Ha valaki bejelentkezik, hogy szeretne fotózni és milyen gépet kell vennie, 99%-ban azt mondja, hogy természetet akar fotózni a családján kívül. És milyen igazuk van! Ezek szerint mindenki természetfotós :) Ki ilyen, ki olyan. Én is fotóztam már fűt és fát...
Van valami felsőbbrendűségi stichje kétség kívül van a bandának. Pedig a helyzet az, hogy jó sportfotót, portrét vagy szuper tárgyfotót készíteni ugyanannyira nehéz és spéci ismereteket tételez fel.
Énl megmondom őszintén, hogy ez a természetfotósság egy kicsit túl van lihegve. Valahogy egyszerűen nem illik valakinek magára azt mondani, hogy én természetfotós vayok. Hasonlatosan ahhoz, hogy számomra megemészthetelen valo ok miatt az emberek nem szokták magugra azt mondani, hogy jól tudnak ultizni. Mert azt nem illik. És a természetfotós ügyben még az a ködösítés is megy, hogy senki sem vállalja azt megfogalmazni, hogy ki számít természetfotósnak. Aki madarakat fotóz (mondjuk úgy hogy a madár szeme a képen nagyobb egy ötforintosnál) az feltétlenül természetfotós. AKi nem ezt teszi, az már necces, az már nem természetfotós alapból. Szóval van ezen a téren rendesen valami megfoghatatlan idétlenség.
Tokina 100/2,8 reklámnak szántam... ;-) Oxyura-t ismerem, már vagy 16 éve, viszont lehetőségem lesz megismerkedni személyesen alfa lyra-val, aminek azért örülök.
Nem mintha véradó lennék, de elmondom a véleményem. :)
Mivel a felső tetszik nekem, így elmondom, hogy mi az ami tetszik benne.
A kép elrendezése teljesen jó, nincsenek felesleges üres terek. A háttér homogén, amivel kiemeli a témát, de ad egy pluszt a háttér színátmenete. A mélységélesség nagyon jól van megválasztva, pont a középen lévő cseppen van, de azért látszik a többi is, de már kikerült a fő témából. A cseppben lévő tükröződés az, ami érdekessé teszi a képet, annak ellenére, hogy sok hasonlót fotóztak már. Az előtér szintén életlen, ami jó és csak a zöld színével tereli oda a figyelmet.
