A RECEPTEK gyűjtőtopikja a Konyhasztalon.
Stahl ajnározást és fikázást ill. ezekkel kapcsolatos összes chat-et kérjük a Stahl topicba megtenni: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9132473&la=55683973 ill. a számos Stahl-os topikok valamelyikébe.
Egész nyugodtan, onnan senki nem fogja kimoderálni, még a Stahl ügyvédeinek sem engedünk. :)
Az utóbbi két Stahl könyvet nézegettem tegnap egy könyvesboltban, de nem voltak benne recept jegyzékek, igy gondolom csak úgy a szövegben vannak elrejtve.
THAI CSIRKELEVES KÓKUSZTEJJEL ÉS CHILIVEL
Vannak ételek, amelyekre rá lehet kapni. Megkóstoljuk őket, rögtön beléjük szeretünk, és onnantól kezdve kialakul sürgető vágyunk, hogy újra és újra megtapasztalhassuk csodálatos izüket. Ilyen számomra a thai csirkeleves. Ha van időm bevásárolni, akkor hivatalos módon készitem. Veszek hozzá sűrű kókusztejet, aromás galagagyökeret, főzök csirkeszárnyból alaplevet, és az autentikusság kedvéért zsákmányolok halszószt meg száritott zöldcitromlevelet is. De ha nincs módom a budapesti Nagycsarnok alagsorában portyázni, akkor megteszi egy nagyobb szupermarket is. Ilyenkor a kókusztejet az itteni biopolcokon található kókusztejporra cserélem, és galanga helyett gyömbért, alaplé helyett leveskockát, halszósz helyett pedig szójaszószt veszek. Az a legjobb az egészben, hogy a levescsoda igy is müködik.
HOZZÁVALÓK: 1 zöldcitrom, 2 friss chilipaprika, 3 szál újhagyma, 1 négycentis friss gyömbérdarab, 20 deka kókusztejpor, 1 liter víz, fél tyúkleveskocka, 2 teáskanál szójaszósz, fél teáskanál barnacukor, 1 nagy csirkecomb, 1 maroknyi friss korianderzöld.
A zöldcitromot megreszelem, félbevágom, és az egyik félnek szúrőn át kifacsarok a levét. A méregerős chilipaprikát kimagozom, aztán ezt és az újhagyma fehér szárát vékonyam felkarikázom. Ezek után meghámozom a gyömbért, felkarikázom félcentis korongokká és következik a levesfőzés. A kókusztejport közepes méretű fazékba szórom és kézi habverővel kevergetve hozzáöntöm a vizet. Ha már csomómentes, belemorzsolom a leveskocka-felét, és belelötykölöm a szójaszószt. Jöhet a fazékba a többi hozzávaló: beleteszem a barnacukrot, a megreszelt zöldcitromhéjat, az átszúrt zöldcitromlevet, és a felkarikázott chilipaprikát, újhagymát meg gyömbért. Miután ezek belekerültek, fakanállal kevergetve erős lángon felforralom az egészet és amikor bugyogni kezd, lejjebb veszem a tűzet. A levesalapot 15 percig csendes forrásban tartom. Miközben az illatos egyveleg elrotyog magában – igen, a savanykás zöldcitromlé miatt a kókusztej kicsit kicsapodik, de sebaj, igy is nagyon finom lesz – jut időm a korianderzöldre és a csirkecombra. A füszernövényt apróra vágom, a csirkecombot pedig „megműtőm”. Ez annyit jelent, hogy leszedem róla a bőrt, aztán éles késsel leoperálom a csontról a húst, és a szintiszta végeredményt felszeletelem egycentis kockákra. Amikor letelt a negyedórás forralás, belekeverem a fazékba a csirkehúskockákat, és kb. 5 perc alatt puhára főzőm. Végül belevegyitem a korianderzöldpöttyöket is, aztán megkóstolom a végeredményt. Ha kell, további zöldcitromlével, szójaszüsszal, chilivel vagy barna cukorral beállitom a savnykás, a sós, az erős és az édes izek meglepően harmonikus összhatását, és ehetünk. 2 adag lesz belőle.
Vegyes érzelmekkel álltunk a Nigella Lawsontól ihletett tévészakácsnő heti menüjéhez, de javarészt kellemesen csalódtunk. Befogadtuk Stahl Judit legendás szeretetét, és elmondhatjuk, a levesei egészen jók, a főfogásaiban csak néhány bakit találtunk. Az édességek azonban aggasztóak, pedig a séfnő nyalakodós, lihegős imázsa miatt azt gondoltuk, abban a műfajban a legjobb.
A tésztát nem nyújtani kellett, hanem fakanállal vagy kézzel összekeverni. Ízlés szerint tejföl/joghurt/kefírrel kellett összedolgozni és elég ragacsos tésztát kaptam, amit kanálnyi/fakanálnyi méretekben 'szaggattam' (adagoltam) a gyümi tetejére.
Éppen költözködés közben vagyunk és hétvégén Anyukámnál szeretném megsütni, de a pontos/megközelítő arányokra nem emlékszem.
Hozzávalók: 10 deka mandula 1 kiló nektarin 5 deka barna cukor 1 teáskanál vaníliaaroma 1 evőkanál étkezési keményítő 20 deka liszt 1 teáskanál sütőpor ½ teáskanál szódabikarbóna 10 deka hideg vaj 10 deka cukor 2 deci joghurt puha vaj a sütőtál kikenéséhez Bekapcsolom a sütőt 200 C-ra (gázsütőn 6-os fokozat), és kivajazok egy 20x30 centis, kb. 6 centi mély sütőtálat. Mivel a tésztának nem tesz jót, ha áll, először a mandulával és a gyümölccsel foglalkozom. A mandulát egy száraz serpenyőben kevergetve illatosra pirítom, és félreteszem hűlni. Ezután a nektarinokat megfelezem, kimagozom, és mindegyik gyümölcsfelet 3-3 cikkbe vágom. Az édesség gyümölcsös alapjához a nektarin-cikkeket összeforgatom a barna cukorral, az étkezési keményítővel, a vaníliaaromával és a citrom megreszelt héjával, aztán már csak a pirított mandula van hátra. A felét mozsárban durvára töröm, majd ezt hozzáadom a barna cukros – keményítős – vaníliás - citromos nektarinhoz. Következik a tészta. A maradék pirított mandulát finomra darálom, és gép után gép, átteszem a darálóból a késes betétű robotgépembe. Hozzáadom a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát és a cukrot. Ezután belekockázom a hideg vajat, majd megvárom, amíg a robotgép kései kb. 1 perc alatt apró morzsákká dolgozzák szét az egészet. (A tésztát kézzel is el lehet készíteni, a sorrend ugyanez marad. Arra viszont érdemes ügyelni, hogy minél gyorsabban morzsoljuk össze a vajat a liszttel.) A morzsát végül kiöntöm egy tálba, és tessék-lássék módra összegyúrom a joghurttal. Nem iparkodom túl a dolgot: ahogy az enyhén ragacsos massza összeállt, már jó is. Megvagyok a gyümölccsel, rendben a tészta is, tehát jöhet az összeállítás. A kivajazott sütőtálba beleteszem a nektarin-keveréket, aztán apróbb adagokban elosztom rajta a tésztát. Egyáltalán nem baj, ha ilyenkor egy-két helyen kilátszik alóla a gyümölcs. Szerintem kifejezetten guszta, amikor a 30-35 perces sütés után jól kivehető, hogyan sült rotyogósra az illatos gyümölcs az aranyszínű tésztakéreg alatt. Tejszínhabbal, vaníliafagyival, de akár mindkettővel is nagyon finom! 6 adag lesz belőle. (Szerepelt a NŐK LAPJÁBAN is 2004/34)
HOZZÁVALÓK: 1 adag omlós tészta, 30 dkg cukor, ½ vanílinrúd, 15 dkg vékony szeletekre vágott, hideg vaj, 2 ½ kg félbevágott, kicsutkázott savanykás alma.
Egy sütőlemezre sütőpapírt terítek. Ezután enyhén lisztezett deszkán kb. 27 cm átmérőjű körlappá nyújtom az omlós tésztát, majd átteszem a sütőlemezre, és legalább 1 órára berakom a hűtőbe. A cukor egy részét tisztára mosott kávédarálóban finomra őrlöm a darabkára vágott vaníliarúddal, aztán hozzákeverem a többi cukrot, és egyenletesen elterítem egy vastag aljú 26 cm átmérőjű, kerek sütőtálban vagy lábasban. (A sütőtál csak fémből lehet, mert sütés előtt még meg kell benne párolni a tűzhelyen az almákat is. Ha lábast használunk, és a füle műanyagból van, mindenképpen érdemes többrétegnyi alufóliába burkolni, hogy bírja majd az erős hőt a sütőben). A vajdarabokat egyenletesen ráhelyezem a cukorrétegre, majd a fél almákat körkörös alakban elrendezem a vaj tetején. A külső szélen kezdem, és az almadarabokat mindig az oldalukra állítom. A gyümölcsöt jó szorosan kell egymás mellé rakosgatni, és óvatosan egymásnak tolni, hogy megálljon. Ha kész az első, külső kör, lerakom a következő sor almát, és ezeket is jó szorosan összetolom. Végül pontosan a belső kör közepére helyezek egy almafelet, és ha szükséges, apróbb gyümölcsdarabokkal betöltöm a fennmaradó kis hézagokat. A lényeg az, hogy a lehető legtöbb almát tuszkoljam az edénybe úgy, hogy a végeredmény szép és rendezett legyen. A lábast vagy a fémből készült sütőtálat mérsékelt tűzre teszem, és fedő nélkül kb. 1 órán át párolom az almákat. Ezalatt a cukor aranybarnára pirul. Közben ügyelek rá, hogy az almák ne ragadjanak le: időnként erősebbre vagy gyengédebbre veszem a lángot, lassítandó vagy gyorsítandó a főzést. Miután a cukor és a vaj megolvadt, az alma pedig kiengedte a levét, időnként meglocsolgatom az almákat a vajas-cukros lével. Az almák fokozatosan karamellizálódnak a cukortól, csak a tetejük marad kissé nyers. Előmelegítem a sütőt 220 fokra (gázsütőn 7-es fokozat). Amikor a vajas-cukros lé már szép barna, és az almák szinte teljesen átfőttek, kiveszem a hűtőszekrényből a tésztát, és gyorsan de óvatosan az almákra helyezem. Ezt úgy a legegyszerűbb, ha először feltekerem lisztezett nyújtófára, majd onnan görgetem le óvatosan. Utána amennyire csak tudom, megpróbálom a tésztaszéleket az almák alá dugdosni, és egyúttal lazán megmozgatom az almákat, hogy minél inkább a lábas közepe felé kerüljenek, Ez azért fontos, mert ha sütés közben a széleken esetleg összezsugorodna a tészta, akkor is befedi a gyümölcsöt. Ha ezután még maradt felesleges tészta, éles késsel lenyisszantom és kidobom. A lábast vagy a sütőtálat egy sütőlemezre vagy tepsire rakom, és kb. 25-30 perc alatt aranybarnára sütöm a tortát. Ha a lé kibugyog a tésztából, nem baj, a sütemény mindenképp lédús lesz többé-kevésbé, az alma fajtájától függően. Amikor megsült a torta, kiveszem a sütőből. Azonnal ráborítok egy lapos peremű tálcát, és határozott mozdulattal ráfordítom a sütőtálat. Utána leemelem a tortáról a lábast vagy a formát, és ha találok benne beleragadt almát, a helyére illesztem a tésztán. Megvárom, amíg a vékony tésztájú, karamelles almatorta kihűl egy kicsit, majd vastag szeletekre vágom, és tálalom.
Régóta olvasgatom a topicot, de eddig csak letöltöttem receptet, ami tetszett.
Abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy pár éve megjelent a Nők Lapjában Stahl Judit pár receptje. Ezek között volt egy sütemény, aminél a gyümölcs került a tepsi aljába és a tetejére a tészta, amit megsütött. Tavaly, illetve előtte többször megsütöttem már, de most jól elkavartam az újságkivágást. Tudnátok segíteni?
Sziasztok! Én már régóta látok ilyen tortákat. És nagyon szép így is, nemcsak marcipánból. Nemcsak méterre vannak szalagok, hanem előre csomagolva is, maslira megköthetők. Virágboltot azért mondhatott, mert az a legelérhetőbb, de az írószerboltokban és szupermarketekben az irodaszereknél vannak szalagok. Használat előtt természetesen szépen le lehet tisztítani még az orignál csomagolásút is, és mondhatom, különleges lesz tőle a torta. Nézzél körül egy-két jobb cukrászdában, és látni fogod, milyen hihetetlen széles a felhasználási lehetőség színben és formában.
