Na most sikerult felreertened, (vagy megsertodtem). Nem vagyok ukran. Ez az egyetlen szomszed nep, akihez semmi kozom nincs. :) Csak azt magyarazom, hogy nincs tiszta magyarsag Karpataljan. Ha valakinek peldaul az apja magyar, az anyja roman, vagy olyan, mint Petofi, akkor egy esetleges nepszavazason (persze ilyen nem lesz, mert az embereket senki se kerdezi meg) mit fog mondani, milyen nemzetisegu? Es ezekutan melyik allamhoz akar tartozni? Szerintem nem fogja tudni eldonteni. Egyedul az lesz fontos neki, hogy jol eljen. Ezert telepitenek be ilyen zuros helyekre "fajtiszta" nemzetisegu embereket. Mert nekik kotelesseguk egyertelmuen nyilatkozni, akkor is, ha ugy nem jarnak olyan jol.
Mindegy hogy hogy osztod el a földet?Igen a földet.De nem egy nemzetet.Ez esetben egy egész nemzetet daraboltak szét ,nem is kérdezvén töle hogy akarta -e.Ha ezt akkor 1920-ban nem teszik akkor talán neked sem kellett volna kiköltöznöd Kárpátaljárol.
Különben addig ameddig rendesebb életkörülményekre nem lesz esély Kárpátalján nem hiszem hogy te vissza fogsz oda menni.Ha pedig javul az életszinvonal odaát akkor már neked idegen lesz az a táj.
Hát ne üsse kö.
Čn viszont sajnálom a magyarságot mert ösei földjén (Kárpátalján)nem élhet boldogan.De téged is sajnállak mert te sem élhetsz öseid földjén.
Szerintem ha már annyi orosz és ukrán van Magyarországon mert jómagam is tudom hogy van, akkor probály meg velük kapcsolatokat teremteni.Ukránként sokkal jobban fogsz élni Magyarországon mint nyugaton.Ezt hidd el nekem.
En nem a magyarsagot sajnalom. Usse ko. En sem voltam mindig magyar, az oseim csak elmagyarosodtak az akkori Magyar Kiralysag eros hatasa miatt. Egyebkent szlovakul meg lengyelul beszelnek, de! en ott szeretnek elni, barmilyen nyelven is kell beszelnem. Vagy azon a kornyeken.
Egyebkent meg az ukranok, ruszinok kozul is sokan megtanultak magyarul es most mar itt elnek ok is Magyarorszagon. Egesz orosz telepulesreszek jonnek itt letre Pest megyeben. Orosz epitkezesek, orosz, ukran munkasokkal, orosz tulajdonosokkal. El kell fogadni, hogy egyetlen terulet se lehet tisztan magyar vagy mas. Ilyen ertelemben Trianont se vitatom. Mindegy, hogy osztod fel a Foldet, mindig lesznek emberek, akik nem az anyanyelvuket beszelo orszagban laknak.
Az a környék ahonnan a magasabb iskolákat elvégzett magyarok nagyarányban hagynak el elöbb utobb a beolvadásra van itélve.Ha valaki elköltözik helyére mindig mások jönnek.Ez igy vólt a multban is igy lesz a jövöben is.Te elvándoroltál helyedre mások telepedtek.Minden bizonnyal ukránok vagy ruszinok akik minden bizonnyal könnyen beolvasszák a jövöben az értelmiség nélkül maradt magyarokat.Szomoru igazság ez .Egy mindig csökkenö ,elvándorlásoktól megtépázott magyarság nem képes hosszutávon megmaradni.Mert általában ki az aki elvándorol?A fiatalság.Fiatalság nélkül pedig nincs az a nemzet mely hosszútávon bárhol a világon fenn tud maradni.
Hát, én nem gondolom, hogy hibáztam. Olvastam egy tanulmányt, miszerint az ung-beregi meg a kornyez? megyekb?l a mult szazad elejen ugyanakkora volt az ertelmiseg elvándorlása, mint amekkora napjainkban. Ez nem meglepo, hisz Ungvar egy mestersegesen kialakitott szellemi kozpont, ennyi embert nem kepes befogadni, igy az elvandorlas termeszetes folyamatnak tekintheto.
Hogy en is tehetek arrol, hogy Karpatalja elmagyartalanodik? Nem hinnem. Mi alapjan allitod, favago, hogy egyaltalan elmagyartalanodik a kornyek. Errol nincs szo. Ha utananezel a demografiai adatoknak, ezt fogod talalni. Hogy hosszu tavon mi lesz, nem tudom, de ezt oriasi mertekben befolyasolja majd a politika. Hogy hogyan valtozik majd meg Karpatalja politikai helyzete, azt meg senki nem tudja megmondani, legalabbis azon az idoskalan nem, ahol a magyarsag eltunesevel kell szamolnunk az adott teruletrol.
Persze, egyszer csak a dinok is kipusztultak...
Nem akarom megmenteni Karpataljat. Nem az en dolgom. Segitek, hozzajarulok, benne vagyok, csak nem latom, hogy mit lehetne tenni. Darabokban nem vehetjuk meg. Azon tul meg nem eri meg az arat.
Beismerem, hibaztunk. Ezt szeretnem most helyrehozni, sot, ha lehetseges a visszajara forditani. Fogjuk fel ugy, hogy eljottunk szerencset probalni, ez tobbe-kevesbe sikerult, es lassan ideje atvenni a fele kiralysagot :)
Ahoz hogy egy területet magadénak tudjál ahoz nem elég azt megvásárolni.Ott is kell lakni.Avagy belakni.Ahogy most áll a helyzet az a terület a jövöben az ukrán vagy a ruszin népcsoport életterülete lesz és csak nagyon kis arányban a magyaroké.Hogy ez igy lesz a jövöben , ahoz egy csöppnyit ti is hozzájárultatok.Persze a trianoni szerzödés is.
Dobjuk ossze, tenyleg. Csinaljunk egy alapitvanyt a hataron tuli magyar teruletek visszavasarlasara :) Mindenki vesz egy kis darabot, es ha addig nem allamositanak, akkor a mienk marad :)
Nem vagyok egyetemista. Ha neked van annyi penzed, hogy segits a magyar kisebbsegeken, akkor mire varsz? Nem rosszak a kerdesek, amiket felteszel, csak eppen te is tudod rajuk a valaszt. Nem tudom, hogy lehetne a fennallo helyzeten valtoztatni, bar, ha jobbban belegondolok, aban sem vagyok biztos, hogy egyaltalan lehet-e es hogy kell-e.
En sem elsosorban a kulturat szeretnem epiteni, hanem szeretnem magam jol erezni valahol, es ezt hegyek nelkul egy ekkora varosban, mint Budapest, nem tudom. Valami alternativat kellene talalni. Viszont az nehezen megoldhato, hogy egy videki varosban is keressek annyit, mint itt. Hosszutavon tehat az a megoldas, hogy tudjunk keresni kozel annyit ott is. Dehat ehhez bizony segitsegre volna szuksegem. Ne fogadjuk mar el, hogy remenytelen. Tudom, hogy meg most is vannak ott egyetemi tanarok, professzorok, akik nem tudjak kihasznalni sokeves tapasztalatukat, es peldaul langost sutnek.
Van valami otletetek, hogy mit tehetnenk?
Az, hogy most nincs penzed, az nem jelent semmit. Par ev mulva, foleg, ha kulfoldon kezdesz dolgozni, biztosan lesz valamennyi. Amig egyetemista voltam, addig nekem se volt, most mar kezdem kicsit stabilabban erezni magam.
Egyebkent meg abban gondolkodom, hogy nem elhet mindenki Pesten. Mar igy is eleg elviselhetetlen itt a tomeg, es azokon a videkeken eleg nagy a munkanelkuliseg, azaz a dolgozni vagyo emberek szama. Ezt kellene valahogy kihasznalni... Es ha kicsit jobb lenne a gazdasagi helyzet, akkor talan a rendet is helyre lehetne allitani. Ehhez kellene egy kis allami tamogatas. Mindegyik erintett allamtol. Nekem egyebkent mindegy, hogy Karpataljan, Felvideken vagy Erdelyben kezdenek valamit, bar a nyelv kicsit meghatarozza az iranyokat. Szoval Kassa peldaul ugyanolyan jo lenne.
Shelly: a helyedben nem félnék, hogy mi lesz a földdel, amit ápoltam. Ahogy én is máshol más helyére lépek, nekem is a helyemre lépnek. Ez mindenhol így van. És néha fájdalmas lehet visszapillantani, hogy most hogy bánnak a szívem csücskével. De a jóért, a jobbért ott kell hagyni a kellemetlenebbet. Egyszer hallottam valami ilyesmit: inkább egy fájdalmas vég, mint ey vég nélküli szenvedés. És ez mindenre igaz!
Favágó: ne haragudj, de a másik oldalon van valami. Kint vagy Svédországban, valószínűleg rengeteg meló van mögötted, de valami nagyon mélye keserűség érződik a hangodból.
Igebis vallom, hogy kimenni sem butaság és visszajönni sem. Apám 50 évesen jött haza, mostanra feldolgozta magát egy cégen belül és azt csinálja továbbra is, amit szeret. Csak odakint összeszedett egy csomó dolgot, tudást, amivel most sokkal könnyebben megoldhatja a problémáit. Mert ismer egy csomó szemszöget, gondolkodásmódot.
Azt hiszem, pont te voltál az, aki arról beszélt, hogy mobilizálódik a világ. Erről van szó! Minél sokrétűbb, annál jobb... szerintem...
Dobronyi, nagyon tetszik a lelkesedésed, viszont azért van valóság a visszatérés veszélyében is, meg a kinti beilleszkedésben. persze, ha már megszoktad a háromnapos ingyencirkuszt, amíg újnak számítasz, akkor nem hiszem, hogy nagyobb gáz lenne :)
Hmmmm: tudod, az otthon szerintem ott van, ahol hazavárnak. Nekem is volt koliban, más városban, faluban. Mindegy. Akár a szüleim várnak rám, akár valaki, aki kedves nekem, akár a kutyám. És éppen ezért lehetséges az is, hogy egyszerre több helyen érezzem magam otthon.
Egyszóval: igenis neki kell vágni, mert csak úgy ismered meg magad, abban van a kihívás. Azért persze nem ész nélkül. Egyébként ez a problémakör az, amivel nekem is gyakran meg kell birkóznom a munkám során. diplomás infósokat közvetítek Németországba és sokan megijednek, mikor meghallják, hogy Hegyeshalomnál messzebb kell menni.
Azt hiszem ebben a topicban így lelkileg még vagyok a legszerencsésebb. 18 évig laktam Pozsonyban, és 4 éve Pesten vagyok. Nekem nagyon könnyent ment a beilleszkedés, azt hiszem. Ez azért van, mert bizonyos mértékben a véremben van a jövés-menés, a szüleim is mióta elhagyták a szülőfalujukat, csak költöznek ide-oda, hurcoltak minket gyerekeket is. Másrészt meg én már nagyon fiatal korom óta tudtam, hogy Mo.-on fogok élni. És akkor jöttek a szokásos taktikák, NEI, egyetem, ahogy azt már valaki említette is.
A beilleszkedés azoknak megy nehezen, akik ragaszkodtak a környezetükhöz. A szobatársam egy intelligens ember, erdélyi, de nem tud rendes kapcsolatokat összehozni a pestiekkel. Mások. Elbeszélnek egymás mellett. Fura dolog, én ezt sosem értettem meg. Én akkor lettem nyílt ember amikor végre Pestre jöhettem. Ha viszagondolok az otthoni énemre, csodálkozom, hogy nem a pszichiátrián kötöttem ki anno. Szerintem egyáltalán nem a mo.-i emberekkel van a gond, én sosem éreztem, hogy ha valakinek elárultam, hogy honnan jövök, akkor akár egy fura pillantást is vetettek volna rám. Persze vannak olyanok, akik úgy néznek rád, mint egy földönkívülire és hülye, néha bunkó kérdéseket tesznek fel, de az ilyenekkel nem kell sokat tárgyalni. Én nem is fogom megérteni, hogy az emebrek miért néznek ferde szemmel olyanokra, akik nem saját 10 km-es körzetükből való. Mondjuk ezek a kelet-európai társadalmak eléggé zártak, sőt sokszor xenofóbok, te is addig vagy nekik a szívükön melengetett határontúli magyar, amíg be nem tolod a képed az országba. Utána egyből nem vagy magyar, hanem szlovák, román, ukrán, stb. Tisztelet a kivételnek. Ja, és tisztázzuk: nem azt mondtam, hogy a többség ilyen. Én hál' istennek elkerültem eddig ezt a fajtát, talán mert fiatalok között vagyok, egyetemen.
Na még valamit. Azt meg nagyon rühellem, ha valaki politizálni akar azzal, hogy én Pozsonyban születtem, ergo nekem ott kell maradnom, építenem a kultúrát, stb. Eljövök ide tanulni, azt tessék hazamenni, elvégre azért tűrnek itt meg, hogy aztán otthon építsem az utonómiát. Na jó, majd folytatom, bocs ha üres volt a duma.
De, off volt ez egy csoppet, mert nem arrol beszeltunk, amiert a topic sirva a vilagra jott, hanem csesztettuk egymast.
Persze, hazajossz. vagyis vissza, ide. Most azt erzem, itt szeretnem leelni az eletem, mert itt azon a nyelven beszelek, amelyiken gondolkodom. Eltunk a csaladommal orosz meg ukran nyelvu teruleteken, egy ido utan nem volt gond a komminikacioval, mert felszedtem a helyi szlenget. Da amit gondolatban tettem hozza a mondatokhoz, az magyarul ment. Azon gondolkodtam el legutobb, mekkora bennem anyoma annak, ahonnan jottem. Elkezdtem papirra irni azokat a dolgokat, amelyek elsokent az eszembe jutottak. hat, voltak a papiron meglepo dolgok. Ilyen volt a laskoiy may, hogy mast ne mondjak, par hely, nev, amit tulajdonkepp ruhelltem, megis ezek pottyentek ra a pairosra, mert ezek voltak legfolul. Meg ma is imadok oroszul karomkodni, megesik, hogy a szuleimmel oroszul beszelgetunk. Elkezdjuk trefabol, aztan porog tovabb, es te is tudod, hogy van egy csomo kifejezes, amelyet jobban esik oroszul vagy ukranul kimondani. Nem tudom, sokszor erzem azt, hogy kaosz van. Biztosan az is van, mert ami bennem van, az nem koherens, egyfajta keverek. Miert ne ferhetne bele akkor meg valami mas, egy ujabb, vagy ketto, vagy x. Az osszkep egyre kevesbe valtozna.
Mit kezdenek a vagyonkaval? Nem tudom. Mikor hazajossz, egyertelmu lesz.
Otthon nyaralo? A batyam azt mondja, ha megoregszik, biztos vesz ott valamit, es legalabb nyarara majd hazakoltoznek. A lofaszt se fognak hazakoltozni nyarara. Mennek majd Gorogorszagba, Horvatorszagba, Szloveniaba, a Kanari-szigetekre, vagy mittudomen, mindenhol jobban erzi magat, mint ott. En se erzem ott jol magam. Azert, mert, most minek magyarazzam epp neked?
Segitenek en is. Hogyan? Penzem nincs, hogy adjak, es nem vagyok idealista. A helyzet, legalabbis egyelore - lassuk be - remenytelen. Mit gondolsz?
Nem, egyeltalan nem. En is sokszor gondoltam arra, hogy megyek tovabb, meg nyugatabbra, csak tudod a fold kerek, es egyszer haza kell jonni. Na es akkor mit kezdesz a kisebb vagyonnal, amit osszegyujtottel? (persze itt a kisebb szon van a hangsuly, nem a vagyonon :)
En peldaul vennek otthon valami kis nyaralot, hogy evi ket-harom hetre hazamehessek. Csak egyedul nem merem, mert az ev tobbi napjaban ki nez ra? Es ezzel meg nem segitettem azokon, akik ott laknak. Segiteni meg persze csak akkor lehet, ha hasznom van belole, nekem is meg kell elnem valamibol...
Szep, szep, hogy kimegyunk kulfoldre, megszedjuk magunkat, stb. De en most elsosorban arra gondolok, hogy a szulofoldet elhanyni olyan, mintha a gyerekedet hagynad el. Gondold csak el, ott eltel, muvelted a foldet, az a fold tanitott, etetett, es egyszer csak ugy dontesz, hogy elhagyod, nem erdekel tobbe, es nem foglalkozol vele.
Szeretnem, ha valahogy abbol, hogy mi itt kicsit jobban elunk, oda is jutna, hiszen az a videk jobb sorsot erdemel. Es ha valamit sikerulne tenni erte, akkor talan haza is koltozhetnenk valamikor...
Teljes mértékben igazad van, de nem figyelsz rám. Nem figyelsz arra, amit mondok, hajtod a magadet, mint a pereces. Nem poharat megyek mosni, ha megyek, nem turista vizummal es nagy onbizalommal, hanem celzottan, egy bizonyos helyre abbol a nagyon keves szamubol, ami szoba johet. Agyelszivas. Mondanam, hogy errol van szo, de nem vagyok akkora lumen, hogy ez esetemben szoba johessen. Ellenben szivesen dolgozom, es sokat, meglehetos mennyisegu tapasztalattal rendelkezem. A vilag fejlettebb reszen, es most onkenyesen, a teljesseg igenyenek totalis figyelmen kivul hagyasaval ebbe a kategoriaba az USA-t, Angliat, Nemetorszagot es meg esetleg Franciaorszagot sorolnom az a helyzet, hogy a kepzett postdoc ertek. Ertek azert, mert a postdoc penz pl., amerikaban nem nagy penz annak, aki egyetemen x idot es dollart koltott el, olyan evi 25-31 ezer dollar, Anliaban cca 26 ezer font. Ez a penz eleg arra, hogy vagy nagyon lezserul elj egy-ket-harom evet, vagy ha meghuzod a nadragszijat, akkor nemi zsebpenzzel gyere haza a vegen. Ha az ember a parjaval megy, es van olyan szerencsejuk, hogy mindeketten dolgozhatnak, akkor a felreteheto osszeg jelentos lehet, de persze nem eleg arra, hogy ha hazater, akkor ebbola penzboil stabil egzisztencialis hatteret biztositson magank. De velemenyem szerint a hangsuly nem ezen van. A hangsuly azon van, hogy az emlitett helyeken muvelik a tudomanyt, az emlitett helyeken az allam a Magyar Allamnal nagysagrendekkel tobb penzt fordit kutatasokra, tobb ember van, tobb tema, tobb team, tobb tapasztalat. Ezt szeretnem megtapasztalni, egyaltalan szivesen megtapasztalok barmit, ami mas. Az ilyen helyekre vao kijutas egyszeru, ismeretsegeken keresztul mukodik leginkabb, de ha senkit sem ismersz, akkor sem kilatastalan a helyzeted, mert a lehetosegek akkor is adottak. Nem vagyok hurraoptimista, sajat tapasztalatokrol beszelek.
Nem ertem, miert akarsz lebeszelni errol.
Sajnalom, ha elrontottam az ebededet, nem volt szandekomban. Sajnalom, ha durvabb hangnemet utottem meg, de felhuztam magam azon amit es ahogy irtal.
Tovabbra se mondtal semmit magadrol. Nem akarok eroszakoskodni, ha gondolod, hagyjuk annyiban a dolgot. Reszemrol szivesen folytatnam, erdekel a velemenyed, mint ahogy azt mar irtam.
Maradok tisztelettel:
d
Elolvasván a leveledet rágondoltam arra hogy elrontottad e az ebédemet?Rájöttem hogy nem.Van még egy kis időm mielőtt visszatérek a fizetett munkámra igyhát válaszolok neked.
Vitába nem akarok szállni veled.A te külföldre kiutazásoddal kapcsolatban leírom neked az itteni helyzetet.Tegyük fel hogy van esélyed Svédországba kijutni.Habár ez az ország csak tudósokat nagyon de nagyon magas állásban külföldön dolgozó munkásokat talán most orvosokat meg menekülteket fogad be .De tegyük fel hogy kijutsz ide.A legnagyobb meglepetés amit meg fogsz érni az az hogy a hazai okleveledet nem ismerik el.Tehát újra kell járjad azt az iskolát amit odahaza jártál ha jártál hogy bizonyítsd a szakmád.Avagy meg kell szerezned a svéd certifikátot.Ez minimum 4 évedbe kerül ma.Ezek után míg te odajutsz hogy tapasztalatokat szerezz sok víz fog lefolyni a Dunán.A svéd vállalatok külföldről hoznak be szerződéses munkaerőt , magas tudással rendelkező embereket akik pl. Magyarországon az ö letelepített üzemeikben dolgoznak .Vagy pl.Kinában.Öket behozzák ide egy pár évre.Ha ilyen lehetőséged van használd ki.Ha nincs ilyen te ugyan hamarjában itt "ma" nem jutsz olyan munkahelyre ahol tapasztalatokat fogsz szerezni.
Hogy ez más nyugati országokban hogy működik nem tudom.De annyiban biztos vagyok hogy kimenni bárhova ma megbiztosított munkahely nélkül egyenlő a butasággal.Szerintem minden normális ember ma neked ezt mondaná.
Aztán egyéni dolog hogy amikor kijutsz egy biztos munkahelyre hogy ott hogy találod fel magadat.
Persze van más lehetöség is.Németországban talán poharakat mosni vagy a pult háta mögött kiszolgálni a kedves vendéget ,persze feketén.De azért meg kár elhagyni Magyarországot.
Te a mai nyugati helyzetet ne ugy nézd mint az 30 évvel ezelött volt.Akkor szükség volt a munkaeröre.Ma csak a legjavára.Ezt más néven agyelszivásnak nevezik.Čs azt is ugy hogy már mielött ide kjön az illetö saját hazájában várja a munkaengedély.Minden másmilyen megoldás (szerintem)bizonytalan mint a macska egere.
Persze, ertelek en, mielott barmi komolyabbra kerulne sor, elobb szeretnem, ha bemutathatnalak az anyukamnak! :-)
Bennem lassan mult ki az otthon irant valo romantikus vagyodas, de kimult. Ez nem jo, nem rossz, teny. A valami sokkal ertekesebb mint a semmi, akarmilyen legyen is, ezert jobb, ha megprobalod megtartani magadban a "haza" erzest. En magam igen igenytelenek tartom, ket het utan barhol jol tudom magam erezni, ahova szabad akaratombol megyek, de kinosan ugyelek arra, hogy ahova megyek, az jobb legyen nekem, illetve hogy mindig legyen nalam retujegy. Igaz ez kapcsolatra is, meg eletvitelre is. Nevezhetsz bekepzelt baromnak, idiotanak, nagykepunek, gyokertelennek, mert meglehet, hogy az vagyok. Az vagyok, mert ilyen a lelkem, es mert ilyen a kornyezetem, ilyenek voltak a lehetosegeim, es ebbol ez jott ki. Nem tudom, mi a nyavajat akartam ezzel mondani, nagyjabol cvsak annyit, hogy kosz, orulok, hogy vagy, mert jol esik, hogy kommuikalhatok emberekkel, mert szeretem az embereket, szeretem a vitakat, a torteneteket, ilyesmit.
Szal, legyen szep napod.
Hello
d
Van nekem egy olyan fure erzesem, hogy nem akarsz sem valaszolni, sem vitaba szallni velem. Csak kesernyes hangon annyitg mondasz, hogy menjel csak, de ott fogsz fellfordulni, de akkor mar keso lesz sirni, hogy nem hallgattam a bolcs favago szavaira. Azt se mondod el, hogy mi a gaz veled (mar ha van, persze, bocs, csak abbol, ahogy es amit irsz, en a magam kis buta elvagyodo fejevel azt a kovetkeztetest vontam le, hogy valami gazocska csak van), hatha abbol tanulhatnek, es nem esnek bele ugyanabba a hibaba. Meg nem egeszen vilagos az uzeneted se, mert soha nem mondod ki vilagosan, igy magamnak kell levonnom a kovetkeztetest: maradjak a seggemen itthon, kulonben ugy megszivom, mint a torkosborz? Es egyre rosszabbul fogalmazol magyarul is. Ez miert van? Legy szives, ha van kedved folytatni ezt a vitakezdemenyt, akkor legalabb par dolgot mondjal, hogy legyen mibe kapaszkodnom, mert igy csak a ramkopkodott nyalat kell letakaritanom magamtol, az meg nem tul izgi.
Nem igazan erdekel engem, hogy mindenki engem var-e Nyugaton. Mondhatni leszarom. Az erdekel, hogy akihez megyek, az var-e. Tudod, ahhoz, hogy az inasbol mester valjon, utaznia kell. Most mar nincs az, hogy magyar kutato azert megy kulfoldre, mert ott van eleg penz es megfelelo felstereles. Lattam kulfoldi labort, beszeltem sok emberrel, tudom, hogy csak igen keves helyen van kolbaszbol a kerites. Azonban a tapasztalatszerzes elengedhetetlen a mesterre valashoz, marpedig a tapasztalatszezes legeredmenyesebb formaja az utazas es a szemelyes tapasztalas. Vagy ebben semm ertunk egyet?
Hogy ki csinalta meg idegenben a szerencsejet? Pl., Szegyen Legeny, a Legkisebb Kiralyfi, meg ezek. Tudod, leany-fele kiralysag. Te felreertesz engem, en nem hazat keresek magamnak, az nem nagyon erdekel, mert annyira, amennyire szuksegem van erre a dologra, van hazam. Tobb nem kell belole, mert minek?
Elso generacios vagyok. A gyerekemnek, remelem, lesz eselye. Barmire, amihez kedve van. Remelem, tudok majd segiteni neki. Ha el akar menni, hogy o is elso generacios lehessen, akkor akar abban. Vagy barmi masban.
Nem vagyok biztos benne, hogy jol ertelmezted a makony szot.
Nem erdekel a nagy zsozso. Nem ez mozgat.
Irod, nincs keseru tapasztalatod, de mar nem gondolkodsz ugy mint reg. Miert nem? Megbantal valamit? Vagy nem? Meg vagy keseredve? Ha igen, miert, ha nem, akkor miert ilyen a szoveged? A nagy almok nem csak a helybelieknek sikerulnek. Nem az az almom, hogy en legyen a kiraly az uborkafan, en csak par uborkat szeretnek, es magasrol leszarom az egesz uborkafan valo folfele kopesztest.
