Nos: 4-5 éves korban már megfigyelhetőek azok a tipikus jegyek, ami alapján egy szakértő véleményt mond.
Vannak úgynevezett diagnosztikai rendszerek, amelyekben bizonyos állításokra kell választ adni, hogy jellemző-e? (DSM-IV. vagy a BNO-nemistudommelyik)
Nos adott kérdéscsoportra adott válaszok száma alapján döntik el, fekete vagy fehér, vagy a spektum mely árnyalata.
Merthogy az autizmust nevezik úgy is: "spektrum-betegség". A megnyilvánulásának annyiféle árnyalata van, mint a szivárvány színspektruma.
És igenmis, ha felmerül valamiféle gyanú, szakértő támogatásával el kell kezdeni a korai fejlesztést!
És ha szabad, reagálok még az önvádra.
Hát igen, ez természetes. Minden szülő átmegy ezeken a stációkon: örülök a gyermekemnek, aztán ha kiderül, hogy valami nincs rendjén, először tagadok, hárítok: ez velem nem történhet meg! A csodavárás, a hit a "majd kinövi" szólamokban. Aztán a kétségbeesés, majd a felelősök keresése, mások hibáztatása, majd saját magamé, aztán a gyász, a beletörődés, majd a tenniakarás.
Azt hiszem ezen átmegy minden szülő.
Fontos, hogy ne horgonyozzunk le valamely állapotban, jussunk el legalább a tenniakarásig.
Ha már ott tartunk, akkor persze lesznek majd a fásultság időszakai, de kell, hogy abból legyen ami kimozdítson.
Azoknak, akik elveszettnek érzik magukat a problémáikkal, jó lehet az ilyen nyilvános fórum, mint ez, vagy ami egy másik portálon fut "ESŐEMBERKÉK" topikcím alatt.
A topiklakók tartani tudják egymásban a lelket.
De vannak olyan mélyen személyes dolgok is, amiket nem akarunk kikiabálni a net nyilvánosságának, viszont szeretnénk, ha megértő sorstársaknak lehetne elmondani.
Na ennek okán van egy zártkörű levelező-lista, immáron közel 130 taggal. Szülőkkel, néhány szakemberrel, magukat autistának valló embertárssal. Magyar nyelven folyik a társalgás, de nemcsak itthonról, hanem szerte a nagyvilágból.
Ha bármelyikőtöket érdekli a dolog, írjon az adataimnál található címre.
Önmagad hibáztatása -bár nehéz ezt racionálisan szabályozni- nem visz közelebb a dolog lényegéhez. Nekünk egyértelműen azt mondták, az autizmus kialakulásában nincs szerepe a környezeti, nevelési hatásoknak, hanem genetikai eredetű. Persze a traumák -ezt csak gondolom- jobban 'kihozhatják' azt, ami úgyis kijönne valamennyire. Amennyire tanácsot adhatok, próbáld onnan nézni, hogy jó, hogy ilyen korán ráirányult a figyelem, így sokkal több idő lesz arra, hogy 'értő kezek' segítsenek a fejlődésében. De ehhez neked is sokat kell tenned, ha a diagnózis helytállónak bizonyul. Meg kell tanulnod azokat a technikákat, amiket egy terápián is alkalmaznak.
Mi most látjuk, hogy mennyire fontos is az, hogy otthon és az óvodában is ugyanazok a technikák működhessenek, mint a terápián.
Tipikus az autistákra, hogy késöbb kezdenek el bizonyos dolgokat?
Ricsike 6 hónaposan ült, fogai túl gyorsan is nöttek, rendesen mászott, felfedezte a környezetét, most meg már szalad. Nagyon gyorsan rászokott a normális ételre, mert nem szerette a "külön kaját". Önállóan még nem eszik, csak játszik az étellel, még nem szobatiszta. Tehát szerintem ez normális.
Beszéde ismétlésböl áll, mondatokból az utolsó szavat ismétli. Magától nem beszél. De 3 nyelvet megért. Ha beszélünk hozzá látszólag nem figyel, de "teljesíti a feladatot".
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat! :-)
Igen, az elsö az volt, hogy velem beszélgetett el az orvos. Azóta sokat gondolok arra, hogy én vagyok a hibás abban, hogy ilyen lett. Más nem is nagyon vett részt a nevelésben...
Kisfiam apja meghalt (még kórházban voltam) és abban az idöben picúr gyerekemet hibáztattam a történtekért, pedig a lelkem mélyén már akkor is tudtam, hogy mekkora hülyeség ez. Valahogy olyan alapon, hogy nekem Ö kell vissza, vidd inkább a gyerekem! Én erre az idöszakra vezetem vissza a sérülést. Ha tudnám visszacsinálnék mindent, de tudom az elvesztett idöt már soha nem hozhatom be. :-(((
Orvos szerint a költözés is nagy trauma lehetett neki, hisz teljesen idegen környezetbe került. Ott kellett neki hagynia a nagyszüleit (náluk laktunk). De én akkor arra gondoltam, hogy túl kicsi még ahhoz, hogy megértse. Azt hittem, neki majd ott lesz jó, ahol én vagyok.
Reményt adtatok nekem, hogy kinövi...
A diagnózisban nem is áll, hogy "autista", hanem így fogalmaznak:
"Sein Verhalten weist autistische Merkmale auf" (A viselkedésében autista jelek vannak)
Nektek is sok sikert kivánok!
A mi kislányunk (5) teljesen hasonló tüneteket mutat. Igazából szerintem úgy lehet megragadni a dolgot, hogy van egy külön kis világa, és abba vagy beenged valakit, vagy nem. De ez a beenged-vagy-nem ez időben nem állandó, nagyon függ attól, hogy mennyire ismerős neki a helyzet, a környezet, ő mennyire kipihent éppen akkor, stb.
A másik dolog pedig, hogy a 'normál' fázisnál is lehet, hogy bizonyos cselekvéssorokat csak mechanikusan ismételget, csak éppen ez nem feltűnő, mert a cselekvéssor (pl. pakolás, válogatás stb.) maga is ismétlődő jellegű.
Ennyi jutott eszembe az autizmus 'alkalmi' jellegéről.
Ami még általában jellemző, az az interakció hiánya. Tehát ha pl. ő akar tőled valamit, akkor azt jelzi, de nem figyel arra, ha te akarsz tőle valamit. Ez a lányunknál jól észrevehető, de ennek a fejlesztésére is megvannak a technikák.
Remélem, hamar találtok ti is egy megfelelő szakembert, aki a fejlesztésében tud segíteni! Mi a felismerésig sokára jutottunk el (fél éve), pedig már sokkal előrébb tarthatnánk...
Luca 4,5 éves, egy éve vittük el terápiára, mert nem akarták felvenni az oviba (nem beszélt, és nem volt szobatiszta), mi meg azt hittük, hogy a közösség majd jót tesz neki.
Fél évig jártunk hetente "viselkedni", aztán mehetett bölcsibe. Most már teljesen szocializált, néha terhére van még a sokaság, de ilyenkor egy kicsit elvonul feltöltődni, és magától visszatér.
Egyre többet beszél, itt logopédiai óvodába jár, és jó úton van a szobatisztaság felé is.
Nála voltak kézröpködések, hisztik, pakolások, és nem használt eszközöket (kanál, villa, kislapát - nem fogta meg a poharát stb.). Ezek már mind elmúltak. Nem volt könnyű, mert néha már teljesen behergelte magát annyira tiltakozott a feladatok ellen, de ma már az a probléma, hogy nem akarja abbahagyni.
Nekem annyit mondtak, hogy minden gyerek átesik egy autista fázison, többségük "sérülésmentesen" kijön, van akinél tovább tart, és van aki benne-ragad. Ez persze képletes, hiszen az autizmus ill. autisztikusság kódolva van, genetikailag öröklött.
Van bármilyen mentális probléma a felmenőiteknél? Terhesség, szülés zavartalan volt? Ezeket a kérdéseket gondolom feltették nálatok is. (Itt mindenki ezzel kezdi).
Mindenesetre érdekes ez a hol ilyen-hol olyan fázis. Tudom, hogy ijesztő ez a diagnózis, mégis jobb foglalkozni vele, mint elmenni mellette. A "normális" időszakára leírt dolgai egyáltalán nem tűnnek autistának, és még olyanról sem hallottam, aki részben az. A megosztott viselkedés az csak a skizofrénekre illik rá, de ezt gondolom kizárták.
Nálatok mik a jelek? Hány éves a kislányod? Milyen javulást észleltek?
Ilyen kicsi gyerekeket is bevesznek már terápiára?
Bár azt hiszem azt itt kell megérdeklödnöm. Adott a gyerekorvosom címeket, csak annyira nem akarom elhinni a dolgot... Viszont igazad van, mindenképpen kell valamit kezdenem.
Nekem az az érzésem, hogy mindent megért németül is. Régebben ordított akkor is, ha én németül beszéltem vele, de most már vannak idök, amikor "megengedi". Hisz vannak neki "normális" fázisai is, amikor megcsinálja amit kérek. Segít a mosógépet berakni, odaadja a kockáit, abbahagyja a "rosszalkodást", ... Épp ezért nem akarom elhinni, hogy autista. Olyan nincs, hogy "alkalmi autizmus", vagy igen?
Talán jobb lenne az anyanyelvén, ennyire nem értek hozzá. Mi is csak érintettek vagyunk. Mindenesetre utasításokat adnak a gyereknek, kérdés, hogy németül ezekkel hogyan áll, mennyire van hozzászokva.
A diagnózist fel lehet korábban is állítani, és van aki szerint csak 8 éves korban lehet kimondani egy gyerekre az "ítéletet". Sok könyvet elolvastam, amikor a lányomat diagnosztizálták, és elég széles a skála, ami az autizmust jellemzi. Tapasztalatom szerint minden egyes szakember más szálba kapaszkodik bele, amikor kimondja az igent, vagy a nemet. Nálunk 50-50% volt az arány. Igaz Lucánál nem merik leírni az autizmust, inkább "autisztikus spektrum lehetősége fennáll" a szöveg, de szóban mindenki a rosszabbik verziót használja.
Egy valamit talán érdemes, megkezdeni egy terápiát. Nálunk a viselkedésterápia sokat használt, hetente elmentük egy órát játszani egy pszichológushoz, aki aztán "házi feladatokat" adott. Ezeket Te is elkezdheted, tesztelgetheted a picurt.
Próbáljad elérni, hogy szemkontaktust felvegye - ha szeretnél kérni vagy adni Neki valamit, addig ne tett, amíg nem néz a szemedbe. Ez volt nálunk az első lépés.
Ausztriában lakunk, itt voltunk gyerekpszichológusnál. Talán segítene neki, ha az anyanyelvén vizsgálná ki valaki? Vagy az nem számít?
Nem korai ilyen kicsi gyerekeknél ez a diagnózis?
Nem elhamarkodott egy pár órás beszélgetésböl kiszürni, hogy autista a gyerek?
Sajnos ovodába (bölcsöde) kellett adnom a kisfiamat, hogy dolgozni mehessek. Ott mondták elöször, hogy vigyem öt orvoshoz. Nem játszott a gyerekekkel, és ha a nevelönök megfogták, vagy hozzászóltak ordított. Reggelente nem volt semmi gond vele, szivesen ment az oviba, vagy legalábbis nem csinált cirkuszt. Persze senki még csak meg se szólíthatta, ha ott voltam, mert akkor hisztizett, de gondoltam ez csak az én jelenlétem miatt van. Pár hétig nem is panaszkodtak rá. Aztán az igazgatónö magához hívatott és mondta, hogy a kisfiam nem játszik a többiekkel, nem vesz részt a foglalkozásban, egész nap csak ül és néz maga elé. Jobb esetben játszik a kockákkal. Etetés minden nap hisztivel jár. (azóta csak akkor ordít, ha "idegenek" hozzányúlnak - javulás??)
Otthon is csak a kockáival játszik. Egyszerü fakockák, amiket a nagyapja "gyártott" neki. Egymásra rakja öket, vagy egymás mellé szinek szerint, mindig valamilyen formába. Ilyenkor nem érzékeli ami körülötte történik, nem figyel a nevére és ha zavarom akkor ordít. Néha otthon is csak leül egy sarokba és néz maga elé.
Máskor meg teljesen normális kisgyerek, már jár, mindent felfedez. Nagyon szereti a zenét. Kicsi korában klasszikus zenére aludt el és most is nagyon nagy hatással van rá. Pl. ha nyugodt a zene, akkor ö is megnyugszik, ha hirtelen változik az ütem, akkor ö is nyugtalan lesz....
Az én lelki állapotom is nagyban befolyásolja öt. Ha én szomorú vagyok, akkor odabújik az ölembe és sír, ha boldog vagyok, akkor ö is boldog, ha én nyugtalan vagyok, akkor egész nap nem lehet vele bírni, ö is nyugtalan. Tudom ez a legtöbb gyereknél így van. De ha autista lenne, akkor nem érdekelné öt a környezete, nem?
Elöször egy gyerekpszichológusnál voltunk, aki mindenféle teszteket csinált vele és utána azt mondta, hogy a gyereket nem érdekli a környezete, nem néz az emberek szemébe, nem érdeklik az erös hangok... De nálam ez szégyenlösség! Miért rögtön autizmus???
18 hónapos kisfiamnál 2 hónapja autizmust fedeztek fel. Én nem akartam elhinni, tehát több orvosnál is voltunk azóta, de mind megegyezik abban, hogy a kisfiam viselkedésében autista jelek vannak. (bocs, fordítás németböl)
Nem korai egy 18 hónapos gyereknél ez a diagnózis?
Én nem sokat tudok az autizmusról, de amiket eddig hallottam róla semmi se vonatkozott az én angyalkámra. Mit tehetek?
Október 22-én Pesten az Uránia Filmszínházban lesz az Autizmus Napja kapcsán egy rendezvény. Ha el tudnál menni, minden bizonnyal találkozhatnál Hozzád hasonlókkal.
Un. magasan funkcionáló autista, más kifejezéssel Asperger szindrómás férfi vagyok, elmúltam negyven éves. Szeretnék olyan helyet találni, ahol sorstársakkal találkozhatnék. Tud valaki segíteni?
A fiam háromévesen az összes autómárkát felismerte, még autós újságot is kellett vennünk neki, és nagyon büszke volt, hogy a képekről is meg tudta mondani a kocsik márkáját. Ez az időszak azonban elmúlt, néha, ha megyünk valahova, akor megjegyzi, hogy "de szép Mercedes", vagy valami hasonló, de a nagy lelkesedés már a múlté. Otthon nincs kisautója, soha nem kért tőlünk, és ha más vesz neki, azzal sem játszik, ezért az autókat általában tovább szoktuk ajándékozni.
Ő számítógépezni szokott, illetve az Action Man-ekkel és a húga Barbie babáival szeret játszani.
Ezenkívül sokat nézi a tévében a Fox Kids-et, pontosan tudja, hogy mikor, melyik rajzfilm jön. Már az is előfordult, hogy mielőtt indultunk az oviba, szólt, hogy állítsuk be a videót, mert délelőtt 11-kor lesz egy rajzfilm, amit majd meg akar nézni, ha hazaért. Ilyenkor, megérkezés után első dolga a videózás. Addig nem eszik, olyan is volt már, hogy télen kabátban, sapkában ült le a tévé elé és alig tudtuk levenni róla a kinti ruhát, annyira várta már, hogy megnézhesse a felvett meséjét.
Vízipók Integrált Egyesület T.: 06-20-944-8533, 06-1-334-5606
Mattesz Csilla az egyesület vezetője és egyben edző is. Általában ő veszi fel a mobilját, de amikor vízben van a gyerekekkel, akkor az édesanyjára van irányítva a telefon.
Neki köszönhetjük, hogy olyan sok helyre eljutott öcsém. Ennek köszönhetően azt is, hogy néha lehetett egy kis magánéletünk is. Csilla rengeteg tábort szervez, nyáron végig van vizi napközi, 1 hetes táborok vidéken, télen pedig Szlovákiába szoktak menni. Versenyekre a világ másik felére is elviszi a gyerekeket, öcsém így jutott el - többek között - Ausztráliába, USA-ba és szerte Európába. Nyáron tengerparti utazás is van. Szóval elég bőséges a kínálat.
Már akartam kérdezni, hogy a fiadat érdeklik az autók, a járművek? Nálunk ez az örök téma. Hol jár éppen pótló járat, hogy kinek milyen autója van, hány sebességes, stb.
Másik ilyen szenvedély a LEGO. A mai napig "jó ajándék", mert nagyon örül neki.
Mi Erzsébeten lakunk. Mindenképpen érdekelne az úszás, bár a fiam tegnap este, amikor erről beszélgettünk, azt mondta, hogy őt csak a feleségem taníthatja meg úszni, másnak nem fog szót fogadni. Ettől függetlenül szívesen kipróbálnánk a dolgot. Ha olyan oktatóhoz kerül, aki tud bánni az autistákkal, akkor valószínűleg a fiammal is megtalálja a közös hangot.
Most látom, hogy ti is pestiek vagytok. Van egy úszóiskola, öcsém is oda járt éveken leresztül. Integrált oktatás. Egészen a babaúszástól a felnőttekig. Esetleg érdekel?
Egy kicsit eltűntem, mert testvérem új helyre kezdett járni. Az első "igazi" munkahely, messze van, szinte minden idő arra megy el, hogy hozzuk és visszük.
Mi Budapesten élünk, a munkahely pedig Gödöllő mellett van...
Na, akkor ha megengedtek 1-2 észrevételt.
Ha úszással kapcsolatos kérdésetek van, szívesen segítek. Részben azért, mert öcsém 15 éve úszik, paraolimpikon volt, csak "kiöregedett". Részben pedig azért, mert több olyan úszóiskolát/oktatót ismerek, akik autista gyerekeket is nagyon szívesen elvállalnak. Öcsinél a lovaglás nem igazán jött be, de az úszásban megtalálta azt, ami boldoggá teszi. Hetente többször visszük úszni. Ma már hobbi, régen komoly edzésekre járt, bejárta a világot.
Ha megnéznéd a számot, azt megköszönném. Bár Érd nekünk tényleg kicsit messze van, hátha tudnak valami jó helyet Pesten is. Ahol esetleg foglalkoztak volna vele, ott azt mondták, hogy majdnem 5 és fél évesen már túl öreg a kezdő csoporthoz (persze, lehet, hogy ez is csak kifogás volt).
Próbáljátok meg olyan helyen, ahol eleve foglalkoznak HRG-vel is. Lehet, hogy Nektek messze van, de Érden van a Mazsola tanoda (Egerszegi Krisztináéké), ahol csak pici gyerekeket tanítanak úszni, kis medencében. Érdemes megpróbálni. Ha gondolod, holnap viszem Lucát (ez is ovis szervezés), és ott ki van írva egy telefonszám, ahol lehet érdeklődni, azt leírom.
Mi a nyári pozitív balatoni tapasztalatok óta az úszáson gondolkodunk. Csak az a baj, hogy eddig ahol voltunk, amikor meghallották, hogy autista és több törődést igényel, akkor már nem vállalták. Pedig mi nem versenyzőt akarunk belőle nevelni, csak szeretnénk, ha megtanulna úszni és ha már nem fél a víztől, akkor ez egy jó program is lenne a számára. De az eddigi tapasztalatok alapján valószínűleg mi fogjuk majd megtanítani úszni.
