Mostanság van az a fura érzésem, h. amikor kísérletet teszek arra, h. visszatérjek a „normális” életbe, Kapor mindég beszopat. Ha már úgy érzem, h. tisztul a fejem, javul a memóriám, távolodok ettől a helytől, és megpróbálok inkább tudományoskodni, a spekulatív elmét szolgálni, számítóan, megfontoltan viselkedni, sőt, inkább körmönfon(tol)tan.
De (vel nem kezdünk mondatot) minduntalan azt veszem észre, ha már fekvenék meditálni a fejfájás gyanújával, ha itt okoskodhatok, mégis értelmesnek tetsző gondolatok fogalmazódnak meg a továbbiakban, noha egy két soros recept mondandóját már fel nem foghatom.
Úgy érzem magam, mint egy krampusz, ki épp nemes borba lógatja, mikor a télapó munkára noszogatja.
Ti hogyé vagytok ezvel?
Ahogy gondolod. Én kicsi vagyok ehhez a dologhoz, bár saját lábamon mentem be, és jöttem ki a zárt osztályról. Nekem csak a szívem és a fájdalomtestem van. Én ezt tudom beleadni.
Nagyapám felvállalta, h. nem kell megfelelnie mások akaratának. Ő egy szuverén egyéniség, lassan mások által észrevétlen egyre nyugodtabbá, és kiegyensúlyozottabbá vált. Elfogadta ami van, és csendes boldogságot talált önmagában.
Ma meglátogattam a nagyszüleim. Nagyapámat mindenki betegnek, depressziósnak tartja a családban. Ő az, aki "sajnos menthetelenül beteg" az én kiművelt családom szerint. Míg nagyanyám, aki mindennel foglalkozik, ugyan testileg beteg, de pörög.
Idegesíti a gázszámla, a TV, bármi, amit meg kell élni, de főként nagyapám egykedvű, szótlan nyugalma.
Kérdeztem nagyanyám mi idegesíti. Aztmondja pl. a gázszámla.
Tehát ezek azok a stresszhelyzetek, melyek miatt a szíve beteg lehet - a stresszt ép a szívsebész mondta elsőnek. Ez különösen azért érdekes, mert amíg nagyanyám nem vetette fel, h. ez is lehet-e ok, addig az orvos alig mormolt magában valamit az okoról, ezután pedig ömlött belőle az infó.
És miért idegesíti? Mert a támogatáshoz egy csomó dolgot kikell tölteni, amit nem ért.
Miért van szükséged arra a sok pénzre? Hát, mert állampolgári joga.
Jah, ha a jogod miatt akarsz szívbajban a műtött szíveddel meghalni...
Nagyapám bent ül a szobában, sokszor ki sem jön, míg kint a konyhában nagyanyámnak be sem áll a szája. Persze már a második mondanál elveszítem a fonalat, ha erőltetem, h. megértsem, mennyire cudar ez az élet - spékelve persze egy kamu elfogadással -, rögtön fájni fog a fejem. Csak nézem, nézem. Mint egy menekülő, riadt állat. Nemigen számít, h. embernek született.
Nagyapám ezúttal kijött a verandára, nem is figyeltem rá, mert megszoktam, h. a max "teljesítménye", h. a szobából kijön a konyhába, ahol beszélgetni szoktunk - nagyanyámmal, ő csak szótlanul ül, néha felnevet. Nagyám szól - aki mindent figyel, ellenőriz -, h. nagyapám kijött és akar valamit. Odahajoltam és láttam a szemében, h. egyetlen gondolata több, mint az az üres fecsegés.
Müller a Szigetem?! Ő sztem, sehogy... Én az idősbiktől idéztem... A fiatalabbról (is) megvan a magam véleménye....
Nyithatnál topicot a szopásról is .... Én is szeretem, persze... csak nem mindegyiket...:))))
Igen. Én, asszem megtaláltam a a magam normáját, egy volt a gond, kiszolgáltatott maradtam a társadalom normája előtt... Ettől aztán kineveztettem nem normálisnak, szemétnek, megbízhatatlannak, irrális álmodozónak, depressziósnak, stb., stb...
Pedig a szopás sokminden, csak nem unalmas. Ez a szopás határozott előnye, nem unatkozol, mert a szopódnivaló leköt. Nem mondom, h. a szopás a legérdkesebb tevékenységek egyike, hiszen vannak melyek épp az unalomról szólnak. Teljes egészében azonban a szopás alapja nem az unalom, hanem az iskoláztatás.
A norma amit felvázoltál a társadalom normája.
Ha rájössz, h. nem kell követned, megtalálhatod a sajátodat, ami ugyan lehet ez is, de már nem vagy neki úgy kiszolgáltatva.
És mik azok a tervek, melyekkel megváltod a környezeted?
Persze, hogyne láthatnál előbbre, teljesen hihető, ezért evett ide a fene, nem a vallásba.
Müller P.-hez:
Én vagyok a világ, és a teljes világ bennem van.
Szerinted Müller hogy tudta végigvinni a Szigeted? Hmmm?
Gondolkozz el ezen, majd enged el a gondolataid, és tedd meg amit a szíved diktál!
Felhívom a tetves, ill. tisztelt lakosság figyelmét, h. házat alapítok - h. egy-e az nekem nem dógom -, szeretettel várok minden kedves, és kedvetlen érdeklődőt.
Gyüljetek, sokasodjatok, mert kell a Ferrarira a pénz!
Azt írtam, hogy - Veled ellentétben - kezdem már unni a "szopást".
A normális utáni vágy bennem mindösszesen annyi, hogy elég már a megpróbáltatásaimból, kicsit szeretnék nyugodt, "polgári" életet élni.
Ezentúl nem vágyom a normális ember életére. Nálam a normális az, ha valaki éli úgy átlagosan - jó tom, olyan nincs- az életét, nyugalomban, kaland- és túlnyomórészt kreativitásmentesen. (Tudod, gyerek, lakás, kocsi, nyaralás-telelés, siker-pénz-csillogás:), munka, békés, boldog élet.)
Én nem bírok a fenekem ülni, terveim vannak, jellemzően mások, mint az átlagnak. Folyamatosan a világ - ez alatt a szűkebb környezetemet, és saját világomat értem - megváltásán. Ehhez mindig vannak újabb és újabb ötleteim, és azokat addig hajtom, míg meg nem valósítom őket.
Talán kicsit másként látom a világot, mint az átlag, talán kicsit előbbre látok, talán... nemtom.
Müller Péter írt a Nők Lapja rovatában A léleklátásról, gyönyörű! Asszem értem minden betűjét, szóközét... Kicsit mintha úgy látnék...
"Minden szikrában titkok vannak.
Néha egy teljes élet.
Minden szikrában egy végtelenül gazdag "genetikus kódrendszer" él. Ha hagynám kiteljesedni, éppolyan csodálatos let lenne belőle, mint egy megtermékenyített petesejtből: minden benne lenne."
Megint csak - nekem - egy qrva érdekes megfigyelés.
Elég sokat - talán 1 órát - is olvasgattam a most vásárolt ezo könyveket, és amikor türelmetlenül átugrottam a Belső utazásban a hősnő történetét, h. a gyógyítás gyakorlati lépéseit tekintsem, 1 percen belül megfájdult a fejem, nemtudtam rá koncentrálni, hiába próbáltam nyugton, elengedve olvasni, nem ment.
