Szevasz Xenike ! Ha még figyeled a fórumot, sorstársak lehetünk. A Hűvösvölgyi oviba vittek engem is. Ha jelentkezel cseverészhetünk erről. Én az iskola előtti muszályból voltam ovis 1960-ig (talán). Ha felteszem a csoportképet talán ráismersz. Jelentkezzzz !!!
Nem nagyon pörög ez a topic. Azok a békebeli ovis élmények! A nagyobbak folyton a kicsiken próbálgatták erejüket, reggeli tejeskávé pillével, én pedig 3 év alatt kb 5 szemüveget "fogyasztottam" el.
És az elmaradhatatlan "Cipőfűző bekötő órák", merthogy nekünk ilyen is volt (úgy '81 környékén)!
Nyócker, Szűz utca. (Ex-Ganjaman: te is? ;) Már akkor is nagy lúzer volta, minden srác engem szívatott. Csak egy lány bírt engem, Ádám Adriennek hívták. (Ezúton puszilom őt, bárhol is legyen.) Nem beszéltünk sokat, de valahogy mégis egy hullámhosszon voltunk. Mindig bekötötte helyettem a cipőmen, amíg nem tanultam meg cipőt kötni. :)
Tudom, aki szeretett oviba járni, mind azt mondja, hogy az övé volt a legjobb. Én is ezt mondom! A Fasor ovi volt a legjobb! nagyon sok szép emlékem van róla, meg mindig jártunk Parádra, azt is szerettem. van itt valaki a FASORBÓL???
Igen. Csupor volt a jelem. Mondom csupor, nem köcsög !!
Egyébként (és ez teljesen igaz) az egyik konyhás néni nagy kedvence voltam, és gyakram kaptam tőle extra mézes kenyeret. Azt hiszem Micimackóvá lényegülésem kezdete ez lehetett (habár akkor még nem ismertem életrajzírómat bizonyos Milne nevű angol úriembert)....
Hogyne, most is járok, mindennap kétszer: reggel és délután. Sőt jövőre is, mert addigra a lányom is ovis lesz. Komolyra fordítva, szerintem akkora élményektől fosztunk meg egy gyereket, ha nem jár oviba, hogy ihaj.
Jártam bizony, és sokmindenre nagyon jól emlékszem.
Én Zuglóba jártam a Tihany téribe, és a jelem fenyőfa volt, a rózsaszín csoportban.
Emlékszem a kis wc-kre, arra, hogy a tejnek föle volt, és hogy az udvaron csak meghatározott rész volt a miénk, és soha nem mehettünk a kis pirostetejű házba, mert az a kék csoportosoké volt.
:) Utáltam aludni délután, és akinek nem ment ez a művelet, annak az óvónéni letakarta a fejét, hogy a sötéttől elálmosodjon.
Megmaradt az összecsukható kiságy illata (ami ma már nem olyan illatú) az öltöző jellegzetes szaga, és még mindig fel tudom idézni, hogy a félbehajtott, érdes felületű takaróra kellett ráfeküdni.
Egyébként teljesen más az az ovis világ, mint a mai. Óvónőnek tanultam, és elég gyakran jártunk ki gyakorlatra, de már nincsen oviszag, a tejnek nincsen föle, és azokat az aranyos verseket sem tanítják amiket régen mi tanultunk.
Ja, a legjobban a zsírkrétának az illatára emlékszem, amivel tök jól lehetett rajzolni. Ma már ez sincs, vagyis nem ilyen.
Leírok Nektek egy verset, amit még a búcsúzásra kellett megtanulnunk. Azóta sem találom egy könyvben sem...
Hároméves voltam, mikor idejöttem,
Most a búcsúzkodás bizony nem megy könyen.
Másé lett a fogas, az én kedves jelem,
De az iskolában vár már az új helyem.
Másé lett a kedves, kékvirágos csésze,
A kékrózsás tányér, s más ül a kis székre.
Ma még én öntözöm itt a sok virágot,
De holnap iskolában tanuláshoz látok.
Búcsuzzunk el babák, morgó mackóbácsi,
Holnap a betűkre leszek már kíváncsi.
Fehér köténykémben nem leszek már napos,
De majd megtanulom, hogy milyen a hatos.
Szállnak az évek, hónapok és napok,
Napos naptárunkban fordítsunk egy lapot.
De már nincs több lap a napos naptárban,
Búcsúzó karomat ölelésre tárom.
Fáj a búcsúzkodás, a szó sem jön könnyen,
Ugye nem csoda ha kicsordul a könnyem.
Ugye aranyos? Végülis nagyon sok minden benne van... Egyébként ha jólemlékszem Donászi Magda írta.
Én mga vagyok a felejtés, de nekem is vannak emlékeim az oviból....
Debrecenben jártam az Ősz utcai óvodába, aminek az alsó szintje a bölcsőde a felső szintje pedig az óvoda. Az óvodának van egy hosszú erkélye, ami pont a bölcsőde terasza felett van. A legkedvesebb emlékem, hogy az erkélyről integettem a teraszon játszó öcsikémnek.
Aztán azt is nagyon szerettem, amikor a földszinten kinyitották a "játékraktárt" és osztották a lovacskát meg amit akarsz....
Aztán arra is emlékszem, hogy ott tanultam meg, hogy mi is a relációs jel, akkor persze még kacsacsőrnk hívták, de akkor is megtanultuk, hogy kiseb, meg nagyobb!
És egyszer az udvaron találtunk egy sünit!
aztán később amikor már iskolás voltam, de az öcsémet kísértem az oviba, nem figyeltünk az átkelésnél, és majdnem elgázolt egy piros lada....
Hát én valahogyan csak most találtam magam szembe ezzel a kérdéssel. Jól végigolvastam a topict és egyik ámulatból a másikba. Meg is lepődtem, hogy ennyi ember volt ovis. Azt hittem, hogy ezt mások titkolni szokták. Gondoltam mostanában nem pálya az ilyesmivel előhozakodni.
Az igazi frász azonban akkor jött rám, a mikor Calliope egyik március elejei emlékét olvastam a vajasmézeskenyér ügyben. Az eset ugyanis szóról szóra velem esett meg. A lányt Annának hívták és kitalálta azt a szerinte baromi jó ötletet, hogy én adjam neki a vajasmézeskenyeremet. Ezzel kezdődött minden. Ez volt az első igazi konfliktusom a Nőkkel. Azóta megették már a vajasmézeskenyerem javát, és én rájöttem, legjobb ha inkább kérés nélkül adom.
Lecsekkoltam Calliope további hozzászólásait is, de úgy tűnik mégsem ugyanabba az oviba jártunk, vagy nem ugyanakkor. Én spec már akkor OVI-s voltam, amikor mások még csak az ÁVO-ban játszottak :-)
Na ennek is jó ideje. Amúgy Balaton utca, Erzsike néni (meg talán Éva?).
Van még egy-két történetem, de ez az előbbi nem, hagy nyugodni. Lehet, hogy ez az élet rendje? Lehet, hogy másokkal is megtörtént ugyanez? Lehet, hogy mindenkivel? Lehet, hogy mindenkinek megvan a maga vajasmézeskenyere? (Tényleg megvan még? Hú de éhes lettem)
Volt még az udvaron olyan forgó körhinta vagy mi, amit egyszer úgy meglöktek, hogy elájultam. A sima hintát se szerettem. A lipityókát meg lebakkantotta egy nehezebb valaki, én meg megfejeltem a bitumenes talajt. A legjobban a korláton átfordulást szerettem.
Volt már szó a koedukált WC-ről, erről jutott eszembe, hogy az oviban volt egy kisebb helyiség, ahol 7 db gyerekméretű toalett volt. Négy az egyik fal mellett, három a szemben lévő falnál. Kisfiúk , kislányok kellemesen, órákig eldiskurálgattunk a világ dolgairól miközben dolgunkat végeztük. Tulajdonképpen elég fejlett társadalmi életet éltünk mi ebben a picinyke helyiségben, épp ezért volt akkora törés, amikor egy ovifestés apropójából átraktak minket egy sokkal modernebb, korszerűbb intézménybe. Legnagyobb ámulatunkra nemcsak a kislányok és kisfiúk lettek elkülönítve egymástól, hanem az azonos neműek is csak külön kabinkákba mehettek be. Azt hiszem évekig nem tudtam napirendre térni a dolog fölött.
No lám, egy régi kis topic bukkant ide hirtelen! Képzeljétek, nemrég ovis csoporttalálkozót tartottunk, kiderült, hogy 18 éve végeztük el az óvodát! Ez aztán tényleg régen volt.
Emlékszem, anyámék sokáig dolgoztak, és mindig benne voltam az utolsó 5-ben, akiért jöttek. Néha ez nagyon rossz volt. Bunkók voltak a takarítónők.
Szia drága steviem!
Vagyok én, csak kevesebb az időm. Nem látok ki a számlákból, de igyekszem írogatni. Át szoktam nézni az Internettóba is.
Örülök hogy bírjuk egymást ;-))
Képzeld el, beteg a kispolákom :-(
Láza nincs, csak köhög... >:-)
Holnap jön az orvos hozzá >:-I
Persze hogy jártam! Az udvaron volt két hatalmas fűzfa, amiről potyogtak a nagy zöld szőrös hernyók. Kinnt is volt wc, tele kaszáspókokkal. Ez egy ilyen ovi volt. De szerettem oda járni. A dadus néni még mindíg megismer. Pedig eléggé megváltoztam :-)
Egyetlen egyszer vitt el apukám az oviba. Rám adott egy pólót, meg egy szandit, a pizsamanacit meg elfelejtette. Én szóltam féluton, de már nem volt idő hazamenni átvenni ;-))
Napközis is voltam. Az is jó volt. Arra nagyon emlékszem, hogy találtam a járdán egy 500-ast, én marha meg odaadtam a napis tanárbácsinak. Az meg el is tette. Nem hogy hülyére fagyiztam volna magamat. :-I
