedig tréfásan akár marha-fölözőnek is hívhatjuk, még akkor is, ha az eredeti fordításban esetleg a fordító sem értette a rendeltetését a tárgynak.
Sőt, továbbmegyek: szokták mondani, hogy lefölözi valaminek a javát. Nos, a marha java a tejszín. A marha-fölöző tehát csak olyan tárgy lehet, amiben tejszínt tartunk, tehát egy tejszínes kancsó. Egyre jobban tetszik a marha-fölöző, kétféle megközelítésből is!
A tehén alakú tejszínes kancsó egyszerűen unalmas :-))) A marha-fölöző vicces.
Azt meg nyilván te is tudod, hogy egy fordításban nem kell mindig ugyanott lennie a vicces dolgoknak, mint az eredetiben, sokszor nem is lehet.
A "tehén alakú tejszínes kancsó" meg végképp tök rossz: hosszú, szájbarágós és terjengős. Nyilván te se gondolod komolyan, hogy minden előforduláskor egy ilyen hosszú, nehézkes, négyszavas kifejezéssel utalnál a kérdéses holmira. A "tejszínes kancsó" mellesleg túl száraz és humortalan, akkor már inkább a "boci".
De mivel látom, anélkül írogatsz, hogy alaposan (vagy bármennyire is) tájékozódtál volna, ajánlom, vedd kézbe a "Gáz van, Jeeves!" második kiadását, ahol is a 24. oldalon, az első előforduláskor, féloldalnyi ismertetés található az inkriminált tehénkéről. Tehát az olvasó innentől kezdve nagyon is jól tudja, hogy miről van szó.
A tejszínes boci se sokkal jobb, ugyanúgy nem érti az olvasó magyarázat nélkül, hogy milyen tárgyról van szó. Egyszerűen a cow creamer mögötti tárgy, mint fogalom, nem létezik a magyar gondolkodásban, nincs rá szó. Tejszínes kancsó viszont van, ezért a "tehén alakú tejszínes kancsó" már teljesen érthető. A te megoldásod akkor lenne helyénvaló, ha Wodehouse is valami általa kreált szót használt volna. De nem tette, egy teljesen hétköznapi szót használt.
Tárt kapukat döngetsz, mert már én is réges-rég beláttam, hogy hülyeség a "marha-fölöző". Úgyannyira, hogy vagy két éve írtam is itt, hogy ma már "tejszínes boci"-nak fordítanám. Egyébként valóban nem volt még internet, amikor a könyvön dolgoztam, és a francos bigyó funkciójáról halványlila gőzöm sem volt. Azt tudtam, hogy milyen alakú, mert az eredeti, angol nyelvű könyv címlapján szerepelt. Az Országh-féle nagyszótár volt az egyetlen támpontom, ami bizony édeskevésnek bizonyult.
Nem csak javasoltam, hanem használtam is saját fordításomban: tehén alakú tejszínes kancsó. :) A marha-fölöző egyszerűen baromság, egyrészt mert nyilvánvalóan félreértetted a tárgy funkcióját, másrészt a szónak nincs értelme. Semmilyen szinten nem fedi le a könyvben szereplő tárgyat. A cow creamer egy tehén formájú, tejszín vagy tej felszolgálására szolgáló kis kancsó. Pont. Nem tudom, a szóban forgó fordítás idején milyen források álltak rendelkezésedre, lehet, még nem volt internet, vagy nem volt annyira széleskörű, mint manapság, ezért nehezebb volt talán utánanézned, mi is ez a tárgy pontosan. De még akkor is könnyen belátható, hogy a marha-fölöző, mint szóösszetétel értelmetlen. Üres modorosság. Hogy fölözzük a marhát? Ha ragaszkodsz ahhoz, hogy a magyar változatban is egy szóval fejezd ki, akkor is jobb lenne a tehénkancsó. Ma egy egyszerű google kereséssel kideríthető, hogy a cow-creamerek, amelyek a creamer speciális fajtái, nagyon népszerűek voltak Angliában. Tehát nincs mérlegelés, egyértelmű, hogy a cow-creamer micsoda (nem tejfölöző eszköz):
