Jómagam, ki ezt a témakört nyitom, ugyan bunyevác anyanyelvű magyar vagyok, de tartom magamat különb magyarnak, mint sokan olyanok, kik képesek hazánkban kérdésként kezelni azt, ami a világ legtermészetesebb dolga kéne, hogy legyen! Mások miatt szégyellem magamat ... Muity Mijo, Magyarország, Baja
Az Országos Választási Bizottság március 26-ai határozatában hitelesítette a Magyarok Világszövetségének népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtő ívét a határon túli magyarok állampolgárságának kedvezményes megadásáról. A döntés elvileg újra lehetőséget teremt a kérdés rendezésére, meggyőződésünk szerint azonban ez a lehetőség csupán látszólagos. Tekintettel a 2004. december 5-ei népszavazás kudarcára, annak nyilvánvalóvá vált okaira, a továbbra is regnáló és a médiában korlátlan lehetőséggel bíró Gyurcsány-kormány várható negatív kampányára, valamint figyelembe véve a határon túli magyarság képviselőnek első reagálásait, a kezdeményezés sikerre vitelét reménytelennek tartjuk. A Kádár-rendszerben ebben a kérdésben kialakított teljes tudatlanság és közömbösség oly mértékben él tovább, hogy rövidtávon a népszavazási megoldás nem vezethet eredményre.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom a csonka országnak az elszakított területen élő honfitársainkkal szembeni legnagyobb adósságának tartja az állampolgárság megoldatlanságát, ezért még az anyaország elnevezésre is méltatlanok vagyunk. A kérdés megoldását természetesen elő kívánjuk segíteni, ennek azonban a közeljövőben az egyetlen lehetséges útja egy nemzeti érdeket következetesen képviselő országgyűlés létrejötte és a szükséges törvény megalkotása.
A múltban és jelenleg is segítjük a Magyarok Világszövetségének egyes népszavazási aláírás gyűjtéseit. A 2004. december 5-ei népszavazást sikertelensége ellenére sem tekintettük hiába valónak, mert kíméletlenül mutatta meg, hogy az elmúlt másfél évtized nem alakította át a többség nemzetfelfogását a remélt módon. Pozitív változás ezen a téren azóta sem következett be.
Elismerve Elnök Úrnak a határon túli magyarok ügye iránti elkötelezettségét, eddig megtett erőfeszítéseit, küzdelmét, fel kell hívjuk a figyelmét arra, hogy most akaratlanul is a balliberális hatalom eszközévé válhat. Az újabb népszavazási kudarc az ő nemzetellenes politikájuk sikere lenne, és a kettős állampolgárság ügyére nézve pedig a végső csapás. A Jobbik a kettős állampolgárság visszaadását továbbra is az egyik legfontosabb, nem kockáztatható nemzetstratégiai célnak tartja, ezért az MVSZ jelenlegi kezdeményezést nem támogatja.
Kérjük Elnök Urat, hogy gondolják végig az előzőekben részletezett veszélyeket, és felelősséggel mérlegeljék a népszavazási kezdeményezés visszavonását.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom elnökségének nevében, tisztelettel:
Teljesen véletlenszerű, hogy először Sebeők János hívta fel a figyelmemet egy vele készült tévériportban erre az időszakra, ma pedig kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos okok miatt rákerestem Eric Beckett Weaver nevére, és lám, a google elsőre mit adott ki.
És nem nyugszunk, marad a trendi, mocskolni, gyalázni a Vajdaságot, jól ismert módszerességgel elterelni saját penetráns latrinánkról a figyelmet, és átmutogatni a szomszédokra, hol Vajdaság, hol Erdély van soron.
Világos, hogy egy Storytól nem sok jó várható, de ekkora elrugaszkodottság bicskanyitogató azok számára, kik minimális rálátással bírnak azok viszonylatában, melyek sztori jelleggel vannak tálalva a sok hiszékeny sülthülye elé.
Rúzsa Magdi története egy újabb bizonyíték arra, hogy a kilátástalanságból is van kiút.
A vajdasági lány nemrég még azon gondolkodott szülei fűtetlen házában, hogyan tudna magán és családján segíteni...
Kishegyes. Község a szerbiai Vajdaságban, az utcákon bokáig ér a sár, elhanyagolt házak, nem egy azóta romos, hogy a délszláv háborúban szétlőtték. Szinte tapintható a szegénység. Itt élnek Rúzsa Magdi szülei, s innét indult el a lányuk is a nélkülözésből és kilátástalanságból a siker felé. A szülőfalujában Magdi már most is megasztár, az ötezer lelkes délvidéki településen szinte mindenki a rokonának mondja magát. És ha ez nyilván nem is igaz, mindenki azonnal meg tudja mutatni, hol áll a család háza, honnan indult a falu immár híres aranytorkú énekes lánya."
Na szóval, elmegy ám ez az exkisgazda Ómolnár az összes bulvárbarom munkatársával az édesanyikája kínjába, ezzel a sok marhasággal, amit nyálas patetikussággal felsorakoztat itt.
Kishegyes/Mali Idos lakói semmivel sem élnek rosszabb körülmények között, mint bármely más vajdasági település lakói.
Hogy nem a riportalany és hozzátartozói állítottak ennyi badarságot, abban biztos vagyok, de hogy miért kell ezt a lányt kitenni egy ilyen koholmánynak, arra gondolom senki sem adna magyarázatot ettől a szennylaptól.
Íme egy kis ízelítő, az egyébként bájos Kishegyes valódi életéből.
A Gyurcsány-kormány nemzeti vízumának a bevezetése a nemzeti bezárkózást és a Magyarországra való bevándorlást szolgálja, nem pedig a határon túli magyarságra nyitott, befogadó és távlatos nemzetpolitikát - vélte Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, az erdélyi Magyar Polgári Szövetség elnöke.
A magyar nemzeti vízum 2006. január elsejei bevezetéséről csütörtökön az MTI-nek nyilatkozó erdélyi magyar politikus hangoztatta: ő "még a mai helyzethez képest is visszalépésnek" látja ennek a vízumnak a bevezetését. "Ha figyelembe veszem, hogy most vízum nélkül is mehetek Magyarországra, a nemzeti vízum kiváltása plusz nyűg, utazgatás és költség az erdélyi magyarok számára, a mostani feltételekhez viszonyítva. A vízumnak utána kell járni, időbe, pénzbe, energiába kerül. Arról nem is szólva, hogy amit mi szerettünk volna és szeretnénk mind a mai napig, az a szülőföld elhagyása nélkül megszerezhető magyar állampolgárság, amelynek birtokában nem lenne szükség nemzeti vízumra. Boldogulhatnánk szülőföldünkön, nem kellene kitelepednünk Magyarországra, hogy ott élve legalább két évet várva megkaphassuk a magyar állampolgárságot. A kettős állampolgárság birtokában úgy kötődnénk a nemzetünkhöz, hogy szülőföldünkön maradva élhetnénk, boldogulnánk. Tehát a kettős állampolgárság a megoldás" - mondta.
A Gyurcsány-kormánynak a határon túli magyarokkal, azok autonómiatörekvéseivel és támogatásával kapcsolatos politikáját elmarasztalva Szász Jenő végül kijelentette: "A Magyar Köztársaságnak el kell döntenie, hogy mit akar a határon túli magyarokkal. Ha be akarja őket vándoroltatni és telepíteni Magyarországra, akkor a Gyurcsány-kormány jó úton jár. Nemzetben gondolkodva viszont, a határon túli magyarok számára ez az út csak veszteséggel jár. Szerintem a külső és belső adósságokkal terhelt Magyar Köztársaságnak nem a bezárkózás a jövő útja, hanem a kitárulkozás, a határon túli magyarság magához ölelése révén a Kárpát-medence belakása, nemzeti, gazdasági érdekeinek nyitottságra épülő érvényesítése a térségben. Nem az a dolgunk, hogy bezárkózzunk a tízmilliós Magyar Köztársaság területére, hanem az, hogy kitárulkozzunk. Ehhez viszont nem nemzeti vízumban és a határon túli magyarok Magyarországra történő betelepítésében, hanem a kettős állampolgárságban kellene gondolkodni" - vélte az erdélyi MPSZ elnöke.
Ft. Hajdó István főesperes prédikációja a csíksomlyói búcsún
Napba öltözött Asszony, csíksomlyói Szűzanyánk, hazajöttünk!
Az édesanya soha nem kérdi meg gyermekét, hogy hosszú távollét után miért jött haza. A gyermek és az anya tudja, hogy igazán megnyugodni egy helyen lehet, az otthon világában. Hazajöttünk égi Édesanyánk, hogy újra lássunk! Többször hallottam gyermekkoromban, hogy napfelkeltekor Pünkösd hajnalán Somlyó hegyén csodálatos látványban van annak része, aki áldozatot vállal és fel jön ide. Egyik esztendőben én is feljöttem. Sokan szorongtunk egymás mellett, legtöbben Moldvából való csángó testvéreink. Itt töltötték az éjszakát, a Salvator kápolnában és közelében. A hagyomány azt tartja, hogy akik itt várakoznak Pünkösd hajnalán, azok meglátják a Szentlelket, és látják a Napba öltözött Asszonyt a felkelő Nap vörös fényében. Mellettem egy csángó nénike állt. Kezében a rózsafüzér. Átszellemülten figyelte az ébredő hajnalt. Az arca ragyogott. Szemében ott sugárzott az öröm. A messzi távolságot figyelte. Gondolatban hazaszállt, hogy elhozza szülőföldjét, Moldvát, sok-sok bajt látott népét, haldokló anyanyelvüket a csíksomlyói Szűzanya lábához.
A napfelkelte után megszólított a csángó nénike: „Páterka!” - Ők így hívják a papot, s ez azt jelenti atyácska. - Ujjongva mondta: „Láttam a Szűzanyát!” Aztán egy nem várt kérdéssel fordult hozzám: „Páterka, magácska látta a Szűzanyát?” A hirtelen kérdésre önkéntelenül így válaszoltam: „Igen, én is láttam.” De a hegyről lefele jövet szemrehányást tettem magamnak: „Hol láttad te a Szűzanyát?” Egy hang válaszolt: „Te is találkoztál a Szűzanyával. Hiszen azért vagy itt, mert nemzetednek, népednek ezer esztendeje, hogy Ő az oltalmazója.” Csíksomlyói Szűzanya, hazajött újból a te néped! Azért jöttünk, hogy átadjuk neked hármas kérésünket. I. Első kérésünk, hogy találkozhassunk Veled, égi édesanyánk. II. Másodszor arra kérünk: Vezess közelebb minket Szent Fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben, hogy mi is kérjük az emmauszi tanítványokkal „Mane nobiscum Domine - Maradj velünk Uram”. III. Harmadik kérésünk: Segíts, Napba Öltözött Asszony, hogy nemzetünk ébredjen és a megoldott kévét, amíg nem késő, együtt gyűjtsük össze.
Az első kérésünk: szeretnénk találkozni a Napba öltözött Asszonnyal, Veled, Csíksomlyói Szűzanyánk. A Jelenések könyvében tanúi lehettünk, hogy Patmosz szigetén János apostol hogyan találkozott a Napba öltözött Asszonnyal. „Én, János láttam, hogy az égen feltárult az isten temploma és láthatóvá vált a szövetség ládája. Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, kinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, fején pedig tizenkét csillagból álló korona." Szűzanyánk! Számunkra Erdély lett Patmosz szigete, mert Erdély valóban sziget. Őseink örökségül hagyták számunkra ezt a betelekkönyvezett szigetet. Ezen a szigeten tanítottak minket imádkozni, énekelni, ha kell könnyet ejteni. És mikor sorsunk elnehezül, imánk, énekünk bizalommal szálljon hozzád: „Viharon, vészen át, íme felzúg hozzád nyomorunk jajszava. segítsd meg nemzeted, háborgó tengerek csillaga, Mária."
Mária, aki Patmosz szigeti sorsot vállal, annak szent esküt kell tennie. Az eskü szövegét eleink így hagyták ránk: „Nézz le mennyből öröködre, Mária nagyasszonyunk, neked adta át örökre jó szent István szép honunk, koronádnak legszebb gyöngye - hozzád sír fel - Hunnia, nem felejt el árpád népe, míg csak lesz egy hű fia.”
Szűzanyánk! Az új idők viharában azzal a kérdéssel fordulunk hozzád: Mit kellene tennünk, hogy megmaradhassunk? Hogy megmaradhassunk ezen a szigeten. A Csiksomlyói Szűzanya üzenete: „Gyermekeim figyeljetek mennyei Atyánkra, aki Fiamat azért küldte el hozzátok, hogy megértsétek, Isten szereti a világot, szeret benneteket! „Úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem Örök élete legyen.”
Testvéreim! Az Isten által teremtett világ szép. Isten lelke irányítja. Testvéreim! Mégis sokszor úgy tűnik, hogy a gonoszság uralja. Már szent Pál apostol is megtapasztalta ezt és arra kéri a vele együtt gondolkodókat: „engedjétek, hogy kimentsünk benneteket ebből a romlott nemzedékből." Lapozd fel a Bibliát. Minden oldala arról beszél, hogyan akarja az Isten az embert megmenti és kiragadni a bűn sötétségéből. * Az Ószövetségben Noét megszólítja, és parancsolja, hogy építsen bárkát, mert meg akarja menteni a vízözön elől. Ma nem vízözön pusztít a világban, hanem bűnözön. Érdemes ezen elelmélkednünk. Ha Isten most indulna Noékat keresni, vajon hányat találna? Vajon hány családnak tudná elmondani: Gyertek, mert méltók vagytok, hogy megmentő bárkát építsetek. * Az Újszövetség hajnalán Isten angyalt küld Názáret városába, hogy bárkaépítőt keressen az emberek megmentésére. A kiválasztott bárkaépítőt, Máriát szent várakozásban találja és köszönti: „Üdvözlégy kegyelemmel teljes!" A Szűz igent mondott Isten kérésére. Azóta mindnyájunkat kötelez, hogy jól válasszunk. Jól csak az választ, aki az Istent választja és az Istennek mond igent. Ma a választások korát éljük. - Hatalmas bevásárló-központok csábítják az embereket: válasszatok engem. A televízióban reklámok özöne megbabonázva kínál: válasszatok engem! Politikusaink négyévenként mindent megígérnek, még a lehetetlent is, - lélegzetet sem vesznek, nehogy gondolkodási időnk maradjon. - A sok kecsegtetésnek a célja: válasszatok engem! A keresztény embernek az Ég és a Föld között kell választania. Nagyon nehéz ez a választás. Madách Imre így fogalmaz: „szabadon bűn és erény közt választani mily nagy eszme s tudni mégis, hogy fölöttünk pajzsul áll isten kegyelme." Helyes és igaz választás csak ott történhet, ahol előtte imádkoznak. Az apostolok is a Szentlélek felvilágosító kegyelmét kérték, amikor az áruló Júdás helyébe méltó apostolt akartak választani. A mai választásokból az ima hiányzik. Ha sikerül a választás, azt igazolnunk kell. Nem szóözönnel, áradozásokkal, hanem életáldozattal. Szűzanyánknak is választania kell ebben a világban, s Ő legelőször azokat választja, akik szentségi házasságkötésre készülnek és szentségi házasságban élnek, mert a házasság szentsége válságba jutott. A Szűzanya azért akar segíteni, hogy egyre jó édesanya és édesapa álljon a családok élén. Hiszen a kétezer esztendeje elhangzott krisztusi parancs ma is változatlanul érvényes: „amit isten egybekötött, ember szét ne válassza”. A szentségi házasság vállalása örök. „A kezet csak megfogni szabad, Elereszteni vétek, ellökni átok, Egymásba simuló kezek tartják Fenn az eget s a világot."
Az egybefonódott kezeket a szülők ha elengedik, a gyermekek lesznek a legnagyobb vesztesek. Gyergyószentmiklóson a hegyek magasságából szekérrel indult haza a nagytata kis unokájával. Előd nemrégen volt elsőáldozó. Útközben baleset történt, Előd leesett a szekérről. Az elvált szülők gyermekét kétségbeesve ölelte fel a nagytatája. Szaladt vele, hogy autóra találjon. Marosvásárhelyre vitték. Mindent elkövettek, de beállt az agyhalál. Visszahozták Gyergyószentmiklósra. A szomorú hírre az idegenből hazasiető édesapa, belépett a kórterembe. A gép elkezdett gyorsabban csipogni. A gyermek vérnyomása emelkedett. Az édesapa fia ágyához lépett. Megfogta a kezét. A kis Előd vérnyomása teljesen normális szintre jött. Nővérek, orvosok megdöbbenve álltak, földbegyökerezett lábbal. Igazolódott, hogy Isten a két kezet azért teremtette a gyermeknek, hogy egyikkel édesapja, a másikkal édesanyja kezébe kapaszkodjon.
Csíksomlyói Édesanyánk abban is szeretne segíteni nektek szülők, válasszátok az életet, a bölcsőt, utasítsuk vissza a nemzetpusztító, gyermekellenes világot, a koporsókat. Meneküljetek a bölcsőháborútól, mert megmaradásunk egyetlen záloga a gyermek. Gyergyószentmiklóson aprószentek napján babakocsit emeltünk a magasba Mária oltáránál. A babakocsiba egy kiemelkedő keresztet helyeztünk el és mellé apró kis kereszteket. Ezek a keresztek figyelmeztetnek, hogy Jézus Krisztust újra keresztre feszítjük és vele együtt jövőnk szent Istvánjait, László királyait, Árpádházi szent Erzsébetjeit, Kőrösi Csoma Sándorait, Zágoni Mikes Kelemenjeit és a Márton Áronait utasítjuk vissza.
Egy nemzet akkor álmodhat a jövőről, ha elfogadja a bölcsőt és visszautasítja a koporsót. Farkaslakára vittem anyaországból érkezett egyetemistákat. Tamási Áron portáját tekintettük meg. Amikor meglátták a fenyőfából készült ősi bölcsőt, körbefényképezték és ujjongtak, milyen szép ez a bölcső. Én odaálltam a bölcső elé és azt mondtam: ez a bölcső nem szép. Megdöbbenve néztek és ajkukon a nagy kérdés: hogy mondhat egy pap ilyet, hogy a bölcső nem szép. Így válaszoltam: „ez a bölcső akkor volt szép, amikor a Tamási édesanya tizenegy gyermeket ringatott benne”. Nemzetünk feltámadása akkor jön el, amikor Krisztus letelepedhet a család és a nemzet életében és mi meghalljuk az Ő kérését: „engedjétek hozzám a kisdedeket”. Jaj annak a nemzetnek, falunak, városnak, ahol a temető nem a falu és a város végén kezdődik, hanem az édesanyák szívében.
A Horvátországban dúló iszonyatos háborúnak tanúi voltunk. A családok föld alá menekültek. A háborús vihar elmúltával újra elfoglalták otthonukat. A családok udvarán tudjátok mi bizonyította, a legjobban hogy nemzetüket nem hagyják és élni akarnak? A televízió felvételei egészen közel hozták a horvát udvarokon szélben ringó kisgyermek ruhákat, s mondjuk ki bátran, a legszebb zászlót, a reménység zászlaját, a pelenkákat.
„Tudod mi az anya, az élet szülője tudod mi a gyermek, az élet jövője mondd kié a jövő, akik harcot nyernek, tudod-e kik azok, a szülő és a gyermek.”
A második kérésünk ez volt: Szűzanyánk, vezess közelebb minket Szent Fiadhoz, aki itt maradt közöttünk az Oltáriszentségben, hogy az emmauszi tanítványokkal kérjük „Mane nobiscum Domine - Maradj velünk Uram”.
Boldog emlékű II. János Pál pápánk nemrég érkezett haza az örökkévalóságba. Végrendeletét úgy hisszük akkor írta meg, amikor elküldte a püspököknek, papoknak és a híveknek „Mane nobiscum Domine" apostoli levelét. Az Eucharisztikus év 2004 októberében kezdődött és még élhetünk a nagy lehetőséggel, hiszen 2005 októberében zárul. Zárul? Nem jó ez a kifejezés, akkor kezdődik igazán. Tudnunk kell, hogy mi vagyunk a XXI. század emmauszi tanítványai, akik oly csüggedten, megfáradtan járjuk életünk útját. Nekünk is ugyanabban a kegyelemben kell részesülnünk, hogy az Úr közelségében elmondhassuk: „maradj velünk Urunk, mert esteledik". Az Oltáriszentség titkában rejlik életünk végső célja, a feltámadás. Szent Pál apostol a mai szentleckében ezt így fogalmazza meg: „Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül. egy ember által jött a halál és egy ember által jön a holtak feltámadása is. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghalt, úgy krisztusban mindenki új életre kel."
Testvéreim! Ezt a világot csak az Oltáriszentségben közöttünk maradt Jézus Krisztus tudja megváltoztatni. Ő bíztat, hogy vállaljuk vasárnapról vasárnapra a kenyértörés közösségét, a szentmiseáldozatot. Az emmauszi tanítványok szeme is az áldozati asztal mellett nyílt meg. Szent István királyunk parancsba adta véreinknek, hogy minden tíz falu népe építsen templomot. Ma is kér tőlünk szent István király: ne hagyjátok a templomokat. Istennek üres templomra nincs szüksége. A földi templomokat töltsük meg élettel, élő templomokkal. Pál apostol kérdése nekünk is szól: „Nem tudjátok, hogy a Szentlélek templomai vagytok?” Minden vasárnap legyünk vándor erdélyi emmauszi tanítványok, hogy utána a hétköznapjainkban meghalljuk az Úr bíztatását: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig." E titok befogadása nélkül hová is mehetnénk? Emlékeztek a Szentírás jelenetére, amikor a pusztában ötezer ember táplálkozott az öt árpacipóval és két hallal? A jóllakott tömeg királlyá akarja tenni Jézust, mert így gondolkodnak, ezután nem kell dolgoznunk, verejtékeznünk. Jézus otthagyta az értetlen apostolokat, az őt követő, számítgató tömeget. S a tömeg nem nyugodott, utána ment. A találkozás pillanatában Krisztus így szól: „Kerestetek, mert ettetek a kenyérből. Munkálkodjatok oly kenyérért, amely soha el nem fogy.” - Uram add nekünk azt a kenyeret! Jézus elérkezettnek látja az időt hogy bejelentheti a nagy misztériumot: „az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem van és én őbenne." Akik a csodának tanúi voltak, hátat fordítanak a Mesternek. Ma is napról napra ugyanez ismétlődik. Jézus föltekintett, csak a tizenkettőt látja maga előtt. Az ember szabad akaratát a Mester tiszteletben tartja. Ti is el akartok menni? Menjetek, nem tartalak vissza. Péter előáll, Uram hová menjünk? Az örök élet igéi Tenálad vannak.
* Erdély népe, anyaország népe, Kárpát-Duna medence népe, a nagyvilágban szétszóródott testvéreink, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja s a felsorolásban olyan hűtlenek vagyunk az Őrséghez, mert mindig kihagyjuk, sok-sok vihart átélt népünk, hova akartok menni? Figyeljünk Péter vallomására! Uram, az örök élet igéi Tenálad vannak. Uram, hozzád akarunk menni, hozzád akarunk tartozni.
Látjuk, hogy akik az Oltáriszentség éltető erejét elutasítják naponta mit tesznek világunkkal. Ugyanazt teszik, amit Mózes tett, amikor kézbe vette a két kőtáblát és földhöz vágta. Mózes utána rádöbbent tettének súlyára és Istentől új kőtáblákat kért. Ez a lépés hiányzik nagyjaink életéből. Nem kérnek Istentől új kőtáblát, inkább be se engedik Isten nevét, a keresztény értékeinket az Európai Unióba. Helyette kezükbe vették Isten erkölcsi törvényeit, felülbírálják és kihirdették, szabad az abortusz, fiatalok használhatják az enyhébb kábítószert, Mécs László ma is üzeni és súlyos a figyelmeztetése a Vád és védőbeszéd című versében: „E fiúkért valaki felelős”. Az ifjúságért mindenki felelős, nincs kivétel! Elgyengült öregeinket kegyes halálba taszíthatják.
Határozottan lépjünk fel és mondjuk el a minket nem ismerő világnak, hogy a csíksomlyói Szűzanya lábánál élő nép, a Kárpát-Duna medence magyarságával együtt megvédte a nyugati értékeket. Amerika sokkal tartozol, adós vagy nekünk, mert csak ígértél, de soha nem védtél meg. Oroszország, vért követeltél és közel ötven évet elvettél életünkből, s ma még mindig ennek hordozzuk Golgotás keresztjét. De mi tudjuk, hogy az áldozatvállalóké és a keresztet hordozóké a jövő és az örökkévalóság. Ezt az igazságot fogalmazza meg egyik himnuszunk: „Oltáriszentség áldozat, általa szűn a kárhozat, ó vedd le rólunk átkunkat, békében lakjuk házunkat."
Harmadik kérésünk: Segíts, napba öltözött asszony, hogy nemzetünk ébredjen és a megoldott kévét, amíg nem késő, együtt gyűjtsük össze. - Egy alvó nemzet megoldott kévéi lettünk. Izaiás prófétától tanuljunk, aki felelősségre vonja az önjelölteket, a választott vezetőket: „Custos qid de nocte - Őrt álló mondd, mi hír az éjszakában". Ma minden vezetőnek vállalnia kell, hogy őrt álló lesz. Mi hinni akarjuk Pál apostollal, „múlóban az éjszaka, közeleg a nappal". Sokan vannak még, akik a sötétséget szolgálják, de bármily hosszú lehet az éjszaka, előbb vagy utóbb felváltja a fény a sötétséget, mert a fény szolgálata apostoli feladat. Apostoli küldetésünkben segít a Napba öltözött Asszony, csíksomlyói Szűzanyánk. Hallottuk az Evangéliumban „azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé,Júda egyik városába sietett". Az Evangéliumnak ez a szava, sietett, minket is kötelez, ahogy az ősök megfogalmazták: „Vándor fecske hazatalál, édesanyja fészkére száll, hazajöttünk megáldott a csíksomlyói Szűz Mária".
Siessünk, hogy találkozzunk a Szűzanyával, és együtt énekeljük a Magnificatot: „magasztalja lelkem az urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben". Több mint ezer esztendeje népünk a Szűzanyával együtt magasztalta a történelem igazságos Istenét. Az imádság adott erőt, hogy mindenki előtt valljuk, mi egy láthatatlan magyar nemzethez tartozunk és minket nem lehet országhatárok közé zárni. Azt is tudjuk, hol a helyünk. Szűzanyánk sürget, hogy siessünk, ébresszük nemzetünket és a megoldott kévét gyűjtsük össze. Siennai szent Katalin az Avignonba száműzött, raboskodó pápának üzeni: „jöjjön haza! – mert minden csillag csak a saját csillagzatában a legfényesebb." Ma vajon ez kinek szól? - Nekünk, a helytállóknak!
Ne adjuk fel, az oldott kévét össze kell gyűjtenünk! Erre bátorít a csíksomlyói Szűzanya. Az Egyiptomba száműzött Isten-népe a fáraó kegyetlen parancsát hallja, hogy minden fiúgyermeket dobjanak a Nílus folyóba. Hatalmas apparátus vigyázott a diktátor parancsára. Hiába a parancs, Mózest az édesanyja gyékénykosárba rejti és megmenti. Gondja van arra is, hogy később felvilágosítsa: mi Egyiptomban élünk, de nem vagyunk egyiptomiak. Csendben, hogy senki ne hallja, elmondja nemzete küzdelmes történelmét.
- Te elmondtad-e gyermekednek a mi nemzetünk történelmét? Azt is merd elmondani, hogy 1890-ben Angliában kiadtak egy olyan európai térképet, amelyen Magyarország nem látható. Mózes, amikor népe élére állt és Hóreb hegyének közelében találkozik az Úrral, úgy tudott imádkozni és kérni, hogy az Úr szíve is megesett és a diktátorok hatalmát elsöpörte. Ne adjuk fel és gyűjtsük össze nemzetünk oldott kévéit! Bíztatnunk kell családjainkat, hogy csak annak a népnek van jövője, aki vállalja a harcot. Herodotosz már a maga korában megfogalmazta, „puha földben puha emberek teremnek". A perzsák: „inkább akartak urak lenni egy terméketlen földön, semmint a termékeny síkságon mások rabszolgái.” Így kell nevelnünk gyermekeinket, mert ők lesznek a holnap vezetői.
Isten elküldi Sámuel prófétát a betlehemi Izájhoz, hogy válasszon gyermekei közül királyt. Hét gyermekét állítja sorba az édesapa. Az Úr szól, ne a külsejét nézd! A próféta megkérdi az apát, csak ennyi gyermeked van? A legkisebbik kint van a nyáj mellett. A próféta arra kéri, hívják haza. Hét gyermekkel sem volt megelégedve Isten küldöttje, és amikor megérkezett a nyájszagú kicsi Dávid, az Úr szólt, őt választottam. És király lett Dávidból. Ha ma titeket szólítana az Úr, édesapák és édesanyák, hány gyermeket tudnátok sorba állítani? És ha az Úr megkérdezné hol a többi, mit válaszolnátok? Melyiket válasszam népem vezetőjének? Ne adjuk fel! A Szent Családot is Egyiptomba száműzték. Nem lett egyiptomi a gyermek Jézus, mert ott állt a legnagyobb nevelő, a Szűzanya, a nevelő atya, szent József. Imájukban azt kérték: Uram add, hogy hazamehessünk. Idegenben nevelt gyermeküket így bíztatták, fiam ne félj, jön az idő és hazamegyünk. Érzitek, hogy ebben az elhangzott üzenetben benne rejlik, hogy a szent család sem tudta elhagyni a Jordán folyót, Genezáret tavát, és ez nekünk is szól, hogy nem lehetünk hűtlenek a belénk szült Hargitához, Maroshoz, Olthoz, Küküllőhöz, nem hagyhatjuk el a gyulafehérvári ezer éves szent István székesegyházát, kincses Kolozsvárt s az aradi Golgotánkat. Nem mondhatunk le Csíkszentdomokos nagy fiának, Márton Áronnak parancsáról: „Isten magyarnak teremtett, népemnek sorsa, sorsának alakulása iránt nem lehetek közönbös."
Ne adjuk fel! Az oldott kévét gyűjtsük össze, még akkor is, ha minden esztendőben megrendezik 2004 december 5.-ét, amikor a nemzetet két részre szakították. Mindent elkövettek, hogy a többség letagadja, azt az igazságot, hogy mi testvérek vagyunk. Nem győztek, mert a testvéreinket félrevezetőkkel szemben, másfélmillióan vállalták az IGENT. Az igent vállalók felismerték, hogy a magyar nép, a magyar nemzet nem alakulhat tömeggé. A tömeg latin neve „massa", a massza pedig képlékeny, mindenki azt gyúr belőle, amit akar. Csíksomlyói Szűzanya tanítsd meg rád bízott fiaidat tisztán látni, hisz oly sokszor megvédtél minket tatár, török pusztítástól, Trianon sötét felhőjétől, 1956-ban mellettünk álltál, amikor Budapesten a vérző magyarságnak az alföldről parasztszekéren hordóba rejtve vitték a vért. S ezért fáj Szűzanyánk, hogy ez a nemzet nem tudja, mikor kell igent és mikor kell nemet mondani. Hála Istennek 2004 december 5-e után ébrednek testvéreink. Itt szeretnék köszönetet mondani, annak a hátizsákos polgármester úrnak, aki Tatabányáról gyalog jött el Csíksomlyóra. Polgármester úr, remélem hogy a hátizsákodban nem hoztál nekünk semmit, mert minket azzal aláztak meg annak idején, hogy ha kettős állampolgárságot adnak, akkor mi mindent elveszünk a magyaroktól. Mi nem akartunk semmi mást csak az együvé tartozás isteni ajándékát. Polgármester úr, arra kérünk téged és az anyaországból érkezett jó szándékú testvéreinket, a hátizsákotokat ne vigyétek üresen haza. Töltsétek meg Erdély sokat szenvedett népének vallomásával: „ERDÉLY LELKE A HŰSÉG”. Ezt mondjátok amikor hazaérkeztek az anyaországba.
Akik a végvárakon maradtunk, üzenjük a NEMet mondóknak, akármennyire nehéz, megbocsátottunk, mert mi Krisztus parancsának akarunk engedelmeskedni: „szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat”. Addig öleljük a nemet mondó testvéreinket krisztusi szeretettel, amíg jön az idő és jönnie kell a történelem igazságos órájának, és igent fogtok mondani. Ne legyen igaza annak a román professzornak, aki a kolozsvári egyetemen tanított és nem a magyar-barátságáról volt híres, aki azt mondta, hogy: „Ennek a népnek sok fiatal hőse és halottja van, de kevés a bölcs öregje.
Ne adjátok fel! A Napba öltözött Asszony így bíztatja egyházunk elöljáróit, politikusainkat, sorsunkért aggódó jóakaratú testvéreinket, kössünk vérszerződést, mint Árpád vezér tette. Vérszerződést kell kötnünk Istennel és minden testvérünkkel. Az általunk megválasztottak ne feledjék el, hogy 89 után Kolozsvárott a Szent Mihály templomban, esküt tettek és ez az eskü kötelez. Nem csak mi követelünk, hanem csángó testvéreink is. Egy ma élő kortársunk, csángóországból így üzen: „Ha nem, ti Kárpátok kettészakadjatok - münköt Moldvában - veszni ne hagyjatok"
A magyarság minden vezetőjének testvéri szeretettel mondom: Eljön az az idő, amikor Isten előtt számot adunk. Miért kellett éppen egy finn asszony felemelje szavát az Európai Tanácsban a 150.000 csángó-magyar testvérünk jogaiért. Ha ezt nem merjük felvállalni, akkor mit vállalunk? Mit akarunk? Miért vagyunk? Aki ma vezető annak legyen szent a haza, a szülőföld, népének öröme és fájdalma. Értitek ezt az üzenetet...? Mi értjük és érezzük!
Márai Sándor mondja el az Őrszem című írásában, hogy az őrségben álló, ha valaki közeledik, felkiált: Állj! Ki vagy? S addig nem engedi közel, amíg nem tudja, mi a jelszó. Mi, akik kisebbségi sorsban élünk, mindannyian őrszemek vagyunk. Minden hozzánk közeledőnek kiáltsuk: Állj! Ki vagy? És csak azt engedjük magunkhoz közel, aki tudja a jelszót. Erdélyi létünk hármas jelszava:
- A HIT, ez Szent István király öröksége. Adjuk mindenkinek tudtára, hogy ezt a földet kard szerezte meg, de a magasba emelkedett keresztbe vetett hitünk őrizte meg.
- ANYANYELVÜNK a második jelszónk, mert ma is veszély fenyegeti. Egy mai kortársunk vallomását ne feledjük el, és ajkunk úgy mondja, mint egy szent esküt: „a szót nem adjuk, csak ha nyelvünk vele tépik.”
- AUTONÓMIA, ez a harmadik jelszavunk. Amikor ezt a szent kérésünket tárjuk fel, teljesen érthetetlen, hogy a körülöttünk élő nemzetek, akik szent István koronájának védnöksége alatt növekedtek nagy nemzetté, ezt a szót, autonómia nem szeretik hallani. Szívvel-lélekkel támogatnunk kell a Duna Televízió kezdeményezését, hogy az Autonómia nevű adó létrejöjjön, és tanítson meg arra minden kételkedőt, hogy az önrendelkezés nem más, mint meghirdetése annak az isteni jognak, hogy mi testvérek vagyunk és szeretetben együtt kell élnünk. Azt is jelenti, nekünk nem kell a másé, de a miénkről nem mondunk le. Mindenféle más utat megígérnek nekünk, de mi érezzük és tudjuk, hogy holnapunk, jövőnk, megmaradásunk csak ezen az úton lehetséges. Lépjünk ma szent István királyunkkal szövetségre és ugyanazt tegyük amit 1038 augusztus 15-én tett, amikor leborult a Nagyboldogasszony elé, koronáját nemzetét és országát felajánlotta. Akkor elég volt egy szent István király, ma legyünk mindnyájan Szent István királyok és ajánljuk fel hitünket, anyanyelvünket, önrendelkezésünk szent kérését a Napba öltözött Csíksomlyói Szűzanyának. Vezetőink, lépjetek be Erdély Jordán folyóiba, és mint Vajk megkeresztelkedett István lett belőle, nem is akármilyen, hanem Szent István. Népünknek, nemzetünknek ma Szent Istvánokra van szüksége.
Fülöp szigetek bíborosa, Sini egyik elmélkedésében mondja el, hogy a törzsfőnök három fia közül utódot akar választani. Parancsba adja, holnap felmentek a hegyekbe. A nagyobbik reggel, a középső délben, s a legkisebb estére jöjjön haza, és mindenik hozza magával a Föld legértékesebb ajándékát. S aki a legszebbet és legértékesebbet hozza, az lesz az utód. A legnagyobbik hazaérkezett és egy aranyrög csillogott a kezében. A középső fiú délben, amikor hazajött, egy csokor virágot nyújtott át édesapjának. A legkisebbik napszentülte után érkezett haza és így szólt: Édesapám én nem hoztam semmit. Amikor a hegy magasságába értem, s megláttam a tovacsobogó patakokat, hegyeket, dalos madarakat és láttam az embereket, a ringó bölcsőket, gyermekek kacaját hallottam, amint benépesítik ezt a gyönyörű szülőföldet, Édesapám, ennél szebbet nem tudtam hozni. A törzsfőnök megölelte fiát, és így szólt, te leszel az utódom, mert te hoztad el számunkra a biztos holnapot, a reményt. Ilyen vezetőkre van szükségünk, akik reményt hoznak és vigyáznak, a reményből élő nemzetünkre. Csíksomlyói Szűzanya, búcsú fiaként add nekünk ezt a reményt. És ebben a reményünkben segíts, hogy megmaradhatunk szülőföldünkön. Mi ezt a reményt visszük haza búcsú fiaként. Szűzanyánk, nem csak mi vagyunk itt, hanem más nyelven beszélők, más hitet vallók testvéreink is. Anyai palástoddal öleld magadhoz őket is.
Még azt is el szeretnénk mondani, hogy nem maradhatsz itt Csíksomlyón, hanem magunkkal viszünk a Kárpát-Duna medencébe, a nagyvilágban szétszóródott népünk, nemzetünk kicsi otthonaiba, mert ha te velünk maradsz, akkor minden ősi portánk Csíksomlyó lesz.
Induljunk, Napba öltözött Asszony, Csíksomlyói Szűzanyánk, hívjuk szent fiadat, mint az emmauszi tanítványok, „mane nobiscum Domine - maradj velünk Uram” és hisszük, hogy az ég segítségével győzni fogunk.
Pár perce az MTV stúdiójából folytatott telefonbeszélgetést a két műsorvezető, Gyergyószentmiklós főesperesével, jóságos Hajdó Pista barátommal a kezelése alatt található Szent Kristóf kápolna vonatkozásában.
Megátalkodottan gondolkodók figyelmébe ajánlom Hajdó főesperes úr búcsúszavait: ide, a Békás-szorosba, Székelyföld Svájcába minden kedves magyar barátunkat szeretettel várjuk, hazavárjuk!
Nem köpködnek, nem prüszkölnek, hazavárnak bennünket.
Mindazokat, kik a "kedves magyar barátaink" kategóriába tartoznak.
Büszke vagyok arra, hogy e körbe mondhatónak tekinthetem magamat.
Jó Atyám, semmi kedvem sincs ilyen viszonyok mellett "fórumozni", hányingerrel küszködöm folyamatosan a bennünket ért méltánytalanság miatt. Ez azok szégyene, kik despota módon ekként döntöttek a fejünk felett! Márcsak az hiányzik, hogy úgy járjak szókimondóként, mint egykori orvostanhallgató barátom járt Pécsett ...., őt is elhallgattaták. A harmincpár évvel ezelőtti éra sajátosságainak megfelelő "végleges hatékonysággal".
Hozzászólásodra csak a bevezetőmből idézek neked:
"Jómagam, ki ezt a témakört nyitom, ugyan bunyevác anyanyelvű magyar vagyok, de tartom magamat különb magyarnak, mint sokan olyanok, kik képesek hazánkban kérdésként kezelni azt, ami a világ legtermészetesebb dolga kéne, hogy legyen! Mások miatt szégyellem magamat ..."
A szerb parlament ma, egyórányi vita után, elfogadta a könnyített kettős állampolgárságról szóló törvényt. Bárki aki szerbnek vallja magát a világ bármelyik táján van és nincs állandó lakhelye az anyaországban, kérhet és kaphat szerb állampolgárságot is.
Lehet példát venni a Balkánról.
üdv. jován
Alapjában véve nem szoktam állást foglalni olyan kérdésben amit a honi politikai elit teljes terjedelmével kifordít és pártpolitikai célokra használ.
Magyarországi szerb nemzetiségű levén talán jobban átérezhettem a határainkon kívülre rekedt magyarok aggodalmait és mit sem tartok természetesebbnek mint, hogy az anyaország alapjaiban kiáll a diaszpórában (rekedt) élő honfitársaikért. Ebből a következtetésből kiindulva teljes terjedelmével elhibázottnak tartom a kettős állampolgárságról kiírt népszavazást, hiszen nemzetpolitikai kérdésben nem(?) indokolt.
Érdekességként említeném még azt is, szavazzuk meg a kettős állampolgárságot és majd ezután alkotják meg a törvényt. ? Ez is elriaszthatta a szavazókat, meg hát a kampány... no comment.
Miután politikusaink éretlensége nemzetpolitikai kérdésekben bizonyságot nyert, 4 párti egyeztetés következhet, vagy már be is indult, a szégyenből talán megvan a megfelelő kiút. Ehhez az érintett felek képviselőit is be kellene vonni (ha bevonják), így gyakorlatilag a dolgok elejére kerültünk, számomra ez lett volna a kiindulópont minden riogatás kampány és ellenkampány helyett.
jován
Főtiszteletű Tőkés László püspök úr! Kedves Szolgatársam Jézus Krisztusban!
Mindenekelőtt őszinte szeretettel köszöntelek 1989-es hős vitézkedésed 15. évfordulóján. Tudnod kell, hogy mily félremagyarázhatatlan módon adtam tudtodra elismerésemet. Ugye emlékszel, hogy az előző állomáshelyemen, Dunavarsányban, az ottani magyarok mily nagy vendégszeretettel voltak irántad és Tempfli József püspöktársad iránt? Felejthetetlen volt jelenlétetek XXIII. János pápa szobrának megkoszorúzásakor!
Aztán 1989-es helytállásod 10. évfordulóján, 1999-ben én is siettem újra gratulálni neked. Most meg, hogy újra egy jeles évfordulóhoz érkeztünk, el nem mulaszthatom, hogy megköszönjem Istennek, a történelem Urának, hogy téged szemelt ki és tett alkalmassá a romániai forradalom kirobbantására.
De, ugye te sem tudod felejteni, hogy ama történelmi karácsonyon mily önzetlen szolidaritással rohant sok-sok magyar fiatal férfiú Erdélybe, hogy segítsen? S ugye el kell ismerned, hogy az átkos és hosszú Kádár-rendszer sem tudta kiölni az itteni magyarok lelkéből az áldozatos segíteni-tudás érzését, ha arra szükség van?
Erre hivatkozva kérlek most, hogy 2004 adventjében, légy szíves minden főpapi és szónoki befolyásod működtetésével eloszlatni az erdélyi magyarokban azt a csalódást, melyet most érezhetnek. Neked tudnod kell, hogy a magyarok nem irántatok voltak keményszívűek, hanem olyan kérdésekre nem voltak hajlandók választ adni, melyeket nem éreztek érthetőnek és aktuálisnak. 15 évvel ezelőtt kérés nélkül rohantak segíteni, most kérésre sem, mert az önmagát marcangoló politikai elit nem volt képes megmagyarázni, hogy az Európa küszöbén álló székelységnek miért volna oly égetően szüksége olyan, útlevélre, melynek három év múlva nem lesz semmi jelentősége. S, azt sem tudta értelmezni, hogy a pártok ez ügyben miért fogtak ádáz tusakodásba egymás ellen. Inkább rossz sejtelmei voltak. Ezt a sejtelmet pedig csak növelte a te " szent csodálatos" éneked. Sokan ezt rossz néven vették, mert úgy érezték: "nem vagyunk mi oly keményszívűek, mint ama betlehemiek, akik nem adtak szállást a várandós Máriának." S nem kevesen meg is sértődtek. Én magam úgy éreztem, hogy azzal a csodaszép karácsonyi népénekkel valami méltatlan dolog történt.
Püspök Úr! Kedves Szolgatársam! Advent idején bizonyára te is sokat prédikálsz Keresztelő János szellemében. Ezért kérlek: te is egyengesd a megbékélés útját azok szíve felé, akiknek nem könnyű elfogadni, hogy csak a keményszívűség látszatával kell birkózniuk. Imádkozom magam is érted, hogy jó szívvel megírt kérésemet ne legyen túl nehéz tejesítened. Aki tudott 15 évvel ezelőtt hős lenni, annak tudnia kell most alázatosságot gyakorolni. Szép karácsonyt kívánok, szeretettel:
Fel nem foghatom, mi szükség van további szarkavarásra :(!? Akadnak lapok, és olyan őket irányítók, melyek lételemüknek érzik a további hangulatkeltést, még tovább szítani a mesterségesen generált indulatokat.
Egy magyarországi magyar hölgy kísérője voltam a minap, Bezdánban kerestünk üzleti ügyben egy "vajdasági magyar" urat, kivel Zomborban is utunk akadt.
A belváros kellős közepén járván a sétálóutcában a déli órákban, éppen azon keseregtem nekik, hogy heeej, de régen láttam már az én apatini tamburásaimat, amikor egyik sarok mögül mintegy végszóra ketten bukkantak föl a négytagú cigánybandából.
A prímás meg a bassztamburás volt az, üdvözölve megöleltük egymást, majd bemutattam őket társaimnak.
Megtudtam tőlük, a két másik zenésztárs éppen betegeskedik, elég hideg volt, pár gyors gondolatot váltottunk a cudar világról. Már majdnem elköszöntünk tőlük, amikor felvont szemöldökkel rám nézve elkezdték kicsomagolni hangszereiket, és illő módon a hölgy nótája felől érdeklődtek, aki meglepett automatikussággal közölte is azt velük.
Világos nappal Zombor centrumában a világ legtermészetesebb dolga, hogy apatini cigányzenészek magyaroknak pár szép magyarnótát muzsikáltak énekelve, miközben én jót mulattam két társam zavarán, de mily "meglepő", a járókelők közül senki sem akadt, aki ezért akár egy rossz pillantást is vetett volna ránk, az járókelő emberek lelassítva mosolyogtak a zord hideget enyhítő jeleneten.
Na ennyit arról, mitől "kell tartaniuk a magyaroknak a Vajdaságban"!
Ezt a "fajtát" még csak szóra se méltasd. Nem az ő fóruma ez, még ha úgy is viselkedik.
Aki sunyi, célozgató személyeskedéssel próbál operálni, az előtt nehogymá hasra essünk.
"Csak azt kívánom, hogy ez a fajta mielőbb személyes élménnyel szembesüljön ennek az aljasságnak a következményeivel. Megérdemli. Egyebeket is megérdemelne ...."
Kedves Mijó! Az utolsó mondatod szíven ütött. Ugyan ki hazája, ha nem a miénk, akik itt élünk, itt nőttünk fel, mint a szüleink, nagyszüleink és a többi ősünk?
Lajoskám, örülök annak, hogy a "sajátnevességnek" köszönhetően a világon bárki láthatja, aki erre téved, mifélékkel vagyunk körülvéve :(!
Csak azt kívánom, hogy ez a fajta mielőbb személyes élménnyel szembesüljön ennek az aljasságnak a következményeivel. Megérdemli. Egyebeket is megérdemelne ....
Annak külön örülök, hogy a mellékelt szórólapot belinkelted ide, hadd lássék, miféle eszeveszett agymosásban volt részük az ilyesmit készpénznek vevőknek.
Tudom, most meglepődsz azon amit mondok, de ha végiggondolod, megértesz: ha úgy nézzük, derekasan jó munkát végeztek azok, akik képesek voltak koncentráltan megbolondítani ennyi embert, hiszen az ember önmagában nem rossz, de a rázúduló dogmák, embere válogaja alapon képesek befolyásolni az arra fogékony alanyokat. Általunk nem látható érdekek állnak az ilyen feladatok elvégzése, elvégeztetése mögött. Ebben az esetben a "derekasan jó munka" véletlenül sem elismerés akar lenni, csupán konstatálom azt, mire képes a hatalom, a legfőbb hatalom, a PÉNZ!
Bevallom, arra ami itt folyt heteken át, nem mertem volna gondolni, hogy egy frissen EU-ba lépett ország esetében mód teremtődhet. Illúziókat ugyan eddig sem tápláltam, de innentől fogva itt bármi megtörténhet ...
Lajos, te már elmentél innen. A baj ott van, hogy nekünk már nincs hova mennünk innen. Ez már nem a mi hazánk!
"Az erdélyi író-építész és polihisztor, Kós Károly azt írta 1911-ben: „Mai helyzetünk az, hogy a zárt sorokban, egységes vezetés mellett és öntudatosan előrenyomuló románsággal szemben az erdélyi elszegényedett, fáradt és reményvesztett magyar társadalom lépésről lépésre, lassan, de folyamatosan kénytelen visszavonulni minden téren. Sorsunkat előre látjuk, és csodára nem számíthatunk. Mi magunk gyöngék vagyunk, és segítségre nem jön sem a magyarországi társadalom, sem az állam.”(ez vonatkozik minden elszakitott területre))
MIDIG MONDTAM.....AMIG EGYETLEN EGY ROHATT ALMA VAN A KOSÁRBAN CSUPÁN IDÖ-KÉRDÉSE, HOGY MIKOR ROHAD A TÖBBI.
MEGALÁZOTT NEMZETTÉ TETTEK BENNÜNKET,.... MOST 5-MILLIÓ MAGYART TETT HONTALANNÁ SAJÁT FAJTÁJA ....KELLENE EGY KÜLÖN SZÓT TALÁNI AMI MEGILLETNÉ AZOKAT A GYÁVA JELLEMTELEN, MAGYAROKAT AKIK MÉG MA IS SÜTKÉREZNEK A KÁDÁRI ÖRÖKSÉGBEN ÉS KÖZÖMBÖS SZÁMUKRA, HOGY MI IS TÖRTÉNIK TESTVÉREIKKEL A MEGCSONKITOTT HATÁROKON KIVÜL. GERINCTELENNÉ VÁLT MÁR A NEMZRT FELE.. GYÁVÁN ALÁZATOSSAN,HÚNYÁSZKODVA,KÉPTELEN IGENT VAGY NEMET MONDANI.
VAN MIT SZÉGYELNIE ENNEK A NÉPNEK,.......MÉG MINDIG HISZ A CSODÁKBA..
50-ÉVIG VÖRÖSCSODÁRA VÁRT MOST A KÉKRE.
SAJNOS A SZÉGYENT LEHETETLEN FOKMÉRÖVEL MÉRNI,........MEGSZAVAZTÁK A JELLEMTELEN MAGYAROK A LÉLEKTANI TRIANONT.
Végtelenül restellem, hogy a megszólítottak sorából egy ilyen nagyszerű asszonyt kihagytam, amilyennek téged ismerlek.
Pótlólag külön előtted kifejezem a már említett szégyenérzetemet, valamint ezzel egyetemben - ám lehet, hogy így együtt morbidul hat - tisztelettel köszöntelek névnapod alkalmából!
Lám, kit nem látnak szemeim, egyik országos kiadvány címlapján, ki nem bukkan elő a távolból!?
Egy régről ismert arc, egy régi jólismerten mosolygós arc az én csodás Székelyföldemről, Agárdy Miklós barátom Marosfőről!
Kedves Miklós, felvezetőm névsorában nem szerepelsz, lévén csak azokat szólítottam meg, kik még/már külhonban élnek, és onnan kell hallaniuk/látniuk mi folyik idehaza. Miféle szégyentelenség folyik az "anyaországban"! Bármiként is lészen, a billog rajtunk marad. És emiatt nekünk kell lesütnünk a szemünket, ha kint élő barátaink majdan kutatni fogják a tekintetünket ...
Miklós, a mai honi orvostársadalom nem jelentéktelen hányada odébbállt, amint az EU-ba léptünk, ebből rövidesen még hatalmas gondok fognak kerekedni.
Te, illetve ti is elmehettetek volna pár házzal odébb, de nem, ti e mellett az ország mellett tettétek le a voksot, és a mai napig is itt éltek, mitöbb becsülendő módon minél közelebb odahaza maradt szeretteitekhez.
Miklós, rátok itt nagy szükségünk lesz! Nem csak rátok, hanem mindarra a kvalifikált honfitársunkra, kik esetleg felénk próbálnak meg boldogulást találni. A miéink javát már elüldözték, jól tudod te is, miféle "megbecsülése" van az egészségügy képviselőinek hazánkban, sok más egyéb területen tevékenykedőkhöz hasonló módon.
Örülök, hogy felbukkantál, szetetettel ölelem a Családodat: Mijo
A tarackozáshoz, a dudvázáshoz, a piócázáshoz, a tetűzéshez,a piaci legyezéshez, a pokrócozáshoz, vagy lentebb a patkányozáshoz képest a floodolás csak filléres komédia.
Ennyi ocsmányságért másokat már rég kivágtak volna.
Lám, kit nem látnak szemeim, egyik országos kiadvány címlapján, ki nem bukkan elő a távolból!?