Ma reggel Boross Péter Havas társaságában, csak megerősítette az általam alább felvetettek lényegi szempontjait, mondván: tényleges veszély esetén lefújandó egy nagygyűlés, lévén nincs helye legénykedésnek mások kockáztatásával.
"A Szlovákiából érkező figyelmeztetés súlyát növeli az, hogy 1998 tavaszán és nyarán a szlovák állampolgárságú Jozef Rohac és bandája legalább tíz robbantásos merényletet hajtott végre Budapesten, egyebek között a Fidesz Lendvay utcai székházánál, Torgyán József kisgazda pártelnök és Szájer József fideszes politikus lakásánál. Robbanás történt az MDF XXII. kerületi irodája előtt is, ahol két ember könnyebben megsérült.
Vannak arra utaló információk, hogy Mečiar elnöksége idején a szlovák titkosszolgálat egy Omega fedőnevű akció keretében robbantásokat követett el Magyarországon."
_________________________________
Hogy a szél, most honna fúj, azt az autentikus források és idő szokta eldönteni.
A múltra tekintve viszont felettébb elgondolkodtató, hogy kik ellen is irányultak ezek a merényletek, melyek esetében felmerül a szokásos kérdés: kinek az érdekét szolgálja?
Egyébként Dávid Ibolyának adok igazat, ha valós alapja van a fenyegetettségnek.
Lévén profik szándékát meghiúsítani, nem tudom mekkora eséllyel vagyunk képesek, de nagy a gyanúm, mint sok egyéb másban, így a terrorelhárításban is igencsak gyermekcipőben járunk.
És ebben az esetben nagyon úgy néz ki, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy nem a minden hájjal megkent csillagszegfűsöket kívánná bárki is vegzálni, hanem inkább a Fidesz ellen irányul mindez.
Mert amennyiben valóban bekövetkezne bármiféle ilyen jellegű atrocitás is, az a jobboldal számára végső döfést jelentene, és maradna e hon mindörökre "sej a mi lobogónk fényes szellője" alatt.
Ugyanis az Isten nem mosná le Orbánról és társairól a felelőtlen magatartást, hiszen egy robbanás civil áldozatokat követelne.
Ha ez a baloldal praktikája, akkor nagyon ügyes, ami nem lenne meglepő, hiszen igencsak sorul a hurok, és ezek most már nagy luxusnak tartanák, ha kicsúszna a hatalom és az azzal járó lehetőségek a markukból.
Mert ugye, úgy Gyurcsány, mint Orbán, nem akar gyengekezűnek mutatkozni, és ragaszkodnak választási nagygyűléseikhez.
Míg ezt teheti az első az eddigi tapasztalatok alapján szinte félelem nélkül, addig a második számára hatalmas terhet kell, hogy ez jelentsen.
Itt csak az jelenthetne a Fidesz számára nimbuszrombolás mentes helyzetet, ha valamilyen törvény egységesen tiltaná ilyen esetekben (tehát arra illetékes szakembere véleménye szerint megalapozott) egy nagygyűlés megtartását.
Vagy pedig ilyen híján, mindkét fél lemondaná azt, de hát ez Gyurcsánytól (a már említett okok miatt) nem igazán lehetne remélhető.
Ismerve a "magyar" médiák jellemzőit, ha csak egy galamb is áldozatává válna ebben az esetben egy merényletnek, Orbánt - és társait - kíméletlenül gyilkosnak kiáltanák ki.
Már régóta nem titok előttem: végtelenül szemét időket élünk!
Január elsejétől, ha az okmányirodán bejelentjük, hogy elvesztettük, vagy ellopták az igazolványunkat, akkor a jegyző automatikusan elrendeli körözésüket, és ez a rendőrség körözési jegyzékében szerepelni fog - jelentette be Batiz András kormányszóvívő.
Jelenleg a rendőrség nem tud róla, ha elvész valakinek a személyi igazolványa, vagy ellopják, mivel ez nem kerül be a körözési jegyzékbe, így viszont könnyebb visszaélni az ilyen okmányokkal. A változtatáshoz nincs szükség a parlament jóváhagyására, mivel kormányrendeletről van szó. Törvénymódosításra van szükség ugyanakkor egy másik döntés miatt.
Arról van szó, hogy ha egy régi típusú személyiben a lakcímadat elavult, azaz már nem igaz az, ami az igazolványban szerepel, akkor az egész igazolvány érvénytelenné válik - fogalmazott a szóvivő. Ha január 1-je után, például egy közúti ellenőrzésnél kiderül, hogy valaki nem jelentkezett ki eladott lakásából, akkor akár 30 ezer forintos bírságra is számíthat szabálysértés miatt. A diákoknak elég lesz a mostani kettő helyett négyévente megújítaniuk a tartózkodási helyük bejelentését, mivel képzési idejük általában négy év.
Ezek a lépések szervesen illeszkednek a lakásmaffia visszaszorítását célzó intézkedések sorába, hiszen így a jövőben sokkal nehezebb lesz visszaélni a lakcímet igazoló kártyákkal és a személyi igazolványokkal. Ugyanezt szolgálja az a döntés is, amelynek értelmében - ha az Országgyűlés elfogadja a kormány javaslatát -, január 1-jétől bárki ellenőrizni tudja majd, hogy az igazolvány, amit bemutatnak neki, valódi és érvényes-e. Ezzel biztonságosabbá válnak az olyan ügyletek, mint például az ingatlanok, vagy az autók adás-vétele.
Ehhez elég lesz egy kérelemben megadni a szóban forgó igazolvány számát vagy a BM Központi Hivatalánál, vagy pedig az inerneten, az ügyfélkapun keresztül. A választ 30 napon belül meg kell adnia a hivatalnak, és abból kiderül majd, hogy a szóban forgó igazolvány valódi és érvényes-e. A szolgáltatásért fizetni kell majd.
Más személyes adatot nem ad ki ilyenkor sem a hatóság. A Belügyminisztérium csak azt igazolja vissza, hogy az adott igazolvány valódi és érvényes-e, vagy esetleg elveszítette valaki, netán lopott igazolványról van-e szó. Jelenleg is kérhetünk ilyen adatokat, de most még igazolnunk kell, hogy milyen célból van rá szükségünk, és milyen jogon kérjük. Ez szűnik meg a jövőben: a hivatal nem mérlegelheti majd, hogy kiadja-e nekünk az adatot, vagy nem - tette hozzá a szóvivő."
Lehet, hogy félreérthető voltam:
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=mf&t=9093097&qm=36798190
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=mf&t=9093097&qm=36797618
Na szóval ezek mennyire fontos kérdések itt?
Vagy pl. ez hogy jön ide?
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=mf&t=9058350&qm=36718742
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=mf&t=9025912&qm=36795314
Országos ügy? hahahaha
Alábbiak tekintetében számomra csak az marad kérdés, vajon kitől/kiktől és milyen jutalom üti azok markát, kik netántán izraeli háborús bűnöst találnának hazánkban!?
Alaposan ellenőrzik azokat az információkat, amelyek Magyarországon élő náci háborús bűnösökről érkeztek a Magyarországi Zsidó Hitközséghez. Az akciót a Simon Wiesenthal Központ indította, és tízezer euró pénzjutalmat ajánlott fel a nyomravezetőknek.
Érkezett bejelentések a még élő magyarországi náci bűnösökről a Magyarországi Zsidó Hitközséghez, írja a Magyar Hírlap. Heisler András, a zsidó hitközségek szövetségének elnöke a lapnak elmondta, hogy a beérkezett információkat alaposan ellenőrizni kell.
Tízezer eurós pénzjutalmat ajánl a Simon Wiesenthal Központ azoknak, akik az Utolsó Esély Művelet nevű kampányban náci háborús bűnösök bíróság elé állítását segítő információkat adnak át. A jeruzsálemi székhelyű központ 2002-ben a balti államokban kezdte kampányát, a sikerek nyomán 2003-ban Lengyelországot, Romániát és Ausztriát, 2004-ben Magyarországot, Németországot, Ukrajnát és Horvátországot is bevonták az akcióba.
Magyarország bevonását az indokolja, hogy "egyike azoknak az országoknak, amelyekben helybéliek is részt vettek zsidók meggyilkolásában"."
Elfogták a bajai postarablás gyanúsítottját, a férfi beismerte tettét - közölte az MTI-vel a rendőrség pénteken.
A bűncselekmény szerdán történt. A rabló egy fegyvernek látszó tárggyal a pénz átadására kényszerítette a postai alkalmazottat, majd gyalogosan elmenekült a helyszínről.
A gyanúsított először tagadott, de később a "bizonyítékok súlya alatt megtört", és beismerő vallomást tett - mondta el a Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.
A férfinak - elmondása szerint - akkor jutott eszébe a bűncselekmény, amikor megpillantotta a postát. Arra az elhatározásra jutott, hogy korábban vásárol flóbertpisztolyával kirabolja, ha nem tartózkodik bent ügyfél - tette hozzá Hortobágyi István.
A szóvivő elmondta, hogy az elrabolt pénz egy része és a fegyver a házkutatások során előkerült.
"Rablás a Baja, Dózsa Gy. úti Postahivatalban rendorseg July 30. Wednesday, 13:21:47
A Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság Nyomozó Osztálya rablás bűntett elkövetésének alapos gyanúja miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.
Az ismeretlen férfi 2003. július 30-án 09 óra 20 perc körüli időben egy fegyvernek látszó tárggyal bement a Baja, Dózsa Gy. úton lévő Postahivatalba, és az ott lévő egyik hölgy alkalmazottat megfenyegetve pénzt követelt tőle, aki azt át is adta a részére. Az elkövető a rablást követően gyalogosan a lakóövezet felé menekült el. Az elvitt összeg vonatkozásában jelenleg konkrét információval nem rendelkezünk.
Személyleírása: 30 év körüli, kb. 170 cm magas, normál testalkatú férfi. Arca kerek, borostás, haja rövid, szőkésbarna színű. Különös ismertetőjegye: bal felső metszőfoga félbetört vagy hiányzik.
A férfi az elkövetés idején khakiszínű baseballsapkát és kék színű melegítőfelsőt viselt. A felső ujjai világosabb kékek, a mell és a hát részen sötétebb kék színű csík vagy felirat található. Nadrágja homokszínű volt.
Kérjük a Tisztelt Lakosságot, hogy aki az elkövetővel kapcsolatosan bármiféle információval rendelkezik, úgy haladéktalanul értesítse a Bács-Kiskun megyei Rendőr-főkapitányság Nyomozó Osztályát vagy a Bajai Rendőrkapitányságot!"
Dr. Salgó László r. vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány február 20-án délelőtt a Belügyi Szemle jubileumi rendezvényén előadást tartott a Rendőrség reformjának alapvetéséről. Az alábbiakban közöljük az előadást teljes szövegét.
"Természetesen más – más megközelítésben, de hellyel – közzel abban egyetért a társadalom, a politika de szervezeten belülről az állomány is, hogy változásokra van szükség a rendőrségen belül, mégpedig olyan változásokra, amelyek egyszerre felelnek meg az EU által támasztotta követelményeknek, valamint az állampolgárok mára már jól definiálható magasabb szintű biztonsági igényeinek.
Gyakorlatilag megállapítható, hogy a rendszerváltás óta eltelt szűk másfél évtizedben alapvető változások a rendőrség szervezetében és vezetési struktúrájában nem történtek, kisebb – nagyobb szervezeti kiigazítások tüneti módon kezelték azokat a gondokat, amelyek rendre elodázták az elkerülhetetlent: a mélységi alapvetést valamint a rendszerbe foglalt változtatási igények, irányok megfogalmazását, meghatározását.
A 2002. nyarán hivatalba lépett új kormány programjában leszögezte: változásokat vár el a rendőrség szervezetét, működését, társadalmi megítélését illetően, s e változások megkomponálását illetően a türelme nem végtelen. Ennek első szuggesztív megnyilvánulása – amely messze túlmutat az eddig tapasztalt politikai üzenetváltásokon – a 2oo3. évre immáron elfogadott költségvetés.
E költségvetés végső számait annak törvényi volta miatt immár akként érdemes csupán elemezni, hogy a felhasználásban miként valósítható meg a költségvetés markáns és nem elsősorban pénzügyi üzenete, nevezetesen az, hogy e pénzből a régi módon és eszközökkel köznapi szóhasználattal élve immáron ’nem lehet kijönni’.
Nem mintha a korábbi költségvetésből, amelyeket az elmúlt években a rendőrség számára megszavaztak az aktuális parlamentek ki lehetett volna jönni, de akkor többnyire ott volt egy írásba nem foglalt ’üzenet’, amely szerint ’ha év vége felé nagy a baj, majd segítünk’. A segítség azután szanálási csomagban érkezett, amely ismét nem épült be a következő költségvetésbe, s ezen pénzügyi vetésforgó kezdődött elölről.
A 2oo3.-as költségvetés nem ezt üzeni. Ennek az üzenete egyértelműen a változtatás igénye, amely egy szorító igény, egy egyfajta ’előre menekülés’. Arról szól, hogy a régi módon, a régi gondolkodással a mostani pénzből kijönni bajos, ugyanakkor a helyben járóknak nem ígéri a majdani korrekciókat, az ’állam jótékony segítségét’. Pénzt csak programok mentén, a változtatások megfelelő definiálásával lehet majd ’szerezni’, s a 2oo3.-as költségvetés tárgyalási folyamataiból kiderült, e téren a kormány – és nemcsak a pénzügyi kormányzat - tántoríthatatlan.
A változtatásokat természetesen nemcsak az elébb analizált pénzügyi okok teszik elodázhatatlanná. Az állományon, a szervezeten belüli belső feszültségek hasonlóan elodázhatatlan késztetéseket generálnak.
A magyar rendőrség személyi állománya rossz kedvű. Természetesen ez nem egy hangulat jelentés, hanem egy állapot, amelynek az okai és természete mélyebb összefüggéseket és elemzéseket feltételez. (Hozzáteszem: ezzel a megállapítással természetesen lehet vitatkozni.)
Elégedetlen a bérhelyzettel, a szervezet technikai ellátottságával, a vezetőivel gyakorta, valamint még saját magával is. Alulmotivált, a végeken túlterhelt, amely abból a helyzetből következik, hogy általában nagyok az eltérések a helyi-, területi és a központi szervek terhei között, sőt, e tehertétel a területi szervek között is markáns eltéréseket mutat. És ekkor még nem is említettem ebben az összefüggésben a BRFK helyzetét.
Nincs összhang a magyar rendőrség kiemelkedően jó külföldi megítélése és a hazai / társadalmi / megítéltetése között, és ugyanez igaz a szervezeti önvélemény és a lakossági megítélés relációjában is, márpedig egy rosszkedvű, önbizalom hiányos szervezet nehezen számíthat pozitív társadalomképre, amelynek igényét egyébként évtizedek óta kívülről, belülről kórusban zengik politikusok és szakmai vezetők – hiteles eredmények nélkül.
A társadalom – amely nem érzéketlen ugyan a rendőrség belső szervezeti gondjai és identitás zavarai iránt, ugyanakkor hosszabb távon vég nélkül nem is tolerálhatja azokat – gyakorta – különösen krízis helyzetekben – türelmetlen: egy reagáló képességében javuló, megjelenésében határozottabb, felkészültebb, ugyanakkor udvariasabb, az állampolgári problémák iránt fogékonyabb, a társadalom ijesztő kriminogén problémáira érzékenyebben reagáló rendőrséget vár el, amely belülről és külső megjelenésében egyszerre ébreszt bizalmat a jogkövető állampolgárokban, ugyanakkor határozott és elrettenti a bűnelkövetőket.
A magyar rendőrség alapvetően nem ilyen, bár számos optimizmusra okot adó ’erős pontját’ a mostoha viszonyok, a gyakorta méltánytalanul hátrányos megítéltetés és a tagadhatatlan szervezeti önhibák ellenére sem vesztette el.
A magyar rendőrség egy olyan nagy szervezet, amelynek hatalmas az önmozgása: megállítani, vagy ismét mozgásba hozni, irányt módosítani vele nehézkessége okán bonyolult, politikailag pedig több mint érzékeny feladat, amelynek tagadhatatlanul vannak társadalmi kockázatai.
E kockázatokat fel nem vállalni viszont több ma már, mint felelőtlenség. A várt átalakítás ismételt elodázása nyomasztóvá válhat a szervezeten belül, de társadalmi összefüggésekben is.
A magyar rendőrség alapvető átalakítása tehát – s ez leszögezhető - egyszerre társadalmi, politikai és szervezeti igény, mi több, szükségszerűség is, amelyet alapvetően három területen, illetve közegben szükséges értelmezni.
I.
Tervezett változások a finanszírozásban
A lényeg egy mondatban megfogalmazható: a korábbi bázison alapuló költségvetést meg kell szűntetni, és helyébe a feladat alapon finanszírozott költségvetést kell elfogadtatni.
A lényeg mögött azonban a ’hogyan’, a ’mikor’ és a ’miként’ húzódik meg, ettől válik a kérdés bonyolultabbá.
A feladat alapú költségvetéssel egy csapásra megváltozik a párbeszéd a mindenkori kormány és a rendőrség között, amely a költségvetési tervezés vitatereit rendezné át első lépcsőben. Eddig ugyanis a rendőrség tervezett egy ’X’ bázisú költségvetést – amely természetesen meghaladta a korábbi évit megfelelő (vagy nem megfelelő) indoklásokkal -, a pénzügyi kormányzat válasza erre ’Y’ ajánlat volt, amely alig-, nem-, vagy csak részleteiben felelt meg a rendőrségi igényeknek. (Többnyire nem is korrekt ajánlat volt ez, hanem amolyan diktátum, jól tükrözve azt, hogy a népi hasonlatban ki a nagymama, ki pedig a lekvár, valamint, hogy ki kavar kicsodát…)
A pénzügyi kormányzat természetesen azt mondta, hogy túlzottak a rendőrségi igények, a rendőrség pedig erre azt válaszolta, hogy alulfinanszírozzák. Arra a kérdésre azonban, hogy miért tartja a rendőrség alulfinanszírozottnak magát, a szervezet (rendőrség) megfelelő pénzügyi-szakmai érvrendszer híján válaszolni nem, pénzügyi szempontból hitelesen válaszolni pedig egyáltalán nem tudott.
A feladat alapú költségvetéssel a pénzügyi ’miért’ kérdésre adatik meg a rendőrségi válasz. Ez persze – mármint a feladatok összegyűjtése, ezek korrekt pénzügyi számvetése beleértve az elmúlt években tucatszámra hozott olyan törvényeket, jogszabályokat, amelyeknek pénzügyi hátterét a jogalkotók szemérmesen elfeledték ’hozzátenni’ a normákhoz, ugyanakkor a számonkérésben a rendőrség felé eminenseknek minősültek – szokatlanul nehéz feladat, de kivitelezhető, sőt, meg kell csinálni ahhoz, hogy tiszta, átlátható viszonyok teremtődjenek meg a rendőrség finanszírozásában.
Ahogyan korábban említettem: meg kell változtatni a hozzáállást ahhoz – s nekünk, a rendőrségnek kell e kérdésekben kezdeményezőnek lenni -, hogy korrekt módon igényeket támasszunk, vagy jelentsünk be.
A bázis alapú költségvetésről a feladat alapú finanszírozásra történő áttérés nagy erőfeszítés, azonban messze nem forradalmi újítás, az oktatási-, egészségügyi igazgatásban hazánkban évek óta ismerik, használják e rendszereket, a rendvédelmi igazgatás az USA-ban és az EU országaiban már régen hasonló racionalizációkon nyugszik.
Hivatalba lépésemkor úgy gondoltam, van egy – két évünk áttérni erre a rendszerre. Ma másként látom, erre nemhogy egy – két éve nincs a magyar rendőrségnek, de legfeljebb, ha hónapjai vannak. A 2oo3.-as költségvetés egyik alapüzenete ez. Mellesleg már szakértőink dolgoznak rajta.
A 2oo4. évi költségvetéshez az elmúlt évinél lényegesen jobb tárgyalási pozícióba kerülhet a rendőrség, ha mint egy étlapot, a kormányzat elé tárhatja azt, hogy pontosan mi mennyibe kerül, mely’ feladat végrehajtásának – vagy elhagyásának – milyen pénzügyi és esetleg társadalmi, politikai következményei vannak, vagy lehetnek. S ezen utóbbiak megítéltetését, társadalmi konzekvenciáit már nem kell a rendőrségnek exclusive viselnie, ezen felelősség átcsúszik majd esetleg a döntéseket hozók kompetenciájába.
Másik sarokpont az a kritika, amely szerint egyszerre van jelen a pazarlás és pénztelenség a magyar rendőrségen belül. Ez szintén empírikus megközelítés, hangulati megjegyzés – általában peioratív ízzel -, amellyel átvilágítás nélkül, feladat analízis nélkül mit kezdeni nem lehet, arra jó csupán, hogy demagóg módon a rendőrség gazdálkodását az arra illetékes (vagy illetéktelen), gyakorta politikusok és a média – és még az sem állítható, hogy minden alap nélkül - minősítse. A feladat alapú költségvetés egyfajta átvilágítás is egyszersmind, így ezekre a kritikákra is jó válaszok adhatók.
Pénzügyi szempontból feltétlenül megváltoztatandók a költségvetés címzettjei, valahogy a piramist a fejéről a talpára kell fordítani. A pénzt költségvetési oldalról oda kell telepíteni, ahol a feladat végrehajtás koncentrálódik, nevezetesen a rendőrkapitányságokra. Ez persze szintén nem új gondolat, de az, hogy az erre történő áttérést, illetve a tervezés befejezését néhány hónapon belül végre kell hajtani – vagyis a szakmai és politikai frazeológiát gyorsvonati sebességgel kell meghaladni -, szintén töri az eddig alkalmazott gyakorlatot, gondolkodást.
E program kapcsán ellenállás várható a területi szervek részéről, hiszen a pénzügyi paternalizmusra a jövőben nem, vagy a jelenleginél lényegesen mérsékeltebb formában nyílik csak lehetőségük, ugyanakkor a helyi szerveknél jelentkező energiákat a pénzügyi reformok során jól lehet majd kamatoztatni.
Legyek rossz jós, de úgy vélem, a feladat alapú költségvetésnek a pénzügyi kormányzat sem örül majd nagyon, hiszen könnyen kiderülhet, hogy a rendőrség valóban alulfinanszírozott, s ekkor a konfliktusok dimenziója könnyen áttevődhet a „miért”-ről a „miből”-re.
II.
Szervezet átalakítás, szerkezeti kérdések
Nem kétséges, hogy a küszöbön álló közigazgatási reform a regionalizáció és a kistérségek felé mozdítja el a magyar közigazgatást, s mivel a rendvédelmi igazgatás nem független a közigazgatás egészétől – sőt, e kettő úgy viszonyul egymáshoz, ahogyan a rész viszonyul az egészhez, mely összefüggésben természetesen az átfogóbb rendszer a közigazgatás -, e fejlődési irányt a szervezetalakítás során a rendőrségnek figyelembe kell vennie. ( Megjegyzem, hogy mindezeket a korábbi kormány is észlelte, és az előkészületeket az átállásra – Uniós okokra, elvárásokra is hivatkozva – meg is tette. )
Számos európai ország gyakorlata azt mutatja, hogy alapvető rendőrségi diszfunkciókhoz vezet, ha a közigazgatás és a rendőrségi igazgatás illetékessége, területe elválik egymástól. (Mellesleg a rendvédelmi igazgatás, mint a közigazgatás egyik alrendszere szintén tovább tagolódik, a rendőrségi igazgatás ezen alrendszer egyik meghatározó intézménye.)
Éppen ezért, valamint a magyar rendőrség jelenlegi szerkezetének nehézkessége, nehezen kontrollálható önmozgása miatt van szükség alapvető szervezeti reformra. A szintek eltávolodtak egymástól, a végrehajtás ellentétei kiéleződtek a területi és helyi szervek között, a feladatelosztás nem arányos, az ORFK és a területi szervek hatalmi pozíciója dominánsá vált, a terhelés és a létszámviszonyok nem a reális helyzetet tükrözik. (Egyik nehezen vitatható példa országos tapasztalattal az, hogy míg a helyi szervek /kapitányságok/ létszámgondokkal küzdenek, addig az irányító szervek létszáma gyakorlatilag feltöltött, teljes. S ez igaz nyomozókra, egyenruhásokra egyaránt.)
A megoldás egyik lehetséges verziója a regionalizáció. A fejlődés tendenciája pedig ekképpen a megyerendszer megbontásától a régiók kialakítása irányába kell, hogy haladjon. A kérdés csak az, hogy e folyamatban a közigazgatás reformjáé e a prioritás, vagy a rendőrségi regionalizáció történjék meg először. Bármelyikkel kezdünk, az egyik a másik nélkül szükségszerűen félmegoldás lenne.
A rendőrségi regionalizáció tehát azt jelenti, hogy a hagyományos megyerendszer kereteinek felszakításával régiós főkapitányságok jönnének létre, a megye helyett a régió lenne a területi szint.
A reform alapegysége a rendőrkapitányság, amelyek racionalizációját /kell e 153 rendőrkapitányság, ezek alárendeltségében hány működőképes őrsre van szükség, a terhelések kapitányságok között egyenletesen alakulnak e, a létszámviszonyok kapitányságok összehasonlításában hogyan alakulnak, illetve hogyan alakíthatók, hogyan képezhetők elsősorban a létszámarányok a területi szervek ( régiók ) és a helyi szervek (kapitányságok) között, stb./ a Dormán-féle „Mérleg” módszer, az EFQM alapú szervezet pozícionálás, vagy e kettő kombinációja által, esetleg más alkalmas méréssel, átvilágítással el kell indítani.
A regionalizációval eleve létszám szabadítható fel, hiszen három központ helyett egy régiós rendőr-főkapitányság is alkalmas 12 – 18 rendőrkapitányság munkájának szakmai irányítására, koordinációjára. Kétség nélkül igaz ez az említetteken túl a gazdasági – logisztikai alakulatokra, amelyek többségének munkafeladatait modern számítástechnikai módszerekkel, és/vagy a közigazgatás hasonló feladatokat ellátó decentrumaival el lehet végeztetni.
A szakmai párhuzamosságok megszűntetésével pld. a bűnügyi szolgálaton belül létszámok szabadíthatók fel, amelyekből az EU követelményeknek megfelelő szervezett bűnözés elleni egységek létszámarányai és szerkezeti módosításai elvégezhetők.
Halaszthatatlan feladat – figyelemmel a 2oo3. évi költségvetés normatíváira – megszűntetni azt, hogy a területi és helyi szervek /főkapitányságok és rendőr-kapitányságok/ kis ORFK-ként működjenek tovább. A területi /és alárendeltségükben működően a helyi/ rendőri szervek vezetőitől a feladatok végrehajtását, és nem az ORFK struktúrájának történő megfelelést kell megkövetelni. Az állománytábla célszerű és hatékony módosítására a megyei főkapitányságok vezetőinek a jogosítványokat soron kívül biztosítani kell. Figyelemmel kell lenni arra, hogy ezen belső módosítások a rendőrkapitányságok működésének racionalizációját biztosítsák elsődlegesen, és nem a főkapitányságok ’látványos, verejtékes, de mégis könnyebben élhető’ terheit érintsék.
Nem kizárt, hogy a főkapitányságokon – és nem a rendőrkapitányságokon! – bevezetendő létszámkorlátozásokkal /létszámstop, parancsra történő aránymódosítások a helyi szervek terheit csökkentendő, stb./ lesz kénytelen az országos főkapitány a területi szervek vezetőit a megváltozott környezetben követendő magatartásra rászorítani.
Mint látható tehát, a rendőrségi igazgatásban a kistérségiség központi eleme a rendőrkapitányság lesz, mint biológiailag a molekula, amely legkisebb egységben magán viseli még az anyag összes lényegi tulajdonságát. Nos, a rendőrségi feladatokat az operatív intézkedéstől az első önálló döntéshozó szintig a rendőrkapitányság integrálja, ésszerű döntés tehát a jövő magyar rendőrségét a rendőrkapitányságokra építeni.
A BRFK teljességgel osztja a magyar rendőrség sorsát, talán a problémák – területi és helyi szervek közötti feszültségek, aránytalan teherelosztás, égető kerületi létszámgondok, stb. – itt még markánsabbak, mint a többi rendőri szervnél. A regionalizáció itt ésszerű és új szerkezet kialakítását feltételezi, a húsz feletti kerületi rendőrkapitányság inkább tagol mint egységesít, inkább elkülönít, mint integrál, a BRFK központ monstre, több száz fős egységei (főosztályai) nagyon komoly irányítási diszfunkciókat keletkeztetnek.
Megoldatlan a csapaterős rendőri tevékenység optimalizációja mind létszámában, mind diszlokációban. Dunántúlon és Tiszántúlon egy – egy egység/alegység telepítése feltétlenül indokolt, a szerkezetátalakítással a Készenléti Rendőrség helyzetét megnyugtatóan rendezni kell, feladatait újra kell gondolni. Ezt azonban jelen állásban csakis extenzív, vagyis külső – mondjuk ki, létszám- illetve logisztikai – fejlesztésen alapuló döntéssel lehet elérni.
A szervezet átalakítása, a rendőrség szerkezetének újbóli átformálása a jogi környezet megváltoztatását, a humán viszonyok érzékeny kezelését, és feltétlen kormányzati elkötelezettséget igényel. Az új létszámviszonyok és struktúra kialakítása nem történhet sematikusan, egyszerű arányosságokból történő következtetések levonásával, azzal a politikai és szakmai megközelítéssel, hogy természetesen az átszervezésre nagy szükség van, de egyetértek a szomszéd átszervezésével, nálam viszont ne történjék semmi, ami kockázatos.
III.
Kultúraváltás, attitűdváltás
A rendszerváltozás nagy eredményének kell tekinteni azt, hogy a rendőrség társadalmi integrációja pontos definíciót kapott, a szervezet nem szereptévesztő, elnyomó jellegű funkcióit meghaladta, e folyamat befejezettnek tekinthető.
A társadalmi elfogadottságban azonban – a korábbi években tett pozitív rendőrségi, kormányzati kinyilatkoztatásokkal ellentétben – kevesebb történt a deklaráltnál, s bár e nyilatkozatok pozitív befolyásolási szándéka sohasem volt kétséges, mégis egyfajta ’kettős látást’ keletkeztetett a rendőrség /közbiztonság/ hivatalos megítélése és a lakossági vélemények között.
E felismerésből következik az, hogy e ’kettős látás’ nem tarható, a rendőrség /közbiztonság/ szakmai és kormányzati valamint a lakossági megítélése között markánsan létező különbség nem egészséges, megszűntetésére programot kell kezdeményezni.
Tulajdonképpen e program megnevezése a kultúraváltás, attitűdváltás.
A cél elérése érdekében alapvetően három területen szükséges komplex változtatásokat kezdeményezni, nevezetesen:
1. Minőségfejlesztés bevezetése a teljes rendőrségi szervezetet illetően
Ennek – mármint a minőségfejlesztésnek – az alapelemei nem hatnak újdonságként a magyar rendőrségen belül, hiszen tíz megyei főkapitányságon saját kezdeményezésként, különböző alapítványok által támogatott célprogramok részeként mintegy két – három éve eltérő intenzitással ugyan, de foglalkoznak e kérdéssel. Az érintett főkapitányságokon – úttörő módon először – tudományos és oktatási műhelyek, külső szakértők / Miskolci Egyetem, Debreceni KLTE / aktív részvételével folytak, folynak ezek a programok.
A minőségfejlesztés – szűkebb értelemben ezután csak az EFQM, TQM modellek alkalmazását értem e terminológia alatt / noha természetesen más módszerek is léteznek, ismertek hazánkban és külföldön egyaránt / egyszerre célozza meg a szervezetet / alapegységként a rendőrkapitányságot /, és a társadalmi közeget, a lakosságot a változás, változtatás igényével. Kiváltja a rossz szájízű és emlékű statisztikai értékelést és minősítést, amelyre sok mindent rákentek az elmúlt években, bár nem a kriminálstatisztika maga volt a hibás azért, amiket ’rákentek’, hanem a felhasználás módja, a megcélzott közeg (lakosság) és a mindenek felettiség keletkeztették az avverziókat.
A szervezeten belül önértékel, a szervezet ’erős és gyenge pontjait’ diagnosztizálja, a változtatások érdekében konkrét programokat generál majd rendszeresen visszaértékel.
Méri és monitoringolja a lakossági véleményeket, megjelöli a haladás irányát és a változtatás e téren is konkrét programokkal, kezdeményezésekkel elvégezhető.
A méréseket megfelelően felkészült rendőrségi és külső szakértőkkel, un. auditorokkal végeztetjük, amely mérések tudományos igényűek, objektívnek tekinthetők.
Az EFQM modell alkalmazására kidolgozott – és nemzetközileg is elismert, tesztelt, EU által elfogadott – módszerek vannak, amelyek ’magyarításában’ az elmúlt években rendőrségi szakemberek és egyetemi oktatók közreműködésével nemzetközileg is jegyzett sikereket ért el a magyar rendőrség / lásd Shiba díjasainkat /.
A minőségfejlesztés modelljének alkalmazása nem tekinthető azonnali és általános gyógyszernek a magyar rendőrségről alkotott kép megváltoztatásában. Az alkalmazhatósághoz az állomány elfogadó azonosulása nem mellőzhető, éppen ezért első lépésben a módszer megismertetése, elfogadtatása a cél.
Bevezetésére – elkerülvén a korábbi hibákat, nevezetesen, hogy az állomány csakis egy újabb, ’felülről jött felesleges idő- és energia pazarlásnak’ minősítse e kezdeményezést – csak lépcsőzetesen, megfelelően ütemezve kerülhet sor. Aki azonban úgy gondolja, hogy a ’lépcsőzetesség és az ütemezés’ olyan kibúvót jelenthet, amely mögé védhetően el lehet rejtőzni, téved: az ORFK vezetője mellett működő ’Fejlesztési Programiroda’ egyik alapvető feladata ennek a programnak a kezelése, bevezetése, az ütem és az időrend helyes kialakítása és az országos koordináció lesz. Az EFQM módszer alkalmazása során változatlanul számít a magyar rendőrség vezetése a Miskolci Egyetem munkatársaira.
A minőségfejlesztés előre meghatározott célja a ’Rendőrségi Kiválósági Díj’ lehet, amely megnevezésétől eltérően nem egy versenyszerű módon történő tülekedésben elért fetisizált érem, szobor, stb., hanem az öncéloknak való megfelelés, az e téren elért fejlődés eredményeinek összegzése alapján odaítélt elismerés, amelyben hangsúlyozottan nem az egymáshoz történő hasonlításé a fő szerep, hanem az önfejlődésé.
2. Teljesítményértékelés alkalmazása
Tulajdonképpen belügyminiszteri utasítás kötelezővé tette 2002. tavaszán a teljesítmény értékelést a magyar rendőrségen belül, amelynek állomány-elfogadottsága meglehetősen zajos, kétséges, hiszen a megfelelő ’érési idő’ nem lett biztosítva, az állomány az alapvető célokkal nincs tisztában, a szükséges számítástechnikai háttér finoman szólva hiányos, a parancsnokok pedig az említettek nélkül túlbürokratizáltnak minősítik az egészet, s ott állnak passzív rezisztenciával az alkalmazáshoz, ahol tudnak.
Le kell szögezni: a teljesítményértékelés pedig előremutató módszer, alkalmazásával kiküszöbölhető a vezetői szubjektivizmus, teljesítményre késztet, az EU országaiban – az állomány által is – elfogadott, alkalmazott és mindenekelőtt bevált a szervezet belső értékeinek magasabb szintre történő emelésében.
A teljesítményértékelést és a minőségfejlesztést egy program keretében kell értelmezni, mégpedig a kultúraváltás belső oldalának immanens részeként.
A teljesítményértékelést nem a bevezetését követő diszfunkciókból kell deriválni, hanem a feltételrendszer megváltoztatásával – egyszerre értendő ez
alatt a humán és technikai feltételrendszer – helyes módszerekkel, jól definiálható céllal az állomány által is elfogadottan kell alkalmazni.
E feladatok levezénylésében is meghatározó szerephez jut a már említett ’Fejlesztési Programiroda’.
3. Szemléletváltás a kommunikációban
A magyar rendőrség kommunikációs tevékenysége – sokan hibásan az ORFK kommunikációval azonosítják ezt – az elmúlt éveken kívülről és az állományon belülről is sok kritikát kapott, ám ezen kritikák túlnyomó többsége felszínes, érzelmi alapokon nyugvó, nem megalapozott kritika volt.
A kommunikáció természetesen sokkal több annál, mint reagáló módon kommentálni a megtörtént eseményeket, bár kétségkívül a média – és a közvélemény erre a legérzékenyebb, s e területen is van tartalék a rendőrségi kommunikációban.
Meg kell azonban teremteni a szervezetépítés-, a szervezetet emblematikusan képviselő vezető/k kommunikációjának tervszerű, tudatosan tervezett és felépített stratégiáját, amely az általános kommunikációtól kezdődően a szereplések megkomponált kialakításán keresztül a krízis kommunikációig terjed.
Az említett kritériumokat nem lehet a jelenlegi kommunikációs szervezet számlájára írni elmaradt hozadékként – kivéve természetesen az események utókommunikációját –, mert ilyesfajta elvárás eleddig a rendőrség kommunikációjáért felelős vezetők számára nem fogalmazódott meg.
A kultúraváltásnak azonban része – sőt igen fontos, meghatározó része – a kommunikáció, a szervezeten belülről ható változások társadalomra való kivetítése, a társadalom véleményformálásának befolyásolása.
Mindezeket azonban a külső – és csakis a külső – kommunikációtól elvárni nem lehet. A szervezetről – jelen esetben a Rendőrségről – kialakított képen külső kommunikációs eszközökkel – mintegy remek sminkeléssel – változtatni lehet ugyan, de meghatározó módon a társadalom véleményén csak a szervezet üzeneteinek, belső kisugárzásának megváltoztatásával lehet. Ebben a kifele történő kommunikáció csak továbbít, csak módosít, de nem generál döntő változásokat.
Koncentrálni tehát a kommunikáció terén is a belső kommunikációra kell, a szervezetet – értsd alatta az állományt – magabiztos, optimista, felkészültséget és ugyanakkor a szükséges mértékig empátiát sugárzó csapattá kell formálni, s itt zárul a kör a kultúraváltás egymáshoz szorosan kapcsolódó elemeit illetően.
Kultúrát váltani tehát szólamokkal nem lehet, parancsokkal és utasításokkal sem, csakis programokkal, éspedig komplex módon: a minőségfejlesztés, a teljesítmény-standardok kialakítása és a kommunikáció az előbbiekkel kombinált rendszere által.
IV.
Összegzés
Miként érzékelhető, a magyar rendőrség az elkövetkező időkben alapvető változásokon megy majd remélhetően keresztül, amely egyszerre érinti a finanszírozását, a szervezet és a szerkezet reformját, és mindezek társadalmi hatásait.
A változások alapeleme a rendőrkapitányság lesz, valamennyi érintett területen az alapegység tehát a rendőrkapitányság.
Az időtényező nagyon fontos, ez egyebek mellett a hitelesség egyik mérőegysége is. Az Európai Unió azon a szerző által jól ismert országaiban, ahol az elmúlt években hasonló volumenű reformok zajlottak – Hollandia, Belgium, Luxemburg – három - öt év kellett a reformok stratégiájának kialakításához, egy - két év a végrehajtáshoz. Nekünk nincs ennyi időnk.
Másfelől a reformokat általában elkülönített, és magas szintű felhatalmazásokkal rendelkező teamek tervezték és vezényelték le, mi belülről és saját magunkat vezérelve készülünk a változtatásokra. Természetesen vannak jól felkészült szakértő szövetségeseink, és ismerősek a külföldi tapasztalatok is, ha kell akár elkötelezett külföldi szakértőket is igénybe vehetünk.
Felismerve a reformok fontosságát és elkerülhetetlenségét, a Belügyminisztériumon belül megalakult a Rendészeti és Bűnmegelőzési Tanácsadó Kollégium – vezetője Pál Tibor politikai államtitkár –, amely grémiumnak feladata a reform folyamatok ütemezése, véleményezése, támogatása. Első ülésén ezen előadás első változatát tárgyalta meg és fogadta el, mint alkalmas alapvetést – ahogyan a cím is jelzi a műfajt – a jövő változásait tekintve.
Az ebben a dolgozatban felvázolt változtatási koncepció nem részletes, és nem is a teljesség igényével készült. Olyan nagyon fontos elemek, mint a közigazgatásban dolgozók viszonyainak egységesítése, a rendőrség civilesítése, önkormányzatok és a rendőrség feladatmegosztása, stb. nem is részei e munkának.
Ami döntő: várni és állva maradni nem lehet. Abban biztos vagyok, hogy a változtatások fő irányai szerepelnek az elemzésemben, bár a prioritások, az elemek, az ütem, a változtatási ív felcserélhető, megváltoztatható – ez lehet akár kormányzati akarat függvénye, mert e garancia nélkül az általam vázoltnál enyhébb reformok sem kezdődhetnének el.
Ha rajtam múlik, ezt a dolgozatot a széles közvélemény – természetesen először a szakma, a vezetőtársaim – mihamarabb megismerik, miért ne indíthatnánk a változásokat széles körű szakmai, társadalmi vitával: ezek összegzése csak hasznunkra válhat, szövetségeseket szerezhetünk, ha tényleg helyes a diagnózis, vagyis a változtatások elkerülhetetlensége.
Ilyen módon megnyerhetjük magunknak az állományt, a társadalmat. És kell e ennél szélesebb szövetség…?"
Dr. Salgó László r. vezérőrnagy
országos rendőrfőkapitány"
"http://web.b-m.hu/belugy/hir2002.nsf/262067e6e5c6411dc1256b380073fc29/f0a4315951caab04c1256cd300382fbd?OpenDocument">02.20. A Magyar Köztársaság Rendőrsége reformjának alapvetései (Dr. Salgó László r. vezérőrnagy)
Dr. Salgó László r. vezérőrnagy, országos rendőrfőkapitány február 20-án délelőtt a Belügyi Szemle jubileumi rendezvényén előadást tartott a Rendőrség reformjának alapvetéséről. Az alábbiakban közöljük az előadást teljes szövegét.
"Természetesen más – más megközelítésben, de hellyel – közzel abban egyetért a társadalom, a politika de szervezeten belülről az állomány is, hogy változásokra van szükség a rendőrségen belül, mégpedig olyan változásokra, amelyek egyszerre felelnek meg az EU által támasztotta követelményeknek, valamint az állampolgárok mára már jól definiálható magasabb szintű biztonsági igényeinek.
Gyakorlatilag megállapítható, hogy a rendszerváltás óta eltelt szűk másfél évtizedben alapvető változások a rendőrség szervezetében és vezetési struktúrájában nem történtek, kisebb – nagyobb szervezeti kiigazítások tüneti módon kezelték azokat a gondokat, amelyek rendre elodázták az elkerülhetetlent: a mélységi alapvetést valamint a rendszerbe foglalt változtatási igények, irányok megfogalmazását, meghatározását.
A 2002. nyarán hivatalba lépett új kormány programjában leszögezte: változásokat vár el a rendőrség szervezetét, működését, társadalmi megítélését illetően, s e változások megkomponálását illetően a türelme nem végtelen. Ennek első szuggesztív megnyilvánulása – amely messze túlmutat az eddig tapasztalt politikai üzenetváltásokon – a 2oo3. évre immáron elfogadott költségvetés.
E költségvetés végső számait annak törvényi volta miatt immár akként érdemes csupán elemezni, hogy a felhasználásban miként valósítható meg a költségvetés markáns és nem elsősorban pénzügyi üzenete, nevezetesen az, hogy e pénzből a régi módon és eszközökkel köznapi szóhasználattal élve immáron ’nem lehet kijönni’.
Nem mintha a korábbi költségvetésből, amelyeket az elmúlt években a rendőrség számára megszavaztak az aktuális parlamentek ki lehetett volna jönni, de akkor többnyire ott volt egy írásba nem foglalt ’üzenet’, amely szerint ’ha év vége felé nagy a baj, majd segítünk’. A segítség azután szanálási csomagban érkezett, amely ismét nem épült be a következő költségvetésbe, s ezen pénzügyi vetésforgó kezdődött elölről.
A 2oo3.-as költségvetés nem ezt üzeni. Ennek az üzenete egyértelműen a változtatás igénye, amely egy szorító igény, egy egyfajta ’előre menekülés’. Arról szól, hogy a régi módon, a régi gondolkodással a mostani pénzből kijönni bajos, ugyanakkor a helyben járóknak nem ígéri a majdani korrekciókat, az ’állam jótékony segítségét’. Pénzt csak programok mentén, a változtatások megfelelő definiálásával lehet majd ’szerezni’, s a 2oo3.-as költségvetés tárgyalási folyamataiból kiderült, e téren a kormány – és nemcsak a pénzügyi kormányzat - tántoríthatatlan.
A változtatásokat természetesen nemcsak az elébb analizált pénzügyi okok teszik elodázhatatlanná. Az állományon, a szervezeten belüli belső feszültségek hasonlóan elodázhatatlan késztetéseket generálnak.
A magyar rendőrség személyi állománya rossz kedvű. Természetesen ez nem egy hangulat jelentés, hanem egy állapot, amelynek az okai és természete mélyebb összefüggéseket és elemzéseket feltételez. (Hozzáteszem: ezzel a megállapítással természetesen lehet vitatkozni.)
Elégedetlen a bérhelyzettel, a szervezet technikai ellátottságával, a vezetőivel gyakorta, valamint még saját magával is. Alulmotivált, a végeken túlterhelt, amely abból a helyzetből következik, hogy általában nagyok az eltérések a helyi-, területi és a központi szervek terhei között, sőt, e tehertétel a területi szervek között is markáns eltéréseket mutat. És ekkor még nem is említettem ebben az összefüggésben a BRFK helyzetét.
Nincs összhang a magyar rendőrség kiemelkedően jó külföldi megítélése és a hazai / társadalmi / megítéltetése között, és ugyanez igaz a szervezeti önvélemény és a lakossági megítélés relációjában is, márpedig egy rosszkedvű, önbizalom hiányos szervezet nehezen számíthat pozitív társadalomképre, amelynek igényét egyébként évtizedek óta kívülről, belülről kórusban zengik politikusok és szakmai vezetők – hiteles eredmények nélkül.
A társadalom – amely nem érzéketlen ugyan a rendőrség belső szervezeti gondjai és identitás zavarai iránt, ugyanakkor hosszabb távon vég nélkül nem is tolerálhatja azokat – gyakorta – különösen krízis helyzetekben – türelmetlen: egy reagáló képességében javuló, megjelenésében határozottabb, felkészültebb, ugyanakkor udvariasabb, az állampolgári problémák iránt fogékonyabb, a társadalom ijesztő kriminogén problémáira érzékenyebben reagáló rendőrséget vár el, amely belülről és külső megjelenésében egyszerre ébreszt bizalmat a jogkövető állampolgárokban, ugyanakkor határozott és elrettenti a bűnelkövetőket.
A magyar rendőrség alapvetően nem ilyen, bár számos optimizmusra okot adó ’erős pontját’ a mostoha viszonyok, a gyakorta méltánytalanul hátrányos megítéltetés és a tagadhatatlan szervezeti önhibák ellenére sem vesztette el.
A magyar rendőrség egy olyan nagy szervezet, amelynek hatalmas az önmozgása: megállítani, vagy ismét mozgásba hozni, irányt módosítani vele nehézkessége okán bonyolult, politikailag pedig több mint érzékeny feladat, amelynek tagadhatatlanul vannak társadalmi kockázatai.
E kockázatokat fel nem vállalni viszont több ma már, mint felelőtlenség. A várt átalakítás ismételt elodázása nyomasztóvá válhat a szervezeten belül, de társadalmi összefüggésekben is.
A magyar rendőrség alapvető átalakítása tehát – s ez leszögezhető - egyszerre társadalmi, politikai és szervezeti igény, mi több, szükségszerűség is, amelyet alapvetően három területen, illetve közegben szükséges értelmezni.
I.
Tervezett változások a finanszírozásban
A lényeg egy mondatban megfogalmazható: a korábbi bázison alapuló költségvetést meg kell szűntetni, és helyébe a feladat alapon finanszírozott költségvetést kell elfogadtatni.
A lényeg mögött azonban a ’hogyan’, a ’mikor’ és a ’miként’ húzódik meg, ettől válik a kérdés bonyolultabbá.
A feladat alapú költségvetéssel egy csapásra megváltozik a párbeszéd a mindenkori kormány és a rendőrség között, amely a költségvetési tervezés vitatereit rendezné át első lépcsőben. Eddig ugyanis a rendőrség tervezett egy ’X’ bázisú költségvetést – amely természetesen meghaladta a korábbi évit megfelelő (vagy nem megfelelő) indoklásokkal -, a pénzügyi kormányzat válasza erre ’Y’ ajánlat volt, amely alig-, nem-, vagy csak részleteiben felelt meg a rendőrségi igényeknek. (Többnyire nem is korrekt ajánlat volt ez, hanem amolyan diktátum, jól tükrözve azt, hogy a népi hasonlatban ki a nagymama, ki pedig a lekvár, valamint, hogy ki kavar kicsodát…)
A pénzügyi kormányzat természetesen azt mondta, hogy túlzottak a rendőrségi igények, a rendőrség pedig erre azt válaszolta, hogy alulfinanszírozzák. Arra a kérdésre azonban, hogy miért tartja a rendőrség alulfinanszírozottnak magát, a szervezet (rendőrség) megfelelő pénzügyi-szakmai érvrendszer híján válaszolni nem, pénzügyi szempontból hitelesen válaszolni pedig egyáltalán nem tudott.
A feladat alapú költségvetéssel a pénzügyi ’miért’ kérdésre adatik meg a rendőrségi válasz. Ez persze – mármint a feladatok összegyűjtése, ezek korrekt pénzügyi számvetése beleértve az elmúlt években tucatszámra hozott olyan törvényeket, jogszabályokat, amelyeknek pénzügyi hátterét a jogalkotók szemérmesen elfeledték ’hozzátenni’ a normákhoz, ugyanakkor a számonkérésben a rendőrség felé eminenseknek minősültek – szokatlanul nehéz feladat, de kivitelezhető, sőt, meg kell csinálni ahhoz, hogy tiszta, átlátható viszonyok teremtődjenek meg a rendőrség finanszírozásában.
Ahogyan korábban említettem: meg kell változtatni a hozzáállást ahhoz – s nekünk, a rendőrségnek kell e kérdésekben kezdeményezőnek lenni -, hogy korrekt módon igényeket támasszunk, vagy jelentsünk be.
A bázis alapú költségvetésről a feladat alapú finanszírozásra történő áttérés nagy erőfeszítés, azonban messze nem forradalmi újítás, az oktatási-, egészségügyi igazgatásban hazánkban évek óta ismerik, használják e rendszereket, a rendvédelmi igazgatás az USA-ban és az EU országaiban már régen hasonló racionalizációkon nyugszik.
Hivatalba lépésemkor úgy gondoltam, van egy – két évünk áttérni erre a rendszerre. Ma másként látom, erre nemhogy egy – két éve nincs a magyar rendőrségnek, de legfeljebb, ha hónapjai vannak. A 2oo3.-as költségvetés egyik alapüzenete ez. Mellesleg már szakértőink dolgoznak rajta.
A 2oo4. évi költségvetéshez az elmúlt évinél lényegesen jobb tárgyalási pozícióba kerülhet a rendőrség, ha mint egy étlapot, a kormányzat elé tárhatja azt, hogy pontosan mi mennyibe kerül, mely’ feladat végrehajtásának – vagy elhagyásának – milyen pénzügyi és esetleg társadalmi, politikai következményei vannak, vagy lehetnek. S ezen utóbbiak megítéltetését, társadalmi konzekvenciáit már nem kell a rendőrségnek exclusive viselnie, ezen felelősség átcsúszik majd esetleg a döntéseket hozók kompetenciájába.
Másik sarokpont az a kritika, amely szerint egyszerre van jelen a pazarlás és pénztelenség a magyar rendőrségen belül. Ez szintén empírikus megközelítés, hangulati megjegyzés – általában peioratív ízzel -, amellyel átvilágítás nélkül, feladat analízis nélkül mit kezdeni nem lehet, arra jó csupán, hogy demagóg módon a rendőrség gazdálkodását az arra illetékes (vagy illetéktelen), gyakorta politikusok és a média – és még az sem állítható, hogy minden alap nélkül - minősítse. A feladat alapú költségvetés egyfajta átvilágítás is egyszersmind, így ezekre a kritikákra is jó válaszok adhatók.
Pénzügyi szempontból feltétlenül megváltoztatandók a költségvetés címzettjei, valahogy a piramist a fejéről a talpára kell fordítani. A pénzt költségvetési oldalról oda kell telepíteni, ahol a feladat végrehajtás koncentrálódik, nevezetesen a rendőrkapitányságokra. Ez persze szintén nem új gondolat, de az, hogy az erre történő áttérést, illetve a tervezés befejezését néhány hónapon belül végre kell hajtani – vagyis a szakmai és politikai frazeológiát gyorsvonati sebességgel kell meghaladni -, szintén töri az eddig alkalmazott gyakorlatot, gondolkodást.
E program kapcsán ellenállás várható a területi szervek részéről, hiszen a pénzügyi paternalizmusra a jövőben nem, vagy a jelenleginél lényegesen mérsékeltebb formában nyílik csak lehetőségük, ugyanakkor a helyi szerveknél jelentkező energiákat a pénzügyi reformok során jól lehet majd kamatoztatni.
Legyek rossz jós, de úgy vélem, a feladat alapú költségvetésnek a pénzügyi kormányzat sem örül majd nagyon, hiszen könnyen kiderülhet, hogy a rendőrség valóban alulfinanszírozott, s ekkor a konfliktusok dimenziója könnyen áttevődhet a „miért”-ről a „miből”-re.
II.
Szervezet átalakítás, szerkezeti kérdések
Nem kétséges, hogy a küszöbön álló közigazgatási reform a regionalizáció és a kistérségek felé mozdítja el a magyar közigazgatást, s mivel a rendvédelmi igazgatás nem független a közigazgatás egészétől – sőt, e kettő úgy viszonyul egymáshoz, ahogyan a rész viszonyul az egészhez, mely összefüggésben természetesen az átfogóbb rendszer a közigazgatás -, e fejlődési irányt a szervezetalakítás során a rendőrségnek figyelembe kell vennie. ( Megjegyzem, hogy mindezeket a korábbi kormány is észlelte, és az előkészületeket az átállásra – Uniós okokra, elvárásokra is hivatkozva – meg is tette. )
Számos európai ország gyakorlata azt mutatja, hogy alapvető rendőrségi diszfunkciókhoz vezet, ha a közigazgatás és a rendőrségi igazgatás illetékessége, területe elválik egymástól. (Mellesleg a rendvédelmi igazgatás, mint a közigazgatás egyik alrendszere szintén tovább tagolódik, a rendőrségi igazgatás ezen alrendszer egyik meghatározó intézménye.)
Éppen ezért, valamint a magyar rendőrség jelenlegi szerkezetének nehézkessége, nehezen kontrollálható önmozgása miatt van szükség alapvető szervezeti reformra. A szintek eltávolodtak egymástól, a végrehajtás ellentétei kiéleződtek a területi és helyi szervek között, a feladatelosztás nem arányos, az ORFK és a területi szervek hatalmi pozíciója dominánsá vált, a terhelés és a létszámviszonyok nem a reális helyzetet tükrözik. (Egyik nehezen vitatható példa országos tapasztalattal az, hogy míg a helyi szervek /kapitányságok/ létszámgondokkal küzdenek, addig az irányító szervek létszáma gyakorlatilag feltöltött, teljes. S ez igaz nyomozókra, egyenruhásokra egyaránt.)
A megoldás egyik lehetséges verziója a regionalizáció. A fejlődés tendenciája pedig ekképpen a megyerendszer megbontásától a régiók kialakítása irányába kell, hogy haladjon. A kérdés csak az, hogy e folyamatban a közigazgatás reformjáé e a prioritás, vagy a rendőrségi regionalizáció történjék meg először. Bármelyikkel kezdünk, az egyik a másik nélkül szükségszerűen félmegoldás lenne.
A rendőrségi regionalizáció tehát azt jelenti, hogy a hagyományos megyerendszer kereteinek felszakításával régiós főkapitányságok jönnének létre, a megye helyett a régió lenne a területi szint.
A reform alapegysége a rendőrkapitányság, amelyek racionalizációját /kell e 153 rendőrkapitányság, ezek alárendeltségében hány működőképes őrsre van szükség, a terhelések kapitányságok között egyenletesen alakulnak e, a létszámviszonyok kapitányságok összehasonlításában hogyan alakulnak, illetve hogyan alakíthatók, hogyan képezhetők elsősorban a létszámarányok a területi szervek ( régiók ) és a helyi szervek (kapitányságok) között, stb./ a Dormán-féle „Mérleg” módszer, az EFQM alapú szervezet pozícionálás, vagy e kettő kombinációja által, esetleg más alkalmas méréssel, átvilágítással el kell indítani.
A regionalizációval eleve létszám szabadítható fel, hiszen három központ helyett egy régiós rendőr-főkapitányság is alkalmas 12 – 18 rendőrkapitányság munkájának szakmai irányítására, koordinációjára. Kétség nélkül igaz ez az említetteken túl a gazdasági – logisztikai alakulatokra, amelyek többségének munkafeladatait modern számítástechnikai módszerekkel, és/vagy a közigazgatás hasonló feladatokat ellátó decentrumaival el lehet végeztetni.
A szakmai párhuzamosságok megszűntetésével pld. a bűnügyi szolgálaton belül létszámok szabadíthatók fel, amelyekből az EU követelményeknek megfelelő szervezett bűnözés elleni egységek létszámarányai és szerkezeti módosításai elvégezhetők.
Halaszthatatlan feladat – figyelemmel a 2oo3. évi költségvetés normatíváira – megszűntetni azt, hogy a területi és helyi szervek /főkapitányságok és rendőr-kapitányságok/ kis ORFK-ként működjenek tovább. A területi /és alárendeltségükben működően a helyi/ rendőri szervek vezetőitől a feladatok végrehajtását, és nem az ORFK struktúrájának történő megfelelést kell megkövetelni. Az állománytábla célszerű és hatékony módosítására a megyei főkapitányságok vezetőinek a jogosítványokat soron kívül biztosítani kell. Figyelemmel kell lenni arra, hogy ezen belső módosítások a rendőrkapitányságok működésének racionalizációját biztosítsák elsődlegesen, és nem a főkapitányságok ’látványos, verejtékes, de mégis könnyebben élhető’ terheit érintsék.
Nem kizárt, hogy a főkapitányságokon – és nem a rendőrkapitányságokon! – bevezetendő létszámkorlátozásokkal /létszámstop, parancsra történő aránymódosítások a helyi szervek terheit csökkentendő, stb./ lesz kénytelen az országos főkapitány a területi szervek vezetőit a megváltozott környezetben követendő magatartásra rászorítani.
Mint látható tehát, a rendőrségi igazgatásban a kistérségiség központi eleme a rendőrkapitányság lesz, mint biológiailag a molekula, amely legkisebb egységben magán viseli még az anyag összes lényegi tulajdonságát. Nos, a rendőrségi feladatokat az operatív intézkedéstől az első önálló döntéshozó szintig a rendőrkapitányság integrálja, ésszerű döntés tehát a jövő magyar rendőrségét a rendőrkapitányságokra építeni.
A BRFK teljességgel osztja a magyar rendőrség sorsát, talán a problémák – területi és helyi szervek közötti feszültségek, aránytalan teherelosztás, égető kerületi létszámgondok, stb. – itt még markánsabbak, mint a többi rendőri szervnél. A regionalizáció itt ésszerű és új szerkezet kialakítását feltételezi, a húsz feletti kerületi rendőrkapitányság inkább tagol mint egységesít, inkább elkülönít, mint integrál, a BRFK központ monstre, több száz fős egységei (főosztályai) nagyon komoly irányítási diszfunkciókat keletkeztetnek.
Megoldatlan a csapaterős rendőri tevékenység optimalizációja mind létszámában, mind diszlokációban. Dunántúlon és Tiszántúlon egy – egy egység/alegység telepítése feltétlenül indokolt, a szerkezetátalakítással a Készenléti Rendőrség helyzetét megnyugtatóan rendezni kell, feladatait újra kell gondolni. Ezt azonban jelen állásban csakis extenzív, vagyis külső – mondjuk ki, létszám- illetve logisztikai – fejlesztésen alapuló döntéssel lehet elérni.
A szervezet átalakítása, a rendőrség szerkezetének újbóli átformálása a jogi környezet megváltoztatását, a humán viszonyok érzékeny kezelését, és feltétlen kormányzati elkötelezettséget igényel. Az új létszámviszonyok és struktúra kialakítása nem történhet sematikusan, egyszerű arányosságokból történő következtetések levonásával, azzal a politikai és szakmai megközelítéssel, hogy természetesen az átszervezésre nagy szükség van, de egyetértek a szomszéd átszervezésével, nálam viszont ne történjék semmi, ami kockázatos.
III.
Kultúraváltás, attitűdváltás
A rendszerváltozás nagy eredményének kell tekinteni azt, hogy a rendőrség társadalmi integrációja pontos definíciót kapott, a szervezet nem szereptévesztő, elnyomó jellegű funkcióit meghaladta, e folyamat befejezettnek tekinthető.
A társadalmi elfogadottságban azonban – a korábbi években tett pozitív rendőrségi, kormányzati kinyilatkoztatásokkal ellentétben – kevesebb történt a deklaráltnál, s bár e nyilatkozatok pozitív befolyásolási szándéka sohasem volt kétséges, mégis egyfajta ’kettős látást’ keletkeztetett a rendőrség /közbiztonság/ hivatalos megítélése és a lakossági vélemények között.
E felismerésből következik az, hogy e ’kettős látás’ nem tarható, a rendőrség /közbiztonság/ szakmai és kormányzati valamint a lakossági megítélése között markánsan létező különbség nem egészséges, megszűntetésére programot kell kezdeményezni.
Tulajdonképpen e program megnevezése a kultúraváltás, attitűdváltás.
A cél elérése érdekében alapvetően három területen szükséges komplex változtatásokat kezdeményezni, nevezetesen:
1. Minőségfejlesztés bevezetése a teljes rendőrségi szervezetet illetően
Ennek – mármint a minőségfejlesztésnek – az alapelemei nem hatnak újdonságként a magyar rendőrségen belül, hiszen tíz megyei főkapitányságon saját kezdeményezésként, különböző alapítványok által támogatott célprogramok részeként mintegy két – három éve eltérő intenzitással ugyan, de foglalkoznak e kérdéssel. Az érintett főkapitányságokon – úttörő módon először – tudományos és oktatási műhelyek, külső szakértők / Miskolci Egyetem, Debreceni KLTE / aktív részvételével folytak, folynak ezek a programok.
A minőségfejlesztés – szűkebb értelemben ezután csak az EFQM, TQM modellek alkalmazását értem e terminológia alatt / noha természetesen más módszerek is léteznek, ismertek hazánkban és külföldön egyaránt / egyszerre célozza meg a szervezetet / alapegységként a rendőrkapitányságot /, és a társadalmi közeget, a lakosságot a változás, változtatás igényével. Kiváltja a rossz szájízű és emlékű statisztikai értékelést és minősítést, amelyre sok mindent rákentek az elmúlt években, bár nem a kriminálstatisztika maga volt a hibás azért, amiket ’rákentek’, hanem a felhasználás módja, a megcélzott közeg (lakosság) és a mindenek felettiség keletkeztették az avverziókat.
A szervezeten belül önértékel, a szervezet ’erős és gyenge pontjait’ diagnosztizálja, a változtatások érdekében konkrét programokat generál majd rendszeresen visszaértékel.
Méri és monitoringolja a lakossági véleményeket, megjelöli a haladás irányát és a változtatás e téren is konkrét programokkal, kezdeményezésekkel elvégezhető.
A méréseket megfelelően felkészült rendőrségi és külső szakértőkkel, un. auditorokkal végeztetjük, amely mérések tudományos igényűek, objektívnek tekinthetők.
Az EFQM modell alkalmazására kidolgozott – és nemzetközileg is elismert, tesztelt, EU által elfogadott – módszerek vannak, amelyek ’magyarításában’ az elmúlt években rendőrségi szakemberek és egyetemi oktatók közreműködésével nemzetközileg is jegyzett sikereket ért el a magyar rendőrség / lásd Shiba díjasainkat /.
A minőségfejlesztés modelljének alkalmazása nem tekinthető azonnali és általános gyógyszernek a magyar rendőrségről alkotott kép megváltoztatásában. Az alkalmazhatósághoz az állomány elfogadó azonosulása nem mellőzhető, éppen ezért első lépésben a módszer megismertetése, elfogadtatása a cél.
Bevezetésére – elkerülvén a korábbi hibákat, nevezetesen, hogy az állomány csakis egy újabb, ’felülről jött felesleges idő- és energia pazarlásnak’ minősítse e kezdeményezést – csak lépcsőzetesen, megfelelően ütemezve kerülhet sor. Aki azonban úgy gondolja, hogy a ’lépcsőzetesség és az ütemezés’ olyan kibúvót jelenthet, amely mögé védhetően el lehet rejtőzni, téved: az ORFK vezetője mellett működő ’Fejlesztési Programiroda’ egyik alapvető feladata ennek a programnak a kezelése, bevezetése, az ütem és az időrend helyes kialakítása és az országos koordináció lesz. Az EFQM módszer alkalmazása során változatlanul számít a magyar rendőrség vezetése a Miskolci Egyetem munkatársaira.
A minőségfejlesztés előre meghatározott célja a ’Rendőrségi Kiválósági Díj’ lehet, amely megnevezésétől eltérően nem egy versenyszerű módon történő tülekedésben elért fetisizált érem, szobor, stb., hanem az öncéloknak való megfelelés, az e téren elért fejlődés eredményeinek összegzése alapján odaítélt elismerés, amelyben hangsúlyozottan nem az egymáshoz történő hasonlításé a fő szerep, hanem az önfejlődésé.
2. Teljesítményértékelés alkalmazása
Tulajdonképpen belügyminiszteri utasítás kötelezővé tette 2002. tavaszán a teljesítmény értékelést a magyar rendőrségen belül, amelynek állomány-elfogadottsága meglehetősen zajos, kétséges, hiszen a megfelelő ’érési idő’ nem lett biztosítva, az állomány az alapvető célokkal nincs tisztában, a szükséges számítástechnikai háttér finoman szólva hiányos, a parancsnokok pedig az említettek nélkül túlbürokratizáltnak minősítik az egészet, s ott állnak passzív rezisztenciával az alkalmazáshoz, ahol tudnak.
Le kell szögezni: a teljesítményértékelés pedig előremutató módszer, alkalmazásával kiküszöbölhető a vezetői szubjektivizmus, teljesítményre késztet, az EU országaiban – az állomány által is – elfogadott, alkalmazott és mindenekelőtt bevált a szervezet belső értékeinek magasabb szintre történő emelésében.
A teljesítményértékelést és a minőségfejlesztést egy program keretében kell értelmezni, mégpedig a kultúraváltás belső oldalának immanens részeként.
A teljesítményértékelést nem a bevezetését követő diszfunkciókból kell deriválni, hanem a feltételrendszer megváltoztatásával – egyszerre értendő ez
alatt a humán és technikai feltételrendszer – helyes módszerekkel, jól definiálható céllal az állomány által is elfogadottan kell alkalmazni.
E feladatok levezénylésében is meghatározó szerephez jut a már említett ’Fejlesztési Programiroda’.
3. Szemléletváltás a kommunikációban
A magyar rendőrség kommunikációs tevékenysége – sokan hibásan az ORFK kommunikációval azonosítják ezt – az elmúlt éveken kívülről és az állományon belülről is sok kritikát kapott, ám ezen kritikák túlnyomó többsége felszínes, érzelmi alapokon nyugvó, nem megalapozott kritika volt.
A kommunikáció természetesen sokkal több annál, mint reagáló módon kommentálni a megtörtént eseményeket, bár kétségkívül a média – és a közvélemény erre a legérzékenyebb, s e területen is van tartalék a rendőrségi kommunikációban.
Meg kell azonban teremteni a szervezetépítés-, a szervezetet emblematikusan képviselő vezető/k kommunikációjának tervszerű, tudatosan tervezett és felépített stratégiáját, amely az általános kommunikációtól kezdődően a szereplések megkomponált kialakításán keresztül a krízis kommunikációig terjed.
Az említett kritériumokat nem lehet a jelenlegi kommunikációs szervezet számlájára írni elmaradt hozadékként – kivéve természetesen az események utókommunikációját –, mert ilyesfajta elvárás eleddig a rendőrség kommunikációjáért felelős vezetők számára nem fogalmazódott meg.
A kultúraváltásnak azonban része – sőt igen fontos, meghatározó része – a kommunikáció, a szervezeten belülről ható változások társadalomra való kivetítése, a társadalom véleményformálásának befolyásolása.
Mindezeket azonban a külső – és csakis a külső – kommunikációtól elvárni nem lehet. A szervezetről – jelen esetben a Rendőrségről – kialakított képen külső kommunikációs eszközökkel – mintegy remek sminkeléssel – változtatni lehet ugyan, de meghatározó módon a társadalom véleményén csak a szervezet üzeneteinek, belső kisugárzásának megváltoztatásával lehet. Ebben a kifele történő kommunikáció csak továbbít, csak módosít, de nem generál döntő változásokat.
Koncentrálni tehát a kommunikáció terén is a belső kommunikációra kell, a szervezetet – értsd alatta az állományt – magabiztos, optimista, felkészültséget és ugyanakkor a szükséges mértékig empátiát sugárzó csapattá kell formálni, s itt zárul a kör a kultúraváltás egymáshoz szorosan kapcsolódó elemeit illetően.
Kultúrát váltani tehát szólamokkal nem lehet, parancsokkal és utasításokkal sem, csakis programokkal, éspedig komplex módon: a minőségfejlesztés, a teljesítmény-standardok kialakítása és a kommunikáció az előbbiekkel kombinált rendszere által.
IV.
Összegzés
Miként érzékelhető, a magyar rendőrség az elkövetkező időkben alapvető változásokon megy majd remélhetően keresztül, amely egyszerre érinti a finanszírozását, a szervezet és a szerkezet reformját, és mindezek társadalmi hatásait.
A változások alapeleme a rendőrkapitányság lesz, valamennyi érintett területen az alapegység tehát a rendőrkapitányság.
Az időtényező nagyon fontos, ez egyebek mellett a hitelesség egyik mérőegysége is. Az Európai Unió azon a szerző által jól ismert országaiban, ahol az elmúlt években hasonló volumenű reformok zajlottak – Hollandia, Belgium, Luxemburg – három - öt év kellett a reformok stratégiájának kialakításához, egy - két év a végrehajtáshoz. Nekünk nincs ennyi időnk.
Másfelől a reformokat általában elkülönített, és magas szintű felhatalmazásokkal rendelkező teamek tervezték és vezényelték le, mi belülről és saját magunkat vezérelve készülünk a változtatásokra. Természetesen vannak jól felkészült szakértő szövetségeseink, és ismerősek a külföldi tapasztalatok is, ha kell akár elkötelezett külföldi szakértőket is igénybe vehetünk.
Felismerve a reformok fontosságát és elkerülhetetlenségét, a Belügyminisztériumon belül megalakult a Rendészeti és Bűnmegelőzési Tanácsadó Kollégium – vezetője Pál Tibor politikai államtitkár –, amely grémiumnak feladata a reform folyamatok ütemezése, véleményezése, támogatása. Első ülésén ezen előadás első változatát tárgyalta meg és fogadta el, mint alkalmas alapvetést – ahogyan a cím is jelzi a műfajt – a jövő változásait tekintve.
Az ebben a dolgozatban felvázolt változtatási koncepció nem részletes, és nem is a teljesség igényével készült. Olyan nagyon fontos elemek, mint a közigazgatásban dolgozók viszonyainak egységesítése, a rendőrség civilesítése, önkormányzatok és a rendőrség feladatmegosztása, stb. nem is részei e munkának.
Ami döntő: várni és állva maradni nem lehet. Abban biztos vagyok, hogy a változtatások fő irányai szerepelnek az elemzésemben, bár a prioritások, az elemek, az ütem, a változtatási ív felcserélhető, megváltoztatható – ez lehet akár kormányzati akarat függvénye, mert e garancia nélkül az általam vázoltnál enyhébb reformok sem kezdődhetnének el.
Ha rajtam múlik, ezt a dolgozatot a széles közvélemény – természetesen először a szakma, a vezetőtársaim – mihamarabb megismerik, miért ne indíthatnánk a változásokat széles körű szakmai, társadalmi vitával: ezek összegzése csak hasznunkra válhat, szövetségeseket szerezhetünk, ha tényleg helyes a diagnózis, vagyis a változtatások elkerülhetetlensége.
Ilyen módon megnyerhetjük magunknak az állományt, a társadalmat. És kell e ennél szélesebb szövetség…?"
Dr. Salgó László r. vezérőrnagy
országos rendőrfőkapitány"
Tisztelettel gratulálok Arató Zsolt bajai rendőr törzsőrmesternek, aki a Debrecenben megrendezett XI. Rendőrmotoros és IX. Járőr-gépkocsivezető Országos Versenyen egyéniben II. helyezést ért el!
Nézd, ha statisztikajavító kishalakról van szó (nagyon úgy tűnik), akkor bizony csattanhat keményebben az ostor. Tudod, a határon is mikor meg-megcsípnek egy-egy szállítmányt. A műfaj szakirodalma is elismeri, hogy zömében maga a szervezet dobja fel saját embereit, csak hogy sikerélményt szerezzenek egyes arra áhítozóknak.
Kíváncsi leszek mi változik azzal, hogy a vámosok is rendelkeznek egy ideje nyomozati hatáskörrel, és nem a belügy viszi el a sikert az orruk elől, ahogy eddig volt gyakorlat. Vajon hány nagyszállítmány útját fogják végigkövetni a szó legszorosabb értelmében.
Érdekes, ma mintha egyre ritkábban hallanánk a szlogent, hogy mi csak tranzitország vagyunk :((...
Ugyan már, ne viccelj, Julika! A védelemre költhető pénz nagyságrendje vonhat határokat leginkább :(..
Nagyon az elején van ez még, úgy konkrétan, mint maga az "ügy", mint a műfaj megítélése, elítélése ...
Kábítószer-fogyasztókat és -terjesztőket fogtak el a rendőrök Baján. A két férfinél nagy mennyiségű drogot is találtak, amelyet rendszeresen árultak szórakozóhelyeken.
A rendőrök rajtaütésszerű ellenőrzést tartottak egy bajai ház garázsában, ahol H. Krisztián 30 éves bajai lakos autójának motorterében egy dobozban elrejtve 315 db Extasy tablettát találtak.
A férfi lakásán tartott házkutatáskor előkerült még 7-8 grammnyi kokain és 16,6 gramm Speed por is. A rendőrség jelentős mennyiségű kábítószerrel való visszaélés gyanújával őrizetbe vette a férfit, valamint 24 éves szintén bajai lakos társát is. A két gyanúsított a kihallgatáskor elismerte, hogy a kábítószert nem csak saját használatra tartották, hanem rendszeresen kereskedtek is azzal.
A drogterjesztőket a bíróság március 7-én előzetes letartóztatásba helyezte. A rendőrség az ügyben nagy erőkkel nyomoz a drogterjesztő-hálózat további kapcsolatainak felderítésére, emellett kutatja a kábítószer származási forrásait."
Két napja nagy a rendőrségi nyüzsgés Baján, feltehetően kábítószerrel kapcsolatos oka van ennek. Tény, hogy a város egyes pontjain igen kigyúrt, keménykötésű férfiak és hölgyek(!) mutatkoztak, gyorsjárású autóikkal. Szükségtelen volt azonosítójukat a mellkasukra tűzni :)...
Hivatalos hírről még nincs tudomásom.
"Átadták az amerikaiaknak a WTC elleni támadás kitervelőjét
Index
2003. március 2., vasárnap 12:15
A pakisztáni hatóságok vasárnap átadták az amerikaiaknak Hálid Sejk Mohamedet, az al-Kaida terrorszervezet egyik vezetőjét, a szeptember 11-i New York-i terrortámadás értelmi szerzőjét.
Az amerikai illetékesek már el is hagyták Pakisztán területét, de egyelőre nem tudni pontosan hová vitték a terroristavezetőt - közölte egy pakisztáni kormányforrás vasárnap reggel. Washington szerint Hálid Sejk Mohamed Oszama bin Laden legfontosabb embere, elfogását Bush elnök fantasztikus eredménynek nevezte. Ari Fleischer, a fehér Ház szóvivője hozzátette: "A még bujkáló terroristák most már láthatják, mindenképp elkapjuk őket, ez csak idő kérdése."
25 millió dollár az elfogásért
A CIA és a pakisztáni hatóságok a 37 éves kuvaitit két társával együtt fogták el Ravalpindiben, közölte a CNN. Hálid Sejk Mohamedet (aki szerepelt az FBI legkeresettebb bűnözőinek listáján) korábbi terrortámadásokért a kilencvenes évek közepe óta keresik, elfogásáért 25 millió dollárt ajánlott fel a kormány.
A két másik elfogott személyről csak annyit tudni, hogy "fontos személyiségek", de személyazonosságuk nem ismert. A letartóztatásokra még pénteken került sor, a rajtaütést a pakisztáni rendőrség az amerikai hatóságokkal együttműködve szervezte."
__________________________________________________
Csórikáim Pakisztánban úgy vannak, szegény ember vízzel főz. (Ebben mindinkább kezdünk hasonlítani egymásra :((..) Nem milliárdokért tartják a markukat egy kis együttműködésért, számító módon, mint a törökök, hanem laza egyszerűséggel átpasszolják rongyos 25 millió USD fejpénzért a befogott zsiványt. De lám, az amik se restek, ma kapták kézhez a csibészt, máris lesztornózták FBI körözvényen a fotóit. A siker csak siker, még ha olcsó is.
Mennyi is lehet Pakisztán lakossága? Úgy emlékszem őnáluk rapszódikusan változó, gyarapodási kedv függvénye, hol 100, hol 200 millió körüli. Hát, a fene sem tudja, lakosságra vetítve ez cirka 15-20 dollárcentet jelent per fő. Jutna ebből vízen kívül egyéb is a mai levesbe. Talán. Talán egy fél pár virsli ..., persze az akciós olcsóbbikból :(. Lenne egy össznépi jó napjuk ..., egy ünnepnapi dínom-dánom.
Milyen érdekes, a minap került szóba egy, hála az égnek nem túl sűrűn előforduló ügy, és most a rendőrségi honlapon megláttam ezt a felvételt, mely a Katymáron elrabolt ominózus traktor visszaszolgáltatását mutatja, miután a jugoszláv rendőrség megtörve az addigi gyakorlatot, megtalálta a határon túlra juttatot nagyértékű járművet.
Hogy miről is került mindez szóba?
Pár napja egy régi kedves ismerősöm szólított meg, és panaszolta el, hogy vállalkozásukból ismeretlen tettesek elloptak egy rönkszállító szerelvényt, ezzel mintegy 12 millió forintos kár okozva számukra. Alapos feltevésük szerint, ez a jármű is Jugoszláviába került. Az eddigi nyomozás még nem vezetett eredményre. Mivel ekkor nagyon sietett, nem volt időm konkretizálni vele, de bizonyos nyomravezetői jutalomról is említést tett! Most ezt nem összegszerűsíteném, de amint a hölggyel újból szót váltok, nyilvánosságra hozom ennek feltételeit is.
Végtelen hálával tartozom az FKV-995 forgalmi rendszámú Mercedes kamion gépkocsivezetőjének amiatt, hogy tegnap valamivel 19 óra után a Dózsa György út belső sávjában haladva, mégsem váltott jobbra húzódva úgy sávot, hogy autómmal mellette haladtomban az útpadkára tólva palacsintává préseljen.
A Dózsa Gy. út-Szegedi út kereszteződésében arra nem volt módom, hogy közvetlenül meghallgasson ezzel kapcsolatban, csak pár futó felvételre tellett a rövid időből. Aki látja mindezt és be tudja azonosítani a járművet és annal sofőrjét, 'üdvözletemet' adja át azzal, hogy szívesen találkoznék a vezetőfülkében lapító fiatalmeberrel személyesen is.
"Eltünt kislányt keres a rendőrség HirosIndexHu 2003.01.24
Eltűnés miatt keres a Bajai Rendőrkapitányság egy 12 éves kislányt - tájékoztatta az OBJEKTÍV Hírügynökséget Hortobágyi István a Bács-Kiskun Megyei RFK sajtószóvivője.
Varga Alexandra 12 éves bajai kislány január 22-én 12 óra körüli időben indult el ismeretlen helyre lakásukról, ahová mostanáig nem tért vissza.
A gyermek 155 centiméter magas, 55 kilogramm súlyú, szőkésbarna félhosszú melírozott haja és barna szeme van, bőre kreol. Különös ismertetőjele, hogy jobb arcán anyajegy látható.
Eltűnésekor fekete bakancsot, fekete villámzáras kabátot és kék színű, trapézszárú nadrágot viselt. A felkutatása eddig nem járt eredménnyel.
A rendőrség a lakosságot kéri, hogy aki információval rendelkezik Varga Alexandra hollétéről, hívja a bajai rendőrkapitányság bűnügyi osztályát a 79/321-955. Számon, vagy a segélyhívók bármelyikén.
Alexandrát egyébként már decemberben is kereste a rendőrség eltűnés miatt, akkor több fiúval csavargott el, átmentek a zöldhatáron Jugoszláviába, majd onnan ugyancsak a zöldhatáron tértek haza."
Aktívabb szerepet vállalnak a polgárőrök az úgynevezett áldozatvédelmi tevékenységből....
Egyfajta szociális segítségnyújtás is része a bajai polgárőrök tevékenységének. A program két fő részből áll, tudtuk meg Glavatity Andrástól, az egyesület vezetőjétől. – Várjuk a már áldozattá vált emberek jelentkezését. Szakemberek bevonásával próbáljuk enyhíteni az illető pszichológiai, lelki fájdalmait, illetve az Országos Kárenyhítő Program keretében anyagi támogatásra tarthat igényt. Gondolok itt például a szándékos bűncselekmény következtében elhunyt hozzátartozók, gyermekek igényére. Akkor is hozzánk fordulhatnak a polgárok, ha úgy érzik, áldozattá válhatnak.
Mindezt bizonyos körülmények, a napi életet kísérő jelenségek vetítik előre. Ilyen helyzet lehet például, ha valamelyik szülő alkoholizál és ez súlyos hatással van a családra. Természetesen gyermekvédelmi szakemberek bevonásával, a megfelelő szervekhez való irányítással próbálunk segíteni.
Készséggel várjuk a jelentkezéseket új irodánkban, az Árpád utca 8. szám alatt, naponta 8-tól 16 óráig. Telefonon is elérhetők vagyunk a 70/334-6837-es számon, tájékoztatott Glavatity András.
Gergényi Péter dandártábornok beiktatta bajai szolgálati helyére Vakulya Ottó alezredest, a város új rendőrkapitányát. Elődje, dr. Gyurosovics József alezredes Kecskeméten folytatja rendőri pályafutását.
