Nekem amúgy van 28 filléres Woodhouse könyvem, két háború közötti Pesti Hírlap kiadvány: Az életművész. Annyira élvezhetetlen a Nyári zivatar (valakinek meg az a kedvenc könyve!?) a számomra, hogy valszeg nem olvasom ki. Amúgy 1.000.- volt, de épp 50%-os kakció volt az antikváriumban...
Én biztos nem adnék érte pénzt. A Pesti Hírlap könyvek közös jellemzője a gyenge, ásatag fordítás, a rossz szövegminőség, a helyesírási hibák tömkelege. Legfeljebb mint ritkaságnak van némi értéke, mondjuk, ezer forint.
Wodehouse "Szerelmesek" c. regénye a Pesti Hírlap sorozatból - erről a kiadványról még sosem hallottam! Beleolvasva úgy látom, hogy ez a "Legénylakás" c. kötet. Az ára elég borsos:
A legénylakást fejeztem be a minap.1927-ben megjelent írás,vegyes érzéseim vannak.Párbeszédek és a történet jó.Minden jellegzetesség megtalálható benne, ami a későbbi írásaiban is, mégsem vagyok vele teljesen elégedett.A narrátori részek rettentően fárasztottak,idegbaj kerülgetett közben.Közepes teljesítmény,van jobb történet tőle.
Cicerónál idén még 2 Wodehouse könyv várható: nyár végén az Aranyifjú (A Gentelman of Leisure), illetve karácsonyra a Barmy in Wonderland - ennek még nincs magyar címe.
Elolvastam végre a Blandings és vidéke c. könyvet.Egy kicsit csalódtam benne,mert a történetek erőltetettnek éreztem 1-2 helyen,de az is lehet,hogy én vártam sokat tőlük.Ugyanis alapvetően szeretem a rövid történeteket.Remek ötlet ez Wodehouse-tól a rövid koncentrációval megáldott olvasok számára.(Hogy egy klasszikust idézzek.) A disznó-hee! volt a legjobb sztori, az mindent vitt.Viszont a Mulliner rész kifejezett csalódás volt, a Mr. Mulliner meséi c. könyvet nagyon szerettem. Fókuszálok a Legénylakásra, remélem mielőbb elolvashatom.
Az életművész utolsó novellájában (Ukridge egyenesbe jut) egy kalapdobozba zárt papagáj előbb vaskos matrózkáromkodást hallat, az Annie Laurie című dal kezdő taktusaival folytatja, majd ezt a mondatot ismétli: „Tessék, finom dió!”
Tegnap ki is olvastam a könyvet. Korai Wodehouse, ha szabad ilyet mondani, ez egy gyengébb darab, de ettől függetlenül tetszett és örülök, hogy egy újabb magyar darab került a gyűjteménybe.
Van egy jelenet, ahol egy behatolót egy papagáj ijeszt meg a sötétben, de persze csak némi "párbeszéd" után derül ki, hogy papagájról van szó - nagyon ismerős helyzet, mintha nem rég valamelyik másik Wodehouse regényben olvastam volna hasonlót - esetleg tudja valaki, hogy melyikben volt? Köszönöm előre is!
Érdekes, én simán elolvastam az újat, és nem volt vele bajom. Igaz, a régivel sem. Ami engem érdekelne, de nincs időm összehasonlítani a két fordítást, hogy az új fordításban állítólag vannak olyan részek, amelyek a régiből kimaradtak. ha ez igaz, ez indokolhatja az újrafordítást.
