Nem ugyanarról beszélünk a képeket látva. Én a sima PD 256-ról és nem a 256/S-ről írtam, teljesen különböző hangszórók ezek.
Mint minden hasonló szélessávú hangszórónak, ennek is erősen hepe-hupás az átvitele, teli beszakadásokkal, kiemelésekkel. Ha jól láttam az adatlapján is +10, -10dB-es eltérések vannak az átvitelben. Igazából nem szerettem egyiket sem, volt egy-két darabom a PD 256-ból de gyorsan el is adtam azokat, mint a régi Videoton HC20/10-et is. Inkább nosztalgikus-értéke van, illetve azért még így is érzékenyebbek sok mai gyártmánynál, ami sokakat magához vonz.
SMA, a 98-100dB csak álom. Biztosan nincs annyi. Az RFT-kre is hasonló számokat írtak, mégis 4-5-6-tal kevesebb volt valójában. Van T-S azon az "adatlapon"? Gondolom nincs. Nem kell mindent elhinni.
A beépített membránok pedig ilyen, magasban kevés, középen beszakadó átvitelt eredményeznek, ráadásul az iránykarater is nagyon kusza, 1,5-2k- körül beszűkül, majd 4-5 körül újra kiszélesedik a tölcsé miatt, aztán 10k körül megint beszűkül. Legalább annyi a szerencse, hogy a tölcsér rezonanciafrekvenciáján, vagy akörül nincs nagyon nagy kioltás.
A membránok. 256-ból még csak ilyen kormos feketére színezettet láttam, pedig már mértem egypárat... Szerintem a narancsszín verzió nem sokáig készülhetett. Vagy eleve csak véletlenségből.
Szóval biztosra állíthatom, hogy ezek ilyenek. A 98dB-hez és a jó szélessávú átvitelhez meg semmi közük. Azért kommmersz általános célokra használhatók voltak, de semmi több.
Ui: ha a csúcsban mért hangynomást nézzük, akkor eredeti állapotú mágneskörrel csakugyan felugrik 98-ra itt-ott, de ettől még a valódi érzékenysége 10dB-vel kevesebb.
Nem narancs! Tégla színű akart az lenni fene a béléseteket...
2-3 éve lenn Vásárhelyen a Dye találkozón volt egy vele épített hangfal... hangulatos hangja volt, igen érzékeny, de én ezen inkább csak pengetős hangszereket hallgatnék... kivéve a basszgitárt. No+ tud ám kukorékolni ezerrel, ha meghajcsák :))))
De, a PD-206-os, 256-os, és a 306-os, valamint néhány OPD-tipus is narancs-vöröses színű membránnal készült.
Valóban, az érzékenységük volt a 98dB, némelyiké pedig 100dB.
Az adatlapon láthatóakat írtam le, nem mértem egyiket sem, bár a hangjuk ismerős, sokat hallottam ezekből és ma, ha volnának újak, biztos felvennék a versenyt a többi hasonló, de túlárazott ezoterikus jószággal szemben.
Na, végre! - megtaláltam a leírását az Orion PD256-nak, attól azért lényegesen jobb, mint amit shalafi írt róla. Ha kell az adatlapja, akkor beolvastatom a géppel és ha van publikus E-mail címed, elküldhetem. Sokféle verzióban készült, 4, 5, 15 Ohm-os tekercsekkel, 10-15VA, és 98dB(!) hatásfokkal, igaz, - ez a narancs-vörös színű membrános adata és 15 Ohm-on, de sokkal érzékenyebbek voltak az akkori és a mai átlagos hangszóróknál. Én nem dobnám ki, bár az a szürke-membrános jószág nem tudom, mennyire hasonlít a másikra. Üdv!
Én. Halltam, de annak már 45-48 éve, úgyhogy nem lehet autentikus a véleményem. De nekem akkor tecctt. De e egy akkori kölyök teccése volt. Már nem tudom felidézni a hangját.
Nézd. Nem mondtam, hogy ő asziszi. Sőt nem hisz semmit, csak javít, nagyon szépen ocón, és nem foglalkozik másokkal. Nos aszem ebben - ha másban nem - előbbréd tart nálad. Nem gondolod?
