Szerintem ezzel csak teljesen összevissza keverünk különböző logikán alapuló gyökszavakat.
DOBBAN, DOBOG, DÜBÖRÖG stb. egyszerűen csak egy jellegzetes DOBB--DÜB hangjelenségre épít, minden más itt csak sallang, ezt itt felesleges (sőt káros) túlgondolni. Fellépünk egy dobogóra, és van ez a jellegzetes hangja és ennyi a történet a DOB-ig, nincs is köze itt kerekdedséghez sem.
A dobásnak sem feltétlen, attól függ hogyan dobok, nem muszáj 45 fokos szögben .)) Ezt itt túlgondoljuk szerintem, a hangutánzó szavak eredeti és kezdeti rendeltetése (gyök szinten) szimplán egy hangjelenség ábrázolása. Egy DOBOG szó hallatán meg a hang lesz közös amire gondolunk, a kép az kinél kinél eltérhet.
Egyik embernek a szívverés ugrik be elsőre, egy lovasnak jó eséllyel a lovaglás fog, míg a túrázó talán a dobogó kövekre fog elsőre gondolni. Az ütőhangszeresnek a dobolás jut eszébe, a táncosnak a dobogó hangja amin fellép, a padló hangja, míg másnak épp a dobozok jellegzetes hangjai jönnek elő.
Vegyük már észre hogy nincs is csak egyetlen közös kép, 6-an 6 félére is gondolhatnak, 6 teljesen különböző élethelyzetre.
Ez olyan mint a DURR, kinek a tűzijáték jön be elsőre, míg valakinek a pezsgőbontás fog beugrani. Mert itt a hangon van a fókusz. Ezen felül nincsen egyféle jelentése, bármi ideférhet ami durrogni tud.
"Ont, ront, bont negatív hatású leépítő mozdulatok "
Legfeljebb a "ront" a többi csak az adott szituációtól függ. Ezek is különböző alapértelműek.
ONT az ÖNT rokona. És a kályha ontja magából például a meleget, ez hidegben kifejezetten pozitív dolog szerintem. Tehát ez jó nekünk. Nincs köze a rontáshoz.
BONT szónak sem, ha az ajándékát kibontja a civil az szintén egy pozitív építő jellegű fejlemény, és a szónak az édestestvére a BENN és BENT kifejezés, hisz épp az érdekel itt minket ami a csomagban BENN van !
Bárminek a bontása annak BENTlévő és BENNE lévő tartalmával lesz kapcsolatos. Egy konzerv bontás mondjuk. Magának a szónak nincsen se negatív és se pozitív felhangja, egyszerűen az épp adott szituációtól függ ennek az előjele. Nem a rontásról szól ez a történet, sőt biztosan nincs is hozzá köze, ugyan mit is rontanánk el ha már extrém éhesen teszem azt bontjuk a rúd szalámit.
Éppen jót és hasznosat fogunk cselekedni. Ahogyan egy szárnyait bontogató madár is ilyen. De a közvetlen rokonszava a BONT dolognak a BEN(T) lehet...
"Carnuntum igen jó példákat hoz arra, hogy a magyarban mekkora jelentősége van a hangcsoportoknak."
Nem erre hozott példákat, hanem arra, milyen változatos módon alakultak ki a gyökök.
---
Igazából mindkettőre hoztam példákat.
Egyik csoport a gyökök kialakulását célozza meg, a másik a már rögzített szavakból a továbbképezési lehetőséget.
Nincsen szigorú szabályok. Életszerűség van csupán mind a kialakulásnál, mind az alkalmazásnál.
Azt figyeltem meg, hogy rengeteg ember, akiknek fogalma sincsen a gyökökről, mégis jól alkalmazza őket, jól asszociál belőlük, mert egészen egyszerűen a gondolkodásunkba van kódolva az anyanyelvünk logikája. Ez egy tapasztalatokon alapuló rögzített asszociációs logikai háló tulajdonképpen.
Ez az, amiről tudomást sem akar vennei a nyelvtudomány.
Gyakorlatilag "csak" a nyelv értelmét nem vizsgálják.
Carnuntum igen jó példákat hoz arra, hogy a magyarban mekkora jelentősége van a hangcsoportoknak.
Egy nyelven belül fölcserélhetők az egy hangcsoporton belüli hangok gond nélkül.
Tehát nem igaz az, hogy a gyök az csak ezt vagy azt jelentheti. Egyáltalán nem így van.
Ami azonos hangcsoportban van, az jelentésmódosulás nélkül ugyan azt jelenti egy adott szón belül!
----
Igen, ez szerintem is így van. Ha a jelentés világos, egyfajta szóképzési módszer, a hangok kicserélése. Ez változatos és szinte végtelen számú lehetőséget biztosít egyedi hangzású elnevezésekhez. Sőt, tovább megyek - szerintem a beceneveknek is ez a valódi funkciója, nem a jópofaság - belénk van kódolva ez a fajta nyelvi kreativítás. Tehát, ha a jelentés már rögzített, nagyon sokféle változatot lehet képezni belőle.
"Viszont a DOMB és DOMBORODÁS fogalma szerintem nem összetartozó se a rombolással és a dobással sem."
De bizony, hogy van. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a nyelv képes beszéd, amely az ember személyes tapasztalatain alapul. A mozgással kapcsolatos szavak is, "folyamat képek". Ráadásul a térben történő dolgokhoz hangok, tulajdonságok, illatok stb. is társulhatnak. Ezért "több dimenziójúak" a gyökök. Az ember összes érzékszevével nyert tapasztalatai kötik őket össze. Bonyolultnak tűnik, de nem az. Rém egyszerű, mert emberi.
Jelen esetben a dob, a dobás mozdulatára és ennek továbvitt ívére vonatkozik. Ez egy gömbölyDED pálya. A domb szóban pedig az m már tudatos használata a szóalkotásnak, amely formálya a dobás mozdulatának ívével jellemezhető. Annál is inkább, mert a dobást más szóval hajításnak mondjuk. Itt is ugyanaz a logika. Eleve íves a hajítás mozdulata, mint ahogyan a héj és a haj is hajlik, mint ahogy a hajó formája is... a hajlít mar "l" gyakorító képzővel is van ellátva, mert a tárgyra irányul.
És most jusson eszünkbe, amit az elején mondtam. Egy jelenséghez több érzékszervi tapasztalás társulhat egyszerre. A dobás nagy erejű mozdulat ha az útjába akadályt teszel, erejétől fogva fog dobbanni. Ez köti össze, a dob szavunkat a dobolással.Ha pedig eldobsz egy nehéz tárgyat, súlyánál fogva nagy erejű lesz, tehát dobbanni fog.
A dob pedig rokonértelmű a toporgással, csak az közvetlenül lefele, nem pedig elfele, irányuló mozgást jelent. Aki topog, az tömörít. Ami pedig tömör természeténél fogva "csomót" is jelent, ennek a neve, tömb.
Így függ össze a dob a dombbal, a töm a tömmbel.
A tombolás a nagy erejű tömör, közeli ütések erejére és hangjára utal, hasonlóan a toppanáshoz, dobbanáshoz. Tulajdonképpen neki RONT valaki a közvetlen környezetének.
Ont, ront, bont - negatív hatású, leépítő mozdulatok, amelyek így rokoníthatóak a dobbal, dombbal, tömmel és tömbbel, amelyek épülő mozdulatsorok.
SEARCH : kutat, keres ----------- KERES a pontos szavunk ami végül ilyenre változott, a kezdőhangot ha visszacseréljük K-ra , már egészen jól látszódik. Persze az előzmény még "latin" , az ősfrancia még CERCH
is használt, ami még a KERES szónak a kevésbé manipulált hangalakja.
BEAUTEOUS : szépséges, gyönyörű ----------- A magyar toldalékolás okán választottam ezt a szép hosszú hangalakot, hadd gyönyörködjünk csak benne.)) Ugyanis ez a BÁJÍTÓ(S) szavunk pontosan .
a BEAUTY meg a BÁJÍT(ó) A latinnál már volt szó róla, mert a BELLUS szóra vezetik vissza. Csak hát az meg a BÁJOS szavunk, mutogathatnak visszafelé, akkor is magyar ragozás jön elénk.))
Ja és más helyeken is létezik, Borneó szigetén a világ másik részén "iban" nyelven is BAJIK a szó. Vagy Mongóliában BAJDAL ez.
MOUSE : egér, kötélen csomó ------------ MÁSZÓ mindkettő. Világszerte létező . Vannak MYSKA illetve MYSZKA formák is, ezek már a MÁSZKÁL verzióra hajaznak jobban. Japán MAUSU használ.
DOME : kupola, dóm , boltozat , igeként: domborít --------------- Azaz az IDOM lehet a szavunk. Latin DOMO : meggyőz, szelídít A latin DOMITO : szelídítő Ezek szintén az IDOM és a már magyar nyelven jól láthatóan képzett/ragozott IDOMÍTÓ ----DOMITO változtatták el...
Igen, az EMLŐ--EMELŐ szoros kapcsolat helytálló lehet.
Az OMOL és az ÖMÖL szavak is testvéri viszonyban annak. Omolni szilárd halmazállapotú dolgok tudnak, ömleni meg jobbára folyékony és gázneműek. Ezen kívül érdemi különbség nincs is köztük.
Viszont a DOMB és DOMBORODÁS fogalma szerintem nem összetartozó se a rombolással és a dobással sem. Nyilván akár összekapcsolhatnánk úgy hogy az összedobott dolgok képezhetnek dombot , de ez csak egy kicsi szelete volna a fogalmaknak, azok teljes spektrumának amelyek ezek valójában lefednek és jelentenek. Egy kiragadott kis részlete volna csak az egésznek.
DOB(B) egy hangutánzó ősi szóelem melyből a dobáson felül : DOBOG, DOBBAN, DOBOL, DOBOZ, DÜB-ÖRÖG, DOBOGÓ, és jellemzően ilyesféle hasonló hangjelenséget ábrázoló "jelentése" van, a tevékenységek itt nem szükségszerűen ROMBOLÓ jellegűek, sőt a zenélés meg a szívdobbanás inkább építő jellegű hangjelenségek.
DOMB ---DOMBOR---DOMBORÚ---DOMBORUL---DOMBORULAT---DOMBORODÁS : ezek a síkból többé-kevésbé kiemelkedő valamiféle térbeli, sokszor kerekded formálódást jelenítenek meg. És több mint gyanítom hogy erősen köze lehet a DOMB szónak az I-DOM szóhoz. Ugye például a csajok IDOMAI DOMborúak, testhezálló cuccaik arra IDOMulnak. CZ-F azt mondja ne keverjük ezt az "alakisággal" Helytelenül, nagyon is ennek a szinonimája és az idomnak ehhez van köze, nem az illendőséghez. Ami idomul az alakot vesz fel. Még átvitten is, hiszen az idomít szó is erről szól hogy alakra formálunk viselkedésben.
Eddig jó is volna ez, csak adja magát akkor a kérdés hogy miért van a DOMB szó végén B hang. Talán azért mert ez már rövidült. Ahogyan GOMBA és GOMB is létezik a gömbölyűség fogalmából. IDOMBA rakni mondjuk zúzott kavicsot már jó régen is írták így és ez annak rendezett kupacba helyezése ami pont egyfajta DOMBot alkot majd meg nekünk.
A témához tartozik még a DÓM szavunk is, aminek ugye jellemzően kupolája van I-DOMja van neki, azaz dombos teteje. És nemsokára a következő "angolban a magyar" rovatban az "angol" DOME szóra is kitérek...
CzF.: "Egyébiránt akár a szopást jelentő em, akár a magasra vonatkozó em gyökből elemezzük, analogia szerént úgy is fejlődhetett ki, mint: a csom, gom, dom, gém, ém gyökökből lett: csomó csombor, gomb gombor, domb dombor, gém gémběr, émb émběr = éber; így Imre a székelyeknél: Embre; tehát: emő, emv, emb és ér képzővel emběr, (szopó vagy emelt alkatú)."
Szerintem nyilvánvalóan az utóbbi. Logikátlannan lenne az embert szopónak nevevni, amikor az állatok is szoptak. Másrészt, az emik gyakorlatilag jelent csak szopót, etimológialiag annyit jelent, hogy mellből eszik. eme = emlő, azért emlő, mert emelkedő.
figyeljük meg az emlő és a mell szavaink kapcsolatát. A "emellődésből" érthető meg mindegyik.
az éb-er és az emb-er- emelkedés fogalmával függ össze. Aki éber, az fent van, nem alszik el. Az EMber pedig az, akit tisztelettel, EMElkedve, EMlítünk, elmelő gesztussal mutatjuk be, hívunk magunkhoz, nevezzük nevén, mert ugyanolyan, mint EM-magunk.
émely - éber - ember vö.: gumó - guba - gömböly
Az m hang képzete tehát, egy magunkra voantkozó, mutató, emelkedő "gömbölyödő" mozdulat. A birtokviszony mozdulata.
ezért lehet az is, hogy bár ellentétes értelmű az - émelyeg, évődik, emésztődik az éber szavunkkal, de az első estben bizonytalanná teszi a mozulatot a képzés eredménye, az évődik és emésztődik pedig az önmagát megevő, megemésztő, felfaló - jelenésű, tehát ugyanennek a logikának egy továbbvitt jelentésével van dolgunk.
evék - evező, intő (emtő) mozdulat
"Ës az gyimilcsben hȧlálut evék." Halotti beszéd
eszik: 12. sz. vége/emdul(HB.); 12. sz. vége/eneẏc [▽]; evec1372 u./egyewnk, eʒtek, ewnek
int:
CzF.: "A régi magyar nyelvemlékekben: imt. Imte azért ennek Simon Péter. És intének ő társoknak. (Tatrosi codex). S épen ezek mutatják főkép azim-től származást."
Amúgy szívesen olvasnám, hogyan alkotott a - még összefüggően beszélni sem tudó ember - egyik gyökből másikat. Hogyan kell elképzelni ezt a technikai folyamatot?
Írd le légy szíves, Te hogyan gondolod.
---
Nagyjából leírtam, de nem egyik gyökből alkotott másikat, hanem pusztán az elmutogatott gesztusokat hanggal kísérte. Maguk a hangok is képjeleket, vagy mozdulatokat, irányokat, forgásokat jelölnek.
Mikor magára mutatott, azt magas hangredű e-é - vel tette, amikor nem magára, akkor mély hangredűvel. Amikor valakire, vagy vagy valamire, mutattott akkor "a" hanggal jelölte, amikor helyre mutatott, akkor a közelire magas hangrendű "i"-t, amikor távoli helyre, akkor mély hangrendű "o"-t, használt.
Igazából minden még mindig belénk van kódolva, gesztus szinten is. Aki gesztikulál, nagyjábol ugyanilyen mozdulatokat használ.
A birtokviszony m hangja például a magunk felé intéssel egyenlő (felénk hajló, gömbölyödő mozgás).
Leírtam vázlatosan, az em = ém = én / emel - ember szónál, hogy gondolom, vagy vevő vagy rá, vagy nem.
"Jav: Kifejezetten érdekes a dombor és a tombol (dob igéből) kapcsolata a rombol szóval."
Egyiknek sincs semmi köze a dob igéhez. Más igékhez sem! Legalábbis nem a keletkezését illetően
A gyököket nem úgy alkottuk, hogy egyiket a másikból... Ez csak a toldalékolás időszakában vált lehetségessé, mikor egy gyök jelentését más gyökökkel (toldalékkal) konkretizáltuk.
Valójában a háromhangú gyököket is így alkottuk, az egyik hang a másik hang jelentését pontosítja, szűkíti egy kisebb értelmezési tartományra.
Amúgy szívesen olvasnám, hogyan alkotott a - még összefüggően beszélni sem tudó ember - egyik gyökből másikat. Hogyan kell elképzelni ezt a technikai folyamatot?
"ÚESz: határ: Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó a →hat¹ ’benyomul; előremegy’ lehetett. A végződés -ár névszóképző; vö. →búvár. A magyarázat nehézsége, hogy az -ár névszóképzővel alkotott szavak a cselekvőt jelölő főnevek, s a cselekvés eredményét igen ritkán jelölik; de vö. (a képző palatális változatával): füzér ’felfűzött tárgyak, díszek sora’ (→fűz¹), →tölcsér. "
Ékes példája annak, ha valaki nem veszi figyelembe vagy nem ismeri, nem vesz tudomást a hangok jelentéséről. Akkor csak tapogatódzik a sötétben, mint vak a p...nán.
De legalább azt felismerte, hogy ezek a szavak CSELEKVÉST jelölnek. (De azt nem tudja megmondani, hogy miért?) Márpedig ami cselekvést jelöl az igének minősül. Más lapra tartozik, hogy idővel e szavak jelentésének hangsúlya a cselekvés helyett a cselekvő alanyra tevődött át.
Ma is vannak olyan szavaink, amik ide is, oda is besorolhatók. Vár, ér, kel, tűz, fűz, nyúl, fog, stb. Láthatóan mind ige volt eredendően, mivel cselekvésre utaló mássalhangzó az utolsó hang. Persze, lehetne a hang jelentése alapján valamilyen tárgy is, hiszen a hangutánzással úgy a tárgyat, mint a hangot létrehozó mozgást is jelölték egyszerre. Különbséget vagy testbeszéddel, vagy hang kiejtésének erősségével, hanglejtéssel oldották meg, ami mára már a mi nyelvünkben feledésbe merült. Keleti nyelvekben még gyakori, hogy ugyanazon szó/szótag jelentése a kiejtés tónusától változik.
"A kínaiban például a ma szótag egyenletesen magas hanglejtéssel ejtve ’anyá’-t (妈/媽) jelent (pinjin átírással: mā), emelkedő hanglejtéssel ejtve (má) ’kender’-t （麻）, eső-emelkedő hanglejtéssel (mǎ) ’ló’ (马/馬) a jelentése, hirtelen eső hanglejtéssel (mà) pedig annyit jelent: ’szid’ (骂/罵). Létezik egy tónus nélküli kiejtése is, amely a mondat végén a kérdést jelöli: ma (吗/嗎)" https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B3nus_(nyelv%C3%A9szet)
"Van egy "ár" végződés, amely az "or/ör/er/ér" vegződéssel hasonlóan képez főnevet."
Elődeink nem foglalkoztak sem szófajokkal, sem semmilyen nyelvtani rendszerezéssel, nem érdekelte őket semmilyen képző, rag, meg egyéb, egyedül az volt a céljuk, hogy minél jobban megértessék társaikkal saját gondolataikat. Ezért a meglévő gyökökhöz olyan másik gyököt (leginkább egy-kéthangú ősgyököt) ragasztottak, amivel a legjobban pontosítani/konkretizálni tudták az adott gyök (szó) jelentését. Az így hozzárakott ősgyökök használata rendszeressé vált, hiszen elérték vele céljukat, s ma már a legtöbbjüket toldalékként kezeljük.
"Ezt csak te találtad ki a szóbokrok nem így keletkeznek a magyarban, hanem képzőkkel."
Csak részben igaz, azaz képzőkkel IS keletkeznek szóbokrok, azonban alapvetően a különböző gyökökben előforduló azonos hang(ok) és azok jelentése(!!!) hozza létre a szóbokrokat, miután a hangok jelentése egy fogalomkörön belül azonos. Minél több hang azonos, annál közelebbi a rokonság. Pl. a kör és ker gyök között elég szoros a kapcsolat, míg a túr és a kör gyök rokonsága elég távoli, miután csak az R hangjuk közös.
Képzőkkel tovább terebélyesedik egy adott, vagy rokon gyökök által alkotott szóbokor.
Az előbbi példánál maradva: KÖRte, KÖRző, KÖRet, KÖRít(és) KÖRül, KÖRé, KÖRbe, KÖRöm, KÖRlet, KÖRzet, KÖRnyezet, KÖRnyék,
""Ezek a szópárok azt sugallják, hogy a párhuzamok nem pontosan azonos jelentésűek, ezért vélhetően a névanyagban szereplő szavaknak is eltérő jelentése lehetett korábban és nem csupán magánhangzó váltásról tanúskodnak.""
"A hangkapcsolatok a hangok jelentésének szükségszerű következményei, mivel pl. a K hang minden olyan szóban (gyökben, vagy toldalékban) elő kell, hogy forduljon, ahol a K hang jelentése fontos szerepet kap. Ugyan ez a helyzet a B hanggal és az összes többivel is."
Carnantum példái arra mutatnak rá, hogy nem csak ott lehet pl. K ahol megkülönböztetett a szerepe, hanem ott is, ahol nincs jelentősége a hangcserének.
"Carnuntum igen jó példákat hoz arra, hogy a magyarban mekkora jelentősége van a hangcsoportoknak."
Nem erre hozott példákat, hanem arra, milyen változatos módon alakultak ki a gyökök. A hangkapcsolatok a hangok jelentésének szükségszerű következményei, mivel pl. a K hang minden olyan szóban (gyökben, vagy toldalékban) elő kell, hogy forduljon, ahol a K hang jelentése fontos szerepet kap. Ugyan ez a helyzet a B hanggal és az összes többivel is.
"Egy nyelven belül fölcserélhetők az egy hangcsoporton belüli hangok gond nélkül."
Ez a megállapítás nem általánosítható, mert:
- Olyan hangok cserélhetők föl, melyek képzése közel azonos
- Ahol a hangok jelentése közt van átfedés.
- Csak ott cserélhető föl, ahol nem okoz drasztikus jelentésbeli változást.
Nem cserélhető föl a bor-por-pór, a bók-pók-pök-pék, a bír-pír, a bár-pár-vár, stb. szavakban
"Tehát nem igaz az, hogy a gyök az csak ezt vagy azt jelentheti. Egyáltalán nem így van."
A gyökök (hangösszetételek) szükségszerűen azért jöttek létre, hogy a hangok tágabb értelmezésű jelentéskörét leszűkítsék, hogy pontosabbá tegyék az etimon addigi többféle jelentését, megkönnyítve ezzel a gondolat pontosabb közlését.
Ez persze nem zárja ki a többjelentésű gyökök előfordulását, de számuk rendkívül csekély.
"Ami azonos hangcsoportban van, az jelentésmódosulás nélkül ugyan azt jelenti egy adott szón belül!"
Akkor most melyik megállapításod vegyem igaznak? Az előbbit, vagy ezt?
Egy gyöknek nevezzük azt a - többnyire három elemből álló - hangsort, melyből felépül. A gyököknek - a magyar nyelvben - a néhány kivételtől eltekintve egyetlen jelentése van.
Ezen az fentebb felsorolt feltételek mellet megvalósuló hangváltozások sem változtatnak. Már azért sem, mert lehetséges, hogy valóban két különböző rokon jelentésű gyökről van szó, melyek a jelentésbeli hasonlóság okán "olvadtak" össze.
Ezt a cikk írója is felveti:
"Ezek a szópárok azt sugallják, hogy a párhuzamok nem pontosan azonos jelentésűek, ezért vélhetően a névanyagban szereplő szavaknak is eltérő jelentése lehetett korábban és nem csupán magánhangzó váltásról tanúskodnak."
"Nem térünk ki a leggyakoribb és legismertebb “i” képzőre és az -ár helyett szereplő -lár-ra sem, mivel ez nyelvidegen a magyarban, sajátos kun-besenyő változatról van szó."
A germán nyelvben százával található az -er, (és változatai), valamint a -ler (és változatai) toldalék. Pedig ott nem is laktak kunok/besenyők... Ehhez képest nálunk aránylag ritkán fordul elő.
Azzal egyetértek, hogy a -lár toldalék kissé idegennek hat, azonban látható, hogy valójában ez az -ár toldalék összetett, vagy inkább halmozott változata.
Ugyanis az (o)L hang is már cselekvést jelentő toldalék: csap-ol, bog-ol (bogoz), fog-ol... Ehhez ragasztott még egy ugyancsak cselekvésre utaló képző, az -er, ami együtt alkotja a -lár végződést. Az egy más kérdés, melyik változat használata mely területen vált gyakorlattá. Minden esetre látható, hogy a toldalékok rendre a hangok egykori jelentése alapján kerültek a gyökök végére még azokban a nyelvekben is, melyek nem agglutinálók (nem toldalékolók) Lásd a flektáló indoeurópai nyelveket, telis-tele vannak toldalékokkal.
"...guba-gubó, kutya-kutyó, stb. Ezek a szópárok azt sugallják, hogy a párhuzamok nem pontosan azonos jelentésűek, ezért vélhetően a névanyagban szereplő szavaknak is eltérő jelentése lehetett korábban és nem csupán magánhangzó váltásról tanúskodnak."
Ezzel egyet kell, hogy értsek, hiszen más hangnak más a jelentése, és, ha egy szóban - akár elején-közepén-végén - van az adott hang, a saját jelentését fogja a szó értelmébe belevinni. Pontosan úgy, mint az összetett szavak esetében: Vasbeton-talpfa...
"A magyar nyelv egyik zsenialitása éppen abban áll, hogy a magánhangzók cseréjével más értelmet tud adni a szavaknak"
Ez minden nyelvre igaz... Pl: food=étel, feet=lábfejek, feat=tett, fat=zsír fit= roham, görcs
Teljesen természetes, ha egy szó hangja megváltozik, megváltozik a jelentése is... Ezért vannak a hangok... (a hangok jelentései együttesen adják a szó értelmét)
[bab, baba...] "...ebből nyilvánvaló, hogy ezt a szavunkat sem lehet szláv eredetűnek tekinteni, hanem egy sok nyelvben meglévő ősi szónak."
Pontosan... Nagy valószínűséggel mindenütt a B hanggal utánozták a bugyogó víz hangját, ami a buborék, burok, és még sok más hasonló szóban fordul elő. a báb is egy buborék, ami körülveszi a benne lévőt. A gyökök sokszor az eredeti jelentés átvitt értelmű alkalmazásai, az eredeti jelenség valamilyen jellemző tulajdonságát véve alapul. Ugye, a buborék is egy vékony, gömbszerű képlet, ami levegőt foglal magába, egy burok, búra, ennek alakja, köszön vissza buci, bőr, bendő, (mert ez is egy burok) stb. szavainkban.
"Boda-Poda, Bócsa-Pócsa,..."
A két hang (B és P) képzése meglehetősen hasonló, idegen szavak esetében nagyon oda kell figyelni, melyiket is halljuk. (saját nyelvünkben a szövegkörnyezet segít a beazonosításban)
Annak ellenére, hogy a két hangnak nagyon különböző a jelentése (a P a pattogás, pillanatnyi tompa ütés hangja) az áthallás közöttük kétségtelen, így - ha nincs jelentésbeli módosító hatása - "büntetlenül" felcserélhetők egymással.
"A kecs szó előzményét” ke” tőben kell keresni. A szótő jelentése valószínűleg kő /"
Egyértelmű, de ennél többről van szó: Mivel a K hang a 'kemény', 'kicsi', 'sok' jelentést hordozza, így a kő szó elég jó megfelelője a ke- etimonnak, de az E hang némiképp megváltoztatja a gyök jelentését. Ami kicsi, az rendszerint kemény, és sok is van belőle. (mindhárom szóban ott a K hang...)
Ja, és a az sem véletlen, hogy toldalékként a hang egyik eredeti jelentése köszön vissza: a többes szám jele!
Akár hogyan is közelítünk a problémakörhöz (nevek, gyökök jelentése) egyre világosabbá válik, hogy a hangok jelentésének ismerete nélkül sehova sem lehet jutni, mert egy szinten minden - a hangok jelentését nélkülöző - megoldás zsákutcába torkollik. Pedig már a C-F is foglalkozott a hangok jelentésével, de valahogy ez a téma a mai hivatalos nyelvészet számára tabu...
Ember szavunk kapcsán meghatározó, hogy megértsük az emel és omol, ömöl (romol) ellentétpárok jelentését.
Az ősember mozdulatsorokat helyettesíthetett hangokkal.Ezeknek a mozdulatoknak a szóképei lehetnek bizonyos szavak. Pl. az ember
Emlő = emelkedő, azat tenyérrel felfele magunk felé gömb irányba hajló, EMELŐ mozgás, hasonló az Ím(e) gesztusához.
Dombor(odik) = tenyérrel lefelé oMló, "DOBást imitáló" gömb felületen hajlító mozgás
Kifejezetten érdekes a dombor és a tomol (dob igéből) kapcsolata a rombol szóval.
EMBER(kedik) = pont ellentétes a "dombor" mozgással - lehet ismétlődő provokáló virtusos, heccelő gesztus, aluról emelkedő tenyérrel, vagy lassú méltóságteljes - így az egy rangra emelés, a tisztelet gesztusa.
Tehát az emel, evez, int szavunk származéka az ember. Ha valakire utalunk, azt mondjuk, hogy evvel, vagy emezzel, ezzel.
Az emel szavun az én szavunkhoz kapcsolódik. Magunkhoz EMeljük a kezünket.
Így lett az m - a birtoklás jelzője.
Ha eszünk, EVező mozgás végzünk magunk felé.
Ember, annyit tesz, mint EM-vELnek lenni. ÉNnek lenni.
Az L a szó végén gyakorítóképző is lehetett számos esetben, pl. haazt mondták, embereld meg magad, v. emberkedik. Viszont nem hangzik jól minden szóképzésben az l gyakorítóképző, ezért ez r gyakorító hanggá változott.
Lasd dombor, tombol
A latin invitál, gyakirlatilag egy ősmagyar EM-VITÁL szó.
Ebből lett az inverz és az imitál szó is.
FOOT : láb, talp, gyaloglás főleg de foot race az futóverseny. -------------- Egyértelmű hogy a FUT igénkből van ez az egész. Régi angol FOT, FÓTE, FÓT is volt. Német FUSS . A "POD" már nem idevaló, ezt tegyük is félre , inkább nézzünk még körül máshol :
Holland VOET Ferőer FÓTUR Norvég FOT Skót FIT Svéd FOT Fríz FOET
ENTRY : bejegyzés, belépés, beléptetés, behatolás ---------- Ragozott BENTRE a pontos szavunk lehagyott kezdőhanggal. A régi angol még ez ENTRE mondta ki. Csak a B hiányzik a szó elejéről. Ennyit a "latin" mesékről, nem mintha az INTRO nem éppen ugyanez volna.
BETWEEN : közben, közbenső helyen, között, közé ----------- BENT- VAN ! Ez itt a lényeg. BETWENE is volt még ez. Araboknál BÉN , a "latin" nyelveknél itt is előkerül a (B)ENTRE forma. A héber BEIN meg a BENN szavunk.)) Perzsa BEYN mögött is a BENN van, a közBEN fogalmának természetes velejárója a bensőség.
CINEMA : mozi, film, filmszínház --------- SZÍNMŰ ! Az antik görög meg a német is K-ra írta, de ez SZ kezdés. Világszerte megvan a szó hasonmása, már rég a filmezés előttről, bármilyen eljátszott előadás már egy színmű(sor) , a későbbi film is voltaképpen az. Már a hindi, szanszkrit, perzsa és tamil nyelvekben is benne...
Többféle célú "ár" képzőnk lehet. Egy része mintha igékhez kötődne, azaz mintha abból lenne létre hozva tudatos szóképzéssel. Van egy olyan része is ezen képzőnek ami szerintem tudatosan az ÁR/ÉR-ték szavakat viszi bele a szóba mint értelem, ezt különösen a foglalkozást űzőknél figyelhetjük meg.
Ilyenkor az ÁR vég mintha ténylegesen az az ÁR volna, az ami ÉR valamit, értéket képvisel. A latin szavak vizsgálatánál tűnt fel hogy nagyon sokszor a befejezés --ARIUS ami egyenértékű a magyar már nyelvünkön képzett és ragozott ÁRUS szóval.
Hiszen a foglalkozást űző is ÁRUS , a szolgáltatását/hozzáértését és ezzel összefüggő termékeit árulja !
KALM-ÁR is árus, CSISZ-ÁR is az, és ő CSISZOL is. KULCS-ÁR : kulcsok ügyelője illetve lakatos. KULCSOL és KULCS-ÁRUS is ő. TAN-ÁR meg a TANT ÁRulja. KÁD-ÁR a kádakat. HORD-ÁR a hordozás árát kéri meg. BOD(o)N-ÁR a BÖDÖN ÁRa az melyre számít a készítéskor. És van még egy halom ilyen.
És még van egy nagyon fontos ez ügyben : Nem minden szó ilyen képzővel van ellátva, ami annak látszik !
Némely szóban nem önálló entitás az ÁR vég (er,or stb...)
Például a TÜKÖR szóban a vége az bizonyosan KÖR. Vagy a SÓVÁR szó második fele az a VÁR, azaz a várakozást fejezi ki. Azaz a szóvég még nem garancia rá hogy azzal állunk szemben aminek ez első blikkre látszik. Ezért jó minden egyes szót egyénenként vizsgálnunk, mert könnyen lehet hogy nem ott bontandó fel a szó, mintsem az első ránézésre tűnhet.
A HENGER második fele is inkább a GER a GURulást kifejező gyökszó lehet észszerűen. Vagy egy BOKOR végén is inkább a KÖR van.
HATÁR a HATOL ige tudatos képzete lehet, addig lehet hatolni .))
A TÖLCSÉR meg nem kizárt hogy a sok TÖLTSÉL felszólítás eredménye.)) A CS nyilván a TS hangpár hasonulása lehet...
Az -ár végződés (és változatai) azt jelenti, hogy valaki/valami a gyök jelentésével kapcsolatos cselekvést végez.
------
Nem csak azt:
ÚESz: határ: Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó a →hat¹ ’benyomul; előremegy’ lehetett. A végződés -ár névszóképző; vö. →búvár. A magyarázat nehézsége, hogy az -ár névszóképzővel alkotott szavak a cselekvőt jelölő főnevek, s a cselekvés eredményét igen ritkán jelölik; de vö. (a képző palatális változatával): füzér ’felfűzött tárgyak, díszek sora’ (→fűz¹), →tölcsér.
Elavult vagy elvont gyökökből, mint: mad-ár, bog-ár, ag-ár, kos-ár, gyap-ár, sud-ár, sugár, lajh-ár, szik-ár, hin-ár, gun-ár, sop-ár, sov-ár, pozs-ár, száty-ár, led-ér, eg-ér, gyök-ér, süg-ér, feh-ér, köv-ér, feny-ér, vez-ér, stb. Némelyekben ezek közől ékvesztő, vagyis eredetileg rövid ar er, mint: mad-ar-ak, bog-ar-ak, ag-ar-ak, kos-ar-ak, sud-ar-ak, eg-er-et, gyök-er-et, stb. 3
Van egy "ár" végződés, amely az "or/ör/er/ér" vegződéssel hasonlóan képez főnevet.
pl. határ, agyar, ... füzér, hunyor,
nem hangugratók: komor, csömör, gömör, tömör, továbbá a tulajdonnevek, p. Czobor, Fodor, Odor, Csupor, Csutor, Czuczor, stb.
