Úgy gondolom, hogy az ektelt idö során sokunkban felhalmozódhattak digit gépekkel kapcsolatos tapasztalatok, szívások, melyeket ugyan egyes topicocban fellelhetünk, de talánt közös konlúzióra is alkalmasak.
"A felbontás és a CA megítélésénél azt is vegyétek figyelembe, hogy ezek a képek kivétel nélkül kézből készültek! - amiből az következik, hogy csekélyke bemozdulás is mutathat a szélek felé CA-nak vélhető képhiba jelenségeket."
Akkor 100ha megfogalmazásával élve abrash most bosszantani fogja Képkovácsot...
Ha a plánparalell csinálja a CAt, akkor miért csak a képszéleken van és miért nem egyenletes a mérete?
Bemozdulás ügyben: a kézremegési bemozdulásnak is mindenhol egyenlőnek kell lennie. Egyetlen bemozdulást tudok elképzelni, ami a képszéleken erősebb: az optikai tengely körüli elforgatást, amit csak szándékosan lehet elérni.
a 17-40/4-gyel nekem a nagyon alacsonra eső felbontás volt a bajom. Sóstó partján kis kiváló sószemcséken kihalt. 100asa, állvány, f8. Passz... a ferde beesési szögnek tudtuk be akkor. Dián jól muzsikált (dián a tokina sem volt annyira rossz a szemlélési távolság miatt)
Igazad van, jpg-ben lőtte azt a néhányat az úriember, csak a 8 megásakat bontotta ki RAW-ból :-) Kb. egy 15 képes esküvői sorozat volt A2-esekre nyomva, aból is csak 2-3 kép volt 4 megás, a többi teljes méret, még mondta is az úr, hogy a végén már csak egy 64 megás kártyán volt kénytelen befejezni a buli képeket, mert elszámolta magát a kapacitással. Mindenesetre a 4 Mpx-es jpg-ből is nagyon elfogadható kisplakátok lettek, egy nekem is megmaradt, mert hibás ICC-ből származó enyhe színhiba miatt nem adtam ki, viszont a felbontása lenyűgöző, ismerve az eredeti fájl lehetőségeit.
Komoly beavatkozás WB-ben egyiken sincs, viszont erőteljes gamma módosítás/kontrsztozás van pl. a 2-es tájképen, illetve a park képén a hisztogram ki van húzva, másképp nagyon döglött lenne a fény hiánya miatt. A széthúzások a zaj szempontjából nagyon sokat rontanak. A többi kép úgyszólván nyers, alapbeállítású RAW konverzióval készültek lényegében utómunka nélkül. Pl. az éjszakaiak egyáltalán nem voltak piszkálva. A fasoros tájkép is teljesen nyers, ugyanígy a beltéri fényszegény képen is csak némi kontrasztozás van. USM nincs egyiken sem. WB-ben talán a legnagyobb módosítás úgy 3-400 Kelvin lehetett.
Azért azt is hozzá kell tennem, hogy szkennelt képek ilyen mértékű beavatkozásokat jobban ki szoktak bírni.
A felbontás és a CA megítélésénél azt is vegyétek figyelembe, hogy ezek a képek kivétel nélkül kézből készültek! - amiből az következik, hogy csekélyke bemozdulás is mutathat a szélek felé CA-nak vélhető képhiba jelenségeket.
Annyit mondanék még a mintaképekről, hogy szvsz teljesen átlagos, de nem könnyű felvételi helyzetek megoldásáról van szó, amit egy gyakorlott amatőr a mindennapi fotózás során nemegyszer elkövet. Számomra ez a próbasorozat a vártnál kedvezőbb minőségű eredményt hozott még annak fényében is, hogy nagy tömegben találkozom dslr képekkel és filmes slr képekkel is egyaránt.
"Az eddig látottak alapján a legszebb 20 D fájlokat 17-40L-essel produkálták, ezek között nem egy volt, ahol a szerző spórolt a tároló kapacitással és nem 8 Mpixellel, hanem csak 4 Mpixellel lőtte a témákat, mégis nagyon szép 40X60-asokat nyomtunk neki. Azt is elmondta, hogy a fájlok nyersek voltak, semmilyen utómunkát nem csinált rajtuk a RAW konverzión túl, a színeket is nekem kellett pontosra belőni."
Szerintem nem kell mindent elhinni a kedves megrendelőnek.
Bár a Kanyonhoz nem értek, de gondolom 4Mp-nél nincs RAW.
Százbolha 75-ös hozzászólásában van egy link, ami működik :-) (Bocsánat, de nem nagyon van időm újra megcsinálni, és most a gépemen is minden xar, lassú, mint a tetű, negyede sem műxik, holnap újra kell építenem a számítógépem)
Igen a Raw konverzió is sokféle végkimenetelű utómunkának fogható fel.
Nincs sem 10D-m, sem 20D-m, viszont gyakran nyomtatok ezekről a gépekről származó fájlokat és mindig megkérdem a szerzőket, hogy mivel készültek a képek (szeretek tájékozódni). Az eddig látottak alapján a legszebb 20 D fájlokat 17-40L-essel produkálták, ezek között nem egy volt, ahol a szerző spórolt a tároló kapacitással és nem 8 Mpixellel, hanem csak 4 Mpixellel lőtte a témákat, mégis nagyon szép 40X60-asokat nyomtunk neki. Azt is elmondta, hogy a fájlok nyersek voltak, semmilyen utómunkát nem csinált rajtuk a RAW konverzión túl, a színeket is nekem kellett pontosra belőni.
Természetesen a megítéslés lehet szubjektív (bár sok emberrel megcsináltam a kontrollt az ominózus sorozat egy 4Mpixelesről készült nyomatával) és lehetnek erőteljes darabonkénti eltérések az obik között is.
Nem vagyok Canonos, semilyen marketing befolyásoltság alatt nem állok, azt írom, amit tapasztaltam :-)
Helyezz a sugármenetbe egy plánparalel üveglapot úgy hogy a leképzés síkjával szöget zárjon be. A rajta törést szenvedő fénnyalábok akár egy prizmán áthaladva színeikre bomlanak és pontosan olyan látszatot keltenek mint a CA. Az állításomat nem nehéz ellenőrizni: az adott képen érdekes módon vízszintes irányban gyakorlatilag alig látható CA, míg függőlegesen a képszélek felé nagyon durva. A gépet függőlegesen sokkal döntöttebben, vízszintesen pedig gyakorlatilag párhuzamosan tartottam a kirakatüveggel, ez okozza az irányfüggő CA-t. (Ha máshonnan is nézted a linkeket, azért még az eredeti hozzászólásomban ott van a magyarázat!) Ne keverd össze az ellenérveket a kiakadással, a vita egészséges formájában nem szellemi verekedés, hanem eszmecsere :-)
Szvsz nehéz megfogni a kérdést, de talán olyan ez, mint az USM (Unsharp masking) kérdése:
- azok a képek, amiket a szerzőjük már kezelt USM-mel 2-3 szorosukra rippelve az éles kontúroknál durván szétesnek, ebből a szempontból az a jó, amit nem kezelnek élesítéssel,
-a digi szenzorra leképződött CA képi hatásai hasonlóak, mint az USM nagyítva, tehát ugyanúgy szétverik a finom részleteket, a szemünk nagyon érezni kezdi a nem természetes belső pixelkontraszt arányokat, a kontúrok természetellenes szétesését.
Értelemszerűen egy L-es obival ez a jelenség kevésbé jelentkezik, jobban felhúzható, akár az USM nélküli nyers fájl.
Gondolom a siemens csillagos tesztjeidnél erőteljesen ügyeltél az USM gondos alkalmazására, vagy inkább elkerülésére. Azt is mondhatnám, hogy nagyon sokban függ a nagyíthatóság a fájl előéletétől.
Egy fájlt mindig a szenzorról lekerült 100%-on kell csekkolni, minden beavatkozás módosít valamit a kinézetén. Ha ebben az állapotukban nézem a képeket, akkor a gondosan korrigált leképzésű optika képe kb. olyasféle minőségtöbbletet kell okozzon, mint a roll film a leica kockához viszonyítva - vagyis simább szebb tónusok, színzaj mentes finom átmenetek, szebb finom részletek, vagyis összességében kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, jobban egyben lévő képet mutat.
Az egész gondolatkört ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor arról folytak itt heves viták, hogy meglátszik-e 800X600 pixeles képen, hogy leica, vagy roll, vagy síkfilm volt a kép eredetije. Számomra egyértelmű, hogy igen, de ezt rengetegen vitatják.
"Úgy látom jó sokan nem olvastok figyelmesen :-)
A fehér porcelán szobrocskák jó vastag kirakatüvegen át készültek,"
Képkovács, már megint felülről közelited a mások véleményét... a linked olvashatatlan mindenki számára a neten nem szokásos ékezethasználat miatt. Ergo lehet ott mármely magyarázat, a képet nem onnan nézzük, hanem egy kedves topiktárs itt is közzétett, kizárólag a képekre mutató linkgyűjteményéből. Kár kiakadni, ha a képeket innen nézve nincs hozzá a magyarázat.
Viszont komolyan kiváncsi vagyok azokra a szakmai indokokra, mi alapján egy kváziplánparalell üveg (meg a rajta levő uv fólia stb) olyan jelenséget okoz, ami CA jellegű. Pontszerű fényforrásnál nég érteném is, de reflektált fénynél nem értem. Miért csak az éleken jelenik meg? (nem támadok, mindössze kérdezek). És amennyiben a fólia is játszik, az miért nem lágyitja le a képet? Ha van valikél digi a háztartásban, lőne egy tesztet? érdekes lenne.
" mert nyomatokon nagyítva még 20D-ről is csak a 17-40L obival és összemérhető minőségű társaival készült felvételek bírtak ki eddig kb. 40X60-as nagyítást"
Nincs itt elirás?? a 17-40 (az én 10D tapasztalatom alapján) sirnivalóan és sajnálatosan rosszabb képet ad, mint a többi L zoom cucc. Persze jobb egy tokina 19-35(vált. fényerő) valaminél, de azonos a képe egy alsókat zooméval filmen nézve.
" a fehérek akkor is részlettelennek, kiégettnek tűnnek, míg filmen még épp egy hajszálnyival az alpfátyol felett is érzem a részleteket." - tegyük hozzá, hogy Képkovács gépecskéje alapján itélve. 10d-vel volt esély részletes fehéret csinálni még jpgből is. (ez nem támadás csak hozzáfűzés)
azt _gondolom_ a CA nem a kirakatüvegből van, de nem teszteltem le. Nem pocskondiáztam a gépecskédet, ellenkezőleg. Viszont ha meglenne a 10D-m, ami árából rangefinder cuccot vettem, akkor jól letesztelném a dolgot.
Ha mindent osztunk, szorzunk és az előítéleteket minden irányban letompítjuk, akkor nem hiszem, hogy túl sok vitatkoznivaló van a gondoltakkal.
Nem istenítek semmit, továbbra is a dia az én igazi terepem, viszont együtt élek a digivel és megpróbálom belőle is kicsiholni azt, amit egyébként elvárok a fényképeimtől, és nagyon kellemesen meglepődtem, mert jópár esetben ez nem is annyira nehéz, mint korábban gondoltam :-)
Valóban 100 DPI végfelbontás környékén esik szét a kép, addig viszonylag egyben van.
Sokat javít a nagyíthatóságon a nyomtatáshoz használt profi rip szoftver, ami 3-4-szeres nagyítást még szinte minőségvesztés nélkül el tud érni, a PS erre nem igazán alkalmas. A printer 600 DPI-n dolgozott.
Mások számára még az objektívvel és a képminőséggel kapcsolatban: -7X-es átfogású zoomról beszélünk a kis gépen, aminek analóg megfelelői semmivel sem tudnak jobban teljesíteni filmen sem. Ugyanekkora, vagy esetenkén sokkal nagyobb kromatikus aberrációkat látok a filmek szkennelésekor, sőt a legtöbb ekkora átfogású filmes zoom képminősége messze ezalatt a minőség alatt van! (Napi laborgyakorlat alapján mondom) Sokat kínlódok igényes nagyítások készítésekor azzal, hogy a szivárványos kontúrokat valahogy eltüntessem a kiállítási képekről. Ezek a problémák léteznek a legjobb L-es obikon is, csak kevésbé tűnnek fel az A5-A3 átlag nagyításokon, viszont kezelendővé válnak 50X70 felett.
A 20D vs Pro 1 összehasonlítás megállja a helyét sok szempontból, mert nyomatokon nagyítva még 20D-ről is csak a 17-40L obival és összemérhető minőségű társaival készült felvételek bírtak ki eddig kb. 40X60-as nagyítást, a többi eddig nyomott 20D felvétel általában már megcsúnyult ekkora méretben. 50X70-es már csak elvétve akadt, de azokon már nagyon lejött a digit fíling.
Ehhez képest a gagyi zoomos Pro 1-es kompakt képei közül eddig szinte mindegyik kifogástalanul részletgazdag legalább A2-ig (40X60) (legalábbis nincs velük több torna, mint az ekkora analóg zoomos filmes felvételekkel).
A gondom a fájllal az volt, hogy rettenetes döglötten jöttek át a színek és tónusok, ezért a konverziónál elég rendesen felkeményítettem, (kb. 0.6 körüli gammára) hogy valami színe legyen. Ettől persze a zaj is felugrott a 400 ASA szintjére, jól látod, viszont az eredeti nem zajos, sima, éles de döglött. Az ott látott valóság igen szegényes mása, és ezen bizony nem segített expósor sem, mert mind fakóbb volt a valóságnál. Ez volt a legjobb expo.
Itt is a dia a nyerő, mint szinte mindegyiknél, nekem is egyértelmű, hogy nagyméretben többnyire igen kompromisszumos a digi, viszont A3-A2-nél nem nagyobbra felhúzva, ha sikerül élethű színeket és tónusokat is belecsalni, akkor nem ad rosszabb eredményt, mint egy jó közepes amatőr diafelvétel.
Az eddigi öszevetéseim alapján az esetek 65%-ában egyértelmű volt a dia előnye, viszont a maradék esetekben a rendkívül rugalmas fehéregyensúly és a mélységélesség eltérések miatt mégis a digi néz ki jobban (persze csak behatárolt nagyíthatósággal).
Az elkenődések számomra az összes eddig látott diginél rendkívül zavaróak, ebből a szempontból még nem láttam jó gépet beleértve a legdrágábbakat is, talán ez is egy digi jellegzetesség, (akár a hang CD-n a nagyon halk zenei részletek durván karcos hangzása), pedig a laborban igen sokféle gépről fordult már meg kép...
A fehér porcelán szobrocskák jó vastag kirakatüvegen át készültek, nehogy már ezt összekeverjétek a lencse tényleges mértékű kromatikus aberrációjával. Ha a többi képen nincs olyan, akkor azon sem a lencse hibáját látjátok, hanem a kirakatüveg hatását.
Ebben a gépkategóriában egyébként ma még egyetlen CA-tól mentes lencséjű gép sem létezik, a széleken mindegyik lencséje bont valamicskét, bár az irodalmak szerint a Pro 1-é talán az egyik legkisebbet produkálja az összes közül...
Minden mélyebb fejtegetés nélkül sokban alátámaszthatom a gondolataidat. A paralel megcsinált diafelvételek elsőre nem látszanak élesebbnek, de szinte határ nélkül húzhatók, a szemnek nagyon sokáig kellemes marad. A digi részletei pedig egyszercsak minden átmenet nélkül elfogynak. Egyik nagyításban még egyben van a kép, kicsivel jobban felhúzva szinte átmenet nélkül széthullik. Mindenesetre ez a határ nyomaton valahol 60X80 cm-nél kezd érezhetően átbillenni élvezhetelenbe, addig nincs nagy gond.
A műanyagérzet sajnos megvan még a határnagyítás alatt is. Hihetetlenül másképp viselkedik pl. a fehérekben is: hiába jó a hisztogram és van még rajta vagy fél blende tartalék a kiégésig, a fehérek akkor is részlettelennek, kiégettnek tűnnek, míg filmen még épp egy hajszálnyival az alpfátyol felett is érzem a részleteket.
