Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
A komám kemencéje nincs ennyire túlcifrázva. Mint már hangsújoztam, az egyszerű megoldások jók! A komám kicsi kemencéje 6db téglából, és némi sósagyagból áll. A téglák kettessével egymásra vannak rakva egy u alaku alaprajz mentén. Ez belülről ki van tapasztva sós agyaggal, hogy egy kb fél literes szószostál alakú tűztér legyen. Az agyagba 4..5cm átmérőjű járat van, a tűzhely oldalának alsó részétől a tűztérig. A tűztér fenekén egy vaskereszt van 8-as köracélból beletapasztva az agyagba ott, akol a levegő bejön. A csőjárat úgy is készülhet, hogy szimplán egy csőkönyököt beletapasztasz a sósagyagba. Alul bedugod a fújtató csövét, és mehet. Azért arra vigyázz, hogy legyen kiszáradva az agyag, mikorra begyújtasz. Hogy mennyire sós az agyag, azzal nem lőnek nyulat. Sőt, sósnak sem kell lennie, hanem a homokos még jobb is. Fele bányahomok, fele agyag, ebből készül a kohó is.
A barna kavicsokat gyepvasércnek, vagy limonitnak, mocsárércnek esetleg az apróbb változatát vasborsónak nevezik. Ezek rozsdabarna-fekete színárnyalatú porózus rögök, melyeket egyes helyeken a fű közül lehet összeszedni. Ezt mosni kell, pörkölni, majd kóhósítással vas redukálható belőle. Ezt a technológiát indiában, perzsiában már az ókorban is ismerték, de ha emlékezetem nem csal lehet, hogy a szkíták is.
Esetleg tudnál arról a gazdaságos kemencéről e-mailba képet küldeni hogy, hogy néz ki.És hogy va megoldva a befúvatás, a méretarányak és még sok sok minden más érdekelne.
Én most egy elég tisztességes kis kemencét akarok öszehozni ,nem is kapkodom el.Az lenne a célom ezzel hogy minnél kevesebb tüzelőanyaggal minnél tovább és nagyobb hőmérségletet tudjak elérni.
Én úgy látom hogy nektek ez sikerült ha ilyen kést tudtatok készíteni!
Majd ésnis teszek fel ide képet, csak most annyi látszik az egészböl hogy a régi kemense helyén egy 20 cm magas sár meg kő tapasztásúalap van.
Már megterveztem a bejujtatást hogy, oldalrol és/vagy vaurol is lehessen majd fujtatni(mikor hogy a jobb).
Bátyámmal beszeretletek a porszívúba egy több állású kapcsoló amivel majd a befújás erősségét tudom szabájozni.
Lényegébe az egész úgy fog kinézni hogy, egy 60-70 széles 160-170 hosszú és derékmagasságú kő hasábot rakok fel amibe a csőrendszer lesz beépítve.
Ennek a teteére egy betonlap aminek agyag betétje lessz, erre téglábol egy 25cm széles és szintén 1m+ hosszú zárt, ámbár elől nyitott alagútszerű dolog, agyaggal körül belől leszigetelve.
Ez a barna kavicsos dolog is érdekelne, még nem hallottam róla....
Én csak az élezését csináltam ennek a darabnak. A markolatgomb úgy van rögzítve, hogy a markolattülskét beledugta a markolatgombon levő furatba, és kívülről elkalapálta, mint egy szegecset. A komám otthoni kovácskemencéje kicsi, és se kalapácsgépje, se rabszolgája nincsen, így ennél nagyobb darabot egymaga nem tud kikovácsolni. Valóban gyorsabban kell kis tömegű anyaggal dolgozni, de megoldja. Az ő munkahelye (műhelynek túlzás lenne nevezni) leginkább egy cigánykohóra hasonlít. Nagyon takarékos és egyszerű, bár avatatlannak eléggé kókány benyomást kelt, itt valszeg kiröhögnék (mint ahogy a te kohódat is kiröhögték). Akkor szoktunk nagyobb darabokat csinálni, ha én is ráérek elmenni, és akkor én is ráverek nagykalapáccsal. Ekkor kimegyünk a tanyára a nagyobb kemencéhez. Ez a munka fárasztó, de tanulságos. Megtanulsz pontosan, jól ütni, és mindent közelről látsz a mi történik. Legutóbb betyárfokosokat készítettünk együt, így már nekem is van fokosom, és kemény vagyok :). Komám nem szereti a gépeket, ő sokat ad a munka hangulatára, igen fontos neki, hogy amit lehet, úgy csináljunk, ahogy a régiek. A következő munkánk bucavas kohósítás lesz, vagyis barna kavicsokból vasat csiholunk, ha sikerül. Arra támaszkodunk, hogy mindent úgy csinálunk ahogy a régiek (már amennyire lehet tudni hogyan csinálták), és így működnie kell. Próbálom rábeszélni, hogy készítsen pikkelypáncélt, lovasnomád típusú nehézpáncélt. Nyugati típusú páncélt már készített.
Most vettem egy 100kg-os német ANKER üllőt, a kalapácsot ráejtem 20 centire pattan vissza, és olyan a hangja mint a citera pendítése, 4 oktávos magas C..
Azt írják a ráverő kalapács súlyának min. 30 szorosa legyen az üllő.
Az árát le sem írom mert infarktust kapnátok,narex-ban 20kilósat sem kapnék az áráért. Hoffmanban pedig egy komoly kalapácsot sem.
A görbület amiatt keletkezhetett, hogy nem volt egyenletes a vastagsága a hegye felé. De mostmár mindegy mert megpróbáltam kikalapálni a görbületét és eltört. Ennek a nakagoja is olyan volt mint az eddigieknek =). De mostmár arra is igyekezni fogok odafigyelni (mármint a nakagora). Azt hiszem egy ideig még inkább nem kovácsolok ilyen hosszú pengéket és inkább odafigyelek, hogy minél igényesebb késeket tudjak készíteni, szóval gyakorlok. Néhány kép edzés előttről: És utána:
A kemencével kapcsolatban. Szenet használok. Én is most szeretnék összerakni egy jobbat, mert eddigegy téglákból összerakottal hevítettem ahol egy vasrácson keresztül fúvattam alulról egy hajszárító motorjával. az edzéshez előbb ásnom kellett és egy nagyobb vaslemez. Szóval most akarok összerakni valami masszívabbat.
Most az előző késemmel foglalkozom és ezzel kapcsolatban az a kérdésem volna, hogy a koiguchit hogy kell csatlakoztatni a sayához. Ragasztani kell vagy hogy?
Én nagyon várom a képet a 90cm pengédről, a munkáid eddig is tetszettek.Habár a nakagoval nem vagyok kibékülve, és sok a kovácshiba( a sötét foltokra gondolok a penge felületen) de biztosan még kicsiszolás elődt készítetted. Habár azokat nehéz elkerülni.
Nemtudom te milyen anyagokat használsz, és milyen kemencéd van, de elég gyorsan készíted ezeket a pengéket.
Szenet használsz vagy gázoskemencét?
Én most újítom fel az egész kemencét és műhelyet is készítek köré, nagyon érdekelne pár kép hogy öletet lophassak esetleg..
A penge kienyenesítéséről annyit hogy, én azt hallotam satuban rézlap közt lehet kiegyenesíteni.Vagy esetleg apró kalapácsütésekkel de ez talán veszélyes lehet.
(Én a satus módszert kipróbáltam nem vált be, de szerintam nagyban számít it az anyag milyensége is, a kalapálást nem próbáltam mert az a pengém meg repedt volt és féltem hogy az ütésektöl el is törhet!)
Gondolom az edzés folyamán körbült el a penge, valószínű az lehetett a hiba nálad is mint énnálam.Vagyis hogy, a szélessége a pengének nem volt egyenlő, szóval ott keskenyebb lehetett a penge ahol elgörbült.
Ui: most olvasom hogy irtad is hogy edzés közbe letta görbület!!!!
Nemtudom menyi re volt benne részed citera, de nagyon gratulálok.Ez egy igen nagy sikerélmény lehet számodra.
Nagyon szép vadászkés hangulta van, én arra lennék nég kiváncsi hogy a markolattüske és a végén a "gomb" ami szintén a damasz acélbol van, hogy jön ösze(esetleg menetes).
Esetleg képet a folyamatrol gyártás közben félkész állapotba, ezeknagyon érdekelnének még engemet.
Gondolom nem egy késre való anyagnyit hajtottatok egyszerre vagy igen?
Mert mint tudjuk tul kicsi(kevés) anyaggal nem lehet hajtogatni mert hamar visszahűl a forradási hőmérségletről, és az anyagot nem tudod összeforrasztani.
Két kérdésem lenne. Az egyik, hogy tölgyfa alkalmas-e markolat és tok készítésére? A másik, hogy csináltam egy hosszabb pengét 90cm az egész (majd rakok fel képet). És edzés közben lett benne egy nagyon nagy görbület. Na ezt hogyan lehetne belőle kiszedni? Mert szerintem ezt hidegen semmiképp se lehet kikalapálni.
Hephaistos komámmal a következő kést készítettük: A kés pengéje hagyományos hajtogatásos technológiával készült lapdamaszk.Jó súlyeloszlású, mert a keresztvas és a markolatgomb is ugyanolyan damaszkolt acélból készült mint a maga a penge. Markolata ergonómikus, kellemes fogású, csontberakással díszített.
Adatok: A penge anyaga: C45 + 90CrMnV8 szerszámacélok Rétegszám: 60 A markolat anyaga: Diófa + marhalábszárcsont
Méretei: Teljes hossz: 230mm A penge hossza: 116mm A penge vastagsága: 4mm A penge maximális szélessége: 26 mm
Ezt egy igazi norvég fafaragó vette meg, aki szerint igazi skandináv formája van.
Imádkoztam Hephaistos komámhoz, és íme ezt válaszolta egy látomásban: szerinte ezt a kivitelt nem lehet tüzihegeszteni, mert a tüzihegesztést nagymértékű átkovácsolás is kell hogy kövesse, amihez túl kevés az anyag, elvékonyodna a hegesztés helyén. Tüzihegeszteni csak olyan darabokat lehet, ahol van hirtelen elvékonyodás a leendő kötés helyén, így csak ott éri el a hegesztési hőmérsékletet. Itt viszont egyenletes a vastagság ezért nem határozott, hogy hol fog "hiccelni". Isteni kinyilatkoztatása: ezt keményforrasztani kell, ha korhűen akarjuk csinálni. Ezt ugyanis a régiek is ismerték, és elég hozzá a sárgameleg is.
Szia Xulon. Oldali eltars nagyon jol mondta,regen ezt összekovacshegesztettek mivel nem volt mas .De manapsag ezt minden kovacs es lakatos ivhegeszti,ez amolyan "diszmükovacsolas",s a hegesztesi varratokat ahol a szerkezet megengedi megköszörölik,hogy ne latszodjon,s igy autentikusabb.Ezt äldiszmükoväcsoläsnak is hivjak,vagy legaläbis ahol dolgoztam egy ideig,a tulaj igy hivta.Bocsi az ekezetekert. Üdvözlettel P.
Ténleg jó lett a tanto, csaka a yokotet hiányolom, a nakago stílusa nekem kicsit snasz.Én tudom hogy néha nm ugy sikerülnek a dolgok ahogy szeretnénk, ha bár a tantokon ezeket valamiért nem szokták kihozni mint a hogy a Shinogi vonalt sem.
Csináltam néhány képet a készülőben lévő tantómról (amire nagyon büszke vagyok). A habakin még kell kicsit csiszolni. És utána elkezdem csinálni a markolatot meg a hüvelyt. Valaki meg tudná mondani, hogy a koiguchihoz kitől lehet venni bivaly szarvat?
Ne feledd, hogy nem árt helyet hagyni arra sem, ,hogy ki tudd kaparni a szén alól a hamut ha lyukas lesz a tűz. Én kitaláltam egy spec kardhoz való kemencét. Az a lényege, hogy egy seprűszerűen kiszélesedő légcsatorna táplálná levegővel a hosszani alakú tűzteret. Ez a légcstorna válaszfalakkal szakaszokra van osztva. Ha a válaszfalak elé tolózárakat építek be, akkor el lehet érni, hogy a tűztér hoszúsága állítható lesz, így nem kell mindig fölöslegesen nagy tüzet égetni, csak ha tényleg kardot kovácsolok. Az oldalról befúvás szerintem nem jó ötlet, elhűti a tüzet, és redukáló helyett oxidálóvá tenné a munkadarab körül áramló gázt.
Na látom kezd fellendülni a fórum.Valószínű a jó idő az oka:)
Segítségeteket szeretném kérni, újjá építem a kemencémet.Saját elképzelés alapján,egy ilyen fél ázsiai stílusót gondoltma ki.
A lényeg az lenne hogy, a levegő befúvatást ugy akraom megoldni hogy, alúlrol és oldalrol is kapjon levegőt a kemence.
Agondom az hogy, az alulrol való befúvatásrol kéne valmi metszet hogy mégis hogy is kéne megoldani.
Ugyanis ha rácsot rakok, olyan anyag kell ami nem olvad szét,és hamu se torlaszolja el a levegő útját.habár lehet hogy a hamu nem tömítené el mer a levegő áramlása nem engedné, de mégis ugy gondolom nem olyan egyszerű lehet ez a dolog.
