fogadd el nagyon szeretne többet tudni a hisztrionikus személyiségzavarról, ígyhát ide lehet jönni azokkal a hozzászólásokkal, amik erről szólnak vagy aki úgy érzi hogy ebben szenved nyugodtan írjon önbeszámolót ide.
Üdv,
jo ez a diagnozis mert minden belefér . Meg ha rájátszik valaki akkor meg betegség rovására irható. Ez aza a csoport ami kevert személyisézavar plusz egy szabadság ami a betegség mögé bujva játszható.
Azt hiszem az egyik volt osztálytársam szenvedhet efféle személyiségzavarban. Emlékszem, már a kezdektől fogva nagyon nehezen tudtuk elviselni állandó feltűnési viszketegsége miatt. Folyamatos figyelemfelkeltésével nem sikerült a fiúk szimpátiáját kiváltania és egy lány se tudta hosszabb távon barátnőként elviselni. Az esetek 99%ban csak magáról tudott beszélni, gyakran affektáló stílusban és általában tul magas hangerővel. Egyik jellemző megnyilvánulása az volt, hogy nekiállt a szünetben hip-hop-ot táncolni az osztályterem közepén, de ennek az lett a vége hogy a többség kivonult a teremből. Ennek ellenére sohasem próbált meg kultúráltabb módon viselkedni, sőt később egyre rosszabb lett. Bennem azt a furcsa benyomást keltette, hogy mintha nem alakultak volna ki benne azok az alapvető gátlások amik az emberek többségében megjelennek ha társaságba kerülnek. Lelkiismerete bizonyára nagyon felszínes lehet, és azt gondolom, ez csak nehezít a helyzetén, mivel az építő jellegű kritikát is sértésnek fogja vélni. Be kell vallani, a hisztrionikusak nagyon nehéz esetek... Szerintem ezeken az embereken tényleg csak pszichologus tud segiteni.
Ezt még bemásolom ide. Rövidebb, mint az előző, és minden benne van, ami a lényeg. Azt azért még megjegyezném, hogy a 4 hónap alatt volt két (!) alkalom, amikor nem tudtam hozzá bemenni a kórházba látogatni. Állítása szerint ekkor ő úgy érezte, eltávolodtunk egymástól, és ezért szedte fel azt a húszéves fiút. Mindent persze nem lehet a betegségére fogni, de.... Ez éppen így van leírva itt is. Szomorú vagyok, és elkeseredett...
KEVERT BORDERLINE-HISZTRIONIKUS SZEMÉLYISÉG. E betegek viselkedése állhatatlan, szeszélyes, labilis, megjátszott és felületes. A borderline keveredés miatt nem tudják jól kezelni azokat az eszközöket, amelyekkel folyamatos támogatást és bátorítást lehet biztosítani. Szélsőségesen állhatatlan és könnyelmű viselkedésük miatt bizony sokszor hosszú ideig nélkülözni kénytelenek a biztos és állandó szeretetet. Ilyenkor mohó és kacér viselkedésüket megerősítve dramatikusan magakelletőek és éretlenek lesznek. Túlhajtott aktivitás, csábíthatóság, frenetikus ”vidámság", kielégíthetetlen eseményvágy hajtja őket. Irracionális és felszínes eufóriájuk miatt józanságuk nyomai is elszállnak. Ha aztán vitathatatlan kudarcokkal, elutasítással találkoznak, és már nem bízhatnak hódító erejükben (mert fiatalságuk, bájuk stb. odalett), keserű kiábrándultság vesz rajtuk erőt, a jövőt értelmetlennek látják, és rettegnek az egyedülléttől. Elkomorodásuk agitációba válthat, ingerültség és öndestruktív impulzusok jelentkeznek. Kétely kételyt szül, aggodalom aggodalmat, és ami korábban érdekes és izgalmas volt, az most értéktelen, üres és elérhetetlen lesz.
A hisztrionikus zavar teátrális, feltűnősködő, egocentrikus viselkedési mintáját általában a nőkre tartják jellemzőnek. Noha a hisztrionikus személyiségzavar épp olyan gyakori férfiak, mint nők esetében, több nő keresi fel ezzel az orvosát. A kutatások azt mutatják ugyanakkor, hogy a hisztrionikus személyiségzavar pontosan ugyanolyan mértékben jellemző férfiakra, mint nőkre. A hisztrionikus személyiségű emberek társkapcsolatai többnyire viharosak és boldogtalanok. Az e típusba tartozó emberek gyerekkorukban általában ügyeskedő, csábító, manipulatív módon viszonyulnak környezetükhoz. Ha Ön hisztrionikus személyiségzavarban szenved, meglehetősen valószínű, hogy vonzó, társaságkedvelő, extravagáns ember, aki köré szívesen gyűlnek mások. Viselkedési stílusa élénk, kacérkodó, s különlegesen színes és felnagyított formában fejezi ki érzelmeit: a vonzalmat szenvedélyként, a dühöt őrjöngésként, a szomorúságot szívszakasztó kétségbeesésként, a csalódást tragédiaként 'adja elő'.
Noha a hisztrionikus személyiség tulajdonságai igen vonzóak lehetnek mások szemében, az egyén gyakran csalónak érezheti magát, s a teátrális külsőségek sokszor üresnek, őszintétlennek vagy zavarbejtőnek tűnhetnek. A színpadias viselkedés mögött többnyire mély érzelmi üresség és kiéhezettség húzódik meg. Ha a hisztrionikus személyiség nem képes folyton magára vonni a figyelmet és nem tud tetszést kelteni, kétségbeesik és kiüresedettnek érzi magát. Végső soron a külvilágból érkező reakciók sosem elegendőek ahhoz, hogy a mélységes benső igényt kielégítsék.
A hisztrionikus zavarban szenvedők gyakran úgy érzik, csapdába ejti őket saját vágyuk arra, hogy felfigyeljenek rájuk, hogy folyamatosan hízelegjenek és bókoljanak nekik, hogy szexuálisan vagy fizikailag mindig vonzónak érezhessék magukat. Rengeteg időt tölthetnek öltözködéssel és szépítkezéssel. Ugyanakkor az egyén azon aggódhat, hogy 'rajtakapják', s csalónak érezheti magát.
A hisztrionikus személyiségzavar esetében röviden azt mondhatjuk,hogy a személyközi konfliktusokat hajlamosabb testi vagy érzelmi tünetek formájában átélni, és nehezére esik megoldani azokat azon a kapcsolaton belül, ahol felmerülnek, s a konfliktus megoldása/megvitatása helyett hajlamosabb konfliktus kiváltotta erős érzelmek átélésére, vagy az érzelmekkel járó testi tünetekre beszűkülni. Kapcsolatai által igen befolyásolható. stb.
Hisztrionikus személyiségzavar Ő az, aki mindig a társaság és a figyelem középpontjában akar lenni. Viselkedését, megnyilvánulásait nem lehet nem észrevenni, megjelenése csábító, attraktív. Tetszeni akar, feltűnni mindig mindenhol, életében ez a legfontosabb, az elismerésért mindent megtesz így egész élete színház, szerepjáték, soha nem adja önmagát. Állandó szüksége van a külső megerősítésre, dicséretre. Figyelme mások iránt csak felszínes, manipulatív, a tetszeni vágyásból táplálkozik, s ha ez nem vezet eredményre, a kedvesség-álarc, a hamis báj hamar leomlik, dührohamokat, szélsőséges érzelmi kitöréseket produkál, öngyilkossági gondolatokat hangoztat, s hogy felfigyeljenek rá, demonstratív, teátrális öngyilkossági kísérletet visz véghez. Magatartásában flörtölő, szexuálisan provokatív, ezen elemek mögött rideg, érzelmeiben felszínes, tartós kapcsolatra, kielégülésre képtelen ember lakozik.
Mint a topic nevéből is kiderül: hisztrionikus személyis zavara van a volt barátnőmnek, a gyermekem édesanyjának. Elég bonyolult betegség, ráadásul nehezítette a vele töltött két évet, hogy mindemellett súlyos kényszerbeteg is, illetve mániás depressziós. Igazság szerint a hisztrionikus személyiszavara nem hivatalos diagnózis (a másik kettő az). A szimpla személyiségzavart ugyan megállapították nála, de azt egyetlen orvos sem mondta, hogy erről lenne szó. Az én nyomozásaim vezettek erre a laikusként felállított diagnózisra. De majdhogynem biztosan kimerem jelenteni, hogy ez (is) a baja, mert e kórkép összes jellemvonását felfedeztem már a volt barátnőmön. Az összeset. És erre is csak azután jöttem rá, miután két évnyi küzdelem után elköltöztem tőle. Egészen addig orvostól orvosig vittem, ellátam a gyerekünket, a barátnőmet, és mindent megpróbáltam, hogy végre boldog legyen, boldogok legyünk. De nem ment. És Orlandával ellentétben, soha nem állítottam, hogy a volt barátnőm az oka annak, hogy tönkrement a kapcsolatunk. Nem, a betegsége az oka, az viszont egyértelműen. Márciusban volt egy öngyilkossági kísérletet, ami után bekerült az OPNI-ba. Ott volt majd' négy hónapig. Szép lassan jobban lett (hozzáteszem: több, mint tíz éve kezelik már, de ahány orvos, annyiféle diagnózis volt...), kihozták a súlyos depresszióból. Ennek természetesen nagyon örültem, hiszen esély volt arra, hogy másfél év után végre hármasban eltudunk menni (a barátnőm, a baba és én) mondjuk sétálni... Mert ilyesmire sem volt példa ez idő alatt. Szóval, jobban lett, jelentősen csökkent a depressziója, a kényszer is úgy, ahogy kordába került, és ekkor összejött a kórházban egy nála 14 évvel fiatalabb, alkolhol-problémákkal küzdő, szintén depressziós és szem.zavaros sráccal... (megjegyzem itt: egyebek mellett féltékenységi kényszere is van, magyarán a két év alatt szinte állandóan azzal gyanúsított, hogy van valakim. és mást sem hangoztatott, minthogy a hűtlenséget és a hazugságot utálja a legjobban...). Köztünk a másfél év alatt semmi sem történt, mert tényleg nem volt jól, amit én megértettem. Természetesen fontosabb volt, hogy életben maradjon, minthogy - teszem azt - csókolózzunk, stb. De amint jobban lett - ez az én véleményem - dominálni kezdett a hisztrionikus személyiségzavara, és kikezdett egy 20 éves fiúval (az exem 34 éves). Szóval, tökéletesen abszurd, és mivel nemrég olvastam erről a betegségről, úgy vélem: nagyrészt ennek tulajdonítható ez a csúnya dolog, amit tett. Merthogy azóta, hogy eljöttem naponta hívogat, hogy szeret, és nem tudja, miért csinálta. Szörnyű ez az egész, mindkettőnknek, mindhármunknak. Nekem az fáj, hogy velem másfél évig nem tudott foglalkozni, de amint jobban lett, megcsalt, illetve, hogy nem tudtam boldoggá tenni, és nem nevelhetem a kisfiamat... Neki az, hogy szétesett a családunk, és, hogy hiába is akarja, nem tud normális párkapcsolatban élni (ez sosem sikerült még neki). A babának meg... Hogy fog így felnőni? Az exem reakciója egyébként az egész történetre teljesen érthetetlen, irracionális. Ami persze nem csoda, de akkor is... Hogy is mondjam: teljesen infantilis módon akarja semmissé tenni. Egyrészt nem hajlandó róla beszélni, másrészt testi közeledéssel akarja feloldalni ezt a blokkot a kapcsolatunkban. Ami eleve nem volt jó. Mindenesetre ezek a reakciók is benne vannak a hisztrionikus szem-zavar leírásában, úgyhogy lassan ott tartok, hogy megértem a hűtlenségét is, és a mostani viselkedését. De folytatásra nem látok esélyt. A bizalmat én konvencionálisan kezelem. Képtelen vagyok függetleníteni magamat a gondolattól, hogy megcsalt. Akkor is, ha beteg. Ez a tragikus az egészben. Bocsánat, ha hosszúra nyújtottam. És kösz, ha végig olvastad.
átfogó kórkép és az ugynevezett határesetek kerülnek ebbe a csoportba mert jól hangzik. Személyiségzavara meg mindenkinek van csak nézőpont kérdése milyen. Ha a beteget megfigyeled rájössz miért is kapta ezt a diagnozist.Alapjában ha leszázalékolás elött áll nem árt a sok diagnozis lehet ezaz alapja a felállitásnak.
