Csak tippelek, de szerintem ezen lezlik zöménél a sebességet a motor közvetlen ki-be kapcsolgatásával lehet váltani. Általában ezek a régebbi cuccok (mivel nem digitálisan vezérelt léptetőmotorosok) így a motor fordulatát nem szabályozza semmi. Helyette két motort hazsnálnak. Egy kis tengelyűt a lassú forgáshoz és egy tárcsás tengelyűt a gyors forgáshoz. Ha a két motor vízszintesen van egymás mellett egy kis relé billenti rá a kiválasztott motort az éxíjhajtó tárcsára. Másik mód, a két motor egymásra van szerelve és vagy egyik, vagy másik hajtja az éxíjtárcsát. Egy jackdugó ki-behúzása életveszély ezekben az esetekben. Érdemes közelebbről belenézni. Kéne jópár fénykép a kezelőfelületéről, esetleg a belsejéről.
Tisztelt Nagyértemű! Minap sikeresen hozzájutottam egy rég vágyott műszerre, egy Echolette ME II-SR tip. orgona erősítőre. Az indítás részben sikeres volt, hang, legalábbis alapzaj van, a hangszert még nem mertem rádugni, viszont a motor nem hajt. Pedál nincs, ahogy visszaolvastam, egy két nyomógombos pedál kéne hozzá, ahol az egyik kapcsoló a motort indítja, a másik a fordulatot szabályozza. Sajnos kapcsrajzot nem találtam eddig az erősítőhöz, zárlatot nem szeretnék okozni, ezért előbb nálam tapasztaltabbakat kérdeznék, hogy az alábbi pedálkapcsoló séma működhet-e? Olvastam korábbi hozzászólások közt, hogy valamelyik típusnál a kétgombos Hiwatt pedál megfelelő a célra, az erősítő oldalán egy sima 6.3-as Stereo jack aljzat van. Ezt találtam, fedheti a valóságot?
Továbbá egy némileg elmosódott képen egy ha jól emlékszem ME III típushoz való pedálban láttam fóliakondenzátorokat, gondolom az ívhúzást megelőzendő kerültek be, ezek kapacitásértékét ha valaki segítene megtalálni, azt megköszönném.
Jazztől a metálig sok minden érdekel, de ettől még mindig ez az egyik kedvenc lemezem. Igaz, ez már a funkys Lgt, kevés Hammonddal, de talán még nem utáljátok ki innen...;)
Nagyon jó, hogy egy hatalmas repertoárt oszt meg velünk és a legismertebb JOS által játszott számokkal, mintha ő játszaná.
Majd előkeresem a DVD-imet, ahol nqagyjából sorban van, ámbár látszik hogy 2-3 felvételből állították össze. Sajnos a kép-hang szinkron sem az igazi. Szerintem nálam ugyanígy ez a minőség. Hát ilyenek ezek az amatőr videók. Viszont értékes kordokumentum, klassz tananyag.
Újabb Jimmy Foster videósorozat került fel a Youtube-ra. Ez gyakorlatilag az a dupla DVD. Minősége VHS, de legalább van. Az "akadémikus" Jimmy Smith-i iskola. Még a beszédhangja is hasonló. Ki nem hallani, hogy ez egy perka nélküli B2 step drawbarokkal. Kihúzza a 22/3-ot és tisztára úgy szól.
....a LÉNYEG az, szerintem,(többszöri elolvasás után is!) hogy a kiválasztott (a 850-ből..) és ténylegesen használatba vett -sokszor tucatnyi -(és egyénileg elrendezett, egyszerübb v. nagy, komplikált setup) is fizikailag kezelhető, állva egy lábbal is, plána ülve két lábbal.. a klasszikus Hammondoknál nagyon nehézkes az ügy - amint szapora váltások kellenek, miközben a végtagok inkább a játékkaal lennének elfoglalva -persze ha valaki megelégszik csak mondjuk periódukénti v. 8-16 taktusonkénti egyszeri vállltással, azt ez nem zavarja- tehát korszak stilusfüggő is a probléma nagysága...
-modern klónoknál mindez elvileg megoldható lenne, vannak már részmegoldások, de részben gyökeresen átgondolni és esetleg öszzefüggő rendszerben minden szóbajöhető kivánságot JÓL megtervezni (és esetleg merészen egyes hagyományokat megtörni...- ha a főnök engedi!!- és persze pénzkérdés is, megéri-e a gyártónak-többnyire nem!)...ettól mi billentyüsök (nem csak hammondistákat érint a probléma!!) nagyon messze vagyunk.. itt még rengteg javitanivaló lenne, esetleg útttörő új részmegoldásokkal...-ezt napestig lehetne-pédákkal- több oldalon ragozni..
-a gitárosok lóhossznyi előnyben vannak, maguk tudják a dolgot szervezni, felépiteni, kombinálni, testre szabni, kezelni, stb.. és ezt persze ki is használják....
- ami a ló túloldalát illeti -külsős szemmel nézve van benne valami, de ha most összeirnám mindazt
a valójában gyakorlatilag aprólékosnak tekinthető szempontot, amiről olvashatok, amit hammondisták világszerte tárgyalnak, ami alapján válogatnak, nagy munkával modifikálnak, és komolyan vitatkoznak, - persze teljes joggal- azt hiszem túllépném még a 850-es számot is, és valaki más outsider ezt ugyanúgy a misztifikáció kategóriába utalhatná...szóval hamár ló, száljunk le róla némi megértéssel... -V.
Hammond - Novachord. Egy nagyon rendhagyó Hammond 1940-ből. Egy kisebb sorozatot építettek belőle. A világ első polifón szntetizátor, orgona?? Később több évtizedig készítették az egyszerűsített változatát S6 chord organ néven. Hangkeltésük nem mechanikus.
Ebben a gitárosok effektparkjában vs ergonómia szerintem is van valami első olvasatra. Bár ott inkább azt nem érteni, hogy kb 850 féle chorus, delay vagy flanger pedál közül melyik az igazibb chorus, delay vagy flanger. :) Szóval ott meg már bőven a ló túloldala is túl van misztifikálva.
..."Atsuko Hashimoto is szépen játssza, de valahogy a vibrátóval nem volt megelégedve....
...sorry, de az elemzésed nálam nem jön be....nem a vibrátó minőségével volt baja, -azt kiválasztotta saját elgondolása szerint, és nemigen váltogatta- hanem az időbeli váltás-kezeléséval kezelésével -még nem jött össze neki. Ugye van az a játékstilus-lehetőség -föleg lassu számoknál,- hogy az effekteket -vib.-leslie-perc.- s azok kombinációit igen sűrön, akár egyetlen frázis alatt váltogatása.-és persze megfeleő időzitéssel, ritimus passzolással
(a látszólag amorf, laza rubátónak is megvan a maga belső ritmusa, legalábbi JÓ előadóknál!) -Ez persze nem mindenki stílusa, a "nagyoknál" sem, és effektek szapora bevonása, s jó időbeli kivielezése nagy pluszmunkát-koncentrációt igényel! - (s mellesleg adott esetben pl. egy gyorsansebességreagáló Leslie-klónt, v. más raffináltabb dolgokat is) és egyszersmint sajnos küzdelmet a hangszer előnytelen ergonómiájával - ami szerinted a B-3 -nál elérte a történelmi kiforrott csúcsot és már jottányit sem szabadna változtatni...!
- ezt itt "otthoni gykorlás" ,(amúgy dicsérendő) szintjén látjuk- nem koncretérett, kiforrott produkció -okkulni lehet belűle- én nem tettem volna fel még a YT.-ra a nagyok mellé, (bár az sok valóban harmatgyenge produkció mellet jól hathat, a hölgy tehetséges és tudhat valóban "szépen" játszani...t tud az előadó azalatt összehozni kapkodó erőfeszítéssel...
-...pl egy rubato-kitartott akkord hossza zeneileg megfogalmazondó, és nem függjön atól,, hogy hány gombváltást tud az előadó azalatt összehozni kapkodó erőfeszítéssel...
Ez a fajta játékmód lehetőségei és határai-viszont - lássuk be- az előadó zenei képességein ill. szándékain túl az adott orgona ergonómiájától függenek szine teljes mértékban, és -sorry!- de az "autentikus" Hammondok itt sok kívánnivalót mutatnak fel, végül is nem erre lettek kitalálva. Ezen persze átgondolt modifikálásokkkal lehetne segíteni, de ezzel elvész a hangszer "autenticitása"! .( és persze hihtőleg viszonteladási értéke is csökkenne...)
- Egy ravasz e-gitáros,- aki állandóan elmerül a legkülönböző, nagyszámó effektek világában , minden látható külön erőfeszítés nélkül, -igen nagy gonddal tervezi meg és állítja össze technikailag a testre és programmra szabott effekt-boardját, amit aztán játszi könnyedséggael kezelhet, mig egy hammondosnak ugyancsak kapaszkodnia kell a kevesebb számu effektkészlet -esetenkén halmozott- kezeléséval.. - ,teheti, s egész iparág támogatja ebben, mig sajnos még egy úgymond modern orgona v. keybord, DP tulajdonosa még olyan gyermegded problémákkal küzd, hogy jól elérhetőek-e a kezelőszervek, sajnos a modern billentyűs iparnak a leggyengébb láncszeme az ergonómia, pedig csak józan parasztésszel kellne gongolkozni tervezőknek-és persze némi élőjátosi tapasztalattal rendelkezniük...
-persze már nyilván jócskán offolok, az igazi "autentikusokat" mindez hidegen hagyja, legalábbis a nyilkozatokból ítélve.. -V.
Szinte lépcsőszerű a fejlődés köztük. Joey tényleg a legélvezhetőbbé munkálta ki azon a San Francisco-i konc. felvételen. Nekem is az a legkellemesebb. Viszont egyáltalán nem is sejtettem, hogy ez nem tisztán az ő ötletein alapul mint feldolgozás.
Az egyik legszabb hammondos szám, The Good Life. Don Patterson talán Jimmy Smithnél is nagyobb hatású volt Joey DeFrancescora. Hihetetlen mennyi finom megoldás. Jellemző a lábbasszus, jobbkéz harmónia és balkéz dallam.
A játék, a balkéz és hozzá hangolt lábmunkát jól mutatja. Árnyalatnyival többet lábbasszusozik a minimálisan elvárhatóval, de a rövid lenyomások így is csak puffanást adnak a kézi basszusához.
Érdemes megfigyelni, az alsó manuálra nem húzza ki a 808-at, nehogy megpöckölje szóló közben. Egyszerű helyette hátul a drótokkal beprogramozni.
A fémszórás jó drága megoldás, és még a tengely is görbe lesz. Tapasztalatból írom. Nem kell azzal annyit szarakodni, csak a tengelyvég közepét kell jól megfúrni, hogy központos legyen a közepe a forgórésznek. De nem akarok itt senkit fárasztani a gépi forgácsolás részleteivel.
Nem dobom el, ha lesz hozzá kedvem meg időm, akkor foglalkozom vele. Fémszórással fel lehet rakni a tengelyt és akkor már csak csapágyat kell csinálni (meg a pajzsba egy új tartó gumilapot kivágni)...
