Mindenről,amit tudni érdemes,lehet a Magyar őshonos állatokról...és Mindenkinek,aki tapasztalatokat cserélne,vagy akik szeretnének tartani ilyen állatokat.
Alföldi buga galambot keres a barátom csak othoni gyönyörködésre,nem kell feltétlenül kiállítási minőségűnek lenni.Jó lenne Hajdú-Bihar megye,vagy a környező megyékből,de ha tud valaki bárhonnan címet megköszönnénk!
Gyerek voltam, amikor elsőnek találkoztam egy Szürke bikával, akkor 3 bordám tört és megrepedt a bal lapockám.
Ha nincs dédapámnak az a két jó kutyája ki tudja itt gépelnék e.
Második alkalom pár éve volt, amikor a karom és kézfejem törte egy vizsgálat alkalmával. Csak egyet ütött és a korláthoz szorított.
Szóval az öreg hiába akart nekem virtuskodni oda kell figyelni egy magam fajta „nyikhajnak” ha ezek közelébe megy, mert tényleg nem tyúkok, amiket ide-oda pakolhatok! :)
Az pedig tény, hogy mi, akik csak hallunk, olvasunk, igaz jó pásztoremberekről esetleg néha-néha látunk egyet, fogalmunk nincs, hogy mit is tudnak ők jól.
Hosszú évtizedeken keresztül nem történt baleset ezekkel az állatokkal foglalkozók körében, kivétel a züllött életű, alkoholista és a jószággal kekeckedő gulyások esetében.
Gondolom az öreg sem az 5-7 éves bikát kívánta lenyomni, de az erőviszonyok ellenére ezektől az emberektől tartanak a jószágok a pásztor meg tiszteli őket!
Amúgy jól írod, hogy ezt a fizikai törvényt kihasználva a Szürkéhez értők jól és „könnyen” kezelik őket.
A régi (fajta) pásztorok sok mindenről híresek voltak. Arról is, hogy szerettek "nagyot mondani"... :o) Főleg, ha valami városi(nak tűnő) nyikhaj előtt virtuskodhattak. :o)))
Azért megnézném, hogyan nyomja le a fejét egy másfél tonnát közelítő kormos bikának, ha annak éppen máshoz volna kedve.
Persze, az is igaz, hogy a szürke egy nagy marha, mert nem tanult fizikát, nem tudja, hogy erő ször erőkar, egyenlő teher szer teherkar. Ha járt volna oskolába, nem nevelt volna magának ilyen széles terpesztésű szarvakat! :o))
De azért a kutyák nélkül alighanem pünkösdi királyság lett volna a gulyások rideg szürkék feletti uralkodása is! Hamar felvették volna a "néhai" előnevet...
Azt mielőbb el kell vermelni. Felszedés után hamar fonnyadni kezd, ráadásul fagyérzékeny. Ideiglenes megoldás lehet, ha prizmába rakod, és betakarod nedves homokkal, esetleg szalmával és ponyvával, vagy fóliával. (Utóbbi esetekben naponta szellőztetned is kell, hogy meg ne rohadjon.
De legjobb, ha mielőbb leviszed a pincébe, és ott homokba rakod, vagy régi módon vermeled.
A fehér sertések elég soká kezdenek el zsírt raktározni a húsúk közé. Egy 100-120 kg-os hússertésen nem sok szalonnát találsz, de márványozott húst meg aztán végképp nem.
A Mangalica meg „korán” kezdi el a zsírgyarapítást, de hát nem csoda a pusztában nem fűtött ólban éldegélt.
Igen a takarmány nagyon meghatározza, hogy milyen lesz a hús és zsír minősége, állaga íze! Minél változatosabb a takarmány annál jobb lesz a minőség, de való igaz a kukorica a magas szénhidrát tartalma miatt jól behizlalja a jószágot.
Vettünk mi még mátrai „vaddisznókból” meg tölgyesben makkoltatott dunántúli mangalicától is genetikai vizsgáltra mintát.
Nem kell kalapot emelni, mert a jószág már mire mi oda értünk drankák között volt és ne a kifejlett állatokra gondolj, hanem 40-60 kg-os kis ifjú titánokra. Aztán két kemény kötésű paraszt gyerek beléjük kapaszkodott, a két hátsó lábánál fogva kihúzták, fejre állították én csak a tűt kezeltem a Mangalica meg az én lábam. :D
Külcsönös volt az akupunktúra! :D
Lábból, mert nyaki érből elég bajos lenne a vérvétel ennél a fajtánál!
Az első években 100-120 kiló közt vágtam őket, de akkor még nem az igazi, mert még nem márványos a húsa, meg sok a vágási hulladék aránya is. A másfél mázsa körüli nemcsak költségben, de minőségben is ideálisnak tűnik. A szalonna-hús-csont arány szerintem itt a legjobb, és efölött látványosan csökken a súlygyarapodás is. Ha jól tudom, ennél a súlynál kezdték régén kukoricával etetni, amitől igazi zsíros-hájas disznóvá hízott.
Akik azt mondják, hogy nem jó a mangalica, mert a húsa nagyon kövéres, azok ezeket a kukoricán hízlaltakat ismerik. Nálam süldőkoruktól nem, vagy alig kapnak kukoricát, így a hús csak finoman márványozott lesz.
Vért vettél a hortobágyi mangalicáktól?!
Megemelem a kalapom! Legalább kétszer...
Én a kézhezszokott hízóimat akartam egy kenőccsel lekezelni, de úgy felkentek, hogy csak úgy recsegtem!
Hogy a zistenbe' állítottátok meg, amíg levettétek a vért???? És honnan vettétek le?
Ami nekem a régi pásztoremberek, parasztemberek állathoz való értésében nagyon tetszik, hogy annak idején nem volt teherautó, utánfutó gyalog szerrel vitték vásárra az állatikat.
Dédnagyapám sokat mesélt arról, hogy a marhát, juhot Ceglédről gyalog vagy lóháton hajtotta fel a Hídi vásárba és ott a „téren” megállt a gulya vagy nyáj nem pedig össze-vissza, kóborolt nem keveredett máséval és azaz ocsmány krotália sem lógott a fülükbe!
A debreceni vásártéri fotón is olyan érdekes, hogy a az a nagy jószág ott ül nyugton.
Kis nosztalgia:
Én is valami nagyobb jószágra számítottam, mert az én szemem sűrűn látott 250 kg-os, de még a feletti Mangalicát is. Nem tudom miért nem nyitja meg a videót, az M1 archívumában találtam meg, mert Tv-t nem nézek egyáltalán így a híreket is ott keresgélem meg. :)
Az a súly, amit említesz az még egy olyan súlykategória, amit komoly ráfizetés nélkül ki tud az ember nevelni, de 200 kg-os állatot már nem igen. Megint más kérdés, ha kanlott vagy koca állatról beszélünk, amit felpendíteni könnyebb a nagy súlyokra.
Egyértelmű, hogy az igény határozza meg, hogy mit tartasz és ha kell a hús akkor be kell engedni a fehéret is, ha szereted a szalonnát akkor csak Mangalica jöhet szóba, mert a zsírja, szalonnája tényleg finomabb.
A respektálást nálam már jó pár éve kivívták, mert mikor vért voltunk venni a puszta disznajaitól a bokám meg a lábszáram meg tudta, hogy milyet és mekkorát harap egy Mangalica!!!
Remélem, az is feltűnt, hogy milyen bájosan mosolyog! "Mondd, hogy moslééééék!" :o))
Na igen. A mangalicák egyéniségek, és inteligensebbek a fehéreknél. Jó, lehet hogy elfogult vagyok, meg aztán nekem még csak az idén volt először fehér disznóm, eddig csak mangalicákat hízlaltam. (Biztosan fordítva vagyok összerakva...) Mindenesetre tény, hogy ezek egy klasszissal butábbak voltak, mint a mangák, pedig ezek sem hibridek voltak, hanem falusi fehér-turmixok.
Eccóval nagyon jó fejek a mangák! :o) (Viszont ha az ember húst is akar enni, akkor kénytelen fehéreket is tartani.)
Hááát, ha "csak" 250 kiló volt az a coca... :o) Tényleg azt hittem, komolyan gondolták azt a "legnagyobb" jelzőt, és valami guinnes rekorder jószágról van szó! (Ja, a videót nem tudtam megnézni.) Persze, ez sem kicsi, kellett egy ideig etetni... De hallottam négy mázsás öreg kanokról is. Persze, messziről jött ember azt mond, amit akar. Olyan 3 mázsa körüli kant már láttam. Lazán kikukucskált a méteres korlát felett...
Monnyuk én 140-160 kg közt le szoktam vágni, akkor még normális vastagságú a szalonnája (5-8 cm).
Viszont a fehéreket 2, illetve 2,5 mázsásan vágtuk le. A "kicsit" még nyár végén, a nagyobbikat meg most hétvégén. Utóbbiból annyi karaj jött ki, mint három mangából!
De a szalonnája a legvastagabb helyen is csak 3-4 centi, és érezhetően keményebb, rostosabb. A húsa sokkal szárazabb, sűrűbb. A zsírja is kemény, és "bóti ízű". A mangájé ikrás, és tényleg sokkal finomabb! Persze, ez ízlés dolga.
Részemről maradok azon az állásponton, hogy ezt is meg azt is kell hízlalnom, ha jót is meg sokat is akarok egyszerre. :o)
p.s.:
Azért bármilyen jó fejek, nem szegődnék el kondásnak egy ekkora félvad manga-falka mellé. Csürhésnek esetleg, bár a kanokat meg a hasas kocákat a háznál neveltek közt is illett respektálni... :o))
