"Kuczora: Utánpótlásszinten a többi nemzet még nem foglalkozik annyit a taktikával, mint mi, náluk főként az egyéni képzésen van a hangsúly. Mi már a korosztályos válogatottakkal úgy megyünk az egyes világeseményekre, hogy aprólékosan, minden ellenfélre kidolgozzuk a részletes taktikát. Ez a taktika aztán felnőttszinten már nem sokat változik, ami a külföldieknek kedvez...."
Ez orbitális ostobaság. Ezt tényleg Kuczora mondta...? Vagy az újságíró mixelte össze...?:O
Teljesen mások az edzők és teljesen mások a csapatok akikkel felnőttben játszunk mint up-ban.
Meglepődnék ha változtatás nélkül átvennénk az up-taktikát.
Arról nem is beszélve h az improvizációs képesség a magyar up-válogatottak egyik legnagyobb erőssége (a másik a kiváló védekezés). Persze megvan a taktika, de minket aztán nem kell nógatni h rögtönözzünk ha van rá lehetőség (és gyakran van).
Sztem ugyanazt próbálja mondani, mint amit a Bölk is mondott a tavaly nyári 3. Halbzeit podcast adásban. Fiatal korban nem engedik a játßékosokat a saját fejük után menni, kizárólag az edzö által elöírt taktika számít, viszont így nem tudnak rögtönözni, mert mindig a betanultakat választják alternatíva hiányában.
Vagy valaki valahol bénán faragott ki egy félmondatot és igazából arra akart utalni, hogy a külföldi játékosok technikai képzettsége stabilabb alapokon nyugszik (ami nem ritkán igaz is, főleg, ha olyan helyen "pallérozódnak" a játékosaink, ahol nem fektetnek hangsúlyt az egyéni képzésre).
Vagy mindaz egyszerre igaz, amit eddig írtunk az interjúról.
"Mi már a korosztályos válogatottakkal úgy megyünk az egyes világeseményekre, hogy aprólékosan, minden ellenfélre kidolgozzuk a részletes taktikát. Ez a taktika aztán felnőttszinten már nem sokat változik, ami a külföldieknek kedvez."
ha tudják az ellenfél taktikáját és mégsem tudnak tenni ellene, akkor valahol csak a magyar up-ben csúszik homok a fogaskerekek közé...vagy nem?
Ő is látja azt, amit itt is mindenki (egy-két kivétellel):
– Utánpótlásszinten a többi nemzet még nem foglalkozik annyit a taktikával, mint mi, náluk főként az egyéni képzésen van a hangsúly. Mi már a korosztályos válogatottakkal úgy megyünk az egyes világeseményekre, hogy aprólékosan, minden ellenfélre kidolgozzuk a részletes taktikát. Ez a taktika aztán felnőttszinten már nem sokat változik, ami a külföldieknek kedvez.
Akkor emlékezzünk meg a táblázat másik végéről is. Ma sikerült visszanéznem minden kiesési rangadók kiesési rangadóját, a háromfős edzői válságstábbal operáló Bergischer HC balingeni fellépését, avagy a 17. látogatását a 18. helyezett csapatnál.
A Balingen húsz percig a játék minden elemét uralta és ott vége is lett számukra a dalnak, a BHC tulajdonképpen tükörsimán, időnként öt-hat góllal is vezetve nyert 25-21-re. A Veszprémmel hírbe hozott Nikola Grahovac kis túlzással egymaga verte meg a saját csapatát, háromszor lőve a ziccerét Rudeckbe, a poszttársai meg még nála is szörnyűbbek voltak, nagyjából ugyanannyira, mint az irányítóik vagy épp jobblövőben a meccs nagy részében pályán tartózkodó, tökéletesen veszélytelen Leimeter Csaba (megj. Jerome Müller, a helyettese még rosszabb volt).
Az Eisenach a hétvégén legyalulta a Stuttgartot, így már 15. helyen állnak, öt roppant kényelmes pontra a kiesést jelentő 17. pozíciótól öt fordulóval a vége előtt. A Balingennek voltaképpen befellegzett, de a Bergischer HC-nak is kisebb csodára van szüksége még mindig a bennmaradáshoz.
Úgy kezdődött, hogy 5-0-ra vezetett a Füchse. Jicha időt kért (akkor még csak 4-0 volt), és hát én így Filip Jichát nem sűrűn láttam, az időkérés Jevgenyij Vasziljevics legszebb napjait idézte. Pár percre rá 7-6 volt, és onnan a lefújásig sose volt 2-nél több a különbség.
A végét a Füchse eltaktikázta, egálnál támadtak a győztes gólért, és annyira húzták az időt, hogy ne maradjon idő ellentámadásra, hogy végül nekik se maradt idejük kapuralövésre. 32-32, ezzel most azonos pontszámmal áll a Magdeburg és a Füchse, de a berliniek eggyel több meccset játszottak. A Magdeburgnak már rangadója nincs hátra, és a gólkülönbségük is sokkal jobb, szóval nekik még egy vereség is belefér.
Életének 64. életévében elhunyt a Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnökének tanácsadója, Györfi János kézilabda-mesteredző, a TFSE kézilabda-szakosztályának szakmai igazgatója.
A sportág fejlödését az újra bevezetett A-, B-, C-világbajnokság szolgálná. Kevesebb résztvevö, ezért kevesebb csarnok, kb azonos képességü csapatok, ezért több sikerélmény a ma kevésbé sikeres csapatoknak. Csak így a Ha$$on Mu$tafa kevésbé tudná tömni a saját zsebét.
Lehet azon lovagolni, hogy miért nem fejlődik a sportág (főleg női vonalon) Európán kívül (magánvélemény: ott sem okvetlenül), de előbb fagyna be a pokol, mint hogy egy férfi világversenyt elvigyenek az amerikai kontinens bármely pontjára vagy a Távol-Keletre.
Az persze más kérdés, hogy egy 32 csapatos mezőnyt egy bizonyos gazdasági teljesítőképesség és méret alatt egyszerűen képtelenségnek tűnik vendégül látni akkor is, ha egynél több ország rendez.
Nekem a férfi eb-vb-kel kapcsolatban mindig van egy olyan tudatalatti érzésem, hogy az folyton a Németország-Dánia-Svédország-Norvégia tengelyen forog, forog, forog és csak forog. Néha persze közbe kerül Horvátország vagy Franciaország is.
Denmark/Iceland/Norway: 2031 IHF Men’s World Championship
Spain: 2029 IHF Women’s World Championship
Czechia/Poland: 2031 IHF Women’s World Championship
Németországban volt a 2019-es VB, ott lesz a 2027-es, és részben a 2029-es is. Az IHF szerint ez lesz a jubileumi, 10. férfi VB Németországban. Nekem csak 9 jött ki, de mindegy, biztos ők tudják jobban.
Siófokon mindig ez a pacák szokott lenni. Az ismertetöjele: hetesnél mindig mondta a kapus nevét (pl. Kapus) majd a lövö nevét (pl. Lövö) ilyen formában: "kapus vagy Lövö? Lövö vagy Kapus?"
A nem német érdekeltségű selejtezőket jól láttam, hogy nem adja semmi az országban? (Nem állítom, hogy minden követ megmozgattam az információ beszerzéséért, de _lehet_, belenéznék pár meccsbe.)
OFF
Mi lesz azzal az egységsugarú münchenivel, aki eddig az FCB sikereire bazírozta az önértékelését??? :-P
Nem tudom, hogy ő volt-e ez, de az egyik kedvencem a siófoki közvetitésekből, amikor Piros a szabaddobásnál mutatta, hogy kéri a három métert, mire közölte a közvetítő emberke, hogy a hármas számú figura következik 😀
Ma meg kéne nézni a magyar és a német válogatott meccsét, a kupadöntőt, meg a leverkuseni futballcsapat történetének első bajnoki címét (ez még nem 100%), meg valamikor enni is kéne. Ez így együtt kicsit sok lesz. Németország - Paraguay teljesen tét nélküli és egyébként is sima hazai, lehet, hogy az lesz az áldozat. De a focimeccs se ér véget, mire kezdődik a magyar-japán. Igazán tekintettel lehettek volna rám.
Mondjuk a Magdeburg a kupát alighanem simán behúzza, a Melsungen max. a Metzingen múlt havi sikerének lemásolásában reménykedhet.
Ilyen fogalmatlan riporterek nálunk is vannak, pl. a fehérvári tv embere, de ilyen volt az Őszi Mátyás is, vagy hogy hívják, aki a Siófok házi riportere volt, és valami elmebeteg ötlettől vezérelve egy nagyokosunk őt alkalmazta a hazai közvetítéseinknél, természetesen azt se tudta, milyen rendezvényen van, ezért a mi meccsünkön Hajrá, Siófok-ot mondott.
Ha szabad megjegyeznem, a Melsungen-Flensburg DHB-kupa elődöntő ritka szórakoztató volt :) A Flensszel nem igazán szokták feltörölni a padlót, de ma még az is sikerült. A 33-28-as végeredmény jótékonyan eltakarja, hogy volt a Melsungen ment nyolccal is.
A Dyn közvetíti a német férfi Bundesliga 1. és 2. osztályának minden bajnoki mérkőzését (valamint lehet náluk nézni a női 1. osztályt is, de azt csak átveszik, nem ők csinálják). Ez rengeteg mérkőzés. A rangadókra jut ötfős stáb, profi riporter, szakértő, helyszíni riporter, a nem annyira érdekes meccsekre meg odatesznek valami gyakornok kislányt egyedül.
Ha az M4 Sport közvetítene egyes hétvégéken húsz meccset, hidd el, ott is Varga Ákos fénylő csillag lenne az égen.
A mélypont egyébként az Eurosport. Ők adnak egy szezonban, nem tudom pontosan, kb. 8-10 női bajnoki meccset, szigorúan péntek este. Közvetít Uwe Semrau, aki az ország talán legprofibb kézilabdás riportere, de mindenképpen a legprofibbak egyike - viszont női kézilabdával egyáltalán nem foglalkozik. Nemhogy a játékosok, de még a csapatok neveit is papírról olvassa, fogalma sincs, ki kicsoda. Szakértő Isabell Klein, akit azért hívnak, mert közel lakik a müncheni stúdióhoz. Na, azok a közvetítések nagyon durvák. Amikor az lesz a fő téma, hogy X játékos a neve alapján valószínűleg északnémet, de legalábbis tuti nem bajor, azt nehéz alulmúlni.