én a rádiósat nem hallottam, de szerintem ugyanaz lehetett, mint ami az atv-n volt október 9.-én. (vagy nem ?) ezt megnézheted. kicsit lentebb ott a link is.
Sziasztok! Jót nevettem ma este, de ahogy olvaslak titeket, talán nem voltam vele egyedül. Elcsíptem egy Feldmár-interjú utolsó negyedóráját a Klubrádióban. Friderikusz interjúvolta. Gyakorlatilag az történt, hogy Friderikusz kérdezett - hát, írjunk a javára legalább annyit, hogy az átlagriporternél azért eszesebb -, Feldmár meg nem győzte magyarázni, hogy az a fogalomrendszer, amiben Friderikusz a kérdéseket megfogalmazza, miért félrevezető és használhatatlan. És ebből kifolyólag, hogyan kellene esetleg arról beszélni, ami van. Na, ez Fridinek túl sok volt. Nem bírta felfogni a helyzetet. Kérdezte tovább a típuskérdéseit, aztán kurtán végett vetett a beszélgetésnek - lejárt a műsoridő. Feldmár utolsó szavai után a műsor rövid vége-szignálja következett, majd Friderikusz szavai: "Nos, ma kicsit rövidebbek voltunk a megszokottnál, de így legalább több idő jutott a zenének." Áá. Lenyűgöző, hogy minden pontosan önmaga, és ez minden okoskodás mellett, közben, vagy éppen által kinyilvánítja önmagát.
Megkérdeztem a férjemet, hogy szerinte a Fridi tényleg ilyen hülye, vagy csak most azt találta ki, hogy ő a nép egyszerű gyermeke. Szerinte tényleg ilyen hülye. Főképp ott húztam el a szájamat, mikor arra utalt, hogy az emberek többsége véleménye szerint nem képes Feldmár intellektuális magasságaiban szárnyalni, és hát majd nem fognak tudni beszélgetni, és ugye ily módon nem működik Feldmár "módszere". Wazz. :S
Egy műsorvezetőnek azért utánna kellene nézni az intervjúalanya dolgai után.. már ha nem olyan blikk szintű szemetet akar gyártani :)))
Fridi sajnos elég gyönge volt, többet ért volna ha az értetlenkedés helyett hagyta volna beszélni, ha már úgy sem kompetens a témában - persze kérdés ezt felismerte-e.
És Fridi jaj de nem értett semmit :). Azt például teljesen fordítva értette, hogy a pszichiáterek 98%-a sohasem volt még terápián... Mondjuk ha életében először hallotta (ez elég valószínű), akkor nem csoda, ha meghökkent pár kijelentésen, aztán meg már nem bírt visszatalálni. Mindenesetre nagyon érdekes volt.
A fősodorral szemben, de legalábbis azon kívül határozza meg magát a Kanadában élő Feldmár András pszichológus, akinek tanítványaival közösen gründolt budapesti intézete október közepén indítja programjait.
A Feldmár Intézet önkénteseket keres 2008-ban indítandó lakóközössége működtetéséhez. A jelentkezők Feldmár András és Bugarszki Zsolt felkészítésével vehetnek részt egy támogató közösség építésében. További információk az alábbi linken érhetőek elFeldmár Intézet felhívás
Feldmár András 66 éves jelenleg kanadai állampolgárságú, Vancouverben élő pszichoterapeuta gyermekei az Egyesült Államokban élnek, korábban több százszor meglátogatta már őket. Mindig a blaine-i határátkelőnél haladt át, és soha nem állították meg. Ezúttal azonban egy túlbuzgó határőr a komputerén a Google keresőjébe beírta az "Andrew Feldmar" nevet, és a találatok között rábukkant egy cikkre, amit még 2001-ben publikált a Janus Head nevű folyóiratban. A cikkben Feldmár hivatkozik egy 40 évvel ezelőtti LSD élményére, és annak a véleményének ad hangot, hogy ezt a szert a pszichiátria is hasznosítani tudná. A határőr udvariasan közölte az idős férfival, hogy átkutatják az autóját, addig pedig egy várószobába kíséri - írja Sárosi Péter, a drogriporter.hu-n.
Hosszú órás idegőrlő várakozás után egy kihallgatószobába vitték, ahol egy asztalon és két széken kívül csupán egy amerikai zászló árválkodott a falon. A kihallgatás során tájékoztatták, hogy a Nemzetbiztonsági Törvény (Homeland Security Act) alapján megtagadják tőle a belépés engedélyezését "narkotikum" használata miatt. Feldmár hiába magyarázta, hogy az LSD nem narkotikum, hanem enteogén â013 ezek a nüanszok a tisztet nem érdekelték. Levették tőle az ujjlenyomatát az FBI részére és megtiltották neki, hogy a jövőben az Egyesült Államok területére lépjen. A tilalom alóli ideiglenes felmentésért kizárólag a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz (Homeland Security Department) fellebezhet.
Abban a pillanatban, amikor úgy néznék a páciensre, mint egy állatorvos egy állatra, egy geológus egy sziklára, vagy egy pszichiáter a betegére, akkor már rosszabb helyzetben lenne a páciens, mint mielőtt bejött a szobába. Ha tárgyként kezelem, akkor pontosan ugyanazt teszem vele, ami valószínűleg bántotta. Azért jött hozzám, mert az életében túl sok ember kezelte tárgyként, és nem személyesen. És nem szeretettel. Nem valami szentimentális dologra gondolok, hanem arra, hogy például bármilyen bizarr dolgokat művel is a páciensem, és akármilyen rettenetes, különleges, eddig még soha nem hallott tünetei vannak, számomra a legfontosabb kérdés akkor is az, hogy milyen körülmények között gondolnám azt, amit ő gondol, vagy tenném ugyanazokat a dolgokat, amiket ő tesz. Ezen szoktam gondolkozni addig is, amíg nálam van, és akkor is, amikor hazamegyek…
Abban különbözik, hogy nem általánosabb témákat taglal mint eddig, hanem konkét terápiás eseteket mesél el; arról beszél, hogy dolgozik ő. Feldmár akcióban:)