Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass, lehelj belém, tüzesítsd át e testet, adj még ezer csókot és még tízezret; a szerelem nem számol s mindig szomjas.
Csókolj, míg ajkad illatos és nedves, ne kíméld, úgyis megfakul maholnap, s az Alvilág sápadt ködébe olvad, hol porrá válik, többé sem lesz.
Szorítsd körém öled piros rózsáját, amíg mézédes, szédült vonaglásunk, a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam meghal, hamarost feltámad; csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk a kurta napnak s rövid éjszakának.
Már két hete udvarlok Álkippének fehér leányszobájában, hogy adja meg végre azt, mit oly hevesen kérek. De fél. A szomszédban csücsül az anyja. Levetkeztem végül minden szemérmet: - "Nem bírom tovább" - suttogtam -, "te drága! Felrobbanok, megveszem, úgy szeretlek. Társalgás közben csússzunk be az ágyba, úgysem látja, mit csinálunk kettesben." - "Hármasban" - szólt az ajtóban mamája.
Amikor a PC-lehallgató hálózatán keresztül riadóztatott rendőrség kiszállt a Hollywood Boulevard-on levő régi lakásba, már késő volt. A férfi, virtuális valóságú öltözékben a legutolsó generációs Macintosh Quadra billentyűzetén hevert - holtan.
John Malone tíz éve élt New Yorkban, de már öt éve nem lépett ki Soho- beli, Spring Street-i manzárdszobájából. Mindent, amire szüksége volt, az America On Line (AOL) nyilvános számítógép hálózaton keresztül rendelt meg és szállíttatott házhoz 100 millió más amerikaihoz hasonlóan. "Bejelentkező neve" SIRIUSálom volt. Piacelemzéssel foglalkozott, s egy modemen keresztül küldte el naponta a felméréseit cégének, a Tennessee állambeli Memphisbe. Szakmai és magánjellegű kapcsolatait jó ideje az IBM-jéhez kapcsolt nagy felbontóképességű képernyőn keresztül létesítette.
Hála a számítógépnek, Amerikaszerte sok barátra tett így szert. Már nem kellett bárokba vagy a környék kávézóiba járnia, megszerette a kibertér szalonjait és folyosóit.
Körülbelül egy évvel ezelőtt John Malone megismerkedett Candi 2000-rel, az AOL virtuális találkozásokra szolgáló egyik szalonjában tartott ünnepségen. Candi 20 éves, zöldszemű szőkeség volt, akiben John főként az Angyalok Városának lányait jellemző érzékiséget és fesztelenséget szerette. Candi minden jel szerint alig ismerte Los Angelest, mint ahogy John is szinte elfelejtette már New Yorkot, de mindez nem számított: a kibertérben a városok már nem városok, hanem ideák.
Candi azokra a lányokra emlékeztette Johnt, akiket Kaliforniában látott, mielőtt még véglegesen letelepedett a virtuális világban. A régi időkre már csak úgy emlékezett, mint egy álomra, melynek képei puszta plátói reminiszcenciákként tűntek elő olykor...
Candi 2000 az igazi Candi által kreált, elragadó kép volt a számítógép képernyőjén. John is maga készítette az önmagáról alkotott képet, amely Candinál jelent meg a monitoron. Egész éjszakákat töltöttek beszélgetésekkel, dalokat küldve egymásnak, amelyeket az AOL szerverének numerikus felvételkészletéből választottak, s számítógépük sztereorendszerén keresztül hallgattak.
De nem érték be a szavakkal. Felvették azt a ruhájukat, amelyben a test érzékeny pontjainál elektronikus szimulátorok voltak beépítve, és amikor a partnerük a kontinens másik végén rákattintott a képernyőn megjelenő ábra megfelelő pontjára vezetett kurzorra, simogatást éreztek.
John egyre jobban kötődött Candihoz. De ahogy nőtt a szenvedélye, mind gyanakvóbbá vált. Úgy tűnt neki, hogy a virtuális világban, az informatika autópályáin, a hűség a korábbinál is fontosabb érték lett. Számos jelből viszont azt gyanította, hogy a szép leány az AOL más tagjaival is kapcsolatot tart fenn. Úgy határozott tehát, hogy nyomozni kezd.
Adott magának egy második bejelentkező nevet: immár D Juan 007 néven igyekezett találkozni Candi 2000-rel, és elcsábítani őt. D Juan 007-nek egy másik testet kreált, amely nem volt szebb, mint SIRIUSálom-é - ez ugyanis lehetetlen lett volna -, viszont jobban megfelelt Candi korábban kinyilvánított preferenciáinak.
Egy éjszaka azután Candi 2000 virtuálisan szeretkezett D Juan-nal. John úgy érezte, elárulta önmagát, s ezért gyűlölet támadt a szívében Candi iránt. Azonnal döntött: megsemmisíti a lányt. A következő randevún SIRIUSálom arra kérte Candit, vegye fel a különleges érzékelő ruháját. Ő megtette, abban a hitben, hogy a fiú is így tesz. Tévedett. Az általa szenvedélyesen küldött lágy elektromos szerelmi sokkok elhaltak John fogasra akasztott kosztümjében. Eközben John szorgalmasan, megállás nélkül küldte az impulzusokat Candi képére, egészen addig, amíg a partnere önkívületi állapotba nem került. A lány elélvezett egyszer, kétszer, tízszer, de SIRISálom nem állt meg. Klikk, klikk, klikk. Candi a billentyűkre borult, kimerülten, de SIRIUSálom folytatta a lövöldözést, klikk, klikk, klikk, kliiiiikk, mindaddig, amíg Candi bele nem pusztult az áramütésekbe.
A Los Angeles-i rendőrség a megégett testet a hullaházba vitette. A gyilkos öltözékben egy 50 év körüli férfit találtak. Mivel azonban a valóságos világban senki sem jött azonosítani, hirdetést tettek közzé az AOL-ban: a hálózaton ez a férfi a Candi 2000 bejelentkező nevet használta.
(Ir: A vers nyalóság c. Indexen szerveződött kötet a Kétsoros Alapítvány: Pivovar, Vonyi, Csocsó tollából, klogg rajzaival. Még van belőle: kordas@chello.hu :-)
(csak erős idegzetű, nagykorú szabadszájúságtűrőknek :-)))
bizony, hiábavaló a művészet és tudomány, ha nem vált ki a megfelelő célközönségből erotikus vonzalmat (a szakirodalom a legújabb korban hüvelybeélvezésnek nevezi ezt a fajta hobbitot :-)
