Persykém! Tudod még nem teljesen lágyult az agyam, és emlékszek az akkori időkre. Az asszonyt 1986-ban ismertem meg, abban az évben nyár végén ment az akkori munkahelyén szervezett 2 napos bécsi kirándulásra, ahonnan hozott nekem egy 18 centis tekercs TDK LX szalagot több mint 1000 AS-ért. (nem volt olcsóbbért szalag) No és még hol voltak akkor a 90-es évek?...... Akkoriban tényleg úgy látszott, hogy vége a szalagos korszaknak, és bizony egyre nehezebb volt akár Polimer szalagot is venni. Bazzeg, kazetta volt akár mennyi is........
"Sony. Az FeCr számunkra csak kuriózum, és bár kétségtelenül jó szalag, nem éri el az ULH minőségét. A mi tippünk az ULH: akárhány szalagot teszteltünk is, mind közül ezt választanánk, mivel információnk szerint elfogadható árú szalag."
Azt hiszem már volt, de itt megtalálod az összes gyártott BASF és AGFA szalag jellemzőit is (a BASF 1980-ban vette meg teljesen az AGFA-t, gépekkel, mindennel együtt). Ha szétnézel a site-on le lehet mindent excel vagy pdf formátumban is tölteni... http://www.aes.org/aeshc/docs/basftape/basftapes.html
Nozal topiktársunk aki talán még most is a rádiónál dolgozik,ő ajándékozott meg egy kis tekercs befutóval. Azon pl zöld/ fehér befutó is volt meg fekete/fehér. Ez a két kombináció például nem szerepel azon a listán.
Azért az UD XL 50-120B inkább studiószalag, mert házimagnóra nem túl gazdaságos 50 mikronos szalagot rakni.
Az persze igaz, hogy a mágneses és egyéb tulajdonságai a házi magnószalagokhoz állnak közelebb. A mágneses tulajdonságai olyanok, hogy egy átlagos MAXELL, AKAI, FUJI, TDK szalaghoz beállított tipikus japán magnón tökéletesen lehet használni. Ráadásul szépen polírozott is, tehát a fejet se eszi úgy, minte egy echte stúdiószalag :-)))
Meg persze az is igaz, hogy az ára miatt kevesen mernek ollóval belevágni, szóval összességében tényleg nem egy klasszikus stúdiószalag.
Az XL 50-120B nem igazán stúdiószalag, attól függetlenül hogy 50 mikronos..... (van nekem is, AEG magra nem szabad feltenni mert iszonyatosan csúnyán csévélődik)