Ezt nem értem. Egy márkaszervízt üzemeltető ismerősöm mesélte, hogy a modern autókat csak a gyári paraméterekre lehet beállítani( állítja be a diagnosztikai progi). Talán mondott még valamit a garanciavesztésről is. Az Ignist akartam vele egy kicsit feltuningolni. A néhai 31éves Zsiguli az már teljesen más tészta volt. Azért itt is a régi adatok szolgáltak kiindulási alapul.
Szintén okulásképpen további tanulságos gondolatok A.A-tól a Szilágyi füzetből:
"A figyelmes olvasó már az eddigiekből is rájöhetett, hogy Adams a szórt fényű nagyítót előnyben részesítette a kondenzorossal szemben, s erre jó oka volt. Nevezetesen az, hogy csak a szórt fénnyel tudjuk visszaadni a negatív teljes árnyalatterjedelmét. A kondenzorral párhuzamosított fény ugyanis, a Callier-hatás miatt, a VIII.-IX. zónákat, tehát a legfinomabb világos részleteket leblokkolja.
A diffúzoros nagyítás mellett szól az is, hogy a negatív így kevésbé hajlamos a fölmelegedésre, az életlenséget okozó púposodásra, továbbá hogy a negatívhiba, a porszem és a szemcsésedés is kevésbé látszik."
"Papírok
</P>
Adams a speciál (2) fokozatú, karton (dupla) vastagságú, papír hordozójú, semleges vagy kissé hideg tónusú, fényes felületű papírra tükörfényezés nélkül készült, semleges-hideg karakterű hívóban hívott és enyhe szelénfürdőben kezelt nagyításokat tartotta ideálisnak, ezt nevezte „normál” nagyításnak."
</P>
Megjegyzésem:
a Multigrade IV-es papíron a normál fokozat a 3-as, ami lineáris karakterisztikán kb. 90CC denzitás terjedelmet, a speciál 2-es fokozat pedig kb. 110CC-t tud feldolgozni, ha némi görbe szakaszt is hozzászámítunk, akkor a normál fokozat kb. 100-110CC-t fog át (ezzel dolgozik b31), a speciál pedig 1,25-1,35-öt - ezt használta A.A a zónarendszere normál papírjaként.
(öreg laboros rókák már azt is tudják, hogyha egy nagyítólámpa kissé kemény képeket ad a MG IV. papíron, akkor érdemes az ízzólámpa feszültségét kissé leszabályozva az ízzó fényét melegítve finoman játszadozni a keménységgel...).
Egy darabig nem volt rátok időm és lám-lám, mi történik? :-)
Na akkor idézzük ide pontosan A.A. Mester szövegeit Szilágyi Mester interpretációjában:
"Miután meghatároztuk a film tényleges érzékenységét, egy külön teszttel azt ellenőrizzük, hogy szokásos hívási módszerünk valóban normál hívás-e. Ehhez azt kell tudni, hogy az V. zónának diffúzoros nagyítás mellett 0.65-0.75, kondenzoros nagyításnál 0.60-0.70, a VIII. zónának pedig 1.25-1.35, illetve 1.15-1.25
denzitásértékek felelnek meg, a fátyolérték fölött."
(A kiemelés nem tőlem származik, hanem Szilágyi Mester szedte dőlt betűvel az eredeti szövegben a gyengébbek kedvéért).
Mit jelent a fenti gondolatsor? Azt, hogy a közölt konkrét denzitásértékek nem abszolut, hanem relatív denzitásként kezelendőek, mégpedig a film alapfátyol értékéhez viszonyított relatív denzitásban (magyarul minden adathoz hozzáadandó az alapfátyol denzitása az abszolut denzitás kiszámításakor).
Micsoda különbség! :-)
Lassacskán mindannyiunk számára világossá válik, hogy b31 miféle alapvető tévedés alapján kalibrálta be a saját rendszerét - a relatív és az abszolut értékeket következetesen összekeverve. Így már jól érthető, hogy miért nincs összhangban sem a szabványos fotós világ koordináta rendszereivel és megszokott mennyiségeivel, sem Ansel Adams eredeti ajánlásaival, hiszen minden abszolut denzitásértékéből hiányzik 0.1-0,15D filmfátyolnyi érték, ami egy lapos filmen minimum 1FÉ hibát jelent bármely pontban(!)...
A.A. eredeti ajánlásai egy elég lágy tónusú speciál fokozatú papíron adják a kívánt eredményt, nem pedig kemény technológiás (kondenzorral súlyosbított) normál fokozatú papíron. Az ettől való eltérés eredményezi a fos lágy negatívokat. Ha másból nem, akkor már ez alapján is gyanút kellett volna fognia Nándi barátunknak, hogy valami nincs rendben az elméletei és a kalibrációi körül.
(Én most nem fogok jelzőket és hangos röhögést postolni, hanem ehelyett ha lesz időm, akkor az egész A.A ajánlást diagramba foglalom és belehelyezem hozzá képest Nándi megoldását okulásképpen...)
innentől kezdve, ha minden gyári, akkor már nincs alapjárat. Ha volt alapjárat, akkor már a vezérműtengely nem a gyári méret, sőt, talán már fokoló tárcsa is belekerült abba az "oto"-ba, ezért volt alapjárat is, és jobban is gyorsulhatott.
Ha minden alkatrész gyári lett volna, akkor csak a gyári paraméterek lettek volna jók a gyújtásnál is. ;-)
Ott nem 1,1 a „Dmax” hanem 0,85-0,95 vagy valami hasonló a 0,1 se 0,1 hanem 0,05-0,06 körül de ez még csekkolás alatt van :-) Tanult kollegám Arry majd leírja, hogy miért…
Egyébként kinek mi a véleménye mi a fontosabb egy szép korrekt kép, v. az állítólagos „tökéletes” paraméterek betartása…
Egyik munkahelyemen ahol dolgoztam, Rally műhely volt és nem fogjátok kitalálni remélem jól írom más záró szöget állítottak be a gyújtáshoz mint a gyári paraméter, ennek ellenére jobban gyorsult az oto mint egy széria…
Gilmour (jól írtam?) max 5”x 4” tudok nagyítani, Nagy Péternél tudunk esetleg 13x18 at.
Kedves Képkovács!
HHHHHAAAAAAA
BBRRUUUHHHAAAAA
Most írjam, hogy fél……. vagy?
Adams kondenzoros géphez, a felső határt 1,15 – 1,25 javasolja speciál papírhoz. Ez nálam 0,05 denzitással kevesebb. Amit AA. mond az úgy ahogy mondja rátehető szűrőzés nélkül a multi papírra. El nem tudom képzelni, mi hogyan konyul le a részedről, de nem is akarok belegondolni…
Ennek az a lényege, hogy ez egy alap nagyítás, ha hozzányúlok a szűrőkhöz, azzal nagyon sokat variálhatok oda vissza, ha akarok… Ha valami hiba történik, mivel a multi papír közepére célozunk van játékunk…
Ja nekem amiket közöltem tények 0,3 körül fekete részlettel 1,1 fehér részlettel… :-) ez van.
Még nem írtan róla, megvolt a diffúz kondenzoros teszt, (Kalapos uram is látta a végeredményt) Ilford Multi papíron nem volt akkora különbség… Mint a Forte speciál papíron… Mivel az Ilford multi papírt kívánom használni, nem fogok szerezni színes fejet a Laborátor1200 ashoz…
a denzitásnál jóra gondoltam, csak rosszul fejeztem ki magam.... nem azt akartam írni hogy melyik papír maximális feketéje miylen fekete lehet, hanem hogy melyikre mekora "denzitás átfogás" vagy egyszerűbben hány FÉ fér fel...
erre írtam hogy a galery többet képes megjeleníteni...
amúgy nézegettem a jelleggörbéket a dokumentációban és abból a számozásból, ami ott a tengelyeken van főleg hogy ilyen vastagok a görmég, meg hogy egymásra vannak rajzolva sokminden nem olvasható ki belőlük...
a képnél kimondottan az élességre vagyok kiváncsi...
sajnos a keménységet a ps-ben se szokott sikerülni beállítani ahogyan a laborban se mindig... de hátha majd idővel...
Eléggé lágynak, de azért tónusban nem szegénynek látom a képet. Nagyjából megvan rajta, aminek lennie kell, de azért még majd pontosabban is megnézem, hogy mit tudnék esetleg igazítani rajta.
Én nem a papírfeketékről írtam, hanem azokról a tartományokról, amikkel világítva a papírt még vágásmentes tónusterjedelmet tud megjeleníteni...
A papír maximális feketedése a legtöbb RC-nél olyan 2-2.25D között tud lenni (viszont ezt ne tévesszük össze a megvilágításakor feldolgozható tónusszélességgel, ami 0,4-1,8D között tud lenni és az kissé mást jelent :-))
A baritok az én időmben csak fix gradációban voltak 4-féle keménységben, és ahogy látom most is úgy vannak.
A Multigrade IV nem éppen a legalja, inkább azt mondanám, hogy a leggyakoribb általános papír volt és maradt. Amit nagy mennyiségben lehet gyártani az jóval olcsóbb tud lenni. A Deluxe portfolio egyrészt vastagabb, másrészt van belőle tükörfényes felület is, de optikai tulajdonságukban az összes Multigrade IV azonos jellegű.
Tudod annyi macera van vele ha az összes hiányosságát ki akarnánk tárgyalni, hogy ezerszer egyszerűbb megtanulni a normál munkamenetet és azt alkalmazni hibátlanul... Egy rakás filmen csak korlátozottan igaz, egy másik halom filmen meg jóval több zónát lehet definiálni, stb. szóval ezek lekövetése helyett inkább néhány egyszerű általános alapfogalom és ugyanazt, vagy még jobb eredményt kapok...
Igen, csak sehol nem látom azt nála, hogy a Multigrade IV. bementi tónusterjedelmének 0.4-1.8D tartományra kiterjedő változtatható határait valamire is használná...
Nem éppen az ellenkezőjét állítjuk szerintem, hanem én egy általános, mindenki által jól használható és működőképes koordináta rendszerben szemlélem az ff nagyítások terepét a kompatibilitás érdekében több oldalon is ügyelve az ajánlások megtartására, ő meg a saját eléggé egyéni peremfeltételekre kialakított rendszerében gondolkodik.
Az én szemléletemben fele annyi kompromisszummal kell számolni, mint az övében, még akkor is, ha az ő eszközein jóformán csak a saját elmélete fog látszólag működni...
b31-nél adott a kemény fényű nagyítógép, mint első számú minőségrontó tényező, emellett ő - ha jól sikerült megfejtenem a körülményeit - akkor normál tónusú papírra akarja rászorítani azt a zónaterjedelmet, amit A.A. lágyabb karakterű speciálon nagyított, ebből adódik, hogy messze az ideális alatti meredekségű filmhívást favorizál.
kipróbáltam a DD-x et 1:9-het keverésben delta 100-as filemen...
alapvetően jónak tartom az eredményt... 20 fok 20 perc
de mintha a t-max az 1:4 es keverésben 9. filmként élesebbnek hatna...
szemcse nincs, fény és árnyék rajzok jók, mintha kiegyenlítettebb lenne az egész nagatív...
egyébként meglepett hogy a t-max alapfátyla menyivel kissebb mint a deltáé...
lehet hogy kipróbálok még 20 min helyett 17-tet...
de fogalmam sincs milyen gammára hívtam sajnos... szemre a t-max nincs annyira fedett... lehet hogy ezért életlenebb, mármintha igaz az hogy a túlhívás rontja az élességet
De Te ezt mondod, Ő meg az ellenkezőjét. Ezért gondoltam, hogy jó lenne egy ilyen összehasonlítás, amiből sok minden kiderülhet. Nem is kerül sok időbe vagy pénzbe.
Mellesleg Én is gyári időket használok, de azért érdekelnek b31 kisérletei is.
