Azta...! És tényleg, köszi! Nem tudtam valahogy elszakadni a Szentendrei út torkolatától, annyira közelinek látszik a "túlvég". Jó teleobjektívjük volt már akkoriban... :-)
Az 1874-óta folyamatosan Tavasz utca. A képen pedig két szóból álló utcanév látszik. Az eredeti kép jobb oldalán levő házsor pont az Árpád-híd felhajtójának helyén lenne.
Segítenétek? Ebben a hozzászólásban (Régi magyar rendszámok) az első képen a koda taxi hol áll éppen szerintetek? A szemben levő épület szinte egyből beugrott, de nem tudom hova tenni a látószöget... Hol állt a fotós?
Még a '70-es években gyerekként úgy emlékszem, hogy például Püspökladányban a "kapus" irányította a peronra való kijárást, oldalra elhúzható korláttal.
Nem tudom mikor szűnt meg, később már nagyon ritkán jártunk a nagymamámhoz...
A peronkapunál oda-vissza ellenőriztéek, Vagy peronjegyed volt, vagy tényleges utazási jegyed.Azaz a kikisérők, és a várók fizettek. Valakik kiszámolták, hogy ezt a rendszert nem érdemes fenntartani, eért megszünt, de vidéken kisebb pálaudvaroknál, még a hatvanas évek végén is zért volt a peron. Csak a vonat érkezése indulása alkalmával lehett kimenni.
Pl Balatonalmádi vasút állomás képein a fortepanon lehet a korlátot, lánckorlátot látni, 62-ig, után valamikor megbonttoták. A Körút felőli balsarki kapu a Nyugatonál, éjszakai portás volt éjféltől ötig a hetvese évekbben is. Ritka eset, de hozzánk vezető kaput egyszer bezárták, (ma a wetendcitycenter van a helyén) és személyivel, ott tudtam hazamenni.
"Az utasok a vonat vasútállomásra beérkezéséig nem léphettek a peronra, a váróteremben kellett tartózkodniuk. A váróterem peronkapuját a peronőr nyitotta ki, a peronra csak az érvényes menetjeggyel rendelkezők léphettek, ha valaki egészen a vasúti kocsiig szerette volna kísérni hozzátartozóját, annak külön peronjegyet kellett váltania. A csomagokat hordár segítségével szállították a vonat poggyászkocsijáig.
A vonatról leszállás után a kalauz által a vonaton kezelt menetjegyet a peronkapun kihaladva át kellett adni a peronőrnek."
Mikor szűnt meg ez az "intézmény"? Emlékezetemben nem szerepel a peronjegy, holott a hatvanas évek közepétől gyakran megfordultam pályaudvarok, vasútállomások peronján, amúgy nézelődési célzattal. 1962 körül még működött(?), az akkori októberi Nyugati pályaudvari baleset leírásában (az állomásra betolt vonat kifutott a Lenin körútra, kidöntve, áttörve a pályaudvar homlokfalát) említik, hogy az állomási kapus peronjegyet adott el az egyik délutáni vonathoz az utasokat kísérő családtagoknak.
Húúú, nem gondoltam, hogy a "világ végén" is van még ilyen vasasztal. Eddig csak a néhány "városit" ismertem; most már jó lenne összeszedni mindegyiket ("katalogizálni"), mert kezdem elveszteni a fonalat...
1. XIII., Népfürdő utca, a Viza utca környékén (félig "elsüllyedve")
2. XIII., Lehel utca, a Dózsa György út sarkához közel
3. XIV., Vezér utca, a Komócsy utcához közel
4. XIV., Füredi utca, a Vezér utcához közel
5. XIV., Rákospatak utca (valahol a Czobor utcánál? ezt már elfelejtettem...)
6. XII., valahol a Svábhegy környékén (Szépkilátás út?)
Azt hiszem a témára kellene térni. Ez itt a Budapest anno... topic, nem más!!! Keressetek magatoknak valami megfelelőbb helyet, mert ez itt nem a ti témátokkal foglalkozik!
Mondtam én egy szóval is, hogy neked tetszeni kell, vagy nem kell tetszeni? Felőlem kiteheted az ágyad fölé poszterként, ha örömet okoz. Egyet viszont nem tehetsz meg: nem minősítheted az ízlésemet, főleg hogy nem is ismered. Hála istennek nem vagyunk egyformák, ismerek olyan embert, aki szereti a répafőzeléket. Meg olyat is, aki képes megenni a pacalt.
Amúgy attól, hogy valami régi, attól még éppenséggel lehet ronda, vagy giccses, nem kell feltétlenül és mindenkinek könnybe lábadt szemmel csodálni. Amúgy sem árt a dolgokat a helyükön és környezetükben szemlélni. Képzeld el, nekem tetszik a Mester utca körút felőli vége a nem tudom milyen stílusú házaival. Ugyanakkor tetszik a Wekerle telep is az idétlen városszerkezetével, meg a népieskedőpolgári, vagy mifene stílusával. De éppenséggel nem találom csúnyának a Pillangó utca környékét sem a maga szocialistagót stílusával.
Leginkább talán a Bauhaus stílus (jelentsen bármit is) jön be, meg a letisztult funkcionalitás, egyenes, szögletes szerkezettel. Ugyanakkor volt szerencsém irodai környezetben használni olyan székeket, amelyek a Breuer Marcell féle krómozott csőbútorok klónjai voltak - túl azon, hogy szerintem ronda, állati kényelmetlen is, üldögéljen rajta, akinek hat anyja van.
Egy Habsburg, a családja miatt úgyis "cipeli" magával a múltját, akár királyfiból lett "européer", akár nagykövet (egy "magyar" Habsburg Párizsban!) vagy autóversenyző...
(Persze mindig jól jöhet egy "Habsburg-kapcsolat")
Valójában semmit nem tettek (igazából nem is tehetnek) jóvá (bármennyire is "tiszteletreméltók"), abból, amit az elmúlt évszázadokban az őseik hatalmi céljaik miatt elkövettek...
Ráadásul Ottó díszpolgársága miatt pont mi léptünk egyet vissza bármilyen "megbékéklés" is van ("hol sírjaink domborulnak").
Esztétikailag valami lehet nagyszerű, de az üzenete már kérdéses. És a meghatározónak szánt épületek, szobrok, emlékművek, stb. esetében legtöbbször óhatatlanul ott van a "mögöttes" tartalom...
Hentzi-ről mi is csak annyit tanultunk, hogy "lövette Pestet" és elesett a budai ostrom során.
Osztrák szempontból hősi halott, így a Bach-korszakban szinte kötelező, majd a Monarchia idején elvárható volt, hogy legyen emlékműve...
Ahogyan Haynau már szerencsére nem....
Ugyanakkor kellene végre egy "határ", amit nem kellne átlépni az ilyen ügyekben.
Ha pl. nemzeti kérdés a Szabadságharc vagy a törökellenes küzdelem, akkor nincs helye a dolgok túlzott szépítésnek a mai "barátság" érdekében. Legyen határozott álláspont, de lehetőleg nem bántó. Ez is valahol a "nemzeti öntudat" része, ha már annyit hivatkozunk rá.
Persze ez sokszor nagyon kényes dolog, gondoljunk csak Thökölyre (ha már budapesti szobor), aki alapvetően török "zsoldban" állt, mégha jórészt a magyar önállóság érdekében is tette...
