Mivel ez a technika is átmegy az önálló művészeti ágak közé, ezért nem lesz elég az Anaret és Bellár. Tovább kell látnod mint 30x40! Gondolj a téglából kirakott kirakott kádra, amiben szivaccsal hívod elő a több méteres nagyítást.
„Képkovácsnak teljes mértékben igazat adok a vegyszerek és mosóvizek környezetromboló hatásával kapcsolatban. Viszont azt, hogy mennyire káros a tinta és milyen eszeveszett módon szennyezi a környezetet, majd csak a szép, új nyomtatás technika tömeges bevezetésével fogják a marketingesek nekünk elárulni.”
A vízfelhasználásra (FF.) van ötletem, meg lehetne oldani, csak hely kérdése…
1. küldjél légy szíves egy emilt 2. Ha valaki csak olvassa a fórumot, és nem győződik meg a saját szemével a dolgokról, hogyan fog tudni fogalmat alkotni a dolgokról. Pl. írod az anaret obit állítom 100 ember közül talán kettő venné észre a különbséget 30x40 méretig biztosan…
Szilágyi Sándor fotográfus, fotótörténész, irodalmár, történész és lapszerkesztő.
1954-ben született Nyíregyházán, majd Szegeden élt, ott járt a JATE bölcsészkarának magyar–történelem szakára, 1972 és 1975 között, végül az ELTE bölcsészkarán diplomázott 1979-ben. 1978-tól 1985-ig fő szervezője volt a Hétfői Szabadegyetemnek, 1981-től pedig az induló szamizdat Beszélő alapító szerkesztője egészen a rendszerváltásig. Irodalmárként elsősorban Mészöly Miklóssal foglalkozott, 1976-tól pedig Bibó munkásságát kutatta. 1985–86-ban a New York-i New School for Social Research ösztöndíjasa volt, és ez idő alatt kezdett a fotózással foglalkozni. 1989-ben a március 15-ei tévéfoglalás fűződik a nevéhez, és nagy szerepe volt Nagy Imre és társai újratemetésének megszervezésében. A ’90-es években a politizálással fölhagyott, épületfotózással, fotótörténettel és kiállítások szervezésével foglalkozik. A ’90-es években két kötete jelent meg: Ostinato címmel az esszéi, irodalmi tanulmányai, valamint a Hétfői Szabadegyetem történetét feldolgozó munkája.
Adams azt tanácsolja, hogy az „előkép” legyen lágy és világos, hogy mindent látni lehessen róla.
Valahol meg olvastam a 18x24 a legideálisabb méretű „kiskép” , valami olyanról van szó, hogy már eléggé el tudod vinni a szemedtől „normális nézési távolság” de látod a részleteket…
Meg most lehet kapni 100db Ilford multi RC 18x28 + 3tek film (D100; D400; D3200) 7e körül (hatezer valahányszáz)
én 18x24-es nézőképeket szoktam készíteni.... azon nézem meg jobban a fotót, és ha tetszik akkor nagyítok nagyobbat...
viszont másik okból lhet átállok a 24x30-as nézőképekre... egyébként nekem a szelektálásban sokat segít, hogy bescenelem a képeket... tudod én teszem fel őket rendszeresen a saját honlapomra
De mondok mást, csináltam egy felvételt egy szobor van rajta körben repkény v. vadszőlő (nem tudom melyik elvégre nem vagyok numizmatikus :-) futotta be. Roll-ra nyomtam Foma100 / xtol 1:1 egyből 30x40-be nyomtam osztott szűrőzéssel, majdnem jó lett a kép (egyébként Kalapos uramnál van, mármint ami nem sikerült annyira) csak volt egy párkány aminek a jobb széle világosabb volt szórt fényben fényképeztem sok fa volt a környéken és sötétíteni kellettett :-) szóval megfogadtam mindig csinálok elsőre egy 18x24 et multi papírra minden szűrő nélkül, és azt jól megstirőlöm mielőtt 30x40 be nyomnám…
Ja, meg ha valami furmányt kell bábozás stb., jobb (olcsobb) begyakorolni kicsibe… Meg nehezebb is úgy varázsolni, hogy ne látszódjon :-)
Teljesen egyet értek, én konkrétan lágy kemény hogyan jön a részlet árnyékokban csúcsfényekben ráfér e papírra átvilágítópulton nézve vagy kivetítve az alapdeszkára…
Kompozíciót, kivágást lehet látni -némi gyakorlat után- a negatívon is. A tónusviszonyokat nem igazán. Színes negán pedig -szerintem- egyátalán nem, hogy a színekről már ne is beszéljünk. (igaz, ez a topik ff-ről szól :) )
Olvasd át amit írtam! Én sem látom egyértelműen! Sőt ha igazán kimondom amit gondolok, azt sem nagyon hiszem, hogy más képes erre, saját szemmel még nem láttam ilyet, persze mondott már ilyet nekem valaki az elé oda toltam két negát és kértem mondja meg melyik a lágyabb (nem egyforma fedettségű volt) a világosabbra mondta, hogy az a lágyabb de az a keményebb volt. Ha jól emlékszem az egyik 0,6 gamma a másik 0,52 v. 0,54 volt… Tehát nem hiszem ilyen különbséget meg lehetne mondani szemre mérni meg egyértelműen lehet.
Nos gondolkodtam a dolgon, egy esetben mégis lehetne digis nyomtatós hozzászólás, ha valaki élőben egy az egyben párhuzamosan használja a két technikát, netán bemutatni is hajlandó, na azok a tapasztalatok érdekelnének.
Ja ha valaki elrettenne e sok agymenéstől, és denzitométertől stb. segítek mindenben kalibrálásban is bárkinek, nyilvános az emil címem.
Ha valaki Bp. i annak van egy olyan lehetőség, hogy csatlakozik a fotóklubunkhoz és akkor fél évre 4500Ft a tagdíj, minden klubtag használhatja a klub laborját, így ki tudja próbálni az FF. laborálás szépségeit.
Na most csak címek:
Ilford iroda 229 25 13 XXII. Kossuth - Mihalik u sarok 20/491 58 01 Gacs Károly Fókusz ( Film ) XI. Bocskai út 34/b 8:30-16:30 361 16 05, 361 16 06 Ring 280 69 30; 280 69 34 IX. Gyáli u 31/B Werner 359 39 65 XIII. Visegrádi út Forinjet KFT (volt Forte Mérleg u.) XIII. Hegedűs Gy. u. 64 – 66. 270 96 76 H-P 10-18é
Cemolab XIII. Csata u 16 H-P 9-14 350 34 91 ; 349 12 87; Vegyszerbolt Azur VIII. Jozsef krt. 327 04 69 AALabor laborfelszerelés VII. Marek J u. 3. 351 79 94; 351 64 99
OMKER ZRT XIII. Röppentyű út 48; X. Száva út 5-7 262 04 07
Ja ha valaki elrettenne e sok agymenéstől, és denzitométertől stb. segítek mindenben kalibrálásban is bárkinek, nyilvános az emil címem.
Ha valaki Bp. i annak van egy olyan lehetőség, hogy csatlakozik a fotóklubunkhoz és akkor fél évre 4500Ft a tagdíj, minden klubtag használhatja a klub laborját, így ki tudja próbálni az FF. laborálás szépségeit.
Mi is jut még eszembe így bevezetésnek, mikor jó a negatívtechnikánk.
Kisfilmről 30x40 nagyítás (hosszú oldal 500mm), 200mm ről nézve nem szabad életlenségnek és szemcsének látszani. Ebből következik az is, hogy ebben a nagyításban nehéz megmondani az adott képről kisfilmről v. Roll-ról készült e.
Egy ajánlat ha valaki olyan dolgot szeretne fényképezni ami nem ugrál akkor Foma100 / Kodak Xtol 1:1 (tényleges ISO „N” hívásnál 50ASA) és ez gyakorlatilag a fenti elvárásokat.
Ha kevés az 50ASA D100 / Xtol 1:1 (megvan a 100ASA) ill. Tmax100 (ami most a Ring ben 870HUF)
Mit jelent ez a gyakorlatban. Ha multi (poligrade, variograde) papírt használunk különböző kontrasztokat tudunk elérni, szűrőlapokkal v. színes nagyítófejjel. Az egyik a „M” bíbor a másik a „Y” sárga, szimpla szűrőzésnél megkeressük a negatívnak leginkább megfelelő értéket a színes fejen v. a lapok közül. Csinálunk egy próbacsíkot és a legmegfelelőbbnek tűnő idővel csinálunk egy próba nagyítást. És eldöntjük tetszik e nekünk v. próbálkozzunk egy másik szűrővel.
Osztott szűrőzésnél csinálunk egy próbacsíkot csak „Y” (színes fej esetén max-ra felcsavarjuk) ha van fehér rajta azt az időt választjuk amiben van részlet, mondjuk 2s exponáltunk és a 3. csík a jó. A második próbacsíkra ráexponáljuk a 6s ot, cseréljük a szűrőt „M” re és ezzel is csíkozunk 2s al. Hívjuk a papírt és látjuk a végső nagyításhoz melyik idő kell. Tehát egy papírra kétszer exponálunk csak sárgával és csak bíborral. A sárga a fehéreket adja ki a bíbor a feketéket.
Szívesen megmutatom bárkinek a gyakorlatban ezt is meg mást is nagyon szívesen.
Amiket itt közreadok máshol már megjelentek, szeretném ha viszonylag egy helyen lennének elérhetők. Elnézést kérek ha ugyanaz többször szerepel.
Gyakorlatilag a téma kontrasztját illesztjük, a nagyítópapírhoz a negatívhívással. Régi könyvekben is írnak róla, hogy laposabb témához kemény, kontrasztosabb témához lágy hívást alkalmazzunk. A zónarendszerrel szintén ezt csináljuk csak konkrétan mérhetően kifejezve mindezt. Meghatározott gammára (meredekségre) hívjuk a filmünket. A zóna denzitás adatok konkrét, mérhető mennyiségek, amik alapján meghatározható a gamma görbe.
Ismét zóna:
Mint említtetem a zónarendszer, nem más mint gyakorlati szenzitometria…
Mindenki tudja, ahol fény éri a fényérzékeny anyagot ott változás történik amit a hívó tesz láthatóvá. Ahol fény éri a negatívot ott sötétebb lesz mint ahol nem érte. Ha 5 percig hívunk egy filmet, elérünk egy bizonyos feketedést a fényért helyen, ha tovább hívjuk akkor növekszik a feketedés egy bizonyos szintig. Ha ugyan erre a helyre erősebbet exponálunk, akkor is erősebb lesz a feketedés. Ha most ezt az egyszerű dolgot végiggondoljuk, hol vannak a kapaszkodók. Melyik lesz a helyes expo és melyik a helyes hívás?
A Szabvány azt mondja az a minimális feketedés ami eléri a 0,1 denzitást abból származtatjuk az érzékenységet. Ennek az a gyakorlati jelentősége, hogy itt már egyenes, v. egyenesebb a Gamma görbe (magyarázat később). Ha egy homogén felületen fényt mérünk, és mondjuk a fénymérőnk 100ASA-ra van beállítva, és mondjuk F:5,6 hoz 1/30 expót mutat, akkor ha 4Fé (Adams szerint, a szabvány 4 1/3 Fé) rövidebbet exponálunk, el kell tudnunk érni a 0,1 denzitást. Amennyiben nem éri el, az eltéréssel módosítani kell az ASA beállítást a helyes expozícióhoz. Ezt nevezzük tényleges ISO-nak. Ha megvan a 0,1 denzitás, ez lesz az zóna I. ettől feljebb 7Fé van a zóna VIII. aminek denzitása 1,1 (kondenzor, multi papír, D-72 (b31 SZVSZ) A zóna V. a történet közepe oda azt kell exponálni amit a fénymérő mutat, felfele meg hosszabbakat VI:1/15, VII:1/8, VIII:1/4 IX:1/2. Ez a teszt, persze lehet egyszerűbben is szenzitométerrel, de erről már írtam.
„Színteszt” :
Na akkor megint egy agymenéses, kalibrálós sztori. Ugye tudjuk nagy általánosságban a filmek (pan) a kékre a legérzékenyebbek, napfény a második helyezet, és műfény a harmadik (a neont most kihagyom). Amikor napfényben tesztelünk több probléma merül fel, pl. beúszik egy felhő, és már a szín is megváltozott nem csak a megvilágítás erőssége. Mi van ha a szobában tesztelek, ahogy ma is tettem halogénnel (3200K° ) világítottam a felületet. A tesz második fele szűrő teszt volt na most csináltam egy felvételt zóna V.-ön szűrő nélkül. Utána feltettem a szűrőt a spotmérőre mértem rajta keresztül, csináltam egy expót (persze a szűrőt az obira átcsavartam) aztán alá fölé ½ Fé lépésekben. Csakhogy mivel a fény vörösben gazdagabb nem pontos eredményt kapok a narancs meg a vörös szűrőre. Ugye az a lényeg hogy mérek egy denzitást a szűrő nélküli negán, és utána a szűrössel ill. tudom mit mér az adott felületen a spotmérő az adott szűrővel, és össze hasonlítom a denzitásokat, hogy megkapjam azt a számot mennyivel tér el amit a fénymérő mutat az adott szűrővel. És így össze lőttem a filmem meg a fénymérőm spektrális érzékenységét. Csakhogy műfénynél! Ezt kiküszöbölendő mi lenne ha feltennék egy színhőmérséklet módosító szűrőt ami a 3200K° felhozza 5500K°. Ha ezen keresztül mérek meg exponálok akkor az olyan mintha napfényben teszteltem volna. Na most ezek után veszek kék, sárga, piros, zöld kartonokat és ugye mérek a kék meg az adott szűrőn keresztül, feltekerem az obira (színhőmérséklet módosító szűrőt) + az adott szűrőt exponálok alá fölé és megkapom denzitométeres mérés alapján mennyivel tér el az árnyalateltolás a fénymérővel mért és a negatívon mért a denzitás alapján. Hát ez ugrott be nekem ma az esti sétám során.
Kisfilm kalibrálás:
Befűzünk egy kalibrálni kívánt filmet, veszünk egy fekete fotókartont a mindkét rövidebbik oldalára ragasztunk fehér famentes papírit 50-70mm –ert lógjon be. Választunk egy olyan objektívet amin bekattan a ½ blende, lehetőleg tele, ∞ állásban, vagy olyan fényképezőgép vázat amit tört időt is lehet állítani (az utóbbi jobb). A fényképezőgépet (állványra tesszük) úgy állítjuk be, hogy a két fehér csík a keresőben látható legyen (ha nem éles nem probléma) . Elsőre a film névleges érzékenységét állítjuk be és fényt mérünk. Ellenőrizzük a karton egyenletes megvilágítását. A kapott eredménynél 4 Fé szűkebbet állítunk be ha F:5,6 1/30 akkor 1/500. Mindent fel kell írni! Ezek után ½ (vagy 1/3) Fé lépésekkel rövidebb felvételeket készítünk egészen 20 felvételig, a további felvételeket lőjük el akármire ami nem fontos inkább exponáljuk túl. Vegyük ki a filmet és fűzzük be a tankba de fordítva, ne vágjuk le a befűző részt (tehát kihúzzuk a filmet a kazibol elvágjuk és a 36. kockától visszafelé fűzzük be ). Előhívjuk szokásos módon. Ha nincs spotmérőnk (vagy denzitométerünk) akkor itt megállt a tudomány, meg kell kérnünk valakit aki megméri nekünk. Viszont szemmel is látható, hogy van feketedés v. nincs az első kockán (természetesen a két fehér papírcsíkot leszámítva). A spotmérő elé előtétlencsét kell tenni, hogy tudjunk közelmérni.
Első lépés a zóna I. meghatározása. Nekem van egy átvilágító pultom beállítom ferdére, a spotmérőt felteszem állványra merőlegesen a pult síkjához képest. Leoltom a villanyt csak a pult világit! A pulton be van jelölve egy viszonylag egyenletes 50 mm átmérőjű kör ennek a közepére célzok. Beteszem a befutórészt megmérem az alpfátylat pl.: 14 2/3 Fé elkezdem húzni a filmet 14 1/3 Fé ig. Ez a Zóna I. alkoholos filccel ráírom a romai I, est, következő kockát kihagyom ½ blendés lépésnél-1/3 nál két kockát, követőre romai II. minden másodikra (1/3 nál harmadikra) X. es zónáig. Megmérem az V.öst (alap f.+ 2 – 2 1/3 Fé) és VIII.ast (alap f.+ 3 2/3 – 4Fé) Ha nem stimmel a VIII. zóna kisebb v. nagyobb a denzitása mint a megadott. Megkeressük azt az értékű kockát ami megfelel a VIII. zóna denzitásának (alap f.+ 3 2/3 – 4Fé). Ha a VII. zóna denzitása akkor megvan a normál-1 hívás ha a IX. zóna felel meg akkor megvan a normál+1 hívás. És így tovább.
A mérést befejezve a filmet terítsük ki egy hosszú asztalra, célszerű a film alá fehér papírt tenni mérőszalaggal mérjünk meg minden kockaelejét ? mm-re van a befűzőrész legelejétől, hogy miért majd később.
Második filmünkkel a hiányzó hívásokat határozzuk meg. Exponálunk a megfelelő zónára ill. alá fölé. 1,5 - 2 értékkel attól függően mennyire vagyunk bizonytalanok, melyik kockára mit exponáltunk pontosan felírjuk. Több ilyen sorozatot készítünk a filmre, a sorozatokat 2db üres kockával válasszuk szét. Végigexponáljuk a filmet. Mivel tudjuk melyik kocka ? mm re van a film elejétől ezért a sötétkamrában szét tudjuk vágni és különböző idővel előhívjuk. És így az összes hívást meg tudjuk határozni.
Kalibrálás adalék, hívás hosszától függ az zóna I. denzitása (így az ISO-is):
Arryval beszéltem telefonon és felvetődött a kalibrálás. Ha úgy csinálod ahogy a Szilágyi fordításban van szerintem az lehet zsákutca is. A fordítás szerint először a tényleges ISO-t (DIN ASA-t) keressük, tehát I.Zonát exponálunk névleges értéken majd ½ v. 1/3 lépésben bővebben és szűkebben az a kocka a tényleges aminek a denzitása alapfátyol+ 0,1 (alapfátyol+ 1/3 Fé). Baj az nem tudjuk a hívásunk normál, normál-1 normál+1 stb. általában keményebb, ezért le kell venni a hívás időből és ekkor elmászik a Zona I. Igazából minket normál hívás keresésnél a Zóna I. és Zóna VIII. érdekel. Tehát a homogén felületet úgy kell exponálni hogy legyen 3-5 növekvő expo mind a Zóna I. (denzitása alapfátyol fölött 0,1 (1/3 Fé) és Zóna VIII. (denzitása alapfátyol fölött 1,15 (3Fé2/3) ba. Ha mondjuk ½ es exposornál a 3. kockán van meg 0,1 (1/3 Fé) denzitás akkor a Zóna VIII. soknál is a 3. a mérvadó. És ennek függvényében kell tovább kísérletezni. Rövidíteni v. nyújtani a hívást (ha túl rövid a hívásidő célszerű hígítani a hívót). Az N+1 hívás az amikor Zone VII. nél megvan a VIII zóna denzitása. Az N+2 hívás az amikor már Zone VI. nál megvan a VIII zóna denzitása. Az N-1 hívás az amikor Zone IX. nél van meg a VIII zóna denzitása. Az N-2 hívás az amikor Zone X. nél van meg a VIII zóna denzitása. Érthető nem :-) Na most mivel a fránya zone I. elmászkálhat bizonyos filmeknél, ezért szerintem az ASA-t állítani kell hozzá pl. D100 / DD-x párnál N, N+1 és N-1 nél nem
Sziasztok!
Érdekes dolgot tapasztaltam a rotációs hívással kapcsolatban (ha tényleg rotációs?) Nagy Péter tanítványom vett egy Jobo hívógépet amibe vízszintesen kell beletenni a tankot és egyfolytában forgatja a gép oda vissza a filmet (ezek 4”x5” síkfilmek). Ami érdekes és elgondolkodtató: ugye ha megfelelő kontrasztú nagyítást (analóg módon) szeretnénk készíteni, illeszteni kell a téma kontrasztját a negatívhívással a nagyítópapírhoz (papírhívó / nagyítógép stb.). Ami azt jelenti egy adott meredekségre hívunk (pl. 0,52 gamma), és ehhez a meredekséghez tartozó érzékegységet állítjuk be a fénymérőnkön (ezt nevezhetjük érzékenység kihasználásnak v. tényleges ISO-nak is). Namármost, ha egyfolytában mozgatjuk a filmet akkor erősen csökken a tényleges ISO, ahhoz képest mintha percenként v. félpercenként mozgatnánk. Valószínűnek tartom ez azért lehet, mert az erősebben exponált részek hívásához több redukáló anyag szükséges mint a kevésbé exponáltakhoz, ha egyfolytában mozog a hívódó film mindig frissül az erőssebben exponált helyeken ezért erősebben hívódik ki mint szakaszos hívásnál, ahol az adott intervallum (mozgatás befejeztével) elején viszonylag friss hívóban erőteljesen hívódik majd amikor „elhasználta” az adott redukálóanyagot nem hívódik annyira erőteljesen… Ezáltal csökken a kontraszt. Ezért egy adott meredekség (gamma) eléréséhez folyamatos mozgatással rövidebb idejű hívás szükséges, ezért csökken a tényleges ISO. Persze lehetne hígabb hívóban is hívni és így kiegyenlítettebb lenne a gépi hívás, de még mindig megmarad a rögzítés idő ellenőrzésének problematikája…
Sziasztok!
Szeretnék veletek megosztani egy ötletet, mivel végig analóg technikát használok a tippjeim is erre vonatkoznak. Papír tálhívásnál időre hívunk és nem szemre, mert tökéletesen nem lehet látni (meg egyéb okok miatt is) a születendő képet. Eddig percjelző órát használtam, de egy ötlettől vezérelve kipróbáltam valamit, Arry-nál debütált a dolog. Digitális diktafon a segédeszköz. Rámondom a hívás folyamatát, és rengetegszer vissza játszhatom, az adott felvételt az elejétől. Na, hogy is néz ki a gyakorlatban?
Kiveszem az exponált papírt a nagyítógép alól, lejátszás indul. - Visszaszámlálás 5 4 3 2 1 hívás - 10 másodperc (folyamatos mozgatás) 10 másodperc (tál egyik sarkának megemelése) 10 másodperc (tál másik sarkának megemelése) 10 másodperc (tál harmadik sarkának megemelése) stb. Mielőtt lejárna a hívásidő: 5 4 3 2 1 csöpögtetés - 10 másodperc 20 másodperc - stop fürdő - 30 másodperc folyamatos mozgatás - Csöpögtetés 15 másodperc 10 másodperc 5 másodperc - Fixir (15 másodperc) mozgatás mozgatás mozgatás mozgatás - Letelt az egy perc (fel lehet oltani a villanyt :-)
Persze be lehet állítani más időket is! A lényeg, hogy a próbacsíkot és a végső képet pontosan ugyan olyan módon hívjuk. Mivel a diktafon nem valami hangos, vettem hozzá egy számítógéphez való aktív hangfalat (1500 HUF).
Ismét zóna. Már elittetem egy megfordított alapállásból indulunk, Van egy üres exponálatlan fotópapírunk és erre szeretnénk egy KÉPET készíteni. Ismert a papírunk Fé átfogása, és ehhez készítünk egy olyan negatívot amit könnyen rá lehet nagyítani. Ha valamit le szeretnénk fényképezni, legelőször megkomponáljuk a képet, (célszerű állványt használni), és ekkor fényt mérünk, legegyszerűbb spotmérőt használni. Belenézünk, megnyomjuk a gombot és elkezdünk „pásztázni”, megkeressük azt a legsötétebb pontot amibe részletet szeretnénk azt betesszük a zóna III.-ba (pl. F:5,6 1/15) célszerű jegyzetelni főleg az elején. Exponálni az V. zónára kell az 2Fé feljebb van, tehát ( F:5,6 1/125) tovább pásztázzunk és megkeressük azt a legvilágosabb pontot amibe részletet szeretnénk zóna VIII. ha erre a fénymérőnk F:5,6 1/1000 mér, azt minden különösebb gond nélkül át tudjuk vinni, normál hívás („N”) . Ha kevesebbet mérünk a legvilágosabb ponton pl. F:5,6 1/500 akkor is F:5,6 1/125 exponálunk, de hosszabb hívásidőt választunk (N+1). Ha a csúcsfényre pl. 1/2000 mérünk akkor is 1/125 exponálunk, de rövidebbet hívunk (N-1).
Ez a fenti AA. ajánlása szerintem jobban járunk a módosított hívásokhoz mindig másik ISO-t használunk
Mielőtt elindulunk fotózni összekalibráljuk a filmünket / hívónkat / fénymérőnket a pozitív technikával nagyítógép / papír / papírhívó. Filmkalibrálásnál az Adams által ajánlott értékből érdemes kiindulni. Csinálunk egy expozíciósort és előhívjuk, utána vissza mérjük az expósort (denzitométerel v. spotmérővel) az az expo lesz az Zóna I. aminek a denzitása 0,1 (1/3 Fé) alapfátyol felett. Normál hívásunk az lesz aminél a VIII. zóna értéke 1,15-1,25 (kondenzoros nagyítógép) (3Fé2/3 – 4Fé). A szép az egészben, hogy tök mindegy a szabványhoz képest mit mér a fénymérőnk (a lényeg, hogy a lépéseket pontosan mérje) mert össze lőttük a 0,1 denzitásal az I. zónával ami a mi vonatkozási rendszerünkben a tényleges ISO lesz.
Ha megvan az „N” hívás akkor ehhez képest meghatározhatjuk a többi hívást.
N+2 zóna VI 1,15-1,25 N+1 zóna VII 1,15-1,25 N zóna VIII 1,15-1,25 N-1 zóna IX 1,15-1,25 N-2 zóna X 1,15-1,25
Az expo sor helyett alkalmazhatunk senzitométert ami kb.200mm filmre ráexponál nekünk egy ½ Fé szürke lépcsőt, 21 lépésben. Ezzel az 5 hívásból 4et meghatározhatunk, ha ezt használjuk csak néhány felvételt kell készítenünk a tényleges ISO meghatározására, fényképezőgéppel.
A denzitás nagyon leegyszerűsítve azt mutatja meg, pl. egy negatív esetében hogy a különböző fedettséggel rendelkező részek a 100% hoz képest mennyi fényt tartanak vissza.
Köszöntök mindenkit, és köszönöm, hogy máris hozzászóltatok . Itt az első komolyabb hozzászólásom ezen fórumhoz:
A kérésem az ha valaki vitatkozik bármilyen itt „elhangzó” állítással tudja bizonyítani a gyakorlatban, ha ez nem lehetséges kezdje ezzel, mármint nem itt élek Mo. stb. Remélem megértitek ezen kitételem mert ugye egy nich név mögé bújva bárki bármit állíthat. Mint írtam szeretném kihegyezni a dolgokat friss gyakorlati tapasztalatokra, és a gyakorlatit itt adott esetben szó szerint értem.
Meggyőződésem, hogy 2008 ban ill. mivel itt az évvége 2009 re is érvényes lesz, még mindig lehet nagyon jó minőségben analóg módon kiállítása elküldhető nagyításokat prezentálni sok esetben olcsóbban mint digitális úton. A kedvenc méretem a 30x40 es ez még elérhető árban, és itt már kezd élni a kép…
Egy db Ilford multi papír (30x40) kb. 240 HUF ba kerül, ha van némi affinitásod egy nagyítást ki lehet hozni 4db papírból ha jó a nega. A vegyszerköltségek elenyészően alacsonyak de ezt majd később megbeszéljük.
Ahhoz hogy „egyszerűen” izzadtságszag nélkül tudjak nagyítani én a zónarendszert használom, a lényege a dolognak, hogy a téma kontrasztját illeszteni kell a használt papír kontrasztjához (nagyítógép, papírhívó), ami a negatívhívással, módosított hívásokkal történik. 5 fajta hívást különböztetünk meg (lentebb leírom). Ha valaki megemlítené, hogy nem ez az egyetlen módszer amivel képet lehet készíteni (amit én is tudok ill. sejtek), legyen szíves vázoljon egy másikat, ha valaki nem tud másik módszert ne kritizálja ezt, természetesen a módszer hibáiról lehet és kell beszélni, de csak gyakorlati tapasztalat alapján. Persze ha valaki nem ért valamit nyugodtan kérdezzen igyekszem válaszolni. El szeretném mondani ha valaki nem használ valamilyen szenzitometriára támaszkodó módszert akkor az elérhető eredmény SZVSZ elég véletlenszerű lesz. Ha a zónarendszert használja valaki ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy jobb kezében a spotmérő balban egy vagy több szürke skála és előre meg fogja tudni mondani, hogy a nagyításon az adott téma részlet, milyen tónusban fog megjelenni v. milyenben jeleníthető meg. Ez néhány próba és játék után elérhető nem kellenek hozzá évek.
A felvételnél spotmérővel (spotmérő nélkül, közelméréssel) megkeressük a legsötétebb pontot amibe részlettet szeretnénk ill. a legvilágosabbat. A két mérés különbségéből kiderül melyik hívás lesz a miénk az őt közül. Minden híváshoz tartozik egy tényleges ISO érték, ezt beállítjuk. A feketéhez képest 2Fé rövidebbet exponálunk. Hazavisszük a filmet és előhívjuk.
Ha valami nem egyértelmű kérdezzetek. Meg jön még néhány ilyen jellegű hozzászólás…
Most idekopizom a zónarendszer alapját képező (SZVSZ, mármint nincs zóna, kalibrálás nélkül) szerintem legegyszerűbb kalibrálást.
Tesztelés, kalibrálás. Ha van szenzitométerünk és denzitométerünk is:
Tételezzük fel már ismerjük a szenzitométrünk tulajdonságait, és szeretnénk kalibrálni egy film / hívó párost. Az üres spirálba töltsünk egy rossz filmből kisfilm esetén 350mm, Roll esetén 170mm ez lesz a műterhelésünk, ezeket maxra kell exponálni. Leexponáljuk a tesztcsíkot a szenzitométerrel befűzzük a tankba és elsőre célszerű a gyár által ajánlott hívásidőt választani. Adunk egy előfürdőt nekem úgy vált be hogy 3x forgatok kocogtatom a tankot és ismételten 3x forgatok és kiöntöm. Indítom a diktafont (ez mondja nekem a percenkénti forgatást), elkezdem betölteni a hívót indítom a vissza számlálást. Mielőtt lejárna az idő, leoltom a villanyt ha csipog nyitom a tankot stopfürdő 20s utána öblítés. Fixir stoppert indítom 1perc után nyitom a tank tetejét és figyelem a tisztulást a tisztulás 2,5x rögzítek majd mosás 20min, ezután desztvizes öblítés 1,5min majd cseppteleintő 1,5min szárítás.
Ha megszáradt megmérjük denzitométerrel, 21 mező van a negatívon 0,15denzitású (0,5Fé) ékállandó. Megkeressük 0,1 es denzitású (ill. az ehhez legközelebb) mezőt az lesz a zóna I. minden második mező egyel nagyobb számú zóna lesz, elsőre a normál hívást keressük „N” . Megmérjük a zóna VIII. tételezzük fel nekünk az 1,1 a jó érték. Ha véletlenül stimmel akkor megkeressük az ehhez tartozó ISO-t (ezt máshól már leírtam). A lényeg, most csak 3-4 kockát kell exponálni, így össze lőttük a fénymérőnket az eljárásunkkal + tudjuk, hogy az adott film / hívó hogyan viszonyul a szenzitométerhez. Most meghatározhatjuk a módosított hívásokat, hívunk rövidebbet, hosszabbat (10-15%) „N+1” zóna VII. denzitása 1,1 (ez csak példa) „N+2” zóna VI. denzitása 1,1 (ez csak példa) „N-1” zóna IX. denzitása 1,1 (ez csak példa) „N-2” zóna X. denzitása 1,1 (ez csak példa)
A mosósított hívások eltérő ISO értékeit már a szenzitométeres tesztcsíkból tudni fogjuk.
Jelen példánkban az 1,1 denzitás azt jelenti, hogy gond nélkül szépen nagyítható képet kapunk multi papírra szűrőzés nélkül kondenzoros nagyítógépen D-72 papírhívóval.
Én pont azért kezdtem el otthon laboráni mert nem kaptam azt a minőséget amit elvártam. Össze karcolták a negákat stb. Ahol meg nem ott meg olyan drágán hívtak, hogy csak na. így inkább otthon vagy a klub laborban "pancsolok". Azóta viszont nincsenek megkarcolva a negák :-)
20 éve a seregben. (Hadműveleti fotós voltam) Előtte középiskolás koromban sokat fotóztam és laboráltam. Fenidonos negatívhívó, mond ez nektek valamit?
Már ideje volt mert kicsit sok volt a digitális a másik fórumon. Aztán már kezdtem azt hinni, hogy én látok rosszul mikor a dinamikákat össze hasonlítom.
