Kedves Jánod, örülök, hogy megtaláltad a helyed a világban, annak még inkább, hogy jól is érzed magad benne, ami a mai zilált időkben ez nem egy utolsó szempont.
A múltat ahogy van szard le, mindazokkal a romlott vérű aljadékokkal egyetemben, kik merő számításból és rosszindulatból annyit áskálódtak ellened. Ugye evidens előtted is: ezek mocskosságukat jutalmazandó, vastagon benyújtják a számlát, egy pillanatig sem irigylem utódszférádat.
Munkádról olyan lelkesedéssel szólsz, amiért igencsak figyelemre méltónak tartom, leginkább az általam leszűrt klucsszó miatt: független!
Még a végén fuzionálunk, lévén én meg a bajai régiót járom rendszeresen egy ugyan más jellegű, de számomra roppant nagy élvezetet nyújtó szervezési munka miatt, rengeteg emberrel találkozom, nem tart semmiből sem a figyelmükbe ajánlati ténykedésedet.
Ami a bajai iroda nyitásával kapcsolatos törekvésedet illeti, abban direkt segítségedre lehetek, hitem szerint sok olyan nagyszerű tehetségű embert ismerek, kik ennek a "szociálisan érzékeny" kormánynak köszönhetően, mellőzötten és éhkenyéren tengetik életüket.
Klubfórumunk nyitott a köz javát szolgáló kérdések fogadására, úgyhogy javaslom, tevékenységed vonatkozásában nyissunk egy konkrét topicot, ahol felmerülő kérdések esetén irányvonalat, tanácsot adhatnál az érdeklődőknek. Ezt szerintem beszéljük majd meg személyesen.
Nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásod tetszett (majd közvetlenül reagálok rá), lévén te tudod miről beszélsz.
Egyik legkirívóbb példa annak bunyevác vonatkozására éppen Bácsalmás ..., hát igen, az itt élő emberek is csak azzal a lehetőséggel éltek (lásd: horvátoskodás), ami némi pénzt hoz a "konyhára". Na most, hogy azt mire fordítják, az más kérdés. Én évek óta sajátomét költöm ugyanarra, amire az ilyeneknek kellene.
Itt vagyok,nem mentem le a térképröl.Ma az üzleti világban dolgozom.Miután itt kezdem megtalálni a helyem szakmailag és anyagilag is,kezdem sajnálni azt a 7 évet,amit a családomtól és a jövömtöl vontam el azért,hogy néhány szarházi lábtörlöje lehessek csak azért,mert a javukra akartam tenni ,amit nem tudtak vagy nem akartak megérteni.El sem tudod képzelni milyen ugy felkelni,hogy nincs gyomorideg,nem kell hülyékkel értelmetlen vitákba bocsátkozni,és azt nem lehet megfizetni ,hogy azt küldök el a jó édesanyukájába ,akit jol esik.Ezt évek ota nem tehettem meg.Az üzlet jol megy.Ma magyarország legnagyobb függyetlen pénzügyi tanácsadó cégének dolgozom, a Brokernet-nek.A dél-Alföldi régio egyik vezetöje vagyok.
Amit most csinálok az szakmai,de egy misszió is,hiszen komolyan tudok embereken segiteni,ha szakmailag és emberileg elfogadnak.Ismerem azokat a gyógyszereket,amelyek alapvetöen meg tudják változtatni egy ember életét az anyagi biztonság vonatkozásában.Persze miondenkinek más-más gyógyszer kell.
Mindenkinek adok belöle,aki fogadókész rá.Aki em él vele,a saját ügye.Késöbb ugyis
be fogja látni,hogy hibázott.de akkor már többnyire késö lesz.
Mi nem képviselünk egy pénztintézetet sem,hanem éppen az ügyfelet képviseljük a pénzintéztekkel szemben,feladatunk neki többlethozamot vagy többlet- megtakaritást elérni.Tulajdonképpen összehozzuk a pénzpiaci keresletet és kinálatot.Minden ügyet ,szerzödést folyamatosan menedzselünk,foglalkozunk vele,
szakemberként.Hogy hogyan választ ma az ember,az bizony nem mindegy.Milliokat jelenthet ide vagy oda ,ha tv reklámra ,a szomszédra hallgat,vagy hozzáértö szakemberre.Ha beteg valaki orvoshoz megy,ha rossz az autoja nem bütyköli otthon,hanem autószerelöre bizza.Ez pénzügyekben még nem ilyen általános.Akinek van is tanácsadója,többnyire nem független,valamelyik pénztintézetet képviseli.Nyilván nem fogja azt móondani,hogy menj a szomszéd bankba,mert ott a te igényednek jobban megfelelö terméket kapsz.Valami ilyesmi a munkánk lényege.Most nagy gözzel azon dolgozom,hogy kivehessem a részem a cég
bajai irodájának nyitásábol,ehhez egy csapatot kell felépitenem,amihez kollégákat
is keresek.
Ha nem is napi gyakorisággal,de néha felllépek hozzátok,hozzászólok egy-két dologhoz.Köszönöm a megkeresést,jolesik,hogy itt még számitanak rám.
Én azt hiszem, Bácsalmás település honlapja kimagaslóan impozáns látvány úgy tartalmi, mint esztétikai értelemben.
Ehhez csak nagy tisztelettel gratulálni lehet!
Számomra még értékesebbé teszi egyik alfejezete (On-line szavazás), mely meri megszólaltatni a lakosságot, alkosson véleményt mindennapjai minőségéről.
Ugyanakkor jómagam, mint a saját néven történő fórumozás bigott művelője, fenntartással élek az ekkénti eredmények hitelességével, objektivitásával szemben.
Na most azonnal vitába szállva önmagammal, viszont annak objektivitását is kétséggel fogadnám, ha minden szavazó nevét adná véleményéhez, lévén ez szinte törvényszerűen azzal járna, hogy sokan ilyen-olyan személyes, érzelmi, egyéb okok miatt nem a valódi érzéseiknek adnának hangot.
A szavazás eredményei így is önmagukért beszélnek, nagy mersz kell akkor a tükörbe nézni, amikor a látványban nem lehet biztos a kíváncsiskodó.
A módszert, mint követendőt, mélyen tisztelt bajai városvezetőink figyelmébe is bátorkodom ajánlani (nem kell sok ész hozzá, vajon élnek-e vele)!
Immár tíz éve kölcsönösen gyümölcsöző partnerkapcsolat létezik Bácsalmás, a horvátországi Bizovac és a felvidéki Nagymegyer között. Ezen testvértelepülési megállapodásokat megerősítendő június 5-én szombaton rangos rendezvénysorozat veszi kezdetét Bácsalmáson. A hivatalos megnyitó délelőtt 10 órakor kezdődik a városházán, ünnepi műsorral köszöntik a távolból érkező vendégsereget. Ajándékcserével majd egy nagyszabású nemzetközi kézimunka-kiállítással folytatódik a jubileumi műsor. Fél 12-kor megtekintik a Dulity Tibor Képtárt, maga a művész, Bácsalmás szülöttje lesz a tárlatvezető. Délután 3 órakor kezdődik az ünnepi szentmise a katolikus templomban, majd koszorúznak a templomkertben, valamint Ante Evetovity Miroljub mellszobránál.
Két órával később tartják meg az Evetovity emlékülést (horvát és magyar nyelven) a művelődési házban. Ugyancsak 17 órakor találkoznak a városháza földszinti tanácstermében a felvidékiek és a felvidékről származó bácsalmásiak. A művelődési ház nagytermében este 6 órától tartják meg a testvérvárosok és a helyi amatőr csoportok közös, zenés bemutatkozó műsorát.
Király László"
__________________________________________________
Jóságos Király Laci barétom, úúúgy szeretlek ilyenkor, amikor szűkszavúskodva teszel eleget nemzetiség-politikai elvárásainknak :).
Tudod, Laci, engem még ha fel is kérnének rá, se teljesíteném, hogy ne írjam le két ekkora nagyságunk esetében a bunyevác szót, hiszen úgy Dulity Tibor alkotóművész, mint a szintén bácsalmási születésű, Ante Evetovity Miroljub pap-költő, asszimilálás alá vont bunyevác népünk legjelesebbjeit képviselik, kik viszonylatában eretnekség azt tudósítani, hogy az emlékülés horvát nyelven folyt. Lacikám kedves, ki tud itt a mi környékünkön horvátul??? A horvátot még maga a horvát nép is csak kínkeservesen kóstolgatja, szokogatja, köszönhetően kisarkított nyelvi reformjaiknak, nemhogy a bácsalmási népek :(...
És egyáltalán, Lacikám, miféle ízléstelenség, bunyevác személyiségek apropójából nem bunyevácul szólni!?? Ha valaki sajátságosan ízes dialektussal beszéli ezt a nyelvet, akkor tanármeberként éppen te vagy, hát mondjad kedves Lászlóm, nem tartod illetlenségnek a szervezők részéről azt, ha nem ekként méltatják az ünnepelteket? Hány májkó és dida forog a sírjában, ha hallja a mennyekben ezt az erőltetett horvátoskodást ..., még ha a Barányában lennénk, de itt, nálunk, a mi zsíros Bácskánkban :(((!????
Állandó kiállítást nyit Bácsalmás városa szülötte, Dulity Tibor festőművész alkotásaiból április 30-án pénteken 18 órakor a Könyvtárban. „Bácsalmásról indultam, szüleim is itt élték le az életüket. Anyám Kósa Julianna házakhoz járó mosónő, mindenes. Apám Dulity Márk napszámos, majd villanyszerelő. Májkó nagyanyám, családunk lelke a bunyevác szokások és hagyományok átörökítője.
Faluvégi kölyökbanda, bátyám vezényletében, mezítláb, klottgatya, kisebb csínytevések, nagyobb bűnök, padlások és csűrök igézete, a csakazértis megmutatom bátor botorságai – máig hűen őrzött szegényen is boldog gyermekkorom.
Bácsalmásról indultam és voltam ifjú legény, szerelmes és gyermekek apja, bérelszámoló, gazdasági vezető, könyvtáros, művelődési otthon igazgató, színjátszó és fotószakkör vezető, magam is nyűttem versek rímeit és a rég lebontott színpad deszkáit: jártuk más falvak bemutatkozásra és hintésre alkalmas helyiségeit, tanultam ezt-azt, leginkább képzőművészetet Rakonczai Mihály és Gellért Sándor tanáraim biztatásával, a csakazértis megmutatom bátor bátorságaival, ifjúból férfivá cseperedve.
Bácsalmásról indultam, s lettem országjáró, időnként kiállításaimmal Európára is kitekintő, megyei- és országos kulturális szervezetek, intézmények, rendezvények szervezője, képzőművészeti szervezetvezetője, vezetője, tanultam és tanítottam ezt-azt, leginkább képzőművészetet és világszemléletet. Bozsó János őszintesége, Diószegi Balázs, Goór Imre tömör vizuális szókészlete, Sőreg Dénes, Tóth István esztétikai világlátása, Bálványos Huba szakmai tanácsadó közszereplése, társam, Benkő Éva kemény tartása és lágy megértő embersége kísért életutamon tovább. Amit tanultam és tudok, makacsul, mindenhol, mindenkor – képzőművészeti táboroktól, kiállítás megnyitóktól a baráti, családi összejövetelekig – megkísérlem továbbadni, a csakazértis szolgálom bátor bátorságaival férfiból idősbé hajolva.
Bácsalmásról indultam és életem legnagyobb ajándéka és büszkesége, hogy oda visszatérhetek. Az indító közösség elé tárhatom mindazt, amit az életút során alkottam. Adhatok valamit abból, amit ott, onnan és más egyszerű és nagyszerű emberek életéből, a magyar tájból és történelmünk sodrából merítettem.
S most alkotásaimmal hazatértem – vallotta Dulity Tibor.
A kiállítást dr. Benkő Éva szociológus nyitja meg. Köszöntőt mond Zalántai Endre polgármester. Az állandó kiállítás a Könyvtárban kap helyet."
Az egykori bácsalmási állami gazdaságban valószínűleg nemsokára véget ér egy korszak. A hosszú időn át kiemelkedően sikeres cég a rendszerváltás után tizennégy évig meg tudta őrizni dolgozói biztonságát: a munkahelyek többségét, a szakmai teljesítmények rangját, a közös teljesítménnyel felhalmozott szellemi és anyagi vagyont. Többször próbálták „racionalizálni”: megbontani a korábban kialakult egységét, hogy hol a politikai, hol a magántulajdonosi logika szerint működjék tovább – másféle teljesítménnyel, kevesek hasznára. Eddig azonban a helyi közösség összefogása és taktikus ügyessége mindig megmentette a céget.
Sok irigyük is volt emiatt. Másutt ugyanis a sorsfordító változások már közvetlenül a rendszerváltás után megindultak. A menedzsmentet válaszút elé állították: vagy a tulajdonost képviseli a munkavállalók ellenében, vagy útilaput kötnek a talpára, és keresnek olyan vezetőket, akik vállalják a korábbi rendszer megtörését, az ott dolgozók költségtényezővé degradálását. Kevés helyen voltak képesek az egyensúlyt megtartani: a tulajdonosnak megadni, ami a tulajdonosé, közben, teljesítményt követelve bár, de megvédeni a dolgozói érdekeket.
A legtöbb helyen az első konfliktusok idején klikkekre szakadozott a közösség. Úgy látták, együtt nem boldogulhatnak tovább, külön-külön azonban többre vihetik, mint addig. A meghatározó emberek külső támogatókat kerestek egymás ellenében. Mindenki hordta szét, amihez hozzáfért. A bácsalmásiak előtt lassan tíz éve sokkoló példa a valaha hozzájuk mérhető Kunbajai Állami Gazdaság sorsa: ami ott volt, biztosan változtatásra szorult, de nem megváltozott, hanem a változások örve alatt megszűnt, semmivé lett. Semmivé lett a biztonság, és semmivé lett a teljesítmény. Az egykor szorgalmas és hozzáértő emberek várják a segélyt, és arról pusmognak, hogy holmi ügyes csalók fagykártámogatást vesznek föl a rég kiszáradni hagyott szőlőtáblákra.
Bácsalmáson most ismét megindult egy racionalizálási hullám. Százötvenmillióval kell visszafogni a bérköltségeket – elbocsátani, vagy fizetést csökkenteni. Amikor legutóbb ott voltam, fásultságot éreztem a kisvárosi képviselő-testület rendkívüli ülésén. Mintha sokan úgy érezték volna: nem az járt jobban, aki nyert 14 évet, s ha okos és erős lesz, nyerhet még újabbakat, hanem az, aki már régen túl van az egészen; a tanyája udvaráról nézi elbutulva, hogyan veri föl a gaz azt a szőlőt, amelyet valaha a két keze munkájával telepített.
"Gyúróként is dolgozik az afro-bácsalmási jelölt Bailo Amadout nem az MSZP, hanem a szerelem marasztalta Magyarországon
axel.hu 2002. szeptember 20. 12:18
Önkormányzati képviselőjelöltként indul az októberi választásokon Bailo Amadou. A negyvenéves, Maliból származó politikus az MSZP tagjaként teszteli elismertségét Bácsalmáson. Ő az első fekete bőrű, és alighanem az első mohamedán jelölt Magyarországon. Amadou úr „szociális” családjáról, bácsalmási elképzeléseiről mesélt az axel.hu-nak. Kis akcentussal.
-Mikor jött Magyarországra?
1984 szeptemberében érkeztem, ösztöndíjasként. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végeztem agrármérnök szakon, itt ismertem meg a feleségemet is, majd a szerelem Magyarországon tartott.
-Miért pont Magyarországot választotta?
Előtte három helyen is próbálkoztam, de nem vettek fel. Nem volt kedvem még egy nyelvet megtanulni, ezért először Franciaországba pályáztam (a francia Mali hivatalos nyelve – szerk.), majd Kanadába, végül az akkori Szovjetunióba, mert oroszul is tudok. Végül ide jöttem tanulni.
-Mi a jelenlegi pozíciója az MSZP-ben? Mikor lépett be?
1996-ban léptem be az MSZP-be, még csak sima párttag vagyok. Most jelöltettem magam először. A testületben a pénzügyekkel foglalkozom. A kollégáim egyből elfogadtak, soha nem volt semmi gond.
-Mi vonzotta a baloldalhoz?
Malin nagycsaládban nőttem fel, apámnak három felesége volt, rengeteg gyereke, ez is oka annak, hogy a szocialistákat választottam. Szociális ember vagyok.
-Bács-Kiskun megyében az országgyűlési választásokon tarolt a Fidesz. Ön esélyesnek tartja magát?
Szerintem jók az esélyeim. Annyit kell elérnem, hogy a kislistán az első 13 között legyek a szavazáson, és bekerülök a közgyűlésbe.
-A bőrszíne javítani, vagy rontani fogja az esélyeit?
Ártani semmiképpen nem fog, legfeljebb segíteni. Bácsalmáson mindenki ismer, kedvelnek az emberek.
-Ismer Magyarországon maliakat?
Nem vagyunk túl sokan, de ismerjük egymást, tartjuk a kapcsolatot. Évente egyszer szoktunk találkozni, legutóbb Békéscsabán gyűltünk össze. Egyébként mindegyikük vidéken lakik. Voltak, akik felköltöztek Pestre, de hamar otthagyták. Amikor megtudták, hogy indulok a választáson, mindannyian gratuláltak.
-A családja is lelkesen fogadta a hírt?
A feleségem támogatásáról biztosított, de nem foglalkozik különösebben az üggyel.
-Gondolt már arra, hogy az országos politikában is megméretteti magát?
Az országos politika messze van, nekem pedig itt kell helyt állnom. Itt akarok megfelelni.
-Mit tud tenni Bácsalmásért?
A városban a legnagyobb probléma a munkanélküliség. Ez ellen lenne jó tenni, és szeretnék a sportra és az ifjúságra is figyelni. Fontos, hogy fejlődhessen a konzervipar, hogy feldolgozóüzemek épüljenek. Jelenleg az emberek többsége mezőgazdaságból él.
-1986 és 1990 között rövid távú síkfutásban ért el kiemelkedő eredményeket. A sport megmaradt, mint szenvedély?
Futással már nem foglalkozom, mostanában a helyi focicsapatnak segítek gyúróként.
-Ön is nagycsaládos, mint az édesapja?
Nem, édesapám megengedhette magának a sok feleséget és a sok gyereket, de Magyarország más. Természetesem egy feleségem van, két gyermekem. Itt nagyobbak az emberek igényei mint Afrikában. Két gyerek elég."
Két és fél, három hete vittem a szüleimet Szegedre a klinikára, szürkehályog műtét utáni kontrollra. Természetesen beállván a Szemészet lépcsőjéig, olvasgatok, míg nem végeznek. A néha jobbra-balra tekintgetéseimkor, még így parkolva is bele-bele pillantok a tükörbe ...., lám, mintha a Wolf Bélát látnám lassan andalogni egy hölgy társaságában a szomszédos belgyógyászati szárny lépcsőin lehaladván, az utca fele tartva. Lépnék ki, de ekkor jönnek az öregemék, megvárom, hogy beszálljanak, mondván magamban, úgyis megtalálom kifele haladtában.
Nem így történt ! Tettem kört balra, jobbra, pásztázván a parkolót, de nem találtam ! Lehet, hogy rosszul láttam !? Vannak, akik azt mondják ő volt, éppen ott műtötték. Ha úgy igaz, ahogy sejtettem, akkor élve ekkor láttam őt utoljára ! Őt, aki bácsalmási/bajai volt örökké, aki szerintem Bácsalmás-Baja közötti volt örökké, és aki megmaradt ebben a kretén világban is annak a közvetlen faszagyereknek, akiként megismertem mintegy huszonpár évvel ezelőtt, és aki sosem éreztette senkivel az ő bírósági elnöki magasságosságát !
Az utolsó természetes egyéniségek egyike volt a Wolf Béla, és ilyenkor jut eszembe az, hogy egy pillanatig se tápláljak illúziókat a saját múlandósággommal kapcsolatban sem.
Bennem Béla élni fog az emléked, mint ahogy sok más bokodiban is !
Ez egy csütörtöki történet volt Bácsalmáson egy "orvossal", egy ellátásra szoruló kisfiuval és szüleivel. Csak azért írtam le, mert felháborított a rendelési idők elosztása, az "orvos" nyegle viselkedése.
Kunbaján voltam, ahonnan egy sérült kissrácot vittek be a szülei. Bizony az történt Bácsalmáson, amit leírtam. Harmadik napja dühöngök azon, hogy miképpen jön ahhoz egy orvos, hogy így beszéljen. Bár ott lettem volna!
Csaj érdeklődöm. Amennyiben 10-ig van röntgen és utána kezd a sebészet, abban mi a logika. Mert abban, hogy a sebész a rendelési idő kezdete után egy órával sétál be, majd arrogánsan lebassza a beteget, abban van. Így viselkedik egy senkiházi...
Kedves Speedz!
Köszöntelek! Megtudhatnánk Rólad egyet, s mást?
Kérlek látogass el a Ki-kicsoda topicba! (mielőtt Míjó meglát!:-))))
Édesanyám almási. Egyik bátyám és a nővérem, is ott született.
Márfai P.
Nagyobb körültekintéssel, illő és nevesített bemutatkozással, lehet hogy előrébb jutsz.
Ha elkerülte volna a figyelmedet, akkor ajánlom a Bajai régió - saját kis háziszabályzata című topicot, amiben megtalálod az ide vezető helyes utat ahhoz, hogy kérdésedre választ találj, és azt mondjuk neked: légy üdvözölve !
