Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Hát igen ebből a hozzászólásból tökéletesen látszi,hogy még az életben nem volt a kezedben valódi japán kard! De az észt tökéletesen tudod osztani.
Egy ismerősöm amikor megkeresett azzal,hogy szeretne venni egy korabeli katanát.
Azt mondta,hogy van neki kiváló japán minőségű kinában készült pengéje sőt magyar kovács álltal készített is. Ezek mellé szeretne egy eredeti katanát.
Én csak mosolyogtam ezen a japán minőségű kinai és magyar katanán.
Csak annyit mondtam neki,hogy majd ha a kezében tartja az eredetit akkor meg fog változni erről a véleménye.
Amikor megjött az első kardja japánból azzal hívott fel,hogy igazam volt ez teljesen más kategória. Az illető azóta már több kardot is vett japánból.
Gyűjtő és harcművészetet gyakorló egyén is egyben.
Ezzel a példával csak azt akartam érzékeltetni,hogy hagyjuk már ezt a baromságot,hogy japán minőségű kardokat készitenek kínában stb.
Az,hogy tudják az eljárást meg az anyagösszetételt az egy dolog,de azt a kardot.meg is kell csinálni. A japán kard kovácsolása egy igazi művészet!
A csiszolásról nem is beszélve!
Hagyjuk már az olyan baromságokat,hogy a gépi csiszolás ugyanolyan minőségű mint a japán.
Ez nem túlmisztifikált dolog csak szimplán a valóság.
Egy hadori polir elkészitése eredeti japán kövek és magasszintű technikai tudás nélkül lehetetlen. Van olyan magyar ismerősöm aki csinál. Nem is rosszul!
Ő mondta,hogy az ő munkája,a japán mesterekétől olyan messze van mint makó jeruzsálemtől....
A kovácsolás és csiszolás ma már gépi munka, a gond csak az, hogy a lélek, a bele kalapált izadság és vér hiányzik a pengéből. A minősége jó, akár ugyanolyan, vagy jobb mint a kézimunkával készített, de az értéke messze a kézi kovácsolt alatt van. A magyarázat a 12 egy tucatban van, nincs benne asszimetria, a vastagság mikróval mérve is ugyanaz, a fénye teljesen ugyanaz stb. A kézi kovácsolt esetében a mester két egyformát, és teljesen azonosat készíteni nem tud, kezének, ütéseinek nyoma egyedivé teszi és megismételhetetlenné. A csiszolás pont ugyanígy egyedi. Az érték ezért csillagászati, főleg ha a mester halott pár évszázada. A mai jó minőségű kardok meg csak simán jók és a szomszédé is pont olyan jó, úgy is néz ki, ezért ki is lehet az árát csengetni. Édesanyánk húslevese is megismételhetetlen ha már nincs velünk, pedig mindent pont úgy csinálunk, csak a szíve, lelke nincs benne. Van aki ezt érti és nagy becsben tartja az eredeti kardját, van aki meg tucat árut vesz és nem baj ha kicsorbítja, vesz másikat. A tárgyak megbecsüléséhez, értékeléséhez belülről jövő érzéknek, léleknek kell lenni. Apámtól örökölt szerszámaim messze nem olyan minőségűek mint amiket már én vettem minőségi darabokat, de miután érzem rajtuk a keze érintését számomra a legértékesebb szerszámok. Szerintem ha valaki befektetői vásárló azt csak a cetlin a sok nullát látja. Akit kardként érdekel a kard az meg fogcsikorgatva megveszi és minden alkalommal ha kézben tartja érzi benne a mestert, a harcost és a történelmet, onnantól nincs többé ára. Én nem értek a víváshoz, nincs katanám de gyűjtök késeket, érdekelnek a fegyverek, késeket magam is készítek. Amiért írtam az az a véleményem, hogy hibás dolognak tartom a japán pengéket ővező legendák terjesztését, nem titok az összetételük, nem vágják le a géppuska csövét, legyártható ma is a minőségük. Értékük a konkrét muzeális értéken kívül abban relylik amit próbáltam megfogalmazni. Lehet nem sikerült, de talán mégis.
A baj ott van,hogy hiányoznak a mesteremberek akik meg is tudnák csinálni ezeket!
Hiába tudjuk anyagösszetétel vizsgálattal meghatározni,hogy pontosan miből is áll az a penge azt még el is kell készíteni és itt van a kutya elásva! Japán kivételével te nem találsz olyan embert aki évtizedek gyakorlatával rendelkezik a katana kovácsolás terén plusz ugye az iskolájának az összes tudását is megörökölte! De ugyanez igaz a kardcsiszolókra is! Persze tudnak kardot csinálni a kínaiak vagy épp mi magyarok is de az a japántól fényévekre van hidd el!
Bocs, hogy beleszólok, de meggyőződésem, hogy semmi olyat nem tudtak a középkori, vagy újkori kovácsok amit ma akár jobb minőségben ne tudnának legyártani. Régen gyakorlati tapasztalatok adták a titkot, ma rendelkezésre állnak akkor előállíthatatlan ötvözetek és technológiák. Az eredeti kard értékét a minőség mellett a benne lévő kézműves munka adja és a készítő neve, pont mint a szobrászat, vagy festészet esetében. A világ legjobb kardját az angolok készítették el pont addigra mire már nem volt rá szükség. Van egy misztérium a japán pengék körül mert saját korukban nem volt megoldható a tömeggyártás, évekig is készülhetett egy két különlegesség. De ma 2016-ban a korabeli kovácsok tudása nem titok, a rendelkezésre álló anyagok jobbak, sokkal jobbak, a megmunkáló eszközök összehasonlíthatatlanok a maiak javára. Egyébként ez mindenben így van, a technikai és technológiai fejlődés miatt piramist, hangszert, hidat és házat is jobbat tudunk építeni. Az más kérdés, hogy nincs Keopsz piramisra igény, meg bazilikákra se. A történelmi dolgaink felbecsülhetetlen értékét a verejték, vér, szellemiség és kort meghazudtoló tudás adja. Egy korabeli katana is felbecsülhetetlen, csodálatos tudást hordoz, de ma jobbat lehet gyártani ami ennek ellenére az eredetihez képest értéktelen. Minden tiszteletem az ősöké, tudásukat, kézműves termékeiket mindig a kor lehetőségeihez mérem. Pont ezért földig hajolok a régi kard kovácsok emléke előtt, hiszen messze megelőzték a kort amiben ténykedtek.
A valódi tamahaganeból évente csak egy darab kard készült 600ezerért!!!!
Nekem ez kurva nagy átvágásnak tűnik!!!
Én messziről kerülném azt a boltot ahol ezt mondták neked!!!
A kinaiak tudnak viszonylag jó pengét csinálni.
Persze nem japán minőségűt!!!
Általában nem is a pengével szokott a legnagyobb probléma lenni hanem a szerelékekkel és az összerakás minőségével!
Mindenesetre 600ezerért már simán lehet venni eredeti nihontot is szóval nagy barom aki ennek bedől. Egy gyüjtő meg nem fog kinai kardot megvenni mert az gyakorlatilag értéktelen!
Pld jellemző hiba a legjobb minőségű kínai másolatoknál, hogy hiába soshu vagy sanmai vagy honsanmai a konstrukció a penge ji rpofilja sík... Emiatt könnyebben kap ha koborét, mint egy kobuse japán penge...
Itt tudsz tájékozódni, javasolnám, hogy olvasgass itt többet, mert nagyon jó dolgokat írnak le érthetően és profi módon:
Arata Sannak annyi van, még el is ad belőle :-D Én vettem már tőle, igazán gyönyörű darabot, megbízható nagyon, ha valakinek kedve támadna.... akár segítek is. Érdemes kézben fogni :-D
A differenciált edzésnek nincs köze az acél minőségéhez, annak a vágásintenzitáshoz van csak. A lágyabb rész a vágáskor létrejövő kemény részben keletkező rezgéseket vezeti le jobban, elkerülve, illetve minimalizálva a törést, növelve a vágóteljesítményt.
A hajtogatás viszont valóban a homogenizálást szolgálta.
Az egyik leglegebb ilyen emberke volt Oya Kunisada, akinek jellemzően un. muji hadája volt, ami azt jelenti, hogy olyan magas rétegszámmal hajtogatott (30-60 ezer), hogy a hada vonalak (kovácshegesztési vonalak) teljesen szétestek.
Masamunén kívül soshu kitae pengét nagyon kevesen készítettek tamahaganéból. Ez nem volt véletlen.
A tamahagane többszöri válogatáson megy keresztül, míg egy kardhoz felhasználják. Az acél készítésénél folyamatosan igény van a széntartalmának emelésére, a tradíció is erről szól...
Ha érdekel, akkor itt meg tudod nézni:
Tamahagane bárhol a világon készíthető, csak a tradíciót be kell tartani.
Egy kardot sosem érdekelt, hogy kínában, japánban, vagy itthon kenik fel az agyagot a differenciált edzéshez. Ha valaki ismeri a tradíciót pontosan, az bizony japán minőséggel egyenrangú lesz.
A két penge összehasonlítása nehéz.
Egyrészről más súlyú pengék lesznek a különböző szerkezetnek köszönhetően.
A tamahaganáből készített kard igényli a rétegelést. A hajtogatás nem esztétikai dolog, hanem ezzel homogenizálták a fémet teljes hosszban. Az EDO kor végén (1886-tól) lett inkább művészi oldala ennek. Ma már nagyon jó minőségű homogén fémek vannak, amiknél a hajtogatás inkább esztétikai (hajazzon a tradícióra), sem mint funkcionális dolog. Az általad kérdezett soshu szerkezet igencsak a felső kategória, törni nem fog, legfeljebb hakoborét (élbetörést) tudsz okozni....
Szerintem itt nem fogsz érdemi választ kapni erre. Nekem volt (egy barátomnak vettem) dupla jian-om, kb 50-60s években készült...
A tapasztalat azt mutatja, hogy Longhuang-ban gyártják a legjobbat jelenleg. sárkány motívumos 7 csillagos az, ami minőségben a legjobb, de figyelni kell, mert hamisítják. bronzberakással. Remélem segít az információ.
Az általad betett linken található katana bár elég borsos árú, de nem gondolom, hogy tamahagane anyagból készült és erősen inog számomra a valódi differenciált edzés. Ettől még lehet jó minőségű, de ezt ennél olcsóbban is meg lehet kapni.
Tamahaganéból készíteni egyrészről művészet, másrészről az anyag drágasága és anyagigénye miatt drága.
A linkelt penge véleményem szerint nagyon túlárazott, bár kétség kívül hangzatos.
Nekem van egy valódi gendai japán katanám, jelenleg csiszolás alatt van, 70 cm-es robosztus penge, kb a 70es éveben készült, meiezett, csak a penge volt 160 eFt. Gendai eredeti japán szerelékkel egy paraszthajszállal lesz drágább ennél a kardnál, minőségileg pedig egy napon nem is lehet említeni a kettőt.
Hát először is mivel kiskorom óta foglalkozom Japánnal így:
1. Mert alap 2. Majd Kendo-zni vagy Shinkendo-zni szeretnék és azért egy ilyen harcművészetet gyakorlónak alapnak kellene lennie egy igazi kardnak. 3. Bár ez a 2. ponthoz tartozik de inkább akkor kezdenék kardforgatásba ha itthon lehetne vagy az Ohoha Itto vagy a Yagyu Shinkage-t tanulni.
Ha valódi tamahagane akkor nem kevés pénzt ér. Igen az eredeti kard alapanyag biztos drágább mint a modern társai.
De nem feltétlenül jobb a modern társainál.
Nézd.
Ezek a kovácsolási technikák sokat számitanak...vagy nem. nem volt szerencsém összehasonlitgatni öket, mert nyilván kevés ember rendelkezik többféle kovácsolási technikával készült kardokkal.
Te nem fogod észre venni a kovács technika közti különbségeket. Persze küllemre és árán biztos. Már hogyha értesz annyit hozzá hogy a pengén észreveszed a kovácshegesztéseket, és a minimális szineltérést.
Szóval ne görcsölj annyit hogy melyik hogy van kovácsolva.
A használatkor nem fogod észre venni.
Sok embernek nincs is pénze egy 300-400 E ft-os kardra, igy biztosithatlak hogy jó minőségű kardot veszel ...gondolom..... tudod kinai. De nekem is az van, és a mai napig tökéletes..pedig nagyon régi darab :D hozzá teszem gyakorlok is vele néha napján.
Rád van bizva mint ahogy volt is..és lesz is. Amelyik tetszik.
A tradicionális alapanyag, vagy a modern társa. A kovácsolási technika ne izgasson.
Hát az írják, hogy a Soshu a modern acél miatt jobb minőségű mint a Tamahagane. Vagy ilyesmit. Vagyis a Tamahagane nem olyan jó minőségű. Mégis a Tamahagane kétszer annyiba kerül. Most akkor a Tamahagane ez ilyen hagyomány őrzö embereknek van, hogy na a régi időkben így csinálták.
De viszont a Soshu penge jobb? Kicsit zavaros a dolog. Nekem az kell amelyik minőségibb. :)
Tehát amelyik a legjobb.
Mint látható volt a linken a Soshu összetettebb, Masamune kovácstechnikája alapján készült. Csak nem Tamahagane. Bár engem a Muramasa jobban izgat. :V
Félre olvastam valamit..pontositok..nem igazán volt elsöre érthető a forditás.
Még egyszer ne haragudj. Nem filozofálni akartam. :D De igy tudok segiteni..azt hiszem...
Egy kinai gyárból aligha fogsz tamahagane pengét kapni abban biztosithatlak.
Azt az anyagot nem hiszem hogy japánból kiadják. Örülnek ha a saját kovácsaiknak jut...gondolom.
Persze lehet hogy nem csak egy tradicionális kohó van japánban..ki tudja ezt.
De mind egy is.
Tételezzük fel hogy az.
Az hogy összetetebb vagy nem... ha modern szerszámacél kardot veszel.. akkor maruban is lehet olyan strapabiró mint egy tamahagane acálból készült soshu kitae penge.
A tamahagane nem jó minőségű acél. Ezért kellett és kell több külömböző tulajdonságú darabból összerakni, és hajtogatni és differenciáltan edzeni stb.
Én ha megtehetném tamahagane pengét vennék..olyan még nincs :D
De ez rajtad áll.
Ahogy olvasok..látom hogy problémáid vannak fegyver biztonságával.
Itthon is lehet kapni olyan kardot ami nem törik el csak úgy.
Na nem akarok ködösiteni. Nem értem és nem tudom elképzelni hogy egy drágább, minőségi kardot valaki eltörne.
Ha edzel valaki más ellen...és valódi kardal..akkor biztos hogy nem vagy kezdő :D igy megvan a tudás és nem törik el a kard.
Ha tameshigirihez használod akkor sem törhet el mert akkor már biztos vagy olyan képzett hogy tudod hogy kell legalább úgy vágni, hogy a legnagyobb probléma is csak az lehet hogy nem sikerült átszelni a gyékényt.
Igy viszont elkellene tudnod dönteni mi számit jó kardnak és mi nem. Ennek hiányában... ajánlom a bokkent. Tölgyfa anyag... maru kialakitás. Tökéletes kezdő kard.
"A tamahagane pengék kobuse kitae konstrukciójúak. A soshu kitae konstrukcióját tekintve jobb. De az acél nem korabeli lejárással, vasoxidból készül acél, azaz nem tamahagane, hanem modern eljárással készül (az acél minősége jobb!). Sport kardnak mindenképpen modern acél ajánlunk! A legjobb minőségű acél jelenleg a Tetsu szerszámacél."
Melyik a jobb akkor?
Masamune - Soshu Kitae
Tamahagane-ból készült - Kobuse Kitae
Nem filozofálni jöttem ide, de tudomásom szerint akár Tamahagane akár nem a Soshu Kitae pengeszerkezet sokkal összetettebb.
A tamahagane az én tudásom szerint egy bizonyos eljárással készitett acél..és gondolom mint olyan...csak japánban terem..minthogy a pálinka is csak akkor igazi pálinka ha itthon készül, magyar ember keze által, magyar gyümölcsből stb. remélem értitek a hasonlatot.
Akkor..ha ezen a gondolat meneten haladok akkor az vagy tamahagane vagy nem... tehát a sorok magukat hazuttolják :D
Régen japánban csak ez volt. Tamahagane. Ebből készitették a fegyvereket. Volt köztük keményebb..rugalmasabb, puhább..ebből kellett kardot vagy bármi mást késziteni...tehát rendesen össze kellett válogatni, elrendezni a pengében a különálló darabokat. Igy kaptak egy szinte tökéletes pengét...már ha a kovács értette a dolgát persze. Aki tradicionális eredeti japán kardot akar akkor ilyet vesz. De valljuk be. Azóta olyan ötvözeteket találtak ki amik kenterbe verik a tamahagane acélt.
Nem szerettem volna kioktató lenni. Remélem nem sértettelek meg.
Gusztáv sensei tanácsait fogad meg. hidd el tudja mit mond.
Mellesleg ha érdekel utánakérdeztem a boltban a Tamahagane-s pengének is. Itt a válaszuk rá:
"Tamahagane acélból 2017-ben fog egy kard készülni. Az idei penge már elkelt. Évente egy ilyen készül, kizárólag komoly gyűjtőknek. Nincs meghirdetve. Maga a penge 2000 USD. Felszerelékezve 2700 USD.
A tamahagane pengék kobuse kitae konstrukciójúak. A soshu kitae konstrukcióját tekintve jobb. De az acél nem korabeli lejárással, vasoxidból készül acél, azaz nem tamahagane, hanem modern eljárással készül (az acél minősége jobb!). Sport kardnak mindenképpen modern acél ajánlunk! A legjobb minőségű acél jelenleg a Tetsu szerszámacél."
