Nincs gyógyult alkoholista. Csupán tünetmentes. Ám itt elvekről is kellene szó legyen. Szerintem iszonyatos visszatartó erő (kellene legyen) az, hogy egy esetenként sok-sok éves szériát egy deci bor is képes kinullázni. Jó kimondani, hogy pl. 6541 napja nem ittam. És ezt a számot az a deci bor is kinullázza.
Gondolkodtam reagáljak-e a hozzászólásodra, de olyan emlékek tolultak fel bennem a kapcsán, hogy úgy döntöttem (ismét) megemlítem, amit talán már írtam.
Az én exem (aki, mint talán emlékeztek rá, azóta eléggé emberhez méltatlanul meghalt) oly mértékig képe volt verbálisan elintézni, hogy férfi létemre nem egyszer sírtam. A fájdalom pedig olyan összetett volt, hogy az elme minden zugában tudott rombolni. A bűntudat, hogy nem tudok segíteni, az igazságtalan bántás, és a magány, amiben a problémámmal egyedül maradtam.
Nem tudom, hogy alakult volna az életem, ha együtt maradok vele. De még a halála után is kísért a lelkiismeret furdalás, hogy ha vele maradok, vajon akkor is ez lett volna a vége?
Hasonló tapasztalatom van ezekkel, nekem a nagymamám halála után maradt egy adag, amit bekapkodtam, majd egy időben anyámnak írtak fel frontint (vérnyomáscsökkentés ! céljából). De én nem igazán éreztem, hogy jobb lett volna tőle, meg azt sem, hogy megpusztulnék nélküle, szóval amikor elfogyott, akkor hagytam a fenébe. Lehet szerencsénk van. A covidot sem tudtam az istennek sem elkapni sehogysem, pedig csak kilincset nem nyalogattam :D
Egyszer belelapoztam egy amolyan önismereti könyvbe a boltban és ezt olvastam benne: Soha ne nézz magadra olyan ember szemével, aki nem szeret.
Utólag sajnálom, hogy nem vettem meg a könyvet, és még a címére sem emlékszem. De ezt a mondatot gyakran felidézem, küldöm neked is.
Nagyon kevés olyan ember van, aki igazán rossz ember. Sérüléseink, hibáink vannak, egyikünknek ilyen, másoknak másmilyen. De ne nézzünk magunkra olyanok szemüvegét át, akik csak a hibáinkat keresik és várják, hogy újra elkövessük őket.
Egyébként meg mindenki elmegy - csak idő kérdése...
Csak szólok, hogy már voltam rákos, és a Csejtei professzor szerint kb. már kb. 8 éve halottnak kellene lennem (2016-ban nem sok reményt adott nekem). Azóta ő meghalt, én még itt vagyok. :)
Leiomyosarcomám volt, ami pl. a Komár Lászlót is elvitte, elég ritka ráktípus, de annál pusztítóbb.
Te Solo, ha mindkét szülőd rákban halt meg, akkor komolyan el kellene gondolkodnod az ital végleges lerakásán. Az alkoholnál nincs rákkeltőbb szer, és neked jó eséllyel örökölt hajlamod van rá.
Hát azért a benzo elég erős függőséget tud kialakítani annál, aki fogékony rá.
De amúgy én is akkor szedtem sokat (gyakran ilyen 3x2 mg-okat meg még többet), amikor még ittam. Mikor a piával leálltam, érdekes módon a frontinigényem azonnal lecsökkent 3x1-re, aztán két-három tiszta hónap után már csak este kellett bevenni.
De annak idején, mikor hirtelen megvonták kórházban (az alkohollal együtt), simán deliráltam.
Napi 3 szor szeded! Nagyon gyorsan kezd elhagyni a déli adagot, majd később a reggeli adagot is.
Én naponta háromszor sohasem szedtem, este vagy délelőtt, de csak amikor nagyon feszült voltam.
Én mostanában esténként bevezettem az egy órás sétát (mindegy hol vagy hogy merre). Nagyon jót tesz, kikapcsol, agyilag tisztul az ember, és az egész testednek jó, ha lenne időm egy reggeli sétát is beiktatnék. Szerintem egy félórás séta simán kiválthat egy 0.25 frontint.
Sziasztok! Szeretném jelezni (Burgi, Saifullah), hogy a Triptofán-Melatonin kombó működik. Drasztikusan csökkentettem a Frontint (egyharmadára), és jól alszom. Jövő héten teljesen el akarom hagyni, majd arról is beszámolok. A bioritmusomat is elkezdtem rendbe rakni, éjfélkor már lefekszem, és tudok aludni így is.
Mert én pl. pont azért nem lottózom, mert egy komolyabb nyeremény esélye kisebb, mint pl. hogy belém csapjon a villám. Szóval elhanyagolhatóan csekély. Nem látom értelmét, hogy ilyenre költsek.
Sziasztok! Köszi az érdeklődést a szerencsejáték iránt. Nem egyszerű ez az egész , mert a terapian is az alkoholisták azt nézték, hogy én nem vagyok odaillő nem stimmel velem valami. Egy játékos mindig fel tudja venni a megfelelő álarcot ha hazudni kell, ha pénzt kell kölcsönkérni, ha manipulálni kell…… egy szerencsejátékos 2 perc alatt tud nagyon boldog lenni es nagyon depressziós viszont úgy is fel kell venni az álarcot hogy penzt tudj kérni amikor legszívesebben mindenkit elkuldenél a fenébe. Rengeteg pénzbe kerül ez a szenvedély nem véletlenül a legtöbb öngyilkos a szerencsejátékosok között van! És tényleg addig játszom ameddig pénz van ha nyeroben vagyok ha bukoban. Soha sincs vége csak akkor addig ameddig pénzt nem tudok kérni vagy hitelt felvenni. Volt hogy 2 hónapig nem volt TV mert beadtam a zaciba vagy az X boxot vagy aranyat vagy bármit . Vagy kocsit áron alul eladtam. De mindenkinél más az egész mert valakinek az 5000 Ft is sok van akinek a 100 millió is kevés. Ez pont mint az alkoholistánál a kannás bor vagy a minőségi whiskey. Ki mit engedhet meg magának. Ha valakinek jól kereső állása vagy vállalkozása van nagyon sokat bukik de aki minimálbéres annak is rengeteg 5-10 millió Ft. És igen ami nincs lelakatolva azt én elloptam, elvettem például ketszer is mind a két gyerekem megtakarított pénzét olyan 300 ezer Ft rol beszélünk , de nem is az összeg hanem az elv a lényeg úgyhogy ez nagyon gáz. De sokkal előrébb tartanánk már egzisztenciálisan , ha nem játszom az biztos. Még nem tartok ott annal a lépésnél ahol számot kell vetni az erkölcsi es anyagi veszteségekre. Majd beszámolók róla. Ha esetleg bármi van ami érdekel titeket szívesen válaszolok
Én is utánaolvastam ennek, amikor beírt ide, hát elképesztően kemény dolog. Hihetetlen, hogy ugye nincs egy adott szer, amitől kémiai függőség alakulhatna ki, és mégis ez ilyen súlyos betegséggé tud fajulni nagyon rövid időn belül. És nem is az a gond, hogy fogad a szerencsejáték-függő, mert az elején többnyire nyernek, de pont ez a baj. Ha ki tudnának szállni a nyerés után, kontrollálni tudnák a függőséget, de nem tudnak kiszállni, amíg minden oda nem vész. Ha kölcsönkérnek, hogy törleszteni tudják az adósságot, az is el lesz játszva. :( Ugyanúgy nem tudnak megállni, ha nyertek, mint az alkoholisták a piával. Magyarországon százezres nagyságrendű a szerencsejáték-függők száma.
Felmerült bennem, hogy talán én is az vagyok, mert ha egy héten nincs játékban minden lottójátékból legalább egy szelvényem, akkor rosszul érzem magam, mert elszalasztott lehetőségnek tartom. Havi 5 ezer körül költök lottóra. Ez már függőség?