Nem vagy Te egy kicsit irigy..., és vagy talán más is?! Miért a psziciátria topicba tetted? Ez a topic nem ide való!
Az utazás az élet sója, ami nélkül lehet élni, de minek?
Ha valaki megteheti, mert független - anyagilag, fizikailag - miért ne tenné? Vannak emberek, akiket csak az éltet, hogy hova és mikor utazhat - és nem feltétlenül a trendi turista gettókba -, hanem azért, mert szeretne többet tudni a világról, emberekről, kulturákról stb. Szeret állandóan tervezgetni, mozgásban lenni, újabbnál újabb élményekben részelni. Miért lenne ez neurotikus?! Olvasgass egy kicsitt itt: www.utazas.com
Lehet elemezgetni a személyiségét, meg hogy mit kompenzál ezzel, de nem lehet, hogy egyszerűen csak érdeklődő? (Persze a kettő nem zárja ki egymást.) Leírásod alapján nem tipikus turista, aki csak azért utazik, hogy elmondhassa magáról, hogy "ott is jártam, bibííí", hanem őszintén érdekli, amit lát.
a nők amúgy is szélsőséges utazásmániáján, mert ugye nem ember az aki nem kerül tenger vagy óceán közelébe nyaranta
Nem hiszem, hogy ez női specialitás... Ismeretségi körömben inkább a férfiak a "sörözgessünk a tengerparton (de csakis ott, nem a Balatonon)" típusok (amitől én mindig agylobot kapok).
Semmi baj az ismerősöddel! Inkább gyűjtene valami tárgyat, vagy ruhákra, ékszerekre szórná a pénzét? Sokkal értelmesebb, hogy világot lát, utazik, az élmény mindig az övé marad! És naná, hogy beszél róla! Ezért gürizik egész évben, a kéthetes nyaralásért! Szerencsés nő! :-)
Nem értem mi a baj az ismerősöddel. Még mindig jobb, mint azok a nők, akiknek az öltözködésről, fodrászról, kozmetikáról stb. szól az életük, és legfőbb elfoglaltságuk annak elmesélése,hogy hol, mikor milyen "cuki" kis ruhát/cipőt/táskát vettek. Benne legalább valószínűleg meg van az igény más országok, népek, kultúrák megismerésére. Lehet túlzásba viszi talán a mesélést, és ez másoknak unalmas, de megbocsátható bűn véleményem szerint.
69 éves vagyok. Utazásfüggő. Eddig egyedül utaztam, csak nagyvárosba és környékére. E városokban senkit sem ismertem, ismerek. Két hetet szoktam. Évente kétszer. Csak egyedül tudok létezni, a szobában ne legyen senki más. Az ágyban 45 percre lehet más. Lakjon másik szobában, és vonjon le 35 évet az én koromból, sőt ha akar, vonhat többet is. Vagy ezt már a sakkrovatban mondtam?... Bocs...
Mások meg autómániások, csak arról képesek beszélni hogy milyen az autójuk, milyet szeretnének és milyen volt az előző. Aztán van akivel másról sem lehet beszélni, csak a számítógépes játékokról. Vagy a horgászatról. Nőknél még van a babucimánia, amikor két mondat után a saját gyerekére tereli a szót és csak arról hajlandó beszélni, hogy a kicsikéje mit mondott, olyan édesen büfikézett, és mindenről a kölök jut az eszébe. (Jaj se finom sütit csináltál! A múltkor én is készítettem hasonlót és az arany bogárkám blabla.) OK, kattant a nő, de nem jobban mint más a saját mániájával. Ez a hobbija. Ha unod, állítsd le vagy kerüld el.
Van egy szingli ismerősöm akinek az egész élete az utazásról szól. De ne úgy értsd, hogy örökké úton van, a francokat, egy évben egyszer elmegy valahová nyáron két hétig, az év többi része útibeszámoló és előkészület. Amikor megjön az útról akkor mesélés van olyan egy hónapig - olyan csajosan tudod, 10x 20x elismételve mindent - aztán amikor ezzel megvan már tervezi a jövő évi utat, élménybeszámolókat olvas, térképeket böngész, kérdezősködik, az összes utazási irodát ezerszer és ezerszer újralátogatja és gyakorlatilag a következő nyárig ez a téma. Nos úgy gondolom, ez már beteges valahol, bőven túl van a nők amúgy is szélsőséges utazásmániáján, mert ugye nem ember az aki nem kerül tenger vagy óceán közelébe nyaranta de most nem ez a téma, hanem hogy tényleg mánia ez már vagy csak kevés a rálátásom és valójában a legtöbben így állnak hozzá álmaik utazásához.
