GabE, a házasságszemléletedet teljes mértékig osztom és támogatom. Ahogy az előbb Pedrónak is elmondtam, pontosan ezért fontos, hogy minden tekintetben megismerd a partneredet. Szerinted hogy lehet olyan valamiről nem hogy őszintén, de egyáltalán beszélni, amit nem is ismersz?
Természetesen az emberek mások, és lehet, hogy valakinél pont a szüzesség "jön be" :), mint tartós alap. De nem értem, hogy miért csappanna meg a partnerem bizalma irántam és viszont, csak azért, mert nem az elsők vagyunk egymásnak? Ebből az következne, hogy agyba-főbe csalnánk a másikat?
"ha egyszer végre sikerül megházasodnom akkor után soha nem fogok elválni"
Ez nagyon naiv kijelentés. Tisztában kell lenni annyira az embernek saját magával, hogy tudja, megváltozhat. Nem szabad örökre igérni semmit. Honnan tudod, mi fog történni akár csak saját magaddal ? Nem tudhatod. Nem tudhatod, tiz év mulva mit gondolsz majd, hogyan gondolkodsz. Előfordulhat, hogy sikerül, de csak a legjobb esetben.
A szex, illentve pontosabban a szexualitás annyira alapja a házasságnak, mint az életnek: nagyon is. Kérdezzetek meg néhány pszichológust, családterapeutát egyéb állatfajtát.
Aki ezt nem fogadja el (és nem figyel rá, elnyomja, nem konstruktiv a témában), az a háromlábú széknek már rugdossa is az egyik lábát, és nem hajlandó magához venni a szerszámot amivel széklábat lehet javítani.
"Lelki kapcsolat, szexuális kapcsolat és Istennel való kapcsolat. Ha az első kettő kapcsolat sérülne is, az utolsó még segíthet helyrehozni"
Hááát ha valamit, akkor ezt nem hiszem. Ez amolyan "majd isten megsegit" tipusu gondolat. Lehet szenvedve is élni egy emberrel, de az pusztán, hogy együtt maradtok, nem jelenti azt, hogy "helyre van hozva".
Kiváncsi lennék Pedro és GaBe véleményére úgy 20-30 év múlva, amikor már túl vannak a kapuzárási pánikon is, meg minden, tisztában vannak milyen az elemésztő testi vágy, hosszú nélkülözés (mondjuk hosszú kellemes időszak után) amikor lélek meg (ne adj) isten elsikkad az ideologiák elhomályosulnak, és akkor újrabeszélnénk a hűség / problémák körét.
Egy párkapcsolat nem úgy működik, mint egy eszköz vásárlása a boltban ! Miután kiválasztod, hazaviszed és boldogan élsz mig meg nem halsz. Nem. Megtartani nehezebb mint megszerezni. Naponta újra kell harcolnod a ... szerelemért vagy szeretetért vagy akármiért ami van és kell hogy legyen. El is lehet ám veszteni. Problémák pedig mindig lesznek. Új problémák születnek. Az nem úgy van, hogyha a megfelelő (akár négylábú) párt megtalálod, akkor be vagy biztositva.
Azt, hogy a szexen nem bukhat meg házasság ezt nem abszulutumként értem. Hanem úgy, hogy nem a szex a bukást kiváltó ok. A tényleges bukást szerintem mindenképpen megelőzi egy "fejben" való bukás. Amikor az ember már úgy gondolja, hogy a másik már nem érdemes a szeretetére.
Amit mondtam úgy értettem, hogy ha az emberek hűségesek akkor a szex miatt nem bukik a házasság.
Fizikailag lehet, hogy "összeillenek", de mi van akkor, ha lelkileg nem "gömbölyű"? Te is azt mondod, hogy ezen múlik inkább. Éppen ezért fontos megismerni a társadat, mielőtt összekötnéd vele az életedet.
Végülis szerintem mindegy, hogy valaki szűzen megy-e egy házasságba vagy sem, elvégre felnőtt ember, tudja, hogy mit csinál. De nem létkérdés a "meglét" vagy "nemlét"
A partner múltját nem szeretni, mert voltak mások is az életében, pláne ezt éreztetni vele (miért nem őrizte meg magát nekem?) viszont nem szép dolog.
Szerintem házasságot nem két nap után köt az ember. Ha a felek őszinték egymáshoz, akkor a házasság elötti időszakban kiderülnek azok aproblémák, hogy a "széknek hiányzik az egyik lába".
Kedves Banya!
Biztosíthatlak, ha egyszer végre sikerül megházasodnom akkor után soha nem fogok elválni. Mint már említettem ez nálam világnézeti kérdés.
Természetesen nem azt mondom hogy a szüzesség biztosítja a jó házasságot. De nagyon is jó alapja.
Igazad van... de azért a férfi és női szervek úgy lettek megfabrikálva, hogy illjenek egymázhoz. Többnyire a legtöbb kapcsolat nem a testi, hanem a lelki okok miatt száll el. Nézd, nekem nagyon sok barátnőm volt...szóval engem nehéz lesz meggyőzni, hogy egyikkel jobb volt, a másikkal meg rosszabb. Éredekes, akibe szerelmes voltam azzal jobb volt...
Pethor
Ne így értelmezd kérlek. Én azt mondom, ha lelkileg együtt vagytok, az nagyon jó. Ha a szex jó, pláne. De ha valamelyik is felborul, akkor vége. Sok dologban csalódhatsz, de Istenben sohe...én erre gondoltam, de ez itt most Offtopic, bocs mindenkitől...
Banya,
Nem azért kell, hogy hűséges legyél, mert már papírod van róla. Azért mert a megfelelő emberrel kötötted össze az életed. És ha ez így van, talán meg sem fordul a fejedben, hogy félrelépj.
Vagy ha igen, remélem rosszul érzed magad.
Szerintem egyáltalán nem polgárpukkasztó, hogy a nászéjszaka legyen az első éjszaka. Egyszerűen csak nincs értelme. Főleg, mert a szexuális kapcsolatot is alapnak tartod. Akkor hogy alapozhatsz egy egész életre szóló dolgot olyan valamire, amit nem is ismersz? Ez valami olyasmi, mint egy háromlábú székről , amire rá akarsz ülni, nem tudnád, hogy mind a három lába stabil-e, vagy mozog az egyik, esetleg nincs is meg?
Pedro, kedves!
Valamit nagyon félreértettél (vagy én nem fogalmaztam elég világosan).
Tehát: antagonyst 11:28 - as kérdését gondoltam tovább. (Aki nem ad annyit, amennyit a másik elvár, elvárhat-e hűséget.) Erre gondoltam, hogy messzebbre vezet, mert a házasság _önmagában_ nem ok a hűségre, de a hűtlenségre sem. Ezek a fogalmak - szerintem - nem csak a házasságon belül értelmezhetőek. No pláne: mi a hűség? Nem dugok félre? Nem gondolok másra közben? Rá sem nézek más neműre? És mindezt csak a házasság szent kötelékében lehet értelmezni? Papír nélkül nem várható el?
GabE, kedves!
Jó esetben valóban egy életre szól a házasság. De mi erre a garancia? Két ember összeköti az életét, mert megértik egymást, mert szeretik egymást, stb. Eltelik 10, 20, 0, x év és a két ember fejlődése eltér egymástól, a kapcsolat minősége is változik. Kérdés: ha végképp nem harmonizálnak, együtt kell-e maradniuk? Erre mondom, hogy nem kell misztifikálni a házasságot. Senki nem úgy indul neki, hogy egyszer el fog válni, igen sok esetben mégis megtörténik.
A szex - IMHO - nem alapja a házasságnak, de megbukhat rajta. Csak max. mást neveznek meg okként.
GabE!
Köszönöm.
Az, hogy "világnézeti", az OK. Nem lenne túl sok értelme, hogyha megpróbálnánal meggyőzni, annál is inkább, mert NEM AKARLAK!
Igazad van abban, hogy a szex nem alapja a házasságnak. Viszont elég fontos benne (ld. azok véleményét, akik már házasok)
Pedro!
Nem. (pukk...)
Ld. alant. Jó, ha vkiben van tartás.
A szex fontos része a házasságnak...szerintem három alapja kell, hogy legyen egy házasságnak.
Lelki kapcsolat, szexuális kapcsolat és Istennel való kapcsolat. Ha az első kettő kapcsolat sérülne is, az utolsó még segíthet helyrehozni.
Kheirón!
(mostanra sikerült végigolvasnom a topict)
Ha erre gondolsz, én speciel semmi rosszat nem gondolok rólad. Számomra ez "világnézeti" kérdés (ok ez egy kicsit fellengzős duma).
Igen a neveltetésemből adódik, de ezt hívják erkőlcsnek nem?
Szerintem a szex nem alapja a házasságnak. Fontos és szükséges de nem csak ezen múlik a dolog (mondom ezt mint nem házas {egyenlőre}). Egy házasság alapvetően nem bukhat meg a szex miatt. Ha bukik akkor ott a fejekben van a gond (szabadon idézve valamelyik kedves elöttem szólót)
A tobbi kisse szemforgatos.
Az meg, hogy dejolettvona hatelettel vona azelso, szerintem randa onzo irigy dolog. Hacsak nem nagyonelcseszett volt ama elso eksun.
Mer.
A multra, a regi szepre nehogyma feltlkenyek legyunk.
Szerintem ez a probléma messzebbre vezet. Továbbra is fenntartom a csiszolódás fontosságát, innentől a számtani közép nem hülyeség. Két szál vezet tovább:
1. jog a hűségre/hűtlenségre
2. kinek kell és _miért_ adnia/kapnia, kinek kell engednie, akkor is, ha az nem jó neki (mert nincs akkor igénye).
1ébként antagonyst, kedves!
Mélységesen 1etértünk: miért is kell a házasságot misztifikálni? Attól, hogy házas ember/nő lesz valaki, az nem garancia semmire és fordítva. (Hozzáteszem: házasságpárti vagyok.)
Én már nem vagyok az...de ez egy másik történet. Én nem voltam mindig hívő, Ő igen. És kicsit rossz érzés, hogy én ezt nem tudom Neki megadni.
De van valami, amit tudok...hogy csodálatos lesz vele.
Számtani közép témájában :
Szerintetek az a fél, amelyik nem adja meg azt (annyit), amire a másiknak szüksége lenne, jogosan vár e hűséget ?
Banya, mit tennél a 4x/1x esetben ?
Pedro !
Az a fontos, hogy teljesen nyiltak legyetek (egymással), és mindenről beszéljetek ! A többi nem lényeges.
***
Miért forgattok mindent a házasság körül ? Nem az a lényeg. Nem a házasságig kell tartogatni a szüzességet, hanem az első olyan kapcsolatig, olyan párig (neadj isten társig) akivel _érdemes_.
nem olvastam a hozzászólástokat mikor ide kotyogtam.
Nekem sem a zuram volt az első, de ő sokszor mondta (még a kapcsolatunk elején), hogy jó lett volna, ha ő vezet be a rejtelmekbe. Ezt nagyon-nagyon jól esett hallani, de szerintem így sokkal jobb volt.
Van egy gondolat ezzel kapcsolatban, ami nem hagy nyugodni. Egy olyan fijútól hallottam, akinek nagyon sok barátnője volt: abban, hogy ő "taníthatja be a lányt", az a jó hogy a lány olyan "az ágyban" ahogy ő szeretné.Ez szörnyen hangzik.
Abban niztos vagyok, hogy az én párom nem így értette, amit mondott.
Szerintem:
1. nem szabad fiatalon kezdeni (én 16 évesen kezdtem és így utólag azt gondolom ráért volna később is)
2. jó ha van már tapasztalata az embernek, és nem szűzen megy férjhez, mert:
- igenis szöget üthet a fejében, hogy vajjjon mással milyen lehet?
- jó ha megismerjük a dolgokat, így tudunk dönteni, hogy a partnerünk olyan-e akivel egész életen át ... (mert igenis fontos a cekcuális élet a házasságban !) és ha teljesen
- ahhoz, hogy megismerjük magunkat, hogy megtudjuk nekünk mire hogyan és milyen sűrűn van szükségünk talán egy forrás nem elég. /Nagyon szép dolog szűzen összeházasodni, aki így szeretné, tegye: de mi van akkor, ha idővel kiderül, hogy az asszony sokkal-sokkal többször szeretné mint ahony a férjének jól esik ill. megy?/
Sziasztok, kedveseim!
Bár elég korán mentem férjhez (21 évesen) nem a zuram volt az első. Ezt azóta sem bánom, szvsz ő se (mármint a férjem). Nem is volt kérdés ez köztünk. Ő tudta és kész. Azt, hogy nem neki adtam... Mást, többet kapott és kaptam én is tőle.
Az első igazi, nagy szerelmemé lett a leanyságom, 1 éves együttjárás után, mikor azt gondoltuk, hogy most már itt az ideje. Felejthetetlen élmény volt. Ott, akkor az egyik szemem sírt, a másik nevetett. (Szó szerint bőgtem, mert olyan szép, izgalmas volt, ugyanakkor nevettem, mert olyan szép, izgalmas volt.)
Nem gondolom, hogy meg kellene tartani az esküvő utánig, mert szvsz egy harmonikus kapcsolathoz a jó szex is hozzátartozik. Ez pedig részint tanulási folyamat, részint pedig "összeillés" kérdése is. Elég kínos lehet, ha az esküvő után derül ki, hogy pl. az ifjú férj mindennap 4x akarná, az ifjú nej pedig hetente 1x. Nem vagyunk egyformák. Persze csiszolódnak egymáshoz, de hátha mégsem illenek össze teljesen. (M. Ágnes biztos sokkal jobban ért ehhez, ő biztos érthetőbben elmagyarázná!) Szóval nagy lutri lehet!
IMHO nem árt, ha az egyik félnek van legalább némi tapasztalata... De az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tapasztalat. Épp ezért a legnagyobb baromságnak tartom, amikor "egymásnak esnek" a tizenx évesek, hogy túllegyenek rajta; a "hozzáértés" nem az elsô alkalommal együtt alakul ki...
Én nem bántam meg, hogy nem "dôltem ágynak" a nem igazán komoly (és csekély számú) kapcsolataimban. Fôleg akkor tudtam, milyen jó, hogy kitartottam, amikor **komolyan** úgy éreztem, hogy eljött az idô (és a megfelelô partner). Ekkor már teljesen természtes volt, fel sem merült a kérdés, hogy igen vagy nem. Úgyhogy ha meg kellene határoznom, hoggy mikorra érdemes helyezni az "Elsô Alkalmat", azt mondanám: akkorra, amikor már egyáltalán nem kérdés.
És ez nem teljesen életkor függvénye, lehet, hogy valaki már 16 évesen találkozik az "arra érdemes", megfelelô személlyel, de lehet, hogy csak huszonegynéhány éves korában futnak össze.
Na pont én :)
Szóval szerintem Luczy-nak igaza van, abban az esetben, ha nincs más biztosíték.
Szóval a mai viszonyok, és erkölcsi normák között lazán el tudom ezt képzelni, hogy valaki csak ezért megpattan.
Egyébként nem szüzek, nektek nem volt olyan élményetek, hogy az elsővel valahogy mégis szebb volt, és sokkal jobban kötődtetek hozzá mint a többihez (nyílván, ha szerelmesek voltatok előtte is belé, és nem csak...)?
Én máshogy tenném fel a kérdést (és a véleményem), nevezetesen:
-Feküdjünk-e le valakivel, csak azért hogy ne legyünk már szüzek? (ne)
-Házasodjunk-e össze az első szerelmünkkel? (ha tartósan jó a dolog: igen)
-Várjunk-e az első szerelmünkkel a házasságig? (ne: miért ne adnánk meg egymásnak azt, amire a másiknak szüksége van, ha pedig ez tartósan beválik, jöhet a házasság)
