csak minden billetyű a mélyek kivételével 3 húros... na azt hogy hallom külön külön...
Ha pontosan annyi a frekije, mint a mellette lévőnek, berezonál. De ha nem (mert nagy a távolság közöttük), akkor is a nagyon közeli frekiket elég jól meg lehet különböztetni minimális hallással is.
Kedves Képkovács!
Sajnos én nem tudok olyan felületről ami 100% ban verné vissza a fényt se olyanról ami 100% elnyelné (most a fekete lyukkal ne gyere ha kérhetem). A fórum címe azért gyakorlati, hogy közelítsünk gyakorlat felöl. Ha fogunk egy fekete fotókartont meg egy fehér famentes lapot és megmérjük a kettő között a Fé különbséget kb. 4Fé különbséget kapunk. Ezt egyszerűen le lehet csekkolni otthon. Attól függően, hogy a megvilágító fény direkt v. szórt ill. a felületek brilanciáinak függvényében változik 3 2/3 és 4 1/3 Fé között a különbség, próbáld ki.
Az érzékenység tesztet úgy végezzük, hogy egy adott világításban egy homogén felületet megmérünk és amit a fénymérőnk mér adott érzékenységnél annál 4Fé rövidebbet (szabvány szerint 4 1/3 Fé, de ebben az esetben érzéketlenebb 1DIN el a film) exponálunk és így a 0,1 denzitást kéne elérnie a filmnek. Szerintem a teszt így korrekt, sok érzékenység így kevesebb. Tehát ennek még semmi köze a zónához.
Ott lenne igazad ha azt állítanád, hogy a zóna VI nak vagy IV nek kéne lenni a 18% viszonyíthatónak. De ennek semmi köze az érzékenységhez…
Más ha jól emlékszem a tudomány azt mondja kondenzoros géppel 0,8 denzitás, diffúzorossal 1,0 denzitás csalható rá a papírra. Ha megnézel valamit 1,1 – 0,2 =0,9 akkor ez nem is rossz eredmény kondenzoros gépen.
Itt az alapfogalmak és értelmezések körül hatalmas zavart érzek az erőben...
A középszürke visszaverő képességét nem lapos, hanem direkt fényben szokás értelmezni. Az energiamegmaradás törvényeiből következően a 100%-os visszaverés és a 18%-os között 2.5FÉ van. Se több, se kevesebb... A lapos fény az megváltoztatja az intenzitásokat, mert a fény nagy része nem a mérőműszer felé fog haladni, hanem más irányokba verődik el, ezért lesz látszólag más a középszürke és a fehér közötti különbség pl. ellenfényben.
Egyébként a Zóna V= 18%-os szürke soha az életben nem érvényes még N hívásnál sem! A zónarendszer egy minimum 1FÉ-kel jobbra eltolt koordinátarendszer, azaz minden film alapból legalább egy fokozattal látszik benne érzéketlenebbnek, mint a valódi érzékenysége.
Most nincs időm elmagyarázni, de estefelé majd visszatérünk rá. Megfejtettem az 1FÉ érzékenységhiány egzakt magyarázatát és el fogom mesélni. A hívásmódosítások egy része értelmes a zónarendszerben, más része vitatható, de igazából egy széles lattitűddel bíró filmen mindegyik értelmetlen.
Nem szándékom lejáratni semmilyen rendszert, de ne feledjük el, hogy a zónarendszer megvan vagy 60 éves, és azóta sokminden továbbforgott a Földtekén, így egy ilyen meglehetősen merev és öreg rendszernek kiderülhettek azóta gyenge pontjai...
Kedves Képkovács!
Valaki aztat mondotta nékem, hogy Te nem érted a zónarendszert, én meg nem tudom…
Lehet csak le akarod járatni…
Az V. zóna = 18% csak „N hívásnál” érvényes ill. a fénymérésnél kiindulásnál. + os hívásnál feljebb, - hívásnál lejjebb kerül a denzitása.
Ha lapos világításban nézünk egy fehér famentes lapot, egy 18% szürke lapot, és egy matt fotókartont, és még meg is mérjük kiderül kb. 4Fé lesz a fehér és a fekete között, a 18% szürke meg kb. félúton…
Úgyhogy ne keverd a sezlont, fotellel :-)
De szerintem próbáld ki gyakorlatban mükszik 100%... mármint a zónarendszer.
"IX. Részlettelen fehér, némi tonalitással. Hó lapos megvilágításban. A 35 mm-es negatívról kondenzorral készült nagyítás ezt az értéket tiszta fehéren hozza, tehát nem lehet megkülönböztetni a X. zónától."
Igen, azon lehet még agyalni, hogy elvileg mekkora a pontos elcsúszás a zónarendszer és a hagyományos rendszer középszürkéje között, de az látható, hogy az V. zóna nem a hagyományos 18%-os szürke leképeződése a zónarendszerben, hanem a 18%-os szürkének magasabb zónában kell kerülnie, emiatt mindenképpen érzékenység csökkenésként lehet megélni a zónarendszerben használt film viselkedését, így van épeszű magyarázat arra, hogy a "zónázók" miért emlegetnek állandó érzékenységhiányt...
nemtudja hogy nekem a Lajos nick nevem vagy az igazi.... mellesleg azért használom számítógépen már több mint 10 éve és csak itt az Arry-t mert tetszik :-)
Igazad van, mert azt nem írtam mellé, hogy 5FÉ átfogású "normál fotográfiai tárgy" helyett a Zónarendszerben 6FÉ-t kell lineáris szakaszon rajzosan megjeleníteni, míg a szabványos hívásokban 5FÉ az előírt normál papíron, így a film és a papír is lágyabb egy-egy fokozattal, de cserében csak 1 FÉ-kel több bemeneti tónusnak kell felmennie a papírra, emiatt van egy virtuális fokozatnyi érzékenység növekedésünk (nem kell akkora denzitásterjedelmet bejárnia a filmnek).
Remélem nem zavarodtam bele és így már tisztább. Köszönöm, hogy szóltál, mert ezt elfelejtettem leírni hozzá :-)
Elfelejtettem leírni, hogy ez nálam már régóta működő technika. Ha elfogy ez a vegyszer( remélem sokáig beszerezhető lesz) akkor viszont kölcsönvenném a filmkopírnál használatos tesztcsíkot és lehet méricskélni.
Jelenleg dömping jellegű munkáknál állok át ff-re. Jelenleg Ilford 2000RT vegyszert használok regenerálva hívógépen. Mivel jelenleg nagyon drágán beszerezhető a kontroll ék ezért én egy "etalon nagyítást használok". Ez nálam azt jelenti, hogy egy tónusos felvételemről készítek nagyítást és összehasonlítom szemre a régebben készült még folyamatosan dolgozó laboromban készült kópiával. Ha újból folyamatos lenne a megrendelés, akkor a filmlaborosokkal csinálnánk mérőékeket.
"" normálnál eggyel lágyabb papírfokozatot szeretett használni, amihez pont egy FÉ-nek megfelelővel laposabbra hangolhatta a filmet, mint ami a normál papírfokozathoz kellett volna ""
Nem tudom, hogy bárkinek feltűnt-e már korábban, de nekem van egy szemet szúró "fából-vaskarika" alaptétel az egész zónarendszerben. Sajnos én csak a Szilágyi féle fordítást olvastam (jónéhányszor), eredeti szöveggel nem találkoztam, így meglehet, hogy csak a magyar átirat nem magyarázza tisztességesen. (Me Culpa, ha így van, mert a füzetet a megjelenése előtt nekem is olvasni és véleményezni kellett).
Az ominózus kitétel így néz ki: 18%-os középszürkén (V. zóna)
Mi a baj ezzel a megfeleltetéssel?
Mindössze annyi, hogyha ezek az értékek össze vannak rendelve, akkor soha az életben nem fordulhat elő olyan eset, amikor a VII. zóna közepétől felfelé bármilyen tónus vagy részlet jelenhetne meg a filmen :-)
Vajon miért?
Mert a 18%-os szürkétől a teljesen részlettelen visszaadást nyújtó 100%-os fehérig mindössze 2.5 FÉ távolság van, hiszen 100%-nál több fényt a természetben semmilyen tárgy nem képes visszaverni, vagy átereszteni, a 18% és a 100% visszaverőképesség pedig egymástól épp 2.5FÉ távolságra tanyázik a skálán. Ha azt akarjuk elérni, hogy a zónarendszer IX. és X. fokozata még legalább egy jelzésértékű tónusban különbözzön egymástól, akkor a 100% visszaverőképességű felületet feljebb kell tolnunk a IX-X. zóna közé két fényértéket mozdítva a teljes expozíciós skálán, ezzel a 18%-os középszürke megfelelője a VII. zóna lesz, az V. zónáé pedig a 3%-os visszaverésű szürke lenne.
Kezdjük már kapisgálni, hogy miért állítja A. A mester azt, hogy "Beállítjuk a fénymérőn (vagy a gépen) filmünk tényleges érzékenységét. Ez rendszerint kb. egy fényértékkel kevesebb, mint a gyári adat."?
Mostmár világos minden. Ténylegesen a zónarendszeren kívüli normál rendszerekben egyáltalán nem kisebb a filmek érzékenysége a gyári adatnál, hanem a zónarendszer túlexpozícióval kénytelen eltolni a teljes filmkarakterisztikát ahhoz, hogy ne legyen fizikai lehetetlenség a VII. zóna közepe - IX. zóna közepe között rendes tónusmenetet kinyerni.
Miért lesz egy FÉ a tényleges érzékenységeltérés és miért nem kettő, ahogy a fentiekből következne?
A. A. "18%"-os szürkéje valójában 9%-os.
Azért mert a normálnál eggyel lágyabb papírfokozatot szeretett használni, amihez pont egy FÉ-nek megfelelővel laposabbra hangolhatta a filmet, mint ami a normál papírfokozathoz kellett volna és ez kb. ekvivalens azzal, mintha egy FÉ-kel lenne érzékenyebb a film, így egyik oldalon javult egy FÉ-t az érzékenység, a másik oldalon csökkent 2FÉ-t, aminek az eredője -1FÉ relatív érzékenység az állításainak megfelelően, de nem összhangban a normál szabvány szerinti érzékenységmérések eredményével.
Mi ebből a tanulság?
Az, hogy csodák nincsenek. Az eredeti A. A. zónarendszer (speciál 2-es fokozatú papírhoz hangolva) "középszürkéje" egy FÉ-vel sötétebb a szabvány szerintinél, ezért a film látszólagos érzékenysége fele a szabványosnak. Ha a film még ennél is lágyabb, akkor az érzékenységkihasználás tovább romlik, így válik egyértelművé, hogy az extra lapos filmek miért is viselkednek teljesen másképp (jóval érzéketlenebbként), mint a szabványosan előhívott és használt filmek. Legfőbb tanulság pedig az, hogy nem a gyári adatközlőlapok hazudnak és kozmetikáznak, hanem a zónarendszer működik más alapokon, de mindekettőben pontosan azonos törvényszerűségek érvényesek és valójában semmi ellentmondás nincs közöttük, hiszen a gyári adatlapok és a szabványok ismeretében a zónarendszerbeli működés is visszafejthető, megjósolható nagy pontossággal :-)
„A filmhívásról már regények születtek! Vajon ki foglalkozik a nagyítástechnikával? Szerintem ez is elengedhetetlen a KÉP megszüléséhez!”
- Maximálisan igazad van. - Ha nem titok írnál a saját technikádról… - Vitaindítónak, osztott szűrőzés (ez nekem azt jeleni 1x exponálok magentával, 1x exponálok sárgával, alaphelyzetben)
Ha teljesen szigorúan venném ezt a dolgot, akkor pl. az itteni profilomban nem lennének irl is értelmezhető adatok, de senki elől nem akartam elrejtőzni :-)
