Sziasztok!Nemrég végre volt időm elolvasni Franz Werfel Bernadette című könyvét, ami a lourdesi látnokról szól.Nagyon magával ragadott a könyv.Nagyon szeretném tudni, hogy ezeknek a jelenéseknek mi a lehetséges magyarázata?Aztán ahogy jobban utána gondoltam a könyvnek, azon is gondolkodtam, hogy bármi is volt ezzel a cél, azt vajon elérték-e ?
Egyébként az ilyen vágyakat nem úgy képzelem, hogy feltétlenül egy speciális anyaghoz volna köthető. Pl. az egyik életben a szarvasgomba, másik életben a sör utáni túlzott vágy stb. jöhet.
:)))))))
Erre én sem gondoltam! :))
Meg arra sem, hogy a feladatot tudatosan lehet halasztgatni.
Arra gondoltam, hogy van amikor nem jön össze, és a következő életben kénytelen nehezbb körülmények között ugyanazt a feladatot "megtanulni" elvégezni.
Az valószínű, hogy jobb sonkát enni, mint sonkával álmodni.
De a mértékről is szó volt. És ez már más kérdés.
"Így -szerintem- a szarvasgomba féktelen fogyasztása nem mindíg okoz karmát, csak ha az emberszellem azzal a célzattal születik le, hogy ebben az inkarnációban egyik fő feledata a vágyai megfékezése."
Ha a szellemi világban az ember belátja, hogy féktelen vágyai vannak, amiktől majd meg kell szabadulnia, akkor az mindig karmikus feladat is, mégha nem is kifejezetten ennek az egy (vagy csak ennek az egy) földi inkarnációnak a célja. Mindig egyszerre sok cél van. Nem hinném, hogy olyan létezne, hogy mivel ebben az életben "vágyat halasztok" (ahogy évet lehet halasztani az egyetemen), ezért ezeket a vágyaimat karmikus következmények és újabb karma teremtése nélkül most kiélhetem.
"pl. olyan szegény körülmények közé születik, hogy már 10 éves korára kinövi a szarvasgomba utáni vágyát."
Szerintem ezzel nem növi ki, hanem nincs alkalma kinőni.
Szoktatja magát ahhoz, hogy a következő életében több lelki erővel rendelkezzen a kinövéshez.
Egyébként az ilyen vágyakat nem úgy képzelem, hogy feltétlenül egy speciális anyaghoz volna köthető. Pl. az egyik életben a szarvasgomba, másik életben a sör utáni túlzott vágy stb. jöhet.
Pedig Steiner - tán a húsmentes étkezés kapcsán- kifejtette, hogy jobb sonkát enni, mint sonkával álmodni.
Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy ha az intellektus képtelen megbírkózni a húsevés vágyával, akkor okosabb az intellektust másra használni.
Persze nem a degeszre evés ennek ellentétje, hanem a középút.
Amúgy éppen Steiner ragaszkodik az emberszellem fizikai tapasztalásaihoz, hiszen a fejlődés útja a tapasztalás és tudatosítás.
Így -szerintem- a szarvasgomba féktelen fogyasztása nem mindíg okoz karmát, csak ha az emberszellem azzal a célzattal születik le, hogy ebben az inkarnációban egyik fő feledata a vágyai megfékezése.
Ha nem sikerül neki, akkor ismét lejön gyakorolni.
Ha megint nem sikerül, akkor a fentiek segítenek, pl. olyan szegény körülmények közé születik, hogy már 10 éves korára kinövi a szarvasgomba utáni vágyát.
Persze fontos, hogy ezt a feladatot az ember határozza meg magának, csak ugye nem fizikai körülmények között. Ezért nehéz a feledatok teljesítése, hiszen a tiszta ( fizikai test nélküli) szellemnek nincsenek fizikai szükségeltei. Nem éhes, nem fázik, nem fáradt, stb.
Segítői inkább intik mint ösztönzik túl nagy feladatok bevállalására.
Szerintem nem kell átélnie, mert halála pillanatára azok már kiégtek belőle. Tehát a kamalokában sem kell hogy kiégjen belőle az, ami már nincs is asztrális lényében.
Lelki-szellemi szempontból "hasznos" vágyak és tevékenységek mind jók a a lehúzó vágyak és tettek energiájának csökkentésére. Hogy ez küzdelem, szublimálás vagy transzformálás, nekem édes mindegy...
Egy ismerősömnek egy segítője az "úgy szeretlek majd megeszlek" módszert javasolta, azaz több energiát javasolt fektetni a társas kapcsolatokba, vagy valamilyen önkéntes munkát. De a küzdelem részét a dolognak nem úszta meg ezzel, csak egy kivezető utat, transzformálási lehetőséget mutattak neki.
Köszönöm az információkat a kamalokával kapcsolatban, már csak egy kérdésem maradt, ha az a bizonyos illető szellemi szempontból értékes fejlődés révén abbahagyja a mértéktelen zabálást, akkor ezzel semlegesítette a múltat? Azaz a kamalokában a fordulópont elé érve nem kell átélnie a kielégíthetetlen vágyat? Köszi előre is.
A szellemi-lelki életünkhöz nem szükséges vágyak ellen küzdenünk kell, ha fejlődni akarunk.
A kamalokában már a karma kezd működni azzal, hogy a ki nem elégített vágyaink kínoznak minket. Ennek meglesz a valamilyen értelemben ellentétes következménye a következő életek valamelyikében.
De a karma előbb is beteljesedhet. Ha életem végére valamely lehúzó vágyam az ellentétébe csap át, azaz megcsömörlök, akkor egyrészt a karmám hamarabb utolért, másrészt nem arról van szó, hogy a kamalokában azzal a vágyammal nekem már nem is lesz sok dolgom. Sőt.
A kamalokában a földi idővel ellentétes irányban éljük életünket. A szarvasgomba iránti túlzott vágyam nem győztem le, csak átalakult undorrá. Ha a megcsömörlés előtti időbe érünk, égető vágyaim fognak kínozni. Miért? Mert a megcsömörlés nem énemnek valamilyen lelki-szellemi fejlődésének a következménye, hanem egyik szélsőségből a másikba való kerülésem ténye. A túlzott szimpátia túlzott antipátiába csapott át. Ez nem fejlődés, hanem cselekedeteim karmikus következménye, ami már ugyanazon földi életemben utolért.
Ez valami olyasmi, hogy a túlzott ínyencség luciferi jellege karmikusan az ahrimáni jellegű undorhoz vezetett egy életen belül. Vagy még képszerűbben kifejezve: ha a fejlődést egy keskeny folyosónak képzeljük és a szélsőségek felelnek meg a két szélső falnak, akkor minden falnak csapódás az egyik szélsőséghez való csapódásunkat jelenti. Ha valaki ugyanannyi idő alatt gyakrabban csapódik az egyik, majd a másik falnak, az nem gyorsabban fejlődik, hanem több pofonnal halad előre, mint az, aki bölcsen, az ilyen pofonokat és falnak csapódásokat elkerüli azzal, hogy már az egyik falnak csapódást is sikerül elkerülnie. Utána a másiknak sem fog emiatt nekicsapódni. Aki tehát gátlástalanul kiéli lehúzó vágyait és ösztöneit, az az egyenes vonalú út helyett nagyon cikkcakkosan halad, tehát nem valószínű, hogy gyorsabban, mint az, aki a két fal között egyensúlyozva jár.
Lásd 1657 és 1658 bejegyzést is. Ha Goethe ideát látott, akkor nem csak jelentést fogott fel.
Ezt valahogy úgy kell elképzelni, hogy a szellemi síkon is van tartalom (jelentés) és forma, ami a jelentést szellemileg érzékelhetően hordozza. (Ez Arisztotelésznél a forma (jelentés) és az anyag.) Szellemi érzékelés alatt nem a köznapi gondolkodást értem, hanem valami olyat (egyébként ez volna az intuitív gondolkodás, azaz szellemit érzékelő gondolkodás), aminek során látod az ideát és ezzel együtt érted is. Tehát nemcsak a tartalom, hanem a forma is ismertté, sőt tapasztalttá válik. Ezt mondjuk spirituális empirizmusnak vagy empirikus spiritualizmusnak lehetne filozófiailag nevezni. Ennek Steiner volt a mestere...
Egyébként hogy azért ennyire se legyen egyszerű: az intuitív gondolkodást, azaz az intuíciót olyan szellemi érzékelésnek kell elképzelni, ami a dolgok mögé (ante rem) vagy a dolog működésébe (in res) hatol bele. Tehát nem külső érzékelésről van szó, hanem belülről (akaratilag) érz(ékel)i a formát.
Csak érdekességképpen: ez a megismerő akarat valami olyasmi szellemileg, mint a tapintóérzékünk fizikailag. A tapintás során önmagunkról nem tudunk meg szinte semmit, legfeljebb a fizikai határainkat. Így vagyunk az intuícióban is. Legfeljebb (szellemi) énünk "határa" tudatosítható az intuitív módon megragadott (nem-én-vagyok-)szellemiség által. De alapvetően a tapintással és az intuícióval is nem magunkról tudunk és tapasztalunk meg valamit.
Köszönöm, nagyon sokat segítettél. Úgy emlékszem, hogy Goethe látta a növény ideáját és erről készült ez a a rajz,itt alul, amit nem tudtam ebbe a postba beilleszteni.:((((
Sziasztok. A kamalokával kapcsolatban szeretnék kérdezni.
Tegyük fel, hogy adott egy ember, aki nagyon szereti a szarvasgombát, mert gyerekkorában evett egyszer, és annyira ízlett neki, hogy sokáig álmodozott róla, mivel a családja nem engedhette meg ezt a luxust túl gyakran. Amint emberünk felnott, és munkába állt, szinte minden pénzét erre áldozta, még reggelire és vacsorára is ezt a költséges étket fogyasztotta.
Ha ez az ember meghal, akkor a kamalokában egy tapasztalása lesz, hogy kínzó vágyat érez a szarvasgomba ízére, de fizikai test hiányában nem tudja azt kielégíteni, és ez a nem éppen kellemes állapot addig tart (?), amíg ez a vágy ki nem ég belőle.
Ha viszont az élete forgatókönyve olyan, hogy sok-sok hosszú év és felszedett kiló után eltelik vele, szinte megcsömörlik tole, akkor megússza ezt a tapasztalást a kamalokában.
Ez csak egy analógia volt, de nekem úgy tunik, hogy vágyainkat igazából nem korlátozni, kordában tartani kell (arany középút, L és A között egyensúlyozás!), hanem gátlástalanul kiélni (persze amíg ezzel másnak nem ártunk). Ez tényleg így lenne?
Az ideában nem csak jelentés van, hanem az is, ami észlelhető. Legalábbis az univerzália ante rem-ekre és talán az -in res-ekre vonatkozóan is. A tudatunkban a megismert jelentésű idea ezeknek csak halvány képe, mivel a szellemi valóság észlelése mint érzékelés nincs benne.
Az is kérdés, hogyan tudok eljutni az idea látásáig, bármilyen idea látásáig, észleléséig. (Ha az ideában a jelentésen kívül nincs semmi, akkor miben különbözik az idea észlelése a gondolásától?)
Szerintem ez a három nagyjából ugyanazt jelenti az antropozófiában, bár itt inkább csak az őskép kifejezést használják.
A Theosophie-ban olvashatsz az ősképekről, mint mindennek a forrásáról. Ezek az én értelmezésemben olyan szellemi létezők, amik lényszerűen okai és forrásai a szellem alatti birodalmak létezőinek, külön-külön, mégis általánosan hatva minden egyedi létezőben, aminek léte tőlük függ. A Platon által látott ideák is ősképek voltak, de ezeket talán nem annyira lényszerűnek, mint jelentést és fogalmi tartalmat hordozónak látta. A pszichológiában használatos archetípus is ősképet jelent. De itt csak a lélekre vonatkozó ősképekről van szó és nem annyira szellemi értelemben, mint ahogyan az antropozófiában szó van ezekről.
Egyébként nehéz kérdés, mert van a szellemi hierarchia, ami mindennek oka és forrása. (Sőt ott van az Isten). De akkor mik az ősképek? Szerintem ezeknek a szellemi lényeknek a szellemi teremtményei, amelyek azután lelki, éteri és fizikai szinten manifesztálódnak.
Ha a realista skolasztikát is segítségül hívom az értéshez, akkor azt mondanám, hogy az ősképek eredetileg univerzália ante rem-ek.
Az ideák, ahogy azt általában felfogják, az univerzáliák mindhárom fajtái lehetnek. Először minden idea: univerzália ante rem, azaz a dolgok előtt szellemileg létezik. Azután a dolgok létében működik (univerzália in re), végül ha az ember megérti a működését és a létét, akkor a tudatunkban univerzália post remként jelenik meg.
A mai pszichológia archetípus fogalma a lélekre vonatkozó ősképeknek is csak szűk körére vonatkozik, tehát sokkal kevésbé átfogó jellegű.
Sziasztok! Tegnap olvastam, hogy vannak az ősképek és vannak az ideák.(pl.Platónnál) Mi a különbség a kettő között? Hol lehet ennek utánna nézni? És hogy jönnek ezekhez hozzá az archetípusok?
A precesszió valós dolog, ezt csillagászati megfigyelésekkel is alá lehet támasztani.
Az asztrológiában viszont a Nap pályája a mérvadó, hiszen körülötte kering minden. A nap pályáját az asztrológusok nem csillagjegyekre osztják, hanem 12 egyenlő részre, vagy térségre. ( de volt olyan hely, idő, ahol 18 részre osztották)
Nos ezeket a térségeket nevezték el a csillagjegyek alapján.
Valós összefüddés tehát nincs a zodiákus és a "térségek neve" között.
