Nem. Meglepett a kérdés, majd megleltem az okát. Meg is lepődtem a javából. Nem. Valaki más. Különös érzés, nem vártam. Nekem is csücske, de ezt tudod. Vacogok. És nem csak mert olvastam, láttam. Nagyon átfáztam. Pedig hamar ropogott a tűz. Hiába. Talán korán volt még felszökni, várni kellett volna, talán addig sem ártott volna amíg visszajövünk a nagy útról. Nem tudom. Én vagyok az ostoba, erőltettem, pedig ő maradni akart. Fehér volt még sok helyen. És jég is hullt, velőig hatott. Fázom, megyek visszabújok, talán alszom még egy órácskát. Talán. De megint fáj a karam. És nem a jobb. És nem megy mindig a jobbik eszemre hallgatni. Ezért gyülőlöm is. Fura érzés, újdonság. Valami egészen új. Azt hittem ez nincs benne a paklimban. De benne van, mégis.
Köszi, elfogadtam, beléptem, viszont tudod, sok időm nem lesz rá. Azért jelőltem néhányat... Majd idővel, és hangfogóval :)) Pontban 11-re ott vagyok, elkészül addig? Megint nem látlak, merre jársz?