Amúgy tök jó lenne, ha vki definiálná, mi az hogy biszex, mert én nem tudom magam "besorolni".
Nővel csak szexet tudnék elképzelni, semmi többet, de erre vágyom is. Azonban életem párja egy Férfi, aki maximálisan kielégít. Akkor én most biszex vagyok? Vagy hetero?...
Ismerkedek, ismerkedek... Újabb szexközeli élményem nem volt, csak találtam magamnak egy leányzót aki nagyon tetszik, de Ő meg "húz". Szóval nem mondja meg mit akar.
Az esetem a csaj, a testét tekintve: van mit fogni rajta, de nem kövér, sportol, nőies, hosszú haja van. Helyes kis gödröcske van az arcán. Elbűvölő mosolya van. Érdekes, ő az első lány, akinél kimondottan izgulok, hogy ne küldjön el, hagyja, hogy kényeztessem...
Szeretném ha sétálnánk, beszélgetnénk, úgy mikor megismerkedtünk, ha megszagolhatnám ismét a csuklóját - parfümmánisá úgy mint én, és megmutatta, milyen parfümöt fújt próbaképp' a csuklójára -, szeretnék a csuklójától felfelé a karján elindulni, néha nyelvvel, néha ajkakkal... Elérnék a vállához, megnyalnám a nyakát, fülét, beletúrnék a hajába, csókolgatnám az arcát, megcsókolnám a szép száját, elvesznék a szemeiben, cirógatnám a melleit, majd temperamentumosan átkarolnám, és céltudatosan vetköztetném... Megszabadítanám csipkés melltartójától, és a tangájától, ami kilátszott a szoknyájából, ahogy ült... Mélyen megsimítanám a szeméremajkai közti vágatot, cirógatnám a combjait, izmos fenekét, és belenyalnék édes csiklójába, hüvelyébe, és addig nyalnám, amíg a falnak dőlve - másképp nem tudná tartani magát -, el nem élvez... Aztán csókolnám, kényeztetném...
Mondjuk ismét álmodtam, de ez elmosódottabb álom volt.
Délutáni, rövid szunyókálást "hajtottam végre", és akkor álmodtam.
Valami ultragazdagoknak való boltban voltam, férfi öltözködési kellékek, meg egyebek voltak ott - gőzöm sincs, mit kerestem ott, de egy lány mindenáron meg akart győzni arról, hogy meg tud tanítani, hogy kell lánnyal csókolózni. Aztán pont felébredtem, amikor történt volna bármi.
Úgyhogy egyelőre ne haragudjatok, de nem tudok mit írni. Ha lesz egy csöpp időm, a fantáziaszüleményeimet írom le, OK?
:o))))) Értettem a finoman árnyaltat - mármint célzást. Hát igen, valóbvan álom volt, és azt nem tudom kontrollálni. De ha lesz ilyen élményem - márpedig remélem -, akkor azt hűen, mindenféle torzítás nélkül leírom, ha van rá igény.
- Akarsz sétálni egyet? - kérdezte mosolyogva.
- Persze, miért ne, de itt hagyod a cuccod?
- Jaj, jó hogy szólsz, összepakolok.
- És az üzletkötés? - kérdeztem megrökönyödve.
- Áh, ráér holnap. - kacsintott, és már pakolt is..."
Hát persze! Modern világban élünk. Erről az "egyszerű" esetről egy vicc jut eszenbe:
-Kisasszony, elkisérhetem hazáig?
-Hát persze, hogy meg...:-)
Nem kritizálni akartalak, mert csak egy álom volt. De ha azt irtad volna, hogy megtörtént, AKKOR aztán...:-)))
insert floppy: én azért lepődtem meg, hogy ilyet álmodom, mert van egy férfi Kedvesem, és csupán az (amúgy olyan intim mint az álomban) együttlétre vágyom egy nővel, többre nem. De jól esett írni, és mindig jól esik írni, bármi is a téma. Szeretem a homoszexualitást, mint témát, mert szép történetekre ad ihletet, és nagyszerű szerelmekről, izgató szeretkezésekről olvastam már.
Sétáltam a vásárban. Akartam venni egy fehér hajgumit. Érdekes volt, mert teljesen kihalt volt az egész város, mintha csak pár osztálytársam meg én lettünk volna, de az osztálytársaim is elhúztak a legközelebbi kocsma felé. Egyetemista voltam. Szép lánynak tartottak, bomlottak utánam a fiúk. De nekem egy sem kellett, nem volt meg bennük az, amire szükségem volt.
Megláttam egy bódét, ami tulajdonképpen nem is volt más, csak egy asztal leterítve terítővel, meg a portékával. Mögötte egy pici, filigrán lány ült. Rövid szőkésbarna hajú, hatalmas szempillák, csillogó zöld szemek. Olyan volt, mint egy kisgyerek.
Nagyon elmerült egy vastag könyvben, amit bevont újságpapírral, hogy még csak véletlenül se lehessen tudni, mit olvas. Közben rágcsált egy almát, és tágranyitott szemeivel falta a sorokat. Tündéri látvány volt. Nem is akartam megzavarni. Késő. Felnézett, és kérdezte, mivel szolgálhat. Én álltam megbabonázva, és kellett egy fél perc, mire kijózanodtam. Rámosolyogtam - mi mást tehettem volna zavaromban -, és mondtam neki, hogy keresek egy fehér hajgumit. Lehetőleg valami puha anyagból.
Az asztalon jobbára kézimunkák, különböző anyagból összevarrt ruhák, egyéb tárgyak sorakoztak. Valahonnan előkeresett egy ilyesmi hajgumit, aminek a hátulja fehér volt. Hatalmas kérlelő szemekkel nézett rám, hogy vegyem meg. Megvettem hát, aztán beszédbe elegyedtünk.
- Akarsz sétálni egyet? - kérdezte mosolyogva.
- Persze, miért ne, de itt hagyod a cuccod?
- Jaj, jó hogy szólsz, összepakolok.
- És az üzletkötés? - kérdeztem megrökönyödve.
- Áh, ráér holnap. - kacsintott, és már pakolt is.
Sétáltunk hát, macskaköves utcákon, sikátorokon át. Nem is tudom, merre jártunk már, beszélgettünk, és nagyon jól éreztem magam. Helyes lány volt, és úgy tudott nézni, hogy beleőrültem. Megérkeztünk egy alacsony házikóhoz, aminek az ablakában muskátlik voltak. Annyira alacsony volt, hogy a tető ott kezdődött, ahol a fejem volt. Egy sikátorban volt a házikó, mellette magasodtak a bérházak. Nem tudom, hogy csöppent ide ez a pirinyó odú. Mindenesetre tetszett, hogy mindenütt zöldell a fű, és a házikó előtt van egy kb. 20 centis szakasz elkerítve, ahol virágok növekedtek.
- Itt lakom. Vigyázz a bejáratnál, lépcső van, és be ne verd a fejed. - mondta Anna. Így hívták. Sikerült bevernem a fejem, bármennyire vigyáztam. Lekóvályogtam a lépcsőn, és az első utamba akadó pirinyó kis székre leültem.
- Jaj ne! Beverted a fejed? Várj csak, hozok borogatást. - Egy perc múlva már szorította a fejemhez a hideg, puha rongyot. A melle az arcomat érte, kis keze simogatta a hajam. Nem tudom, szándékosan tette-e, de nagyon jó volt. Hirtelen megtört a varázs, és mintha semmi nem történt volna, megkérdezte:
- Kérsz habos csokoládét? Fejbeütésekre az a legjobb ellenszer.
- Akkor kérek. - mosolyodtam el.
Isteni habos csokoládét készített, olyan volt, mint a mesében. És Anna csak ontotta magából amit feltehetőleg eddig senkivel nem tudott megosztani.
- Most épp egy kalandregényt olvasok, amiben lovagok vannak, meg gonosz király, meg... Jaj istenem, olyan magányos vagyok... - elkomolyodott, és nézett maga elé. Még törékenyebbnek tűnt így. Közelebb húzódtam hozzá, és átöleltem. Nyugtatgattam, majd hirtelen rám nézett, megfogta az arcom, és megcsókolt. Majd ölelt, símogatott. Úgy bizseregtem a csókjaitól, mint még soha. Eddig csak fiúk csókoltak. Átnedvesedtem. Visszacsókoltam, ő ettől még nagyobb hévvel, de ugyanakkor még gyengédebben, még erotikusabban csókolt. Mikor el tudtam szabadulni a szájától, ránéztem, és kérdő tekintettel néztem rá - n úgy gondoltam, felvázolja a folytatást... Ehelyett elszégyellte magát, és azt mondta:
- Ne haragudj. Magányos vagyok, nincs senkim. Szüleim meghaltak, ezt az egy házikót hagyták rám. A könyveimnek élek. Férfiakat nem érdeklem, senkitől nem kapok szeretetet, csak átélem azokat a szerelmeket, amiket a könyveim hősei. És most itt vagy te, sugárzol a szeretni-akarástól, és a szeretetéhségtől, és gyönyörű vagy. Hallgattál engem. Eddig ezt soha senki nem tette meg. Szükségem van rád!
- Nem haragszom, Anna. Lehet hogy hihetetlen, de szeretlek. Szeretem, hogy törékeny vagy, hogy olyan vagy, amilyen. Nézd, nem tudom hány órája ismerlek, azt sem tudom, ma van-e még, vagy már holnap, de nem is érdekel. Nagyon jó veled beszélgetni, nézni az arcod, elmerüli a tekintetedben.
Azután nem beszéltünk többet erről, csak olvasott nekem a csilingelő, pajkos hangján. Én hozzábújva hallgattam a takaró alá bújva. Együtt aludtunk el. Reggel sütött a nap, és arra ébredtem, hogy Anna néz engem gyönyörködve. Azt hittem, csak álmodom mindezt. De nem. Ott feküdt mellettem, és mikor észrevette, hogy felébredtem, megsímogatta az arcom.
- Jó reggelt - mondta - remélem, jól aludtál.
- Igen.
- Mit kérsz reggelire?
- Mit kaphatok?
- Én általában friss mézet, gyümölcsöt, és tejet szoktam reggelizni, de van müzli, vagy kakaó, vagy zsömle.
- Jó lesz nekem az, amit te eszel.
Szóval, úgy éltem mellette, ahogy ő addig. Teljesen összeszoktunk. Szüleimmel közöltem, hogy találtam lakótársat, elköltözöm. Meg akarták ismerni, hát bemutattam nekik Annát. Megnyugodtak, hogy nem férfival költöztem össze. Konzervatív szüleim voltak, jó hogy erényövet nem kötöttek rám. De nem is tudták, minek örülnek.
Teltek-múltak a hónapok, és a csók teljesen kitörlődött. Vagy leglábbis én azt hittem. Néha, mikor Anna szájára vetődött a tekintetem, megkívántam, de nem mertem közeledni. Egyre inkább hiányzott valami. Ebben a meseszerű világban nem tudtam, mi az. Azonban egyik nap el kellett intéznem egy hivatalos ügyet, bementem a városba. És ott, a sok "civilizált" nép közt, a szexista hírdetések sokaságában rájöttem: hiányzik a testi közelség, a "bújás", az ölelés, a csók, az intim együttlét, a szeretkezés. Hazafelé nem tudom milyen indíttatásból, vettem virágot Annának. Szép vörösrózsát. Magamból indultam ki, imádom a vörösrózsát. Tudtam, hogy nem lesz otthon, mert dolgozik. Csokrot vettem, meg egy szálat külön. Mikor hazaértem, a csokrot fogtam, minden egyes virágot megfosztottam a szirmaitól, és beszórtam velük az ágyat, körülötte a földet egész a bejáratig. Azt az egy szál, még bimbós rózsát pedig keresztbe fektetve elhelyeztem az ágyon. Gyertyákat gyújtottam, és mivel még nyár volt, és tikkasztó hőség, egy szál fehérneműben, baracklevet iszogatva, egy könyvet olvasva vártam Annát. Rájöttem: szerelmes vagyok Annába. Noha teljesen heteroszexuális neveltetést kaptam, nem tudtam magam elítélni azért, mert nő létemre, nőbe vagyok szerelmes. Benne minden megvolt egyszerre, amit én a férfiakban nem találtam meg.
Hazajött, épp akart volna valamit újságolni, mikor meglátta a környezetet, és engem. Elakadt a szava. Ledobta a cuccait, odajött hozzám, és hosszú hónapok után ismét megcsókolt. Szótlanul elkezdett vetkőztetni, lágyan, selymes ujjai végigfutottak a bőrömön. Mellebimbóim megteltek vérrel, keményen várták Anna puha ajkait. Anna nem is habozott, nyalta a melleimet, kényeztette őket minden sóhajtásával. Nyelve nedvesen játszott duzzadó melleimmel. Cirógattam kicsi testét, arcocskáját, haját. Levetkőztettem, megcsókoltam, átöleltem, fülébe súgtam: "Szeretlek!", visszamosolygott rá, ő is belesúgta ezt az én fülembe. A rózsát megköszönte, félrerakta az ágyról, és lágyan lefektetett az ágyra. Ott feküdtem alatta meztelenül, a testem forró volt, és lüktetett a kéjvágytól. Lehúzta rólam a tangámat, végigcirógatta a vénuszdombom. Felszisszentem, annyira vártam már, hogy hozzám érjen. Lassan, finoman széttárta a lábaimat, csodálta nedves szeméremajkaim. Lehajolt és lágyan belémnyalt. Puha, vastag ajkai rátapadtak a nemiszervemre, nyelve gyorsan futkározótt a hüvelyem és a csiklóm közt. Mikor már a kéjtől hangosan nyögtem, Anna keskeny ujjait bedugta a hüvelyembe. Azt hittem, elvesztem az eszem a gyönyörtől. De ezt még fokozta, mikor a végbélnyílásomba is besüllyesztette egy ujját, és ritmikusan nyalt, és kényeztetett az ujjaival. Nem bírtam tovább öt percnél, elélveztem, duplán. Magamhoz öleltem forró, lüktető testét, csókoltam, majd mikor magamhoz tértem, én kerültem fölé, végigcsókoltam apró mellecskéjét, feszes hasát, símogattam gömbölyű popsiját, éa végigsimítottam a nemiszervét. Éreztem, hogy csúszik, úgyhogy azon nyomban belemékyesztettem a hüvelyébe két ujjamat. Teste megfeszült, két szép melle kőkemény volt. Miközben az ujjaimmal kényezttem őt alul, addig a nyalogattam a mellét, és csókoltam a száját. Majd vissza az ujjaimhoz, és belenyaltam. Fenséges íze volt forró ágyékának. Nyaltam őt finoman, körkörösen, majd egyre vadabbul, közben dugtam az ujjaimmal. Pózt váltottunk, én letérdeltem a földre, hogy ő még jobban széttárhassa lábait. Nyaltam, beszívtam az illatát, masszíroztam a melleit, dugtam a hüvelyét, és közben újra közel jártam az orgazmushoz. Ő hangosan felsikoltott, majd nyögött egyet, és elernyedve elterült. Gyönyörű volt orgazmus után. Pihegtünk egymás mellett. Amikor feleszmélt, látta hogy én ismét felizgultam, ő megint kényeztetett. És ezt egész kifáradásig folytattuk. Gyönyörűéjszaka volt, szerelmünk kinyilatkoztatása és beteljesedése.
Három évig éltünk nagy szerelemben, minden napos apró romantikus meglepetésekkel, csak egymásnak, Annával. Aztán egyik nap jött egy rendőr, őt kereste. Kiderült, hogy el kell mennie. Már nem emlékszem miért. A fájdalomtól nem figyeltem az okra, csak azt tudtam, hogy elszakítanak attól, akit szeretek. Az utolsó képem Annáról, hogy a rendőr fogja a karját, ő meg szerelmesen, bánatosan rámnéz. Anna örök. Nekem. Soha többé nem voltam szerelmes.
(c) BlondHurricane - ez egy álom volt, nem valós eset. Remélem tetszett. :o)
Azért nincs, mert eredetileg heteroszexuális vagyok, van egy Kedvesem, csak időközben rájöttem, hogy szeretnék kényeztetni egy helyes lányt is, de nemtom hogy akadhatnék partnerre - aki nem akar többet szexnél.
nekem is be kellett hajtanom a szobám ajtaját. nálunk a főnököm gyakran bentmarad estig, de ő nem szokott hívatlanul bejönni. időnként viszont nagyon helyes takarítólánykát látok sétálni a folyosón. amikor elnézegetem a nadrág alól átsejlő, ringó kis hátsóját, bizony nem lenne ellenemre, ha bejönne:-))
ne is mondd! általában a cégnél szakítok időt az olvasására, és aztán alig-alig tudok "sátort bontani". öltönynadrág alá már nem is merek száras alsót felvenni...:-))
